Népújság, 1983. január (34. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-28 / 23. szám

2. NÉPÚJSÁG, 1983. január 28., péntek Genf ben a Szovjetunió képviseletének épületében megnyílt az európai nukleáris fegyver­zetek korlátozásáról folyó szovjet—amerikai tárgyalássorozat újabb fordulója. A képen Julij Kvicinszkij (jobbra) és Paul Nietze, a két delegáció vezetője üdvözli egymást. (Népújság telefotó — AP — MTI — KS) Mitterrand Marokkóban :MOSZKVA A Szovjetunió hajlandó tárgyalásokat kezdeni a | NATO és a Varsói Szerződés tagállamai között húzódó, harctéri nukleáris fegyve­rektől mentes övezet létre­hozásáról — állapítja meg a Szovjetuniónak a svéd kor­mányhoz intézett üzenete. WASHINGTON Hoszni Mubarak egyiptomi elnök szerdán hivatalos lá­togatásra az Egyesült Álla­mokba érkezett. Látogatásá­nak célja a libanoni helyzet és más közel-keleti problé­mák megvitatása az ame­rikai vezetőkkel. PHNOM PENH Thaiföldi részről az utóbbi időben többször is megsér­tették Kambodzsa területi integritását — jelentették kambodzsai források. Egy­idejűleg azt is közölték, hogy kambodzsai határőrök ártalmatlanná tették a tör­vényes kormány ellen lázadó pol potista erők Thaiföldről beszivárgott több fegyvere­sét. WASHINGTON A genfi szovjet—amerikai tárgyalásokon Bonn a Rea­gan amerikai elnök által javasolt „nullamegoldást” támogatja — nyilatkozta szerdán, Washingtonból tör­ténő hazautazása előtt Hans- Dietrich Genscher nyugat­német külügyminiszter. Ugyanakkor nyomatékosan hozzátette: minden más tár­gyalási lehetőséget is ki kel­lene használni. PÁRIZS Csütörtökre virradóra a délnyugat-franciaországi Cambo-les-Bains klinikáján 83 éves korában elhunyt Georges Bidault, a francia ellenállás nemzeti tanácsá­nak egykori vezetője, aki a háború után több ízben Franciaország miniszterel­nöke volt. Mitterrand francia köztár­sasági elnök csütörtökön marokkói látogatásra indult. Ebben a hónapban már ez a második afrikai utazása. A francia—marokkói vi­szonyt a francia baloldal győzelme után egy ideig bi­zonyos hűvösség jellemezte. A marokkói kormány rossz néven vette, hogy a Polisario Front irodát nyitott Párizs­ban, s a francia szocialista párt a Polisario ügye mellett foglalt állást. Mitterrand elnök és Hasz- szán király tárgyalásainak középpontjában a kétoldalú kapcsolatokon kívül elsősor­ban a szaharai kérdés áll majd. A francia kormány Japánban valóságos poli­tikai földindulást váltott ki a maratoni Lockheed-perben a volt miniszterelnök, Tana­ka Kakuei számára javasolt ítélet. A vád képviselői a vallomások, s egyéb terhelő bizonyítékok alapján öt évi börtönbüntetést tartottak he­lyénvalónak, s a bíróságot arra szólították fel, hogy kö­amellett foglalt hivatalosan állást, hogy az Afrikai Egy­ségszervezet ajánlásának megfelelően tartsanak nem­zetközi ellenőrzés mellett népszavazást, s az döntsön a szaharai nép önrendelkezési jogáról. Hasszán marokkói király francia újságírók előtt kije­lentette, hogy másként értel­mezi a szaharai kérdésről rendezendő népszavazást, mint a francia kormány. A francia álláspont szerint e népszavazás a szaharai nép önrendelkezési jogának el­ismerését jelenti, a marok­kói uralkodó szerint viszont csak „konzultatív” jellegű lenne. telezze Tanakát az 500 millió jenes (mintegy 2 millió dol­lár) megvesztegetési pénz visszafizetésére. Az egykori kormányfőt 1976 óta azzal vádolják, hogy a Lockheed amerikai repülő- gépgyártól miniszterelnöksé­ge alatt 2 millió dollárt ka­pott a gyár japáni eladásai­nak előmozdítása fejében. Űj javaslat Bécsi tárgyalások Bécsben másfél hónapos szünet után csütörtökön megkezdődött a közép-euró­pai haderő- és fegyverzet- csökkentési tárgyalások újabb fordulója. Az első ta­nácskozás után tartott sajtó- értekezleten közölték, hogy a teljes ülésen Stanislaw Przygodski, a lengyel kül­döttség vezetője szólalt fel. A szocialista országok kö­vetkezetesen törekszenek ar­ra, hogy haladást érjenek el a bécsi tárgyalásokon — mondotta Przygodski. Ez a Varsói Szerződés tagállamai politikai tanácskozó testü­letének legutóbbi tanácsko­zásán ismét bebizonyosodott. Az ott elfogadott politikai nyilatkozatban széles körű és realista szellemű progra­mot fogalmaztak meg, amely a béke megőrzésére és meg­szilárdítására, a fegyverke­zési hajsza megfékezésére irányul. A Varsói Szerződés tag­államai nyilatkozatukban azzal a javaslattal fordul­nak a NATO tagállamaihoz, hogy kössenek megállapodást az erő alkalmazásáról való kölcsönös lemondásról. Lockheed-visszhang —( Külpolitikai kommentárunk )— Újra Genfben MEGINT GENFRE FIGYEL A VILÁG, telve ag-' godalommal és reménységgel. Az európai közép­hatótávolságú nukleáris fegyverzetről hosszú téli szünet után tegnap újrakezdődött szovjet—amerikai tárgyalássorozat kapcsán megvan az okunk mindkét érzésre. Az óvatos optimizmus inkább az emberek gondolkodásában meglevő egyfajta ösztönös bizako­dásból, a szébb jövőbe vetett hitükből fakad, míg az aggodalomra a megbeszélések eddigi menete, s a wa­shingtoni állásfoglalások szolgáltatnak alapot. Maradjunk a tényéknél, hiszen a kommentátor, ha komolyan veszi hivatását, csakis rájuk támaszkod­hat, nem az érzésekre. Nem egészen egy év áll még rendelkezésre ahhoz, hogy megegyezés szülessék a svájci városban, s a NATO ne hajtsa végre a csak­nem 600 közép-hatótávolságú amerikai rakéta nyu­gat-európai telepítéséről hozott 1979-es határozatát. A FEHÉR HÁZ STRATÉGIÁJA — mint ezt az unió helyzetéről szóló keddi elnöki üzenet tartalma is ta­núsította —, alapjaiban nem változott. Ennek lé­nyege, hogy az USA katonai fölényre tör a Szovjet­unióval szemben. A rekordnagyságú katonai költség- vetés, az új hadászati fegyverrendszerek gyorsított ütemű kifejlesztése ezt a célt szolgálja. Hajlandó vol­na persze Washington fegyverzetcsökkentési megálla­podásokra, de csakis akkor, ha azok révén eléri a Szovjetunió meggyöngítését, egyoldalú leszerelését. Moszkva ezt természetesen elutasítja, hiszen bár­milyen megegyezés csak akkor erősítené a békét, ha alacsonyabb szinten teremtené meg a katonai erők jelenlegi egyensúlyát, nem pedig fölborítaná azt. Ezért minősíti elfogadhatatlannak a Reagan-féle nullaváltozatot, amely a meglevő szovjet rakéták le­szerelése fejében csak egy amerikai aláírást jelentene. November vége óta, amikor utoljára tárgyaltak Genfben, a Szovjetunió a rugalmasság és a kompro­misszumkeresés jegyében új javaslatot tett. Andropov főtitkár indítványa — mint ismeretes —, több száz szovjet rakéta Európából való kivonását, illetve le­szerelését helyezi kilátásba, úgy, hogy a megmaradó mennyiség azonos legyen a brit és francia atom­eszközök számával. A javaslat logikus, s olyannyira figyelembe beszi a katonapolitikai realitásokat, hogy számos nyugati politikus és sajtóorgánum jó tár­gyalási alapnak minősítette. MONDHATNÁNK, hogy a többi a svájci városban tevékenykedő diplomatákon és szakértőkön- múlik. Mondhatnánk, de ez így csak féligazság lenne. Sok minden függ a tárgyalásokon részt nem vevő, de a végkifejletükben rendkívül érdekelt nyugat-európai kormányoktól, s az egyre erősödő békemozgalmaktól is. Vajon sikerül-e Amerikát nagyobb rugalmasságra bírniuk? K. G. Lengyelországi változások (IV/4.) Túl a mélyponton A sok súlyos gazdasági probléma közül, amelyet a giereki korszak hagyott ma­ga után, első helyen az adósságokat kell említeni. A lengyel nemzeti bank adatai szerint az ország adóssága 1980 végén 24,7 milliárd dol­lár vol. 1981-ben ez tovább növekedett 800 miliő dollár­ral, s csak 1982-ben állt meg ez a folyamat. A lengyel népgazdaság minden jel szerint a szük­ségállapot egy esztendeje alatt túljutott a mélyponton. Jozef Zajchowski közgaz­dász, a miniszterelnök gaz­dasági tanácsadó testületé­nek vezetője szerint sikerült megállítani az országban az ipari termelés visszaesését. A színvonal most az 1979. évinél 13 százalékkal ala­csonyabb. Noha diadalra nincsen ok, az igen biztató, hogy a termelés szeptember óta hónapról-hónapra növe­kedett. A mezőgazdaságban is vannak kedvező jelek. Többek között: a gabona- termelés másfél millió ton­nával meghaladta az 1981. évit, jó a cukorrépa termés is. Igaz — teszi hozzá Zaj- chowski — a tervezett 5 mil­lió tonnás gabonafelvásárlás­nak év végéig csak a fele teljesült, de a termés meg­van, s remélhetőleg a gaz­dák vagy gabona, vagy az állatokkal megetetve, hús formájában a piacra hozzák. Az ipari termelés gyorsabb növekedését általában nyers- ,._anyag- és import részegy­séghiány akadályozza. A megelőző években, a mai lengyel vezetés által egy­értelműen hibásnak minő­sített fejlesztési politika kö­vetkeztében az ipar erőtel­jesen kötődött a nyugati nyersanyagokhoz és részegy­ségekhez. A nyugati intéz­kedések, valamint a kény­szerű importkorlátozások következtében ezek az ipar­ágak, nagyüzemek most csak erősen korlátozott kapaci­tással működhetnek. Külö­nösen 1982 első felében volt nehéz az import finanszíro­zása. A nyugati szállítók ugyanis csak előre történő készpénzfizetés mellett vol­tak hajlandók eladni. Előbb tehát meg kellett fizetni a korábban beérkezett szállít­mányokat, majd előre kifi­zetni a megrendelt mennyi­séget. Az első félévben ki­állták ezt a kétszeres terhe­lést, a legnehezebb időszakot átvészelték. A továbbiakban a nyugati export-import mérleg helyreállítása és szükséges szinten tartása mellett nagy reményeket fűznek a lengyel közgazdá­szok a szocialista országok­kal való együttműködéshez. Igen elismerően szóltak er­ről, mindenekelőtt a Szov­jetunió gazdasági segítségé­ről, amit a meglévő kapa­citások kihasználásához, egyes beruházások befejezé­séhez, a nyersanyaghiány csillapításához nyújtottak. Zénón Körnender minisz­terelnök-helyettes, aki a la­kossági ellátás ügyeit tartja kézben a fogyasztói piac ala­kulásáról elmondta: „A ren­delkezésekre álló árualapokat messze meghaladó béreme­lések, a Szolidaritás újabb és újabb követeléseinek tel­jesítése teljesen felborította a belső piac egyensúlyát. Drasztikus szükségintézkedé­seket kellett hozni. Ezek következtében kétszeresére emelkedett a fogyasztói ár­színvonal, s 1982-ben, a rész­leges kompenzációkat beszá­mítva, végül 25 százalékkal csökkent az egy lakosra ju­tó reáljövedelem. A közel­jövő sem ígér gyors javulást. 1983-ban, a tervek szerint mintegy 10—15 százalékkal nőnek a fogyasztói árak, ezt a bérek általában ellensú­lyozzák, de csak ott, ahol a vállalatok növekvő jövedel­mezősége erre lehetőséget ad.” A szükségállapot beveze­tése idején még az élelmi­szerjegyekre sem volt fe­dezet. Most van — jegyre — hús, zsiradék, liszt, kása, cukor, csokoládé, mosópor, szappan, cigaretta, alkohol. Ezeket sorban állás nélkül lehet megvásárolni. Van ele­gendő tej, kenyér, zöldség, alma — sorban állás és jegy nélkül. Sok mindenből, fő­ként cipőből, ruhaneműből, háztartási gépekből rossz az ellátás, de a mélypontot eb­ben a tekintetben is elhagy­ták. Ismét J. Zajehowskit idézem: „A gazdasági sta­bilizáció feltételei megvan­nak. Ismerjük és megfo­galmaztuk a legfontosabb irányokat: első helyen áll a mezőgazdaság és az élelmi­szeripar fellendítése. Néhány év alatt biztosítani kíván­juk az ország élelmiszer­önellátását. Második helyen áll a nyomasztó gondot je­lentő és nagy befektetése­ket igénylő feladat: a lakás- probléma enyhítése. Ugyan­csak előtérben áll az ipar szerkezeti és technológiai struktúrájának javítása. Ezek a feladatok határoz­zák meg a következő né­hány évben a tennivalókat. Amilyen mértékben a fel­adatok megoldásában előre­haladunk, úgy érhető el a termelésben és az életszín­vonalban a válság kirobba­nását megelőző szint, majd kezdődhet ezen az alapon a további növekedés.” Sok minden történt tehát Lengyelországban a szükség- állapot egy esztendeje alatt. Ahogyan Jan Glowczyk, a LEMP Politikai Bizottságá­nak póttagja, a KB titkára összefoglalja számunkra: „Az ellenforradalmi erőkkel az éles és nyílt összecsapások időszakát magunk mögött hagytuk, de a munka nehe­ze most következik. A töme­gek bizalmának visszaszer­zése időt, fáradságot nem kímélő meggyőző munkát igényel. Eddig szükségkép­pen az államhatalom, az adminisztratív intézkedések, az erő állt előtérben. Most a politikai meggyőző munka, a párt kerül az első vonal­ba. Az eredmények alapve­tő feltétele — mondja J. Glowczyk — a párt elvi, po­litikai egysége, a pártszer­vezetek ütőképességének helyreállítása, a kommunis­ták aktivitásának növelése. A pártot sikerült megőrizni, de soraink meggyengültek, nem is elsősorban a taglét­szám csökkenése miatt, ha­nem egyrészt a párton be­lüli jobb- és ,.bal”-oldali erők, nézetek jelentkezése, másrészt az alapszervezetek passzivitása miatt. A IX. kongresszus 1981 júliusában világos politikai, ideológiai helyzetet teremtett. Többsé­gükben új tagokból álló köz­ponti bizottságot választott, s határozatai alapján meg­volt a lehetőség, hogy a párt visszanyerje erejét. Az ellen­ség nyílt fellépésével ezt egy időre megakadályozta. A szükségállapot időszaka kel­lő lehetőséget teremtett a párt sorainak a rendezésé­hez is.” Beszélgetéseink során ta­pasztaltuk, hogy a párt erő­södéséért, vezető szerepének megszilárdításáért folyó harc eredményes. Dinamikus, ak­tív, nagyrészt új, fiatal erő­ket találtunk a pártaktivis­ták között. Gyötrelmes mó­don végezték el a múlt fe­lülvizsgálatát. Jól látják, milyen okok vezettek a vál­sághoz, s minden igyekeze­tük arra irányul, hogy ezek ne ismétlődhessenek meg. Befejezésül Mieczyslaw F. Rakowski szavait idézem: „Bizonyos, hogy az alapel­vek tiszteletben tartása mellett át kell alakítanunk a néphatalom szocialista struktúráját. És az is bizo­nyos, hogy 1980 augusztusá­val a szocializmus fejlődé­sének egy szakasza végképp lezárult. Visszatérés nem le­hetséges. A szükségállapot idején megtettük az egész nemzetet megrázkódtató vál­ságból kivezető út első lé­pését. Stabilizáltuk a nép­hatalmat. De a munka na­gyobbik és nehezebb része még előttünk áll.” T. Varga József — Vége — PFSZ vb­ülés Szerdán Adenban folyta­tódott a Palesztinái Felsza- badítási Szervezet végrehaj­tó bizottságának tanácsko­zása. Az ülés napirendjén a következő fő témák sze­repelnek: a szervezet és Szíria kapcsolatai; egy eset­leges palesztin—jordán kon­föderáció kérdése; a Jordán- folyó nyugati partján és a Gázai-övezetben létrehozan­dó palesztin állam létreho­zásának ügye. A szerdai vi­tában szó volt még a palesz­tin csoportok közötti egység erősítéséről, továbbá a Pa­lesztinái nemzeti tanács (parlament) február 14-re tervezett ülése előtti legsür­gősebb teendőkről. Értesítjük T. Fogyasztóin­kat, hogy Egerben az aláb­bi helyeken és időpontban szerelési munkák miatt Áramszünet lesz 1983. január 29-én, 7.00-től 16.00-ig; Bartók B. tér 8— 14. sz. között, Vörösmarty út 8. sz. és 8/A, Neumayer út 2—10. sz. és 1—3. sz. között. Napközben szaka­szos áramszünet lesz; Vö­rösmarty út 12—24. sz. kö­zött, 29—45. sz. között, Re- menyik Ede tér és Kolacs- kovszky u. ÉMÁSZ Vállalat Egri Kirendeltsége

Next

/
Thumbnails
Contents