Népújság, 1983. január (34. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-27 / 22. szám

NÉPÚJSÁG, 1983. január 27., csütörtök * NEGYVEN ÉVE TÖRTÉNT Hz egri 14. gyalogezred pusztulása a Don-kanyarban (Fotó: Szabó Sándor) Új utakon a könyvtárak Vizsgálódás a gyöngyösi járás községeiben • Kell a sok könyv, kell a jó könyv • Nyitva tartás és olvasószolgálat • Irodalmi műsorok, klubok Több mint egyéves vizs­gálódás tapasztalatait össze­gezte a közelmúltban a gyöngyösi járás közművelő­dési könyvtárainak szakfel­ügyelete. Nem kevesebb, mint harminckét községbe látogattak el a szakembe­rek, hogy képet nyerjenek róla: megfelelnek-e minden tekintetben az intézmények az olvasók igényeinek. „Na­gyító alá helyezték” a fenn­tartói gondoskodást, azt, hogy kellemes, szép kör­nyezetet biztosít-e a könyv­tárak épülete. Nos, hovatovább hagyo­mány már: a megye leg­jobban ellátott olvasó-köl­csönző helyei a gyöngyösi járásban találhatók. Alap­területük, felszereltségük meghaladja az átlagost, az intézmények kétharmadában főállású könyvtáros dolgo­zik, a szakképzettség aránya eléri a nyolcvan százalékot. Mégis, van tennivaló az ideális feltételek megterem­tésében. Ma már bővítésre szorul a lőrinci, az adácsi és a detki könyvtár, s az idén időszerű a domoszlói fejlesztése Is. Kisnánán ed­dig nem jártak sikerrel a korszerűsítési törekvések, Viszneken pedig kicsi a sza­badpolcos tér. Az említett községekben fűtési gondok­kal is küzdenek.. Néhány tanács központi fűtést ter­vez, másutt a gázt vezetjk be. A Megyei Könyvtár évente két-három községi intéz­mény szakmai és esztétikai és Horton biztosítanak meg­felelő hírlapválasztékot, s felszerelését biztosítja in­gyen, méghozzá oly módon, hogy annyi pénzt ad, ameny- nyit a tanács maga is le­tesz az asztalra. Nos, ez az ösztönző lehetőség a gyön­gyösi járás könyvtárai előtt is nyitva áll. Egyébként az utóbbi években így újult meg a csányi, az abasári, a gyöngyöstarjáni vagy az ecsédi is. A 150—200 ezer forintos támogatásból nem­csak a környezetet szépítet­ték, de korszerűsítették a berendezéseket is. Így ma már tizennégy községben ta­lálni zenei részleget. Az elmúlt évek során szakszerűbbé vált a könyv­tárak állományfejlesztése: az intézmények zömmel a Könyvtárellátóval kötött szerződés alapján gyarapít­ják készletüket. Jól bevált gyakorlat az új könyvek külön elhelyezése, amely biztosítja a teljes áttekintést az újdonságokról, és a könyvtáros számára is fon­tos tájékoztatást nyújt. A könyvterjesztés országos gondjai miatt azonban sok a teljesítetlen rendelés, amely csak a Könyvtárellátó gépe­sítése után oldódik meg. •Addig a jegyzékek gyors to­vábbításával lehet javítani a kétségkívül rossz gyakor­laton. Szépen fejlődött a kézi- könyvtári állomány, de a lexikonok és a sorozatok hiányzó kötetei a szakmai munka hiányosságairól árul­kodnak. A nagyobb biblioté­kák közül csak Lőrinciben bizony Domoszlón, Ludason vagy Vécsen kevés az újság, a folyóirat. A vizsgálódás során fény derült arra is, hogy a köny­vek állományának gyarapí­Mit láthatunk a tv-ben? Svájciak és Jancsó Alig van még egy olyan ■ filmrendezőnk, akinek mun­kássága, művészete körül annyi vita zajlott, aki a köz­véleményt annyira megmoz­gatta, maga mellé vagy maga ellen hangolta újra és újra, mint Jancsó Miklós. Itthon, és világszerte. A Magyar Televízió kilenc Héten keresztül bemutat egy-egy Jancsó filmet. Az ejső film az Oldás és kötés lösz február 5-én. írója Lengyel József, fényképezte SOmló Tamás. Főszereplői: Ajtay Andor, Dómján Edit és Latinovits Zoltán. A kö­vetkezők a Hernádi—Jan­csó alkotópáros művei lesz­nek. Hernádi Gyula forga­tókönyvei alapján készült, s ebben a sorrendben is ke­rül a képernyőre: az így jöttem (1964), a Szegényle­gények (1965); a Csillagosok, katonák (1967); a Csend és kiáltás (1968); a Fényes sze­lek (1968); a Sirokkó (1969); az Égi bárány (1970) és a pálya néhány alkotását kihagyva a Magyar rapszódia (1978). Az operatőr továbbra is Somló Tamás, majd Kende János. Egészen másfajta közeg­ben születtek azok a filmek, melyek bemutatása ugyan­csak február első hetében kezdődik a tv-ben. A sváj­ci filmművészetről keveset tu­dunk, a mozik műsorán csak elvétve látni egy-egy művet. Németh Ágnes sorozatszer­kesztő a mai svájci filmmű­vészet legjelesebb alkotói­nak munkáin keresztül kí­vánja megismertetni ezt a számunkra kissé szokatlan, néha kissé „langyosnak” tű­nő világot. Pedig a látszó­lag eseménytelen környezet­ben is egyik napról a má­sikra megváltozhat minden, mint például az elsőként be­mutatásra kerülő Meghívás egy szombat délutánra című, 1973-ban készült Claude Goretta filmben. Goretta másik alkotása a Nem is olyan rossz ember 0975) és Rolf Lyssi Hogyan csináljunk svájcit? (1978) című filmje mellett négy Alain Tanner mű kerül a képernyőre: a Jónás, aki 25 éves lesz 200ö-ben (1976), A világ közepe (1974), a Nap­sugaras évek (1981) és a Messidor (1979). (P. ~E.) 2. A szovjet hadsereg robba­násszerű urivi áttörése nap­ról napra jelentékenyebb tért nyert. A nagyszámú T—34-es páncélos döbbenetes nyomá­sa, a még soha nem tapasz­talt hevességű goíyószóró és aknavetőtűz elől az egri ez­red, a bekerítés elkerülésére, északi, északnyugati irány­ban visszahúzódott. 1943. ja­nuár 15—16. körül pedig megindult a szétvert magyar ezredek roncsainak „tömeges visszaözönlés’’-e. „A harcko­csik ellen nincs megfelelő védőeszköz — jelentették. — Szintúgy a Sztálin-orgonák és a géppisztolyok tömegével sem tudják felvenni az em­berek a versenyt....’’ S ennek biztos tudatában adta ki vi­téz Kovács Gyula vezérkari főnök 1943. január 15-én ,e parancsot: „Nem engedni semmit most már!... Itt kö­zönséges hóhérnak kell len­ni!” S mindezt megtetézte vitéz Jány Gusztáv hadsereg­parancsnok parancsa: „Ve­gye tudomásul mindei\ki, hogy innen sem betegséggel, sem sebesüléssel, sem fogyás­sal el nem engedek sen­kit!... ott marad mindenki, míg meg nem gyógyul, vagy el nem pusztul!...” Egy harci jelentésből meg­tudjuk, hogy az egri ezred megmaradt részeiből össze­állított csoport, melyet Szto- rozsevejben sündisznóállásba vezényeltek, ugyan észak fe­lé ki tudott törni, de a 38 fokos dermesztő hidegben „egész sorok maradtak meg­fagyva a harc helyén." Egész sor jelentés tanús­kodik a német „testvéri szö­vetségesnek terrorisztikus brutalitásáról. A vezérkari főnök egy idevágó feljegyzése így vall erről. „A legtöbb nehézséget a németek okozzák. Általában az úton való mozgást sem engedték meg ... Szánokat, hátaslovakat, fogatokat, gép­kocsikat erőszakkal elvettek. Ahol ellenszegülés volt, ott fegyvert használtak. A köz­ségekben a szállásokról ki­dobták a magyarokat... a legdurvábban gyalázták a magyar nemzetet és hadsere­get... „Egy alezredes azt je­lentette, hogy „a lelövéstől sem riadtak vissza ... gyak­ran fordult elő, hogy sebesült magyarokat letaszítottak a szánról... Sofőrt, aki vona­kodott gépkocsiját átadni,, egyszerűen lelőtték!” Egy 1942. január 12-i parancsnoki jelentésből az is kiderül, hogy a német parancsnokság egy parancsa értelmében „o magyar csapatokat hadifo­golyként kell kezelni.” (!) A „doni futás” után maga Adolf Hitler jelölte ki ■ a magyarok gyülekező helyeit. Az egri ezred, a 20. hadosz­tály megmaradt roncsaival a Kijev körzetében fekvő No- szovka és környékén várta be hazaszállítása óráit. Ezalatt itthon tovább folyt a fasiszta uszítás, a vad propaganda a „keresztes had­járat” folytatására a néme­tekkel szoros fegyverbarát­ságban. A Eger című helyi lap csu­pán kettő nappal az urivi szovjet offenzíva sikeres megindulása után, a szovjet tására fordított összeg 1979- ben volt a legmagasabb, ezt követően csökkent. Három évvel ezelőtt több mint fél­millió forintot fordítottak erre a gyöngyösi járásban, tavaly viszont már 32 ezer forinttal kevesebb jutott. A nyitva tartási idő je­lentősen befolyásolja az ol­vasószolgálati munkát. A je­lenleg kialakult kölcsönzési idő nem egységes. A forga­lom — néhány alkalomtól eltekintve — mérsékelt, így a könyvtárosnak van ideje, lehetősége az olvasókkal foglalkozni. Az a tapaszta­lat, hogy az állományát szín­vonalasan gyarapító, a ka­talógust naprakészen szer­kesztő, s rendet tartó könyv­tárosok olvasószolgálati munkája is színvonalasabb, szakmaszeretetük, felelősség- érzetük egész tevékenységü­ket áthatja. Tavaly a gyöngyösi járás könyvtáraiban több mint 110 ezer látogató fordult meg, s csaknem 13 ezer ol­vasó 280 ezer kötetet köl­csönzött. A könyvtárak tel­jesítményei azonban külön­bözőek. Mindössze 15 száza­lék alatt van a beiratkozott olvasók száma például Lu­dason, Ecséden, Gyöngyös­patán, Vámosgyörkön, Mar- kazon és Szűcsiben. Ám mindenképp eredménynek könyvelhető el: ma már 20— 25 kiemelkedő rendezvényt is tartanak évente a könyv­tárak. Színvonalas irodalmi műsorok, klubfoglalkozások, gyermekdélutánok teszik tel­jessé az intézmények tevé­kenységét. Mikes Márta frontra való jelentkezésre szólította fel jámbor jobb sorsra érdemes olvasóit. Február 6-án, a sztálingrá­di szovjet siker kapcsán a lap egy szerkesztőségi cikké­ben ezt a fából vaskarikát tálalja Eger és környéke ol­vasói elé: „A lélek győzött mégis a sztálingrádi romok fölött, a német lélek és az európai lélek ... s ... erőt nyer belőle a VÉGSŐ GYŐ­ZELEMIG ...” 1943. május 6-án érkezett haza Egerbe szovjetunióbeli katasztrofális szerepléséről a 14. honvédgyalogezred meg­maradt roncsa. Száz és száz gyermek hasztalan kereste édesapját, hitves szerető férjét, apa fiát... ★ Negyven hosszú esztendő telt el azóta, de ma is tanul­ságos a levéltári hiteles ira­tok alapján felidézni az egri 14. honvédgyalogezred tragé­diáját a Szovjetunió ellen viselt „keresztes hadjárat poklában. A hivatkozott idé­zetek a 2. magyar hadsereg fennmaradt hivatalos jelenté­seiből valók. Szükséges volt felidézni a negyven esztendővel ezelőtti borzalmas tragédiát, hogy akik nem ismerték, megtud­ják, akik pedig a béke hosz- szú évtizedei alatt elfeled­keztek róla, emlékezzenek! Sugár István Tavalyelőtt még forgatott... George Cukor, a sztárok rendezője Hétfőn éjjel 83 éves korában elhunyt Cukor György, a világhírű, magyar származású amerikai filmrendező. Aranykeretes szemüvege mögül a világot maliciózu­san szemlélő George Cukor egyedülálló jelenség volt. Ezt vallotta: „Ha csak egyetlen rendező marad, aki nem maga írja a film­jeit, az én leszek. Hány alkotás vált elhibázottá pusztán azért, mert a ren­dező írónak hitte magát. Mindenki maradjon meg a maga mesterségénél: ne­kem a magamé is épp elég nehéz”. Cukor életműve viszont éppen azt sugallja, hogy a rendező számára minden könnyen ment. Filmjein sosem érezni az erőlködést, elegáns és ha­tásos megoldások mestere volt. Egy magyar bevándorló fiaként 1889-ben született New Yorkban. Művészi pályafutását 1918-ban kezd­te Chicagóban, színházi se- gédrendezőként. Csak 1930- ban került a filmhez, előbb dialógrendező, majd asz- szisztens, végül rendező lett. Termékeny művész volt, úgyszólván műfaji megkötöttség nélkül dolgo­zott, s különösen a színész­vezetésben remekelt. Egye­sek azt mondták róla, hogy ő tudja igazán, hogyan kell a színésznőket rendez­ni... A harmincas-negy­venes években olyan hí­rességek álltak kamerája elé, mint Katherine Hep­burn (Ádám bordája, Bú­csú a szerelemtől, Phila­delphiai történet), — vele egyébként nyolc filmet is forgatott — Ingrid Berg­man (Gázláng), Judy Gar­land, (Egy csillag születik), Rita Hayworth, Greta Gar­bo (A kétarcú asszony, Ca­mille, A végzet asszonya — Kaméliás hölgy) Joan Crawford, Lana Turner, később Marilyn Monroe és Audrey Hepburn. George Cukor nem fo­gadta el „a nők rendezője” címkét. Válaszképpen olyan férfiszínészeket em­lített, mint: Spencer Tracy, Carry Grant, Bill Holden, James Mason, Jimmy Ste­wart vagy Ronald Colman. Az igazság az, — mondo­gatta —, hogy azért tartják a nők rendezőjének, mert régebben Hollywoodban szívesebben szerepeltették a női sztárokat, ők voltak a tömegek bálványai, nem a férfiak. Közönség- és kasszasike­rei ellenére a filmkritiku­sok valódi elismerését nem sikerült elnyernie: míg filmjeivel összesen 18 Os- cart „szerzett másoknak” —, ö maga csak egyet ka­pott a kis aranyozott szo­borból: az 1964-ben készült My fair ladyért — több mint harmincéves rendezői pályafutás után ... Egyszer megkérdezték tőle, milyen tanácsot adna a fiatal filmrendezőknek. Ez volt a válasz: „dolgoz­zanak keményen, hogy minden munkájuk köny- nyednek hasson. S ami a kezdő színészeket illeti, nekik Spencer Tracy taná­csát adom tovább: „tudjá­tok a szöveget, és ne üt­közzetek a díszletekbe”. Cukor még tavalyelőtt is forgatott. Utolsó filmjé­nek címe: Gazdagok és szegények. Főszereplői y- nők: Jacqueline Bisset és Candice Bergen. A cselek­mény egyszerű: Liz és Marry a legjobb barátnők a magánéletben, de ke­mény ellenfelek a szakma világában. Végül is a pezs­gő békíti ki őket — egy régebbi filmjében a pezsgő csinált valódi asszonyt a puritán Katherine Hep- burnből... Fellépés előtt „Oroszlánbarlangban", az Állami Népi Együttes ott­honában lép fel e hónap végén a gyöngyösi Vid- róczki Néptáncegyüttes. A budapesti fellépést ke­mény próbák előzik meg; ezek egyikéről készültek képeink. (Fotó; Kőhidi Imre)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents