Népújság, 1983. január (34. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-20 / 16. szám
2. NÉPÚJSÁG, 1983. január 20., csütörtök Moszkvában szerdán folytatódott a KGST Végrehajtó Bizottságának 105. ülése. A képen a magyar küldöttség, középen Marjai József, a delegáció vezetője (Népújság telefotó — TASZSZ—MTI—KS) Folytatódik a KGST Y.B. ülése Szerdán, folytatta mimikáját Moszkvában a KGST Végrehajtó Bizottságának 105. ülése. A tagállamok képviselőin kívül Jugoszlávia küldöttségé is részt vesz az ülés munkájában. A magyar küldöttséget Marjai Józsej miniszterelnök-helyettes, hazánk állandó képviselője vezeti. A Végrehajtó Bizottság a tervezési együttműködés néhány kérdését vitatja meg, és megvizsgálja a szervezet energetikai, fűtő- és nyersanyagtermelés! hosszú távú célprogramjainak végrehajtását. Az ülésen több tájékoztatót is meghallgatnak, így a többi között a számítástechnika területén megvalósult együttműködés helyzetéről. Kemény alkudozások Nakaszone Washingtonban Világháborús bombák a varsói repülőtér mellett A varsói repülőtér közelében a második világháborúból származó, fel nem robbant német bombákat találtak kedden földmunkák végzése köziben. Az elsőt a repülőgépek kifutópályájától mintegy 300 méterre pillantotta meg az egyik munkás. Az utászok és a tűzszerészek kedd estig 15 bambát ástak ki, amelyeknek súlya egyenként csaknem fél tonna. Szerdán folytatták a kutatást esetleges további bombák után. A nemzetközi helyzetiről és a kétoldalú kapcsolatokról tárgyalt Washingtonban kedden az amerikai elnök Japán új miniszterelnökével. Nakaszone azonban e problémák ellenére is „kedves vendég” az amerikai fővárosban, s Reagan szavaival élve az ellentétek a két ország között csupán szóváltások, amelyek „minden jó házasságiban előfordulnak”. Nakaszone javára írják, hogy elődeinél több megértést tanúsít az amerikai követelések iránt, de az a tény, hogy a Reagannel folytatott megbeszéléseket meg kellett hosszabbítani, a Washingtonban folyó kemény alkudozásnak tulajdonítható. Szerdán reggel — magyar idő szerint a délutáni órákban — az eszmecserék ugyanazokról a témákról folytatódtak: Japán katonai kiadásainak növeléséről, a világkereskedelem problémáiról, s a kétoldalú kereskedelem. Az Egyesült Államok minden jel szerint a politikai nyomás fokozásával igyekszik ellensúlyozni a gazdasági versenyben elfoglalt viszonylagosan gyengébb pozícióit. Reagan aggodalmának adott hangot amiatt, hogy Japán nem enyhíti az amerikai áruk — marhahús, déli gyümölcs — behozatali korlátáit. A dohány és más amerikai exportcikkek esetében Nakaszone a csúcstalálkozóra készülve enyhített néhány korlátozást. A kereskedelmi kérdésekben tanúsított viszonylagos engedékenység azonban nyilvánvalóan taktikai jellegű. NEW YORK Az ENSZ Biztonsági Tanácsa kedden újabb hat hónappal meghosszabbította a világszervezet libanoni béke- fenntartó erőinek (UNIFIL) megbízatását. Az alakulatok korábban kapott mandátuma szerdán jár le, a most megszavazott megbízatás július 19-ig érvényes. A döntést libanoni kérésre, Izrael akarata ellenére hozták. MOSZKVA Szerdán a Szovjetunióban Föld körüli pályára bocsátottak nyolc mesterséges holdat, amelyek jelzése Kozmosz— 1429-től 1436-ig terjed. A műholdakat egyetlen hordozórakétával bocsátották fel. PÁRIZS Mitterrand elnök szerdán reggel visszaérkezett afrikai útjáról, amelynek során három országba látogatott el: Togóba, Beninbe és Gabon- ba. A francia lapok az elnök útjáról beszámolva megírják, hogy az nem volt mentes incidensektől, s különösen útjának utolsó állomásán, Gabonban volt része kellemetlen meglepetésben. VARSÓ A lengyel külügyminisztérium kedden határozottan tiltakozott az Egyesült Államok varsói nagyköveténél amiatt, hogy az amerikai hatóságok kiutasították a PAP lengyel hírügynökség washingtoni állandó tudósítóját, Stanislaw Glabinskit. Mint a külügyminisztérium hangsúlyozta: a döntés teljesen alaptalan, mivel a tudósító semmilyen módon nem sértette meg a rá vonatkozó jogszabályokat. —( Külpolitikai kommentárunk )— Gromiko „termékeny területen” HÁROMNAPOS BONNI TÁRGYALÁSAI UTÁN a szovjet külügyminiszter így nyilatkozott: „Nem optimistán és nem is pesszimistán” ítéli meg a leszerelés és ezen belül az európai rakétamegegyezés kilátásait. Több évtized tapasztalata rejtőzött e szavak mögött: azt kívánta érzékeltetni, hogy még minden mozgásban van, semmi sem dőlt el, s a vitáiban részt vevő országok még módosíthatják álláspontjukat. Az nem véletlen, hogy a korábban szinte teljesen merevnek látszó helyzetet módosító szovjet leszerelési javaslatok, majd a Varsói Szerződés hasonló jellegű ajánlatai után Gromiko elsőként éppen az NSZK-t kereste fel. Ahogy a New York Times írta: „Gromiko termékeny területre látogatott.” A nyugatnémet közvélemény jelentős része ellenzi az amerikai rakéták telepítését, s a kérdés fontos szerepet fog játszani a márciusi Bundestag-választásokon is. Washington — noha bizonyos ingadozás tapasztalható — egyelőre kitart az úgynevezett „nulla-megoldás” mellett. Az NSZK vezetői, akiknek területét a rakétatelepítés elsősorban érinti, jól érezték a merev amerikai álláspont képtelenségét. Nemcsak a szociáldemokraták fejtették ki, hJogy valami közbülső megoldást kellene találni, hanem így nyilatkozott Genscher külügyminiszter is. A Washingtoniból érkező figyelmeztetés hatására azonban Kohlék a mostani tárgyalások során továbbra is a „nulla-megoldást” támogatták. Ebben az értelemben tehát a látogatás közvetlen eredményt nem hozott. Joggal vetődik fel tehát a kérdés: miért nem egyértelműen borúlátó mégis Gromiko? A magyarázat az, hogy a szovjet javaslat egyes új elemei megingatták a nyugat-európai kormányok korábbi, az USA-nak fejbólintó álláspontját. Sőt, zavart idéztek elő Washingtoniban is. Az új elemet az az ajánlat tartalmazza, hogy a Szovjetunió hajlandó európai területén levő közép-hatótávolságú rakétáinak számát 162-re csökkenteni, (ennyi rakétája van ugyanis együttesen Nagy-Britanndának és Franciaországnak), a maradék egy részét pedig megsemmisíteni, illetve hátravonni. A javaslatot az érdekeltek egyelőre visszautasítják. Azzal érvelnek, hogy az angol és francia rakéták „független” atomerőt képviselnek, s nem jelenthetnek fedezetet egy esetleges konfliktus esetén az NSZK számára. EZEK AZ ÉRVEK AZONBAN NEM VÁLTOZTATNAK a szovjet javaslatok jogosságán. —i —e Gromiko az NDK-ban Sikertelenség a gazdaságban, negatív eredmények a külpolitikában A Reagan-adminisztráció két éve Hivatalos NSZK-beli látogatásának befejeztével Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter szerdán délután a Német Demokratikus Köztársaságba érkezett. A szovjet politikus Erich Ho- neckemek, az NSZEP KB főtitkárának, az államtanács elnökének meghívására látogatott el a demokratikus német államiba. Berlinben nagy érdeklődéssel várták a szovjet külügyminisztert, hiszen első kézből értesülhetnek a szovjet—nyugatnémet tárgyalásokról, mindenekelőtt arról, hogy milyen magatartás várható a bonni kormánytól a fegyverzetkorlátozási és leszerelési tárgyalások kérdésében. Gromiko’ csütörtökön tart hivatalos megbeszéléseket az NDK vezető politikusaival, és várhatóan pénteken tér haza Moszkvába. Ma van a második évfordulója Ronald Reagan beiktatásának, s az évfordulón szinte minden washingtoni visszatekintés elsősorban a republikánus kormány gazdaságpolitikájának súlyos következményeire hívja fel a figyelmet. A gazdasági sikertelenség azonban nem feledtetheti, hogy a kormányzat a külpolitikában is negatív eredményeket produkált. A republikánusok első két évi működésének legfontosabb következménye a kelet-nyugati viszony romlása volt. Ennek fő oka az, hogy az amerikai kormány — változó hangnem mellett — a legcsekélyebb gyakorlati készséget sem mutatta a megegyezésre a kritikus genfi fegyverzetkorlátozási tárgyalásokon, s az utóbbi hetekben a „nullaváltozathoz” való ragaszkodása a középhatótávolságú rakétákról folyó tárgyalásokon ismét ultimátumszerűvé vált. Nem volt elegendő két esztendő' arra sem, hogy Reagan elszánja magát egy csúcstalálkozóra a szovjet vezetőkkel. Álláspontja ebben a kérdésben lényegében elutasító. Legutóbb, korábbi kitérő megjegyzésein némileg túllépve, egy ilyen találkozó megtartását a genfi tárgyalások sikeréhez, a tárgyalások sikerét viszont az amerikai javaslatok feltétele nélküli elfogadásához kötötte. A republikánus jobboldal két évvel ezelőtt nyilvánvalóan hibásan mérte fel a nemzetközi erőviszonyokat. A Reagant hatalomra juttató konzervatív erők elégedetlenek, hiszen a kormányzat Afganisztánra, Kambodzsára, Lengyelországra vonatkozó reményeik érvényesítésére nem volt képes, s most nyíltan fenyegetik az elnököt, hogy nem támogatják újbóli jelölését. Másfelől azt sem engedik, hogy változtasson eredeti konfrontációs politikáján, s eddig megőrizték befolyásukat a kormány legmagasabb szintjén. Reagan mellett Weinberger hadügyminiszter, William Clark nemzetbiztonsági főtanácsadó, Edwin Meese elnöki főtanácsadó, Jeane Kirkpatrick ENSZ-delegátus és William Casey, a CIA igazgatója alkotják az amerikai külpolitikai gépezet azon „kemény magvát”, amely a kedvezőtlen belpolitikai hangulat, Reagan népszerűségének rohamos hanyatlása, a „yugat-európai közvélemény háborgása és a sorozatos kudarcok dacára „tartják a vonalat” a fegyverkezésben és a külpolitikában. Ez az „ideológiai következetesség” a gyakorlati kudarcokkal együtt magyarázatot ad arra, hogy miért alakult át a kormány személyi összetétele rövid idő alatt nagyobb mértékben, mint az utóbbi évtizedekben bármikor. Míg Haig külügyminiszter, Richard Allen nemzetbiztonsági tanácsadó és egy sor miniszter távozása részint megmagyarázható személyes okokkal, Eugene Rostoio-nak — a Reagan-kormány leszerelési főszakértőjének menesztése minden rendelkezésre álló értesülés szerint annak a szélsőjobboldalnak a műve, amely még az amerikai tárgyalók számára előnyösnek tartott kompromisz- szumot sem fogadja el. A kormányzat tevékenységének egyetlen „eredményes” területe az eltelt két évben a Közel-Kelet volt, amennyiben a Fehér Ház stratégiai eredménynek tekinti Izrael és a NATO-or- szágok katonai jelenlétének megerősítését a térségben. Más kérdés, hogy az amerikai közvélemény egy növekvő része viszont joggal tartja katasztrófálisnak a Rea- ang-kormány közel-keleti tevékenységét, amelytől elválaszthatatlan a Libanon elleni izraeli agresszió, az izraeli települési politika, Libanon folytatódó megszállása, az arab—izraeli ellentétek általános kiéleződése. Ami Reagan közel-keleti tervezetét illeti, az eddig még azoknak az új nehézségeknek a meg- goldására sem volt alkalmas, amelyeket ez a kormány okozott. Nyugat-Európához és Japánhoz fűződő viszonyának javítására az amerikai kormány, változó sikerrel, rendkívül nagy figyelmet szentelt. Shultz külügyminiszter „belépése” és nyugat-európai körútja után, elkönyvelhet bizonyos javulást. De az egyetlen igazi „siker” a nyílt szakadás elkerülése volt, aminek ára volt: Reagan, embargójának elrendelése után néhány hónappal meghátrálni kényszerült a szövetségesekkel szemben a Szibéria—Nyugat-Európa gázvezeték ügyében. A japán— amerikai viszonyt Reagan „jó házasságnak” nevezte, de ebben a házasságban a veszekedések domináltak az eltelt két évben, s a kereskedelmi ellentétek megoldására semmiféle esély nincs. Alexander Haig távozása után az eredeti reagani külpolitika olyan tételei, mint „a nemzetközi terrorizmus elleni harc” és „a határok meghúzása” a kommunizmussal szemben Latin-Ame- rikában, csendben eltűntek Washington külpolitikai szótárából, mivel a kormány sokkal nagyobb ellenállással találta szemben magát La- tin-Amerika haladó erői részéről, mint amire Haig első harciassági rohamában számított. A latin-amerikai jobboldali rendszerek erőteljes támogatása és a haladó rendszerek elleni titkos felforgató akciók azonban jelenleg is az amerikai külpolitika fontos részét alkotják. A vád, amely az amerikai külpolitikát leggyakrabban éri Washingtonban, a hozzáértés és a figyelem hiánya. Ennek példájaként említik amerikai kommentátorok, hogy Reagan kormánya taktikai érzék híján még a Kínához fűződő máskülönben oly fontosnak tartott jóviszonyát sem tudta épségben megőrizni. Ez a viszony a Carter-korszakhoz képest Tajvan, illetve kereskedelmi problémák miatt kifejezetten hűvösebbé vált. A namíbiai kérdésben és az ENSZ előtt szereplő nemzetközi problémák jó részében Reagan külpolitikai csapata két év alatt sem tudott politikai megoldásra alkalmas álláspontot kidolgozni. Az amerikai befolyás erőszakos terjesztésére tett kísérletekkel viszont Afrikában és Latin-Ameriká- ban a fejlődő országok sokaságát tette gyanakvóvá magával szemben. Bokor Pál r A „GYONGYSZOV" ÁFÉSZ adminisztrátori ügyintézésében is gyakorlattal rendelkező gyors- és gépírónőt keres felvételre, azonnali belépéssel. JELENTKEZÉS: személyesen az áfész személyzeti osztályán (Gyöngyös, Fő tér 7.). FELTÉTEL: gyors- és gépírói szakmunkásbizonyítvány; középiskolai érettségi; több éves szakmai gyakorlat. Jelentkezési határidő: 1983. január 31. J
