Népújság, 1983. január (34. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-22 / 18. szám
6. , NÉPÚJSÁG, 1983. január 22., szombat Valami különös, nyugtalanító kíváncsisággal, meg- borzongtató csodálattal veszem a kezembe mindig a régmúlt idők írásos üzenetét. A fakuló papíríveket ráteszem a térdemre és nem akarom hinni, hogy a történelem tényeit bámulom révedező tekintettel. Gyermekes örömmel mosolygok, ha a fóliánsok cifrázott betűit ki tudom sila- bizálni, és ennek nyomán a hangsorok ma is érthető szavakká állnak össze. A felfedezés öröme árad szét bennem, pedig tulajdonképpen semmi különös dolog nem történik velem, csak... Az orvosi könyvtár sok érdekes írásos dokumentumot őriz: dr. Tóth Sándorné könyvtárvezető és dr. Mátyus László igazgató főorvos egy ritkasággal (Fotó: Szabó Sándor) a múltam, a nemzeti múltunk lép be hozzám a négy fal közé. Vagy én álmodom vissza magam a hajdanvolt időkbe? Teljesen mindegy. Örülök a mára már felhagyott betűknek, a cz-nek, az eö-nek, a tc-nek a markánsan komoly „elbocsáttatott vagy: „felvétetett” igealakoknak. Itt van ez a hajdani irat. A címe éppen olyan semmitmondó, mintha tegnap írta volna le valaki az „irodisták” közül: Részletes kimutatás. Előtte a zordon III. sorszám, ami jelzi, ez a statisztikai ív csak egy a többi sorából. Lám-lám, nincs új a nap alatt. Az 1877-ben keltezett kimutatás tanúsága szerint is tudtunk mi hajdanán is szép terjedelmű számsorokat összeállítani. Nemhiába mondják: a bürokrácia a Így nézett ki a gyöngyösi kórház 1838-ban A névadó szobra a mai főbejárat előtt Csavargó, pipametsző, kéjhölgy, kékítőcsináló Térdemen a történelem betűk feltalásával kezdődött el. A is eszembe jut, nemhiába férne ma már nagyon a gyöngyösi kórházra a felújítás, hiszen több mint száz éve hordozzák magukban a falai a betegek nyögését, jajgatasát, sóhajait, a fertőtlenítőszerek csípős szagát, a szülő nők vajúdását. Aztán visszafordulok a kimutatáshoz. Azt olvasom, hogy az 1876-ik évről „felmaradt” a kórházban 55 beteg. Az „utóbbi évbe felvétetett” 633. Következik az örömhír: „meggyógyulva elbocsáttatott” 543. Látszólag mindez csak statisztikai adatok sora. Látszólag. A valóság pedig — emberek. Férfiak és nők, fiatalok és öregek, akik életükben éppen úgy örültek és sírtak, szerettek és gyűlöltek, szorgoskodtak és lustálkodtak, garasoskodtak és könnyelműsködtek, mint ma én, te, mi. Aki bölcselkedni akar, még abból a körülményből is sok mindent kiolvashat, hogy a betegek közül a férfiak száma 490 volt, a nőké pedig csak 198. A szorgos irodista még azt is „felrótta”, hogy az ápoltak között 3 erdélyor- szági, 9 cseh, 1 bajor, 16 galíciai, 1 karinthiai, 8 morva és 1 steuerországi is nyögdécselt és várta a gyógyulását. A megjelöléseknél nem volt szívem az egykori helyesírást maira átültetni. Nem hiányzik a betegek kor szerinti megoszlása sem. A legfiatalabbak a 10 éven aluliak, összesen 36-an várták szívirepesve a .szabadulás” óráját. Az életkor leszálló ágát is tekintélyes számú ápolt jelezte. Az sem akármi, hogy letudta már a 60. életévét 28. a hetvenediket 16 és túljutott a nyolcadik évtizeden is 1, azaz: egy „fő”. Manapság sem volna megvetendő egy ilyen korközkinccsé lesz Megújul a hevesi múzeum Ebben az egyáltalán nem korszerű épületiben minden tárgy egy áldozatkész, elsősorban másokért élő ember emlékét idézi. Hegedűs Béláét, aki kosárfonó mesterből lett autodidakta műgyűjtővé, muzeológussá, aki minden pénzét a múlt relikviáinak gyűjtésére fordította, aki ezért a nemes célért olykor a nélkülözéstől sem riadó- zott. Amit tett, ma már ritkaságszámba megy: kincses hagyatékát a nagyközségre testálta, kikötve, hogy az elődök tárgyakba kódolt üzenete a településen élők javára kamatozzék. Mindezért nem kért semmit, nem remélt méltatást. Példátlan önzetlensége mégsem késztetett mindenkit csodálatra, írtunk mór arról, hogy örökségét hosszú ideig még leltárba sem vették, szóltunk arról, hogy ezt az anyagot bárki megdézsmálhatta. Ki tudja mi történt, de az tény, hogy a kollekció megcsappant. Mintha olyan hívat- Fotó: lan vendégek vámolták volna Perl meg akik tudták, hogy mit Márton érdemes magukhoz venniük. A söre fintora az, hogy — talán nem értettek a képző- művészethez? — ottmaradt idős Markó Károly Tengerparti naplemente című festménye, amelyet ötvenezer forintra értékeitek. Járom a termeket, füstölögve, bosszankodva, s csak azzal nyugtatom magam, högy a meglevő sovány rész is a jövőt szolgálja majd. Az első lépések Korábbi cikkünk nyomán gyors intézkedések sora született, a szakemberek feltérképezték a „dzsungelt”. s Vörös Dezső személyében rátermett vezetőre is leltek, ö ugyanis nemcsak jól képzett humán szakos középiskolai tanár, hanem a kutatómunka ezernyi kérdése is foglalkoztatja. !— Örülök ennek a megbízatásnak, akkor is, ha a hivatalos kinevezés csak januártól szól. A lényeg az, hogy itt szorgoskodhatok, s lehetőségeimhez képest rendet teremthetek. Tennivaló akad bőven, hiszen még csak az első lépéseken jutottunk túl. A gonddal válogatott, az ésszerűen selejtezett gyűjtemény 8400 darabból áll. Ennek egy része — igaz, nem megfelelő környezetben — megtekinthető. A polcokon valóban ott sorakoznak a szemet gyönyörködtető darabok. Emiit egy Miska-kancsó, amott vadásztülkök, távolabb egy komától, nem messze tőle a köpülők, az ivócsanakok. Valamennyi az egykori nép- életre utal, a hajdani hétköznapok örömeiről, bánatairól tudósít. Igaz, a „tálalás” nem elbűvölő, de hát az a fontos, hogy a betérők maradandó élményekkel gazdagodhatnak. Tengernyi feladat Minden helyiség újabb meglepetéssel fogad. Nem könnyű az eligazodás, de a tekintet szabadon kalandozhat, van mit pásztáznia. Elidőzhet az 1914-ben kezdődő világháború orosz hadifoglyainak fafaragványainál, az oly sok életet kioltó kardoknál, az egykori újságoknál, a belelapozására csábító könyveknél. Az utóbbiakból majd 1400 darab van. Érdekes, hogy mindössze 15 ezer forintra becsülték ezeket, önkéntelenül is felvillan bennem az ötlet: ennyit én is készségesen fizettem volna, már csak azért is, mert a gyűjtemény sokkal többet ér. Nem hagy nyugodni a kétkedés ördöge, folyvást azt sugdossa: túl alacsonyra tették a mércét. S már sorjádzük is a következő átlag. Mintha mostanában nem lenne már ilyen bőkezű hozzánk az élet. Amikor pedig beleolvastam a foglalkozások felsorolásába, valósággal meghökkentem. Tessék megmondani, mit csinált az, akinek a mesterségét így határozták meg: csapó? Kettő is akadt közöttük a kórházi osztályokon. 'Mert, hogy 6 csavargó és 40 (!) koldus is nyöször- gött az ágyakban, ez a tény nekem semmi meglepetést nem okoz. Az a fogalom sem,' hogy: cseléd. Legfeljebb a számuk: 115-en voltak. Ha meggondolom, csupán az ő adatuk többet árul el a száz évvel ezelőtti társadalmi állapotokról, mint akár két, jói sikerült történelemóra a gimnázium harmadik osztályában. Nem hagyhatom ki, a szorgos statisztikus ezt is felírta: kéjhölgy 6. Az olyan foglalkozásnak már a hangsora is felvidá- mít, hogy: kékítőcsináló. Tessék ízlelgetni ennek a hangulatát. A pipametsző ugyan titokzatos mesterségnek tetszik, de a „szögverő” sem marad el tőle, ahogy az „eczetfőző” sem. Sok mindenről árulkodik az a szám is. hogy statisztikailag a katonaállomány vezetett, mert 112 egyenruhás „vitéz-úr” szorult ápolásra abban az évben. Akad még egy érdekesség, ami akkortájt nagyon „közönséges” foglalkozás lehetett, hiszen még volt tengerünk — matróz is került a gyöngyösi kórházba. Ennyit a Részletes kimutatásról, amely a büszke III. sorszámot viseli az 1877-es évről, Gyöngyösről. Nagyon sokáig lehetne még a benne rejlő történelmi üzenetet elemezni. Pedig azóta csak száz év telt el. És mégis... micsoda különbséget érzékelhetünk életünk mai és tegnapi körülményei között. Érdemes végiggondolni. G. Molnár Ferenc kérdés: vajon miért? Az se lelkesít, hogy a régészeti anyagot nem is „forintosították”, az egész ládákba zsúfolva hever. Mi tagadás, van itt tennivaló, méghozzá tengernyi. Közelebb az ifjúsághoz Csak az a biztató, hogy ez az agilis pedagógus nemcsak ígéretes terveket dédelget, hanem azok egy részét már valóra is váltotta. — Nem feledkeztünk meg a fiatalokról, a diákseregről, hiszen bennük kelthető fel leginkább a múlt iránti vonzódás. Jó kapcsolat formálódott a helybeli iskolákkal, a «íevélők megértették törekvéseimet. A múzeumi és műemléki hónapban meghirdettük a régiségek gyűjtésének hetét. Ebben a mozgalomban igen sokan részt vettek, s jó néhány figyelemre méltó tárgyat gyűjtöttek össze. Annak is örülök, hogy több történelemórát tartottak itt, s a tanárok a hely- történeti jellegű emlékeket népszerűsítették. Ügy vélem, ezen az úton kell továbbhaladnunk, hiszen a mostani diákokból itoborzódik a majdani látogatók zöme. Emellett együtt szeretnénk működni a különböző intézményekkel, üzemekkel, a szocialista brigádok tagjaival is. Támogatjuk a kisköreie- ket, ebben a faluban egy kiállítóhelyet szeretnének létrehozni. Bízom abban, hogy helyes irányban indultunk el. s lehetőségeinkhez képest mindent megteszünk azért, hogy egy értékes hagyaték közkinccsé legyen, hogy az itt élők közül egyre többen fejtsék meg a múlt üzenetét, s méltassák Hegedűs Béla áldozatkészségét, akiről egyszer talán még utcát neveznék él ezen a településen. Megkésett adósságtörlesztés lenne, de illene ... Pécsi István
