Népújság, 1983. január (34. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-03 / 1. szám
NÉPÚJSÁG, 1983. január 3., hétfő s. ...utánajártunk Telefonon kifogásolta szerkesztőségünknél dr. Dombrá- di György, hogy az egri Domus Áruházban vásárolt bútoroknál — amelyeket sokszor a kerecsendi raktárból kell fuvaroztatni — nincs arra mód, hogy azt csak a Domusig hozza be a Boy- szolgálat kocsija^ hanem mindenképpen háztól házig viszik. Igaz ugyan, hogy a Kerecsenti—Eger távolságot nem a vevőnek kell kifizetnie házhoz szállításkor sem, de a városon belüli fuvarokra olcsóbb megoldások is lehetnének. A kérdésre Nyíri Lajos, az egri Domus igazgatója válaszol: — A Domus hálózata minta után értékesíti bútorait. Ez azt jelenti, hogy a boltban bemutatott bútortípust vásárló vevőnk nem a boltban, hanem a raktárban választja ki azt az egy bútort, amelyet ebből a típusból végül is hazavisz. Ezt a megoldást elsősorban a vevőkért találták ki: nem kell a boltba behozáskor, az ottani felrakáskor újra „tömi” a bútort. A raktárban egyébként a vevőnek, vagy megbízottjának írásban kell átvennie a minőségben, mennyiségben megfelelő bútort. Itt ő dönt: vagy saját fuvarral vagy a Boy-szolgá- lattal szállíttatja haza bútorát. Mindkét esetben a bútor kikerül a mi felelősségünk alól. Tehát, ha a Boy csak az áruházig hozná be Kerecsendről a kiválasztott garnitúrát, nekünk újra át kellene venni azt, ami felesleges adminisztrációt, és újabb törési kockázatot jelentene. Az áruház egyiket sem vállalhatja. Amellett a vevő sem garantálhatja, hogy a Boy kocsiján behozott bútort ő azonnal át tudná rakni saját fuvareszközére, tárolóterünk pedig — szintén az áruház jellegéből adódóan — szándékosan kicsi. Az pedig nehezen képzelhető el, hogy az Boyjal szemben egy másik, törvényes szállítási mód annyival olcsóbb legyen, hogy ez a különbözet a bútor vételárához képest jelentős legyen, megérje a bútor újabb átrakásának törési kockázatát. Az országban mindenütt így szervezték a Domus hálózatát — nálunk ez az első ilyen jellegű panasz. . (K. 1.) ★ Ilyen is van. Nemcsak panasszal, de dicsérettel is megkeresnek bennünket. Örömmel tolmácsoljuk Gyergyák Ferenc szavait, aki a Kertész u. 34. számú ház lakói nevében hívott fel bennünket. Az épület központi antennája nem működött megfelelően karácsony idején, a GEL- KA vezetője, Vére Kálmán rendkívül lelkiismeretesen még december 24-én három órát dolgozott rajta, és még este is megnézte, 'beállította, hogy a lakók élvezhessék az ünnepi műsort. ★ Többen telefonáltak, hogy az állami boltokban nem lehet hozzájutni szilveszteri kellékekhez. Hiányzik a trombita, az álarc, a konfetti stb. Kérdésünkre Rabócz- ky Bertalanná, a Széchenyi utcai papírbolt dolgozója elmondta, hogy nagyon keveset kaptak ezekből a holmikból, ezeket is jórészt fölvásárolták ügyeskedő utcai árusok, akik magas felár ellenében adták tovább a nagyobb kereslet idején. A konfetti például náluk kilencven fillérbe került, ugyanezt tíz forintért látták viszont. Az Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalattól Vincze Bertalanná, áruforgalmi előadó válaszolt kérdésünkre. Elmondta, hogy Győrből kapják az ilyen jellegű árut, nagyon keveset, mert jórészt importból származik. Hiába kémek többet, nincs. Talán kellene keresni egy olyan termelőszövetkezetet, ahol az asz- szonyok téli szezonmunkaként szívesen gyártanák a szilvesztert színesebbé tevő kellékeket. (G. L.) Tapasztalat- cserén az üzemi szakkörvezetők A MÜSZ Heves megyei. Elnöksége és az SZMT Ifjúsági Bizottsága az egri Fi- nomszerelvénygyárban rendezte meg „A fiatalokkal való foglalkozás a pályaválasztás segítésére” címmel az üzemi szakkörvezetők tapasztalatcseréjét. Azokat a szakkörvezető szakembereket hívták meg, akik Heves megyében népgazdaságunk valamely ágazatában, bizonyos szakterületen általános iskolásoknak szakkört vezetnek. Megyénkben 1975 óta 51 ilyen szakkör működik és mintegy 640 fiatal vesz részt a foglalkozásokon. Az egri Finomszerelvény- gyár például hat műszaki szakkörnek ad helyet a tanműhelyben. A hatvani Lenin Tsz-ben is figyelemre méltó munka folyik. 1978. óta eredményesen működik Heréden és Boldogon a mezőgazdasági műszaki szakkör. 1982-ben került átadásra a hatvani Lenin Termelőszövetkezetben a Ke- rekharaszton négymillió forintért épült tanműhely, amely megyénk mezőgazda- sági gépszerelőinek képzését hivatott segíteni és a hatvani szakmunkásképző intézet egyik gyakorlati bázisa. KISZ-alapszervezetek és szocialista brigádok által patronált rajok kapcsolatai elősegítik a tanulók tájékozódását és pályaválasztását. A Lenin Termelőszövetkezet szakköreinek működését vizsgálva elmondhatók, hogy minden évben akad 3—4 fiatal, aki vagy mezőgazdasági gépszerelői szakmát választ, vagy ilyen irányú szakközépiskolában tanul tovább. Hangsúlyozták azt is a résztvevők, fontos, hogy a szakkörvezetőknek jó kapcsolatuk legyen a pedagógusokkal, az iskolákkal. Kontsits Pál Hatvan VISSZHANG: Adós, fizess! Lapjuk december 15-i számában olvasható a fenti címmel interjú, melyet munkatársuk a városi tanács adócsoport-vezetőjével készített. A nyilatkozó elmondta, hogy a „feledékeny” adósok hibájából 2,5 millió forint ,,'kinnlévősége” van a tanácsnak, ennyi az egriek adóhátraléka (az összeget pedig, az újságíró szerint bölcsődék, óvodák stb. építésére lehetne felhasználni). A teljes kép kedvéért szeretném nyilvánosságra hozni a következőket: 1971-ben vettem egy gépkocsit, így lettem adózó, én balga. Az eladó ugyanis a belvárosban lakott, én a XIII. kerületben, így a karton áthelyezése (a másik ügyintézőhöz) már gondot okozott, ráadásul azt kérte az adócsoport, hogy a régi néven fizessem még be az adót, mert „évközben vagyunk”. .. így támadt egy féléves „adóhátralékom”, amit büntetéssel, de másodszor is be kellett fizetnem, bár ha személyesen bementem, mindig „rendben lesz”- szel jöttem el. De ez kis dolog. 1979-ben az autót — öreg volt már — szabályszerűen (rendszám, írás, értesítés stb) kivonták a forgalomból, s alkatrészként talált új gazdákat. A nyilatkozatban említett (4981-es) „nagy behajtási munkában” kaptam régi címemre — egy felszólítást, hogy az autó után fizessek be 2800 forint adóhátralékot. A papírt utánam küldték, bementem az. adóhivatalba. Kisezren voltak a reklamálók, legtöbbjük — úgy vélte — jogosan. Sorra készülvén elővettem „fegyvereimet” (csekkek, rendszám leadási papír stb.), s mutatom a — és ezt nagyon komolyan mondom — rendkívül kedves, szolgálatkész előadónőnek. Keres, kutat az egyik szekrényben, nem talál, csak hátralékot. Megnézi egy másikban, csodák-csodája, ott van valami, minden stimmel, nincs hátralékom... Az egyik tanulság: ha az említett 11 ezer adóköteles gépkocsitulajdonos közül ezer jár pont úgy, mint én mór nincs 2,5 millió forintja a tanácsnak — építésre —, hanem még további 300 ezer forintot is hiába vár... A másik tanulság: ne hidd, hogy az adóhivatalban valamit véglegesen el lehet intézni. Én akkor eljöttem megnyugodva. Akkor és azóta sincs autóm, most mégis kaptam — ugyanúgy a régi címemre — egy értesítést, hogy van adóhátralékom. Mehetek újra... Tisztelettel: B. Gy. (név, cím a szerkesztőségben) Kiegészítésül December 15-i számukban megemlékeztek a 180 éve született Bolyai Jánosról. Tudom, hogy a rovat kis terjedelme nem teszi lehetővé, hogy az aznapon született neves személyiségről minden lényegeset leírjanak, de talán a leglényegesebbet nem lenne szabad kihagyni. Bolyai János 1923-ban „megalkotta” az abszolút geometriát. Ezzel az eredményével lett világhírű. Sajnos, erről egy szó sincs a cikkben. Gáli György tanár Az ünnepek alatt — örömmel nyugtáztuk — tovább gyarapodott a szerkesztőségbe érkező levelek száma. Olyannyira, hogy mivel egy Pf. 23 című oldalunk megjelenése el is maradt, — korlátozott terjedelmünk miatt nagyon sok olyan levelet kellett kihagynunk, melyben olvasóink időhöz kötött eseményekről számoltak be. Elnézésüket kérjük, hogy kedves leveleik közlését mellőznünk kellett. Reméljük, nem vesztik kedvüket, s az új évben újabb leveleket kézbesít a posta. Régi harcostársak találkoztak Új bolt a „város peremén” Felnémet ellátását javítja az új 385 négyzetméter alap- területű áruház, amelyet nyolcmilliós beruházással épített az egri áfész. A reggeltől estig nyitva tartó ABC-ben, másfél milliós árukészletben válogathatnak a vásárlók. Bevezették a háztartási üveg, műanyag, porcelán, a mirelit készítmények és a hidegkonyhai termékek árusítását, amiért eddig a belvárosba kellett utazni. A hét végén árusító húsboltot is bezárták, mivel az új üzletben mindennap árusítanak friss húst és hentesárut. Apróbb-nagyobb bosszúságok 1 szemüveg = 5 utazás A Magyar Ellenállók, Antifasiszták Szövetsége bajtársi találkozót szervezett azok számára, akik egykor néphadseregünk alapító, hadműveleti területre elvonult katonái voltak. Az ünnepi beszédet Oláh István vezérezredes tartotta, aki szintén a hadműveleti területre elvonult egység katonája volt. Ezt követően a Magyar Néphadsereg Művész- együttese ünnepi műsort adott a megjelent egykori hacosok tiszteletére, majd miniszteri fogadásra és 37 év után, az emlékek felidézésére került sor. A meghívottak az egész ország területéről gyűltek össze — főként Hajdú, Szabolcs és Békés megyéből. Heves megyét ketten képviseltük, Dorkó János makiári lakos és jómagam. A találkozón leírhatatlan megható jeleneteknek voltunk tanúi. Visszaemlékeztünk az 1944— 45-ös évekre, a kiképzésre, majd az 1945. április 12-i ünnepélyes fogadalomtételre, a szentgothárdi megérkezésre, ahonnan a frontra indultunk. A III. ukrán front -27. hadseregének tartalékába kerülve Eberau-Höln térségében telepedtünk meg, és 1945. április 24-én kaptunk parancsot harci bevetésre. 1945. május 9-én befejeződött a háború és mi is parancsot kaptunk a hazatérésre. Ügy éreztük, hogy a debreceni Ideiglenes Kormány felhívásának eleget téve, önkéntes jelentkezésünkkel, harcunkkal valamennyit enyhítettünk a magyar becsületen esett csorbán, melyet a Horthy- és Szálasi-fasizmus okozott. Hogy e találkozásra 37 év után sor került, és az akkor helytálló katonákat (akik már zömmel hatvan éven felüliek), ha utólag is megtalálták és felvették a „Magyar Ellenállók Antifasiszták” Szövetségébe, nemes cselekedetnek és törődésnek tartjuk. Nánási Ferenc nyugállományú alezredes az egykori VI. gyalogezred 16/1 ezredének tagja Hatvan Nyugdíjasként lakom a Kékestetői Állami Gyógyintézetben — írja levelében Balogh József olvasónk. E tényből egyenesen következik, hogy meglehetősen hosz- szú utat kell megtennie, ha Gyöngyösön akad dolga. Márpedig, mint azt a levélben sérelmezte, a gyöngyösi Ofotért jóvoltából többször is „alkalma volt” az utazásra. Még november végén szemüveget írtak fel számára az orvosok. Indult az Ofotért üzletébe, azonban az ajtón kis tábla „fityegett”: leltár miatt zárva. Ha leltár hát leltár, erre szükség van, megértette. Néhány nap múltán újra felkereste a boltot, az ajtón még ugyanaz a tábla lógott. Egy hétre rá ismét leutazott Gyöngyösre. A kis táblát ugyan már nem találta, helyette egy másik felirat fogadta: nyitás, december 1-én. December 3-án —, hogy el ne siesse a dolgot, kivárt két napot —, ismét szerencsét próbált. A boltot nyitva találta, s le is raktak elé azonnal két fajta keretet. Úgy 150 forint körüli árban. Olcsóbb nincs? — érdeklődött szerényen. Nincs, volt a válasz. Kisebb vita után mégis előkerült az SZTK-keret. S hogy öröme ne legyen túl korai, ezzel együtt azt is közölték, három hét múlva 1 mehet a szemüvegért. Mindent összevetve, ötszöri utazással meg is kapta. Vajon nem lehetett volna másképp?! Válasz egy inszinuációra Dancza János „Hogyan kapott Eger múzeumot?” címen cikket írt, az Egerben megjelenő Népújság 1982. december 7-i számában, s írásának egy része alkalmas arra, hogy néhai apám személyét és cselekedeteit hamis színben tüntesse fel azok előtt, akik őt életében nem ismerték, ilyenek pedig sokan vannak a lap olvasói között, hiszen apám halála óta 33 év telt el, a Dancza János által idézett események pedig még ennél is régebben történtek néhány évvel. Apám, dr. Kálnoky István, 1939 decemberének végétől, 1944 májusáig Eger város polgármestere volt. Kevéssel azután, hogy a német csapatok 1944. március 19-én megszállták Magyarországot, dr. Sass Elemér miniszteri tanácsos, a Belügyminisztérium városi osztályának vezetője felhívatta magához apámat és figyelmeztette, hogy Endre László, államtitkár, a Nyilaskeresztes Párt egyik vezetője és társai fegyelmi úton akarják őt állásából elmozdítani, mivel liberálisként tartják nyilván. Legfőbb vádjuk az volt apám ellen, hogy néhány zsidó származású értelmiségit, akik a zsidótörvény miatt állásukat a különböző egri vállalatoknál elvesztették, szerződéses alkalmazottként, a városházán irodai munkakörben foglalkoztatott, és, ezek közül hárman még a német bevonulás idején is a városházán dolgoztak. Dr. Sass Elemér egyéb vádakat is sorolt fel, és jóindulatúig figyelmeztette apámat, adja be önként nyugdíjaztatása iránti kérelmét, amit ő meg is tett, és 1944 májusában nyugdíjas állományba is helyezték. Egerből 1944 őszén, a nyilas vezetők Nyugatra menekültek. Távollétükben, 1945 tavaszától kezdve számos, nem jobboldali, de a háború előtt vezető állásban levő személy ellen indult a városban népbírósági eljárás, többek között apám ellen is, valótlan vádak, elfogult tanúvallomások alapján. Dancza János cikke szerint, apám gondatlanul járt el a városi múzeum értékeinek elhelyezése ügyében, az ő javaslatát pedig elutasította. Dancza cikke szerint: Később emiatt is felelnie kellett a törvény előtt. (Kiemelés tőlem). Erről csak annyit, hogy apám megfellebbezte az első fokon eljárt bíróság ítéletét, és őt a Népbíróságok Országos Tanácsa még ugyanabban az évben, 1945-ben felmentette valamennyi vádpont alól, és az első fokú ítéletet megsemmisítette. Apám 1945 decemberében már .szabadlábon volt, és nyugdíját is visszakapta. Nehéz elhinni, hogy éppen Dancza János ne tudná ezt, akivel 1945 februárjában már mint az egri rendőrkapitányság vezetőjével vagy vezetőinek egyikével találkoztam. Kálnoky László író, az egri „Gárdonyi Társaság” tiszteletbeli elnöke
