Népújság, 1983. január (34. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-23 / 19. szám

NÉPÚJSÁG, 1983. január 23., vasárnap ^ A 1 TTf ^ J 3* Milyen az orvosok egészsége? Doktor úr, a maga szíve A jog: a gazdaság jó „szolgája”? ... sose fáj ? — mindig ber­zenkedve hallgattam a rádió­ban ezt az érzelgős-édeskés slágerszöveget egy nagyon is komoly problémáról. Az or­vosok átlagos életkora ugyanis kilenc évvel rövi- debb a magyar lakosság át­lagánál, egyes korcsoportok­ban a halálozásuk húsz, sőt harminc százalékkal haladja meg a lakosságét, az infark­tus-halálozásuk pedig — kü­lönösen a 40—50 évesek kö­rében — többszöröse a lakos­ságénak. Egy alkalommal megláto­gattam egyik nagy kórhá­zunk röntgenosztályának fő­orvosát, érdeklődéssel néze­gettem elődeinek fényképét szobája falán. Egyenként be­mutatta őket, kettőnél hoz­záfűzte : leukémiában halt meg. Azóta őt is elvitte a röntgenben dolgozókra lesel­kedő kór, a fehérvérűség. Ma már a korszerűbb gépek és óvórendszabályok közepette nagyobb biztonságban dol­gozhatnak mind az orvosok, mind az asszisztensek, -de a „Sugárveszély!” feliratot nem vehetik le az ajtóról. A fertőző májgyulladás egyik jellemző járványtani sajátossága az, hogy az egészségügyi dolgozók köré­ben gyakran okoz foglalkozással járó fertőzést. Az Országos Köz­egészségügyi Intézet járvány­ügyi osztályának vizsgálata szerint a hepatitiszben meg­betegedettek között három, esetleg hatszoros arányban vannak az egészségügyi dol­gozók. Különösen veszélyez­tetettek a klinikai laborató­riumokban, a fertőzőosztá­lyokon, a vérgyűjtő és műve- seállomásokon dolgozó orvo­sok, nővérek, asszisztensek. A »narkózis történetében minőségi változást hozott a gépi altatás, ami azonban újabb munkaártalom az or­vosok és asszisztensek szá­mára. Az altatásnál haszná­latos gyógyszerek, narkotiku­mok gőzeinek belégzése és a munkával járó zaj igen nagy megterhelést jelent. Az aneszteziológusok körében átlagosnál több a vetélés, a koraszülés, az allergia, a ve­sebetegség, a felső légutak megbetegedése. Kevés a hipochonder orvos és más egészségügyi dolgozó, annál több az olyan, aki csak végszükségben figyel fel szervezetinek vészjelzé­seire. Sokszor csak úgy me­net közben a kórházi osztály folyosóján kérdi meg kollé­gáját: mit ajánl erre vagy arra a panaszára. Az egész­ségügyiek általában túlter­heltek, gyakran a mások iránti tapintatból és em­berségből hanyagolják el sa­ját betegségüket, mert ha kimaradnak a munkából, hátrányos helyzetbe hozzák ápoltjaikat és munkatársai­kat. Bármilyen furcsán hangzik is, nem egy orvos akad, aki eltagadja betegsé­gét, azaz disszimulál. Egy ügyeletes orvosnak például az mentette meg az életét, hogy beteghez hívták, és ott lett rosszul: átfúródott a vakbele. Kiderült, hogy hó­napok óta hasi fájdalmakkal dolgozott. Egy másik kiváló belgyógyász főorvos — még elintézte legsürgősebb teen­dőit, pedig már felismerte önmagán az infarktust. Az orvosok munkája ideg­feszítő, túlnyomó többségük Az Állami Balett Intézet a hivatásos együttesek után­pótlására néptóncosképzést indít a következő tanévben. Felvételre azok a lányok és fiúk jelentkezhetnek, akik az 1982/83-ias tanévben fejezik be az általános iskola 8. osztályát és kedvet éreznek a táncosipálya iránt. A jelent­kezők felvételi vizsgát tesz­nek: időpontjáról és követel­ményeiről az Állami Balett Intézet írásban értesíti az érdekelteket. A felvételi vizs­elsőrendű lelkiismereti kér­désnek tekinti a munka tisz­tességes ellátását. A fizikai megterhelésnél ugyanis nem kisebb a nap mint nap átélt lelki igénybevétel; a viasko- dás a lelkiismerettel, az or­vostudomány korlátáival az orvosi tevékenység számos területén. Hiába a hivatalo­san csökkentett munkaidő, szabadnapjait, olykor éjsza­káit beárnyékolja az aggo­dalmaskodás : helyes volt-e a diagnózis, hatásos-e az előírt gyógymód, megkapott-e a beteg mindent, ami felépü­léséhez szükséges? Hiába a nélkülözhetetlen csoport- munka, végső soron egyma­gának kell döntenie a rábí­zott beteg sorsáról, s vállal­nia a döntéssel járó fele­lősséget. Az alkotó embernek min­den szakmában és pályán vannak sikerélményei, de ezek alig hasonlíthatók az orvoséhoz. Bármilyen csap- zottan, fáradtan jön ki a mű­tőből az operatőr, ha a be­avatkozás eredményes volt, ha segíteni tudott válságos állapotban lévő betegén, szinte pillanatok alatt felfris­sül, ha nem, van, aki a pohárhoz nyúl. A fásultság, a közömbösség sokuknál kezdetben önvéde­lem (nem halhatok meg és nem támadhatok fel minden betegemmel — vallják), ké­sőbb megszokott magatartá­sukká válik. De az ilyen or­vos sincs híján belső konf­liktusoknak, ha őszintén szembenéz önmagával. Az igazi kórházi orvos együtt él intézményével, a körzeti orvos pedig a gond­jaira bízott faluval. Közérze­tét, munkakedvét nagyon is befolyásolják, sőt meghatá­rozzák azok a körülmények, amelyek közepette dolgozik. Mindebből úgy tűnhet, hogy éppen azok, akikre egészségünk védelmét bíz­zuk, állnak ugyancsak rosz- szul egészség dolgában. Mintha kísértene a régi mon­dás: a suszternek lyukas a cipője ... Munkavédelmi előírások, óvórendszabályok veszik kö­rül a különösen veszélyes egészségügyi munkaterülete­ket. Minden olyan intézke­dés, ami enyhít a kórházak, a rendelők zsúfoltságán és korszerűbb feltételeket te­remt a gyógyításhoz, hatéko­nyabbá teszi az orvoslást és egyben a dolgozók egészség- védelmét is szolgálja. ök maguk is javíthatnak rajta. Elsősorban a biztonságot adó szakmai tudás folyamatos „karbantartásával”, a lelki- ismeretes, a beteg üdvét szolgáló elhatározásokkal, hi­szen csak így csökkenthetik a hivatással járó feszültséget és érhetnek el megelégedé­sükre és közmegbecsülésre számító eredményeket. És mert az orvos is ember rá is vonatkoznak az egész­séges életmód és a tapintatos együttélés szabályai. És még valami, amit dr. Magyar Im­re professzor tálálóan így fo­galmazott meg: „A művészet kárpótolja az orvost a be-, tegség és a halál igaztalan aratásáért. A zene, a színek gazdagsága segítenek abban, hogy örömet találjon munká­jában, életében.”. Sz. K. gára jelentkezők budapesti elhelyezéséről a szülőknek kell gondoskodniuk. A tanulmányi idő négy év. A növendékek a szakképzés­sel egyidejűleg gimnáziumi oktatásiban is részesülnek. Tanulmányaik végeztével szakmai oklevelet és érettsé­gi bizonyítványt kapnak. A jelentkezési kérelmet ja­nuár 31. és február 12. kö­zött kell az intézet címére (1061 Budapest, Népköztár­saság útja 25.) eljuttatni. Kié a felelősség? — tet­ték fel az obiigát kérdést az egészen egyszerűnek tűnő ügyben előbb egyik vállala­tunknál, majd később a bí­róságon. Az történt ugyan­is, hogy az illető cégnél ra­kodás közben — a tárolóhely­ről a teherautóig menet — lába kelt az elszállítandó áru egy részének. A raktá­ros egykönnyen elhárította magáról a felelősséget, mon­yán és bizonyítván, hogy a kérdéses időpontban ott sem volt, mert már rég lejárt a munkaideje. A készletet ki­adó művezető papírokkal igazolta: nála még minden rendben volt! A pakolás el­lenőrzését viszont semmi­lyen szabály nem írja elő neki! Ez másnak lenne a dolga, de az is már otthon tartózkodott. A rakodóknál semmit nem találtak ... Megállt a tudomány, a szakemberek is csak azt mondogatták egyre: hézag van a jogban, hiány a szabá­lyozásban! Pedig az utóbbi években korántsem ehhez szoktunk hozzá, inkább arról hallot­tunk sűrűn nem éppen kedv­derítő megjegyzéseket, hogy — miként életünk számos területén — a gazdaságban is túl sok a szabály. Rende­letektől, határozatoktól, uta­sításoktól, normatíváktól hemzsegnek az íróasztalokon tomyosodó közlönyköte- gek, s mindinkább előtérbe engedik jutni az irányítás elbürokratizálódását, ne­hézkessé válását. A két példa egy-egy szél­sőség. Másutt is kell keres­kednünk, ha válaszolni kí­vánunk a kérdésre: milyen válójában a gazdálkodás és a jogalkotás-jogalkalmazás kapcsolata’ ★ Gazdaságirányítási rend­szerünk korszerűsítése foly­tonos feladat — hallhattuk, hallhatjuk napról napra. Ma, — amikor nehezebbé váltak gazdasági építőmunkánk külső és belső feltételei egy­aránt — különösképp elen­gedhetetlen a megváltozott körülményekhez való gyors alkalmazkodás. Ehhez pedig elsősorban rugalmas jogi szabályozásra van szükség. A paragrafusoknak lépést kell tartaniuk az átalakuló, formálódó társadalmi-gazda­Új autó, Nemcsak a gazdasági ne­hézségek, hanem az új ötle­tek éve is volt 1982. A szű­kösebb lehetőségek szinte valamennyi területen arra kényszerítették a szakembe­reket, hogy újításaikkal, öt­leteikkel is segítsék a gaz­dálkodást. Egy ilyen ötlet va­lósult meg a Volán-vállala­toknál, amikor a benzin üze­melésű ZIL-motorokat fel­váltották a gázolajjal műkö­dő IFA-motorokkal; S hogy miért éppen az IFA mellett döntöttek? Mert en­nek a teljesítménye hason­lít leginkább a ZIL-éhez, s az átalakítás során ez a meg­oldás látszott a leggazdasá­gosabbnak. Az már csak a szerencse kérdése — felte­hetően ez is közrejátszott a döntésnél —, hogy az NDK- beli gyártó ajánlata találko­zott a magyar igényekkel. Néhány ezer motort tudtak szállítani viszonylag rövid idő alatt. Az üzemi tapasz­talatok erre a típusra meg­felelőek, a javításokra a szervizek felkészültek. Me­gyei Volán-vállalatunk az elsők között kezdte meg ZIL-parkjának átalakítását. A részletekkel Füle István osztályvezető ismertetett meg bennünket. sági viszonyokkal, mind ki­fejezőbben kell tükröznünk azokat, s nem árt, ha meg­mutatjuk a továbbfejlődés lehetőségeit is. Persze, azt is figyelembe kell venni, hogy e szerep betöltésénél egyen­rangú társai a jognak a po­litikai, a közgazdasági és az igazgatási eszközök. Az iméntiek arra is utal­nak, hogy mely további kö­vetelményekre kell tekintet­tel lenniük a jogalkotóknak. Mindenekelőtt a stabilitásra! Mezőgazdászok főleg a meg­mondhatói annak, mennyi­szer bosszankodtak az elmúlt két évtizedben például a föld­jogi szabályok gyakori mó­dosulása miatt. De sorolhat­nánk tovább a példákat. Kétségtelen, a gazdálkodás menetét ugyancsak megza­varja, ha az irányításban munkálkodók nem pontosan tudják, miszerint is hozzák meg döntéseiket, illetve mi­lyen jogi keretek között va­lósítsák meg azokat. A bi­zonytalanság leggyakoribb oka a „túlszabályozás”. Pon­tosabban az a helytelen szemlélet, hogy minden, de minden a gazdasági életben előforduló körülményt, je­lenséget, cselekvést a jog­szabályoknak kell rendezni­ük. Hallottam már olyan vállalatról, ahol — bár­mennyire profánnak tűnik is — még az illemhely hasz­nálatának módját is igazga­tói utasítás határozta meg. Elképzelhető, mennyire kö­tött formákba szorítva kény­telenek munkájukat végez­ni az ott dolgozók ... Sok helyen vált nyilvánvalóvá az is: egyszerűbb, kényelme­sebb dolog megfogalmazni, kiadni egy rendelkezést, mint meglelni a legmegfele­lőbb intézkedéseket arra, hogy ténylegesen orvosolhas­sák a gondokat. Nem véletlenül született meg az a minisztertanácsi határozat, amely kötelezi a gazdálkodó szervezeteket az alacsonyabb szintű joganyag egyszerűsítésére, korszerű­sítésére, míg egy másik kor­mányhatározat a jogi irány­mutatások kibocsátásának rendjét szabja meg. ★ Az előbbi két rendelkezés persze csupán töredéke azok­nak a sürgető tennivalóknak, amelyeket a gazdasági élet a VOZIFA — Vállalatunknál általá­ban egy év alatt negyven­ezer kilométert futnak a te­herautók. Ez idő alatt a ZIL üzemanyagköltsége 288 ezer forint, míg az IFA-é 86 ezer. A különbségből lát­ható, hogy miért is volt ez ilyen sürgős számunkra. Egy átalakítás 145 ezer forintba kerül, s ez az összeg az elő­zetes számításaink szerint 12—14 hónap alatt térül meg. — Van-e már hivatalos neve a ZIL és az IFA „Ssz- szeházasításának” ? — Hivatalosan a VOZIFA nevet kapta. A műszaki ada­tokról annyit kell elmonda­ni, hogy a motorcserével, s a kisebb műszaki átalakítá­sokkal a teljesítmény lénye­gében nem csökkent, sőt a VOZIFA még pótkocsi von­tatására is alkalmas. — Mennyi VOZIFA fut már a Volán 4. számú Vál­lalatánál? — Eddig a Debreceni Au­tójavító Vállalat 40 autót ala­kított át a megrendelésünk­re. Február 15-ig elkészül­nek újabb 42-vel, ami azt jelenti, hogy a ZIL-parkunk ötven százaléka már dízele- sítve üzemel. Ha a lehető­részterületeinek szabályo­zásával kapcsolatban a jog­alkotóknak el kell végezniük az 1985-ig terjedő időszak­ban. Melyed is ezek a teendők? Legelőbb: a felelősség dol­gának tisztázása! Még in­kább: egész rendszerének át­fogó vizsgálata és tovább­fejlesztése, Nem is egyszer, de nem is kétszer esett már meg, hogy súlyos mulasztá­sokat vétők, jelentős vagy különösen nagy károkat, vagyoni hátrányokat okozók elkerülhették a felelősségre vonást. Ennek megakadályo­zása érdekében először is az ellenőrzés rendszerén kí­vánnak javítani. Többek kö­zött oly módon, hogy a vizs­gálatot végző szerv javasla­ta alapján kötelező legyen a fegyelmi eljárás lefolytatá- . sa. Szó van ez utóbbival kapcsolatos elévülési szabá­lyok módosításáról is, mert azok sokszor indokolatlanul gátolták a kötelezettségszegé­sek miatti büntetések kisza­bását. Törvényerejű rendelet készül a tisztességtelen gaz­dálkodás tilalmának beveze­téséről. Az ezzel kapcsolatos jogszabály ugyanis már igencsak idejétmúlt, több mint hatvanéves ... Figye­lemreméltó kezdeményezés a gazdasági bírságról szóló rendelkezés megreformálá­sa, amely remélhetően elke­rülhetővé teszi azt a meg­csontosodott gyakorlatot is, hogy a kollektív döntés „el­mossa” az egyéni felelősséget. A műszaki-gazdasági kö­vetelmények megnövekedése miatt szükséges az újítások­ra és találmányokra vonat­kozó joganyag korszerűsíté­se is, a feltalálók eddiginél jobb ösztönzésével, érdekelt­ségük fokozásával, az eljá­rások egyszerűsítésével, gyor­sításával, jogvédelmük erő­sítésével. Várhatóan 1985- ben kerül az országgyűlés elé az egységes földjogi tör­vény tervezete, s munkál­kodnak már a munkáltatók és dolgozók jogait, kötele­zettségeit jobban összehan­goló új Munka Törvény- könyvén is. Az említett szabályok ha­tályba lépése bizonyára je­lentős segítséget nyűit épí­tőmunkánk újabb sikereihez, s akkor a jog valóban jó „szolgája” lesz a gazdaság­ségek megengedik, akkor 1985 végéig minden ZIL te­herautónkat átalakíttatunk. — Hogyan fogadták a VOZIFA-t a gépkocsivezetők? — Mint minden újtól, et­től is idegenkednek még. Ennek legfőbb oka, hogy ke­vesebb üzemanyagot tudnak megtakarítani. Ugyanis a takarékossági ösztönzőnk ér-' dekében visszatérítettük a megtakarított benzin árát. Ezenkívül azt tartják, hogy sokkal zajosabb, ami igaz is. S szokatlanok még az új autók, ezért külön oktatást MEGKÉZDEZTUK Van-e víz vagy nincs? Meglehetősen türelmetlen hangvételű telefont kaptunk az elmúlt hét közepén. A telefonáló, Péteri László, Eger, Szálloda u, 8. sz. alatti lakos elmondotta: hónapok óta komoly gondot okoz há­zunkban, de az egész kör­nyéken is, hogy nem meg­felelő a víznyomás. Napköz­ben éppen csak hogy folydo- gál egy kis víz a csapokból, de olyan gyengén, hogy a gázbojler belobbantáisához sem elegendő. Éppen ezért a vizet a gáztűzhelyen mele­gítik, ha pedig fürödni, zu­hanyozni vagy hagyományos mosógéppel mosni akarnak, várni kell legalább este tíz óráig, akkor esetleg már re­ménykedhetnek valamivel jobb vízellátásban. A panaszt — ugyancsak telefonon — a Vízmű Válla­lat főmérnökéhez, Árvái Jánoshoz továbbítottuk. Sok elfoglaltsága miatt hirtelen nem tudott levélben vála­szolni, de elmondotta: nem csupán a város vízellátásá­nak első számú felelőseként, hanem egri, mi több, Szállo­da utcai lakosként is érde­kelt az ügyben, de nincs tu­domása arról, hogy jelenleg a környéken ilyen gond len­ne. A szálloda építése, illet­ve üzembe helyezése nem rontott semmit a környék vízellátásán, mivel a tervezők természetesen gondoltak a szálloda nagy vízigényére, és a korábbinál lényegesen nagyobb keresztmetszetű nyomóvezetéket fektettek le, másrészről pedig a környék­nek az a része, ahonnan a panasz érkezett — külön vezetékről kapja a vizet. A főmérnök szerint lakáson belül — esetleg a mérőóra vagy a vezeték vízkövese- désében — kell keresni a hiba okát. Ez tehát eddig rendben lenne. De hogy teljesebb képet kapjunk, néhány kör- nyékbelii és „kanadai” la­kostól is véleményt kértünk az ügyben, akik azonnal kaptak a szón, és a legkü­lönfélébb módon átkozták a gyenge víznyomást, hangoz­tatván, hogy sokszor a gáz­bojler felrobbanásától tarta­nak, amely a gyenge víznyo­más miatt sokáig nem lob­ban be, mígnem egyszerre igen, de az már felér egy robbanással, egyszerűen fé­lelmetes. A helyzet ezek szerint mégsem annyira megnyug­tató, és mi sem természete­sebb kívánság, minthogy jó lenne, ha elülne végre ez a vihar a víz körül. (Fotó': Szabó Sándor) szerveztünk vezetőik számá­ra. Egyébként hadd tegyem hozzá, hogy a KPM és a Volán közösen új anyagi ösz­tönzőrendszer kidolgozását kezdte meg. — Mi lesz a sorsa a kisze­relt, benzinnel működő ZIL- motor oknak? — A még benzinüzemelésű motorjaink tartalékát képe­zik. Azok a motorok pedig, amelyek már lefutottak, alkatrészenként kerülnek új­ra hasznosításra. Kis Szabó Ervin Táncos továbbképzés nak. Szalay Zoltán A hatvani Lenin Termelőszövetkezet kerekharaszti géptele­pének szakemberei egy „jó étvágyú” ZIL-tehergépkocsi ben­zinmotorját Csepel típusú — takarékosabb fogyasztású — dízel-motorra cserélték át

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents