Népújság, 1983. január (34. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-27 / 22. szám
NÉPÚJSÁG, 1983. január 27., csütörtök I. Jó évet zártak a tsz-ek o Heves megyében 54 Számadásra készülődve Kisvállalkozás — szövetkezeten belül Mi az AGROINTER...? Tavasszal lesz egy esztendeje, hogy a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztálya, valamint a Heves megyei TESZÖV támogatásával létrejött az első kezdeményezés, amely termelőszövetkezeten belüli kisvállalkozás létrehozását szorgalmazta. A mátraderecskei Rákóczi Termelőszövetkezet vállalta ezt és egri központtal, önálló gazdálkodást folytatva megalakították az AGROINTER kereskedelmi és szolgálató szakcsoportot. Az elkövetkező időszakban ; 1302 mezőgazdasági tsz, 119 ; szakszövetkezet — me- 1 gyénkben három — halászati termelőszövetkezet és agrártársulás tart • zárszámadást. A közgyűléseken a tagság és a vezetőség mérleget készít: miként éltek adottságaikkal, a lehetőségekkel, milyen eredményeket könyvelhetnek el az elmúlt esztendő cseppet sem könnyű munkája nyomán, s szó esik arról is, hogy 1983 alapjaként — miként hasznosult, forgott, szaporodott a közös vagyon. Elöljáróban, a legáltalánosabban annyit, hogy a mezőgazdaság bruttó termelési értéke 1981-hez képest négy százalékkal növekedett. Ezen belül a tsz-ek — az előirányzottat meghaladva — hét százalékkal produkáltak többet. A száraz adatok mögött persze kézzelfogható tények csoportosulnak: a kiegyensúlyozott belső ellátás színvonalát, s a népgazdaság kereskedelmi egyensúlyát javító javak. A gyümölcsöknek, a zöldségnek, a gabonaféléknek és a húsnak megannyi tonnája. Eredmények és gondok A növénytermesztés egészét nézve háromszázalékos az emelkedés a szövetkezetekben. A szántóföldé 5, a gyümölcstermelésé 9,7 százalék. A mennyiségi mutatókat, a hektáronkénti hozamokat tekintve gabona- és kukoricatermelésünk elérte a világ élvonalát. Szőlőből országszerte rekordmennyiséget szüreteltek. Olyannyira, hogy sok helyütt gondot okozott a feldolgozás, a tárolóterek szűkössége miatt. A zöldségtermesztés viszont alatta maradt a várakozásnak, az előállított mennyiség nem érte el az előző évit. Mindez főként az ágazat költségeinek — eszköz, gép, energia — alapos emelkedésével, s párhuzamosan az üzemi jövedelmezőség zsugorodásával magyarázható. A termelő a piaci fogyasztói árnak gyakran csak töredékét kapja az általa létrehozott portékákért, s a — nemegyszer piaci manipuláció nyomán feltornázott — haszon zöme a kereskedelem zsebébe vándorol. Itt lenne az ideje megteremteni a kereslet-kínálat szabályozta valódi piaci rendszert. Olyant, amelyben termelő és fogyasztó egyaránt jól jár. Ami az állatenyésztést illeti, összességében 3,5, a szövetkezetekben pedig 3 százalékos a növekedés. Gyarapodott a szarvasmarhaállomány, az egy tehénre jutó fejési átlag elérte a négyezer litert. Az év közepére a sertésállomány meghaladta a 9 milliót, a kocák száma minden eddiginél nagyobb. A juhászati és baromfi- ágazatok munkáját hátrányosan érintette az exportpiacok évközi alakulása: csökkentek az exportárak, szűkültek az értékesítés lehetőségei. Ennek ellenére szaporodott a juhállomány, bár alatta maradt a tervezettnek. Ágazatok összefonódása összegezve egyértelműen megállapítható, hogy 1982Kétéves molnár szakmunkásképző tanfolyamot indított a Heves megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalt, hogy így enyhítsen szakember-utánpótlás gondjain. A gyöngyösi úttörőházban hetente egy alkalommal ben az agrárágazat ismét előrelépett, s ebben döntő részt vállaltak a szövetkezetek. Ma már az agrár- és élelmiszeripari üzemek elő tudják állítani a belföldi ellátáshoz és az exporthoz szükséges árumennyiséget, egyes területeken többet is annál. Szinte közhelyszerű, hogy a külpiaci értékesítés feltételei — a nemzetközi túltermelés, a csökkenő árak miatt —, romlottak. A kíméletlen piaci harcban többnyire nehezebbefi és olcsóbban találtak gazdára az árualapok. Ezért a jeles honi termelői munka csak akkor hozhat még jobb eredményeket, ha tovább erősödnek —, s ez rajtunk is múlik —, külkereskedelmünk pozíciói, a vállalatok javítják, még rugalmasabbá teszik közvetítő tevékenységüket, s minden esetben megkeresik a módját a minőségi termékek legjobb, legjövedelmezőbb elhelyezésének. A szövetkezetek zöme — kiváltképp a kedvezőtlen vagy kimondottan rossz termőhelyi adottságúak — a hiánypótló, jól prosperáló kiegészítő, ipari ágazatok jövedelmét az alaptevékenység fejlesztésére fordítják. Enélkül gyakorta bizony igen nehézkessé válna a mezőgazdasági eredmények fokozása. A kiegészítő ágazatok bővülő köre tehát végül is része a folytonos megújulásnak, nem tévútja az agrárszövetkezeti mozgalomnak, hanem segítője, támogatója, és forrása is a mezőgazdasági termelési célok megvalósításának. Új szakasz kapujában Az idei esztendő terveit, feladatait a tavalyinál még keményebb közgazdasági környezetben, nehezebb feltételek közepette kell megoldani. Nem szólunk a számszerű 'követelményekről. Arról viszont igen, hogy a mennyiségi mutatókat alapul véve, a magyar mezőgazdaság is az intenzív minőségi fejlődés kapujába érkezett. Nemcsak a hozamok növelésére, „megfejelésére” kell az agrárüzemeknek törekedniük, hanem arra is, hogy az árualapokat minél gazdaságosabban, még több haszonnal állítsák elő. Feltételeként annak, hogy — közös vagyonúnkat gyarapí- tandó — ésszerűen állhassunk helyt a nemzetek versenyében. Ez alkalmasint azt jelenti, hogy nem a mindenáron való hozamnövelés egy-egy szövetkezetben a legfőbb cél, hanem a mennyiségi színvonal tartásával a költségek csökkentése, az árufajták olcsóbb — s így jövedelmezőbb megteremtése. Igaz, nem mindegy, hogy mennyit, s milyen javakat bocsátanak az agrárüzemek, köztük a szövetkezetek a népgazdaság rendelkezésére. De az sem, hogy mekkora áron ... A beszámolókban, a vitákon, s az azt követő ünnepi vacsorán az eredmények jóleső tudomásulvétele után bizonyára sok szó esik majd ezekről a sürgetőszorító tennivalókról is ... (D. L.) oktatják a 26 leendő molnárt a vállalt mérnökei, közgazdászai. A tanfolyam hallgatóit nemcsak a szakmához kapcsolódó tárgyakból, hanem például történelemből, magyarból, kémiából és matematikából is felkészítik. Intenzív levelező tagozat • • Üzemgazdász képzés Egerben A tudományos-technikai haladás, a gazdasági fejlődés mindinkább megköveteli a dolgozók magasabb szakképzettségét. Nagy szükség van a jól felkészült közgazdászokra is. Ezért figyelőire méltó a Pénzügyi és Számviteli Főiskola Salgótarjáni Intézetének és az egri Alpári Gyula Közgazdasági Szakközépiskolának közös kezdeményezése, mely szerint az 1983—84-es tanévben a salgótarjáni intézet Egerben megindítja intenzív levelező tagozatát. Heves megye vállalatainak, intézményeinek, szövetkezeteinek összefogására is számítanak, A tanulmányi idő 4 év, a végzettek üzemgazdász képesítést kapnak. Félévenként négy hét konzultációs időt tartanak, előreláthatóan az Egri Dohánygyár oktatótermében. Az intenzív levelező tagozat megkönnyíti a felkészülést a vizsgákra, hiszen az órák száma több mint kétszerese a hagyományos levelező oktatási formának. Az sem közömbös, hogy a hallgatóknak nem kell Salgótarjánba utazniuk. A képzést ez év szeptemberében kezdik meg, ha legalább húszán sikeres felvételi vizsgát tesznek. Az Alpári Gyula Közgazdasági Szakközépiskola felvételi előkészítő tanfolyamot indít: politikai gazdaságtanból február 8-á;n, matematikából február 9-én. Az érdeklődők bővebb felvilágosítást az egri közgazdasági szak- középiskolában kaphatnak. Nem tudom, mennyire jó az, ha valakit szinte az egész lakóhelye ismer, s ott ahol él, dolgozik, az illető is mindenkiről tud legalább egy keveset. Nyitrai Sándor, a hevesi postahivatal „egyesített kézbesítője” mindenesetre ilyenféle — lévén a legkülönfélébb küldemények továbbítója —, s az elégedett, boldog emberek közé sorolja magát, őszintén vallja, hogy jól alakult a sorsa, nem választott rosszul, amikor munkahelyére szegődött, s egyenruhába bújt. Talán sehol másutt nem találja meg a szakma olyan örömét, annyi érdekességét, mint itt. Noha nem könnyű, amit csinál — akkora most is a körzete, hogy csupán tv-ből 760 van benne! — és sohasem végezhette a dolgát éppen ráérősen. Bizony volt idő, amikor éjszaka is szolgálatban kellett lennie, nem egyszer hajnaltájt vetődött haza a késői vonattól, amihez az ’ összegyűlt anyagot kivitte. Ünnepen ugyanúgy talpon volt, mint hétköznap. Néha a hatalmas táska — benne ország, világ üzenetével — huszonöt kilós súllyal is nehezedett vállaira. S — tudja, hiszen az ellenőrzésnél mérték — előfordult, hogy egyetlen műszakjában 20 'kilométernél többet gyalogolt. Aztán, ahány címzett, szinte annyi féle ember! Még köszönni sem köszönhet mindenkinek egyformán, s el kell találnia minduntalan, hogy válthat-e szót kicsit bővebben is, vagy jobb, ha ki sem nyitja a száját. Szereti a munkáját, de — nem tagadja — úgyszólván véletlenül lett postás. Annak idején, még 1954-ben egyszerűen csak téli elfoglaltságot keresett kis földje meg a ház körüli állattartás mellett, ám valahogy rábeszélték: maradjon. ő meg ráállt, aztán benn Elnöke Ludányi Endre, a kezdeti eredményekről beszél : — Az AGROINTER lényegében a mezőgazdasági vállalatok közötti kapcsolatokat fejezi ki. Ennek megfelelően agrárgazdasági és faipari termékek, erő- és munkagépek, valamint haszonjármű- vek beszerzésével, értékesítésével és ezzel összefüggő ügynöki tevékenységgel foglalkozunk. Jelenleg hat üzletkötőnk van és az egrin kívül Miskolcon, Szekszár- don, valamint Budapesten is működik kihelyezett irodánk. Miskolcon például rakodó- és földmunkagépeket árusítunk. Ezeket leginkább a közös gazdaságok kőbányáiban és sóderbányáiban hasznosítják. Szekszárdi irodánkat most január 1-én nyitottuk meg. Miután Tolna megye a nagy gabonatermelők közé tartozik, így onnan főleg kukoricát szállítunk Észak-Magyarországra, Heves, Borsod-Abaúj Zemplén és Nógrád megyei üzemek megrendelésére. Ezeken kívül élő állatokat, építőanyagokat és szerszámgépeket is beszerzőnk, illetve értékesítünk. Budapesten azért tartunk fenn irodát, mert exporttevékenységet is folytais tartották. Ügy, hogy most- már a nyolcadik zöld. biciklit koptatja... Ennyi évvel a háta mögött — immár a nyugdíjas kor küszöbén — nagy idő tanúja. Jól emlékszik még arra, amikor lovas kocsija is volt a postának — Babának hívták a pacit, mondja, még mindig él, aki hajtotta — s külterületnek számított Hevesen* ami azóta már jócskán a helységtáblán belül van. Ha a mostani kollégáknak — akik közül csupán egy a régebbi nála — újra lejátszanék azt a hajdani rádióriportot, amely a valamikori munkájáról készült: alighanem idegen lenne, amit hallanak. Rengeteg élmény — kellemes és kellemetlen dolog — részese. Lehet, hogy száz millió forintot is széthordott már a nagyközségben, meg ki tudja mennyi totó- és lottószelvényt. Akadt olyan „nyertese”, aki ha csak teheti, hálából azóta is meghívja egy-egy koccintásra... A legtávolabbról, Angliából érkezett levél, amit kézbesített. S amíg meg nem jött, a címzettel együtt izgult, majd pedig vele örült, hogy a nagyvilágban elkeveredett fiú végre valahára csak üzent itthon maradt édesanyjának, valamelyest megvigasztalta az aggódó szülőt... Aztán — sajnos — olyan is előfordult, hogy jó barátai halálhírét vitte a távirattal. Az egyikét — akit éppen arra kereszteltek, mint őt — ráadásul pontosan a névnapján ... Legutolsó emlékezetesen kedvesebb útja nemrégiben, decemberben volt: száz esztendős anyókához ment a nyugdíjintézet jutalmával. Ha változó korunkban — a nagy rohanás, a sok elfoglaltság, az idegesség, a fáradság miatt — már nem is annyira családias a postás és a címzettek kapcsolata, mint tunk különböző külkereskedelmi vállalatok közreműködésével. — Erőfeszítéseik eddig mennyire voltak sikeresek? — Tavaly áprilisban kezdtük el a munkánkat. Az induláshoz a mátraderecskei Rákóczi Termelőszövetkezettől négymillió forintot kaptunk, December végéig viszont összesen 135 millió forint értékű terméket: gépet, élő állatot forgalmaztunk és több mint kétmilliós nyereséggel zártunk, amely a termelőszövetkezetünk jövedelmét növelte. — Mit terveznek az idén? — Miután munkánkra továbbra is igény van, így ebben az évben 288 millió forint értékű árut kívánunk beszerezni. Csak néhány olyan gazdaságot említek a múlt évből, melyek meg voltak elégedve csoportunk tevékenységével. Az egri áfésznek például hatszázezer forint értékű láncfűrészeket, a Gyöngyös—domoszlói Állami Gazdaságnak teherautókat, az erdőtelki Szabadság Termelőszövetkezetnek, a Mezőnagymihályi és a Szikszói Állami Gazdaságnak valaha, azért a legtöbb helyen még mindig szívesen fogadják, s bizalommal vannak iránta számos személyes ügyben. Mosolyogva beszéli, hogy olykor még párkeresésben is fordultak hozzá, a véleményét, tanácsát, javaslatát kérve. Jólesik számára ez a közvetlenség, örül, ha ilyenkor is segíthet. Régi-régi ismerőse a Népújságnak is. Terjesztette, hordta már akkor is, amikor hetente csak kétszer jelent meg. S ott szorgoskodott körülötte napilappá válása idején. — Nem volt nehéz dolgom — emlegeti — mivel az újságnak már korábban is elég sok barátja volt Hevesen. S annak csak örülni tudtak, hogy sűrűbben találkozhatnak vele, gyakrabban forgathatják, többet olvashatnak belőle. A Somogy megyétől kölcsönkapott szervezőre nem is igen volt szükség. Az előfizetők különösebb erőfeszítések nélkül is szaporodtak... A kisebb utcákba még mindig á postás viszi az újságot is nálunk, így mostanáig osztozom a szép feladapedig nagy mennyiségű kukoricát szereztünk be. Erre az évre máris háromezer vagon kukorica értékesítésére van szerződésünk. Fából és faipari termékekből 35 millió, gépek beszerzéséből pedig 46 millió bevételre számítunk. — Bővitik-e tevékenységüket? — 1983-ban olyan bérmunkában veszünk részt, melyek során készített termékek importárukat helyettesítenek. Különös tekintettel palackozó, gépekhez szükséges pótalkatrészek gyártását szervezzük, melyeket eddig főleg a Német Szövetségi Köztársaságból szereztek be. Exportra is dolgozunk, a nyugatnémet Meraedes- cégnek, a miskolci MEZŐGÉP Vállalattal együttműködve féktárcsákat készítünk. Az ehhez szükséges öntvényeket az NSZK-ból kapjuk. Az elmondottakból is kiderül, hogy termelőszövetkezeten belül létrehozott első kisvállalkozás rövid idő alatt is bizonyította létjogosultságát. Az üzletkötők egyetemet, főiskolát végzett szakemberek, akik megfelelő érdekeltségi rendszer alapján dolgoznak. Bérüket teljesítményhez kötve állapították meg. Az ésszerű kockázat- vállalással a mátraderecskei szövetkezet és ők is jól járnak. .. Mentusz Károly A két kép között 25 esztendő (Fotó: Szántó György) ton. A lapok között egy kötetnyi Népújságot hordok, amit külön is szeretek, tisztelek. Mivel, hogy írt már rólam is, tavaly nyáron meg a Finomszerelvénygyárban dolgozó, részlegvezető fiamról közölt kedves sorokat... Újsághoz, postához kötődik az élete. Négy gyermekéből kettő — a két lány — is a hivatalt választotta munkahelyéül. Korábban, 12 esztendőn át a felesége is a szakmához tartozott: pavilonban árulta a sajtóterméket. Jómaga, szolgálati helyén kapta legszebb elismeréseit: sokáig tisztségviselő volt a szakszervezetben, jutalmakban részesítették, s kitüntették: kiváló dolgozóvá avatták. Nemrégóta pedig Hevesen egyedül feszíthet a legújabb egyenruhában. Tisztes nyugdíjra számít, de nem nagyon gondol arra, hogy megválik mindennapi munkájától s a pihenést választja. Készséggel hajlik továbbra is a szolgálatra, ha szükség lesz rá — magyarázza — bemegy a postára, amikor csak hívják, s ameddig teheti. Mert másképpen talán már el sem tudná képzelni az életét. Gyóni Gyula Tanulnak a molnárjelöltek 1983. február 1.: 25 éve napilap a Népújság Táskájában ország, világ
