Népújság, 1983. január (34. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-19 / 15. szám
NÉPÚJSÁG, 1983. január 19., szerda 3. A beszámoló taggyűlések után — a tervező taggyűlések előtt A beszámoló taggyűlések befejeztével a járási jogú pártbizottságok, majd ezt követően a megyei pártbizottság végrehajtó bizottsága összegezte a tapasztalatokat és határozatok születtek az értékelés, a feldolgozás és hasznosítás módjaira, lehetőségeire. Összesen ^>55 pártalapszer- vezet és 59 pártvezetőség tartott beszámoló taggyűlést, illetve küldöttértekezletet megyénkben, amelyeken a párttagság mintegy 90 százaléka vett részt. A jelenlevők 20—25 százaléka szólt hozzá a felmerült témához. Az irányító pártszervek a beszámoló taggyűlések előkészítésére nagy figyelmet fordítottak, az alapszervezeti párttitkárokat kellően felkészítették. A taggyűléseket megelőzően az alapszervezeti vezetőségi tagok és a pártcsoportvezetők beszélgetéseket folytattak a párttagokkal. A beszámoló taggyűlések elé kerülő beszámolók kollektív munkával készültek, többségében reálisan mutatták be a vezetőségek és alapszervezetek 1982. évi tevékenységét. A párttagok áttekintették az elmúlt évi beszámoló taggyűléseken megjelölt feladatok teljesítését, összegezték az egyéni beszélgetések és pártcsoport-érte- kezletek tapasztalatait. Kiemelt hangsúlyt kapott a beszámolókban a gazdaság- politikai célkitűzések teljesítése. Jelentőségének megfelelően foglalkoztak a takarékosabb gazdálkodással, a termékszerkezet korszerűsítésével, az anyagellátással, a minőség- javításával. Nép- gazdasági helyzetünk és a külgazdasági egyensúlyunk javításának szándékáról, annak helyi lehetőségeiről is szóltak a beszámolók. Valamennyi beszámolóban megállapították, hogy a kollektívák nehezebb feltételek között végezték munkájukat, mint az előző években, de igényesebbek voltak mindenhol a követelményeket, teljesítéseket illetően. Értékelték a gazdasági vezetés munkáját, a kommunisták helytállását, a munkafegyelem helyzetét. Beszámoltak a pártalap- szervezet életéről, a pártcsoportok, a vezetőség és a taggyűlés 1982. évi munkájáról. Jónak ítélték meg a pártegységet, kiállást tanúsítottak a párt politikája mellett. Megfogalmazódott, hogy a párt belső életében további fejlődés tapasztalható, erősödött a pártfegyelem, növekedett a párttagok aktivitása, vitakészsége. önkritikusan szóltak a beszámolók saját munka- módszerükről, munkastílusukról, megállapították, hogy az a változó körülményekhez rugalmasabban igazodik. A párttaggá nevelő, tagfelvételi munkát helyenként még nem kezelik politikai súlyának megfelelően. Általános tapasztalat, hogy gondot jelent a fizikai munkások és a 30 év alatti fiatalok felvétele a párt soraiba. Ugyanakkor megszaporodott a kilépések és törlések száma ezekből a rétegekből. A beszámolók szerint alap- szervezeteink a véleményezési, hatásköri jogaikat eredményesebben gyakorolják, káderpolitikái célkitűzéseiket következetesebben valósítják meg. A pártalapszerveze- tek többsége a tömegszervezetek tevékenységét jónak értékelte, de önkritikusan megfogalmazták az ezzel kapcsolatos irányító, segítő munka hiányosságait. Több alapszervezetben kiemelték, hogy nem megfelelő a párt- szervezetnek a KISZ korosztályú fiatalokra gyakorolt hatása. Az agitációs és propagandamunkával kapcsolatosan szóvá tették, hogy kevés érvanyagot kapnak a párt információiból, gyakran nagy késéssel. A hozzászólások többsége gazdaságpolitikai jellegű volt. A párttagok észrevételeikkel, javaslataikkal a meglevő hiányosságok megszüntetését szorgalmazták. Szóltak a minőséget, hatékonyságot javító intézkedések szükségességéről, a kapacitások ésszerűbb kihasználásáról, a termelésnek a piaci igényekhez való gyorsabb alkalmazkodásáról, az ésszerű takarékosságról. Felvetették az alkalmazott ösztönzési rendszer arányait és fogyatékosságait, sürgetve, hogy az jobban ösztönözzön a minőségi, jobb munka végzésére. Igényként vetették fel fel a szocialista munkaver- seny-mozgalomban rejlő lehetőségek jobb kihasználását, az emberi tényezők fokozottabb előtérbe helyezését Pártunk politikáját helyesnek, következetesnek tartják a párttagok, több helyen a határozatok végrehajtásának gyorsítását sürgetik. A hozzászólók megfogalmazták, hogy fokozni kell a párttagság, a pártszervezetek politikai érzékenységét, politizáló készségét, a személyes felelősséget. Határozottabban kell fellépni a kötelességüket nem végzőkkel, mulasztókkal szemben. A községi pártalapszervezetek többségénél felvetődött a partépítés nehézsége, gondjai, a fiatalítás szükségessége. Elsősorban őket foglalkoztatja a nemzetközi helyzet feszültsége, a háborútól való félelem. összességében a legfőbb tapasztalat az, hogy alapszervezeteink nagy többsége az elmúlt esztendőben is eredményesen dolgozott a párt politikájának helyi megvalósításáért, a tömegkapcsolatok szélesítéséért, a szervezeti élet fejlesztéséért. A taggyűléseken egyértelműen kifejezésre jutott, hogy a párttagság egyetért a párt politikájával és felelősséggel tevékenykedik a XII. kongresszus határozatainak eredményes végrehajtásán. A kommunisták cselekvőén részt kívánnak venni közös gondjaink megoldásában, ehhez azonban konkrét helyi programot és személyre szóló feladatokat igényelnek. Ezt a célt szolgálják a tervező taggyűlések, amelyek január 15. és február 15. között kerülnek megtartásra. Olyan munkatervek készítése szükséges, amelyek tömören, az adott szinthez igazodó konkrétsággal tartalmazzák a politikai cselekvés fő irányait, azokat az alapvető célokat, főbb politikai feladatokat, amelyeket az év során meg kell valósítani. A közelmúltban sor került a pártmunka tervezésének korszerűsítésére. A tervezésnek olyan rendszerét alakítottuk ki, amely közvetlen hatással van a párt cselekvési egységére és helyes alkalmazása hozzájárul ennek továbbfejlesztéséhez, munkamódszerünknek, munkastílusunknak a megváltozott körülményekhez igazításához. Ezért is tartjuk igen jelentős, felelősségteljes munkának az ezekben a hetekben megtartásra kerülő alapszervezeti tervező taggyűléseket, amelyek mintegy folytatják a beszámoló taggyűlések „mérlegkészítő” munkáját, amelyek már feladatként szabják meg az ott felvetett gondokat. Tennivalóként fogalmazzák meg a párt, a társadalmi, a gazdasági szervek munkájával kapcsolatosan a beszámoló taggyűlésen elhangzott megjegyzéseket, javaslatokat. Németh László, a megyei pártbizottság osztályvezetője Ötvenötmillió Hatvanból Az atomeröművl gépgyártás megindítása profilátcsoportosítást tett szükségessé a jászberényi Aprítógépgyárban. Ennek következtében a gyár hagyományos termékei közül sokat a hatvani gyáregység gyárt tovább, évi 55 millió forintos termelési értékben. Képünkön a Szovjetunióba exportálandó csőgyári görgősor méretellenőrzése (Fotó: Szabó Sándor) Változások a gyógyászati segédeszköz-ellátásban Korszerűbb fogászat, ötvenszázalékos térítés — „Jogosíttatás” nélkül adják ki — Évente 75 ezer embert érint az ortopéd cipők új ára Alapvetően a lakosság érdekeit, a betegek igényeinek jobb, gyorsabb, színvonalasabb kielégítését szolgálják azok a jelentős változások, amelyeket a gyógyászati segédeszköz-ellátásban vezettek be az év első napjával. A változások lényegéről, az általuk elérendő célokról tájékozódtunk az Egészségügyi Minisztériumban dr. Simon Kis Gábornál, a vállalatfelügyeleti osztály vezetőjénél, aki elmondta: — Az új rendszerben bővült a -kórházak és rendelő- intézetek kijelölt osztályainak, valamint a szakrendelések úgynevezett felírhatósági jogköre. Bizonyos gyógyászati segédeszközöket (például lúdtalpbetétet, gumiharisnyát stb.) körzeti és üzemi orvosok is felírhatnak — gyógyszertári kiszolgálással —, amennyiben a panaszos korábban már járt szakorvosnál, azaz ismételt rendelésről van szó. Bizonyos esetekben egyszeri megjelenés alkalmával több darabot írhat fel az orvos (például haskötők), s bővült az állam- polgári jogon kiszolgáltatható rehabilitációs gyógyászati segédeszközök köre. A betegeket felesleges utazástól mentesíti, hogy a hallásjavító készülékek egy részét, valamint a hallókészülék-tartozékok közül az elemeket, akkumulátorokat, zsinórokat és gumidugókat a megyei au- diológiai állomások szolgáltatják ki. Gyorsabban jutnak hozzá Soron kívül ismételten rendelhető gyógyászati segédeszköz, ha az életkorral járó változás, vagy a beteg állapotában bekövetkezett változás azt szükségessé teszi. Üj, egységes vénymintákat vezetünk be, egyben megszüntettük a vényen felírt segédeszköz felülbírálási (pecsételési) gyakorlatát. A kórházból elbocsátott beteget a jövőben minden esetben el kell látni a szükséges gyógyászati segédeszközre jogosító vénnyel is. A rászorulók számára bizonyára örvendetes, hogy — a szervezeti változtatásokkal — ezentúl gyorsabban kapják meg az orvos által felírt segédeszközöket. Az eddigi — több mint három évtizedes — gyakorlat az volt, hogy az orvos rendelvényét a SZOT Társadalombiztosítási Főigazgatóságán, illetve megyei igazgatóságain „jogosíttatni” kellett. Ennek megtörténte után a társadalom- biztosítási igazgatóságok raktáraikból adták ki a felírt segédeszközt. Kijelölt vállalatok A gyógyászati segédeszközellátásra most kijelölt vállalatoknak már van jártasságuk, vidéki hálózatukkal képesek színvonalasan megoldani és folyamatossá tenni az országos ellátást. Úgynevezett bázisvállalatok: a Fogtechnikái Vállalat, a Gyógyászati Segédeszközök Gyára, az Orvosi Műszerkereskedelmi Vállalat, a Gyógyáruértékesítő Vállalat, az OFOTÉRT, az Állami Fodrászat és a 19 Megyei Gyógyszertári Központ veszik át a SZOT Társadalombiztosítási Főigazgatósága és megyei igazgatóságainak feladatait. Ezzel megszűnt a „jogosíttatás” gyakorlata, a beteg az orvostól közvetlenül a felírt segédeszközt gyártó vállalat helyi részlegéhez mehet, ahol vagy azonnal átveheti a cikket, vagy méret után készítik el. Közérdeklődésre tarthat számot, hogy a lakosság — az eddigi rendszernek megfelelően — az egyes termékek árának 15 százalékát téríti meg, az állam továbbra is 85 százalékkal járul hozzá minden gyógyászati segédeszköz megvásárlásához. Ez a térítési arány azonban nem mindig érvényesülhetett a fogtechnikai termékek körében. Az utóbbi években e területen jelentős választékiminőségi változás következett be. amelynek nyomán — különösen a rögzített fogpótlásoknál — a térítési díj többnyire meghaladta a megszokott 15 százalékos lakossági hozzájárulást, sőt az arany-, aranyötvözet- és porcelán munkák esetében a beteg fizette a pótlás teljes költségét. Ezekhez a fogpótlási megoldásokhoz továbbra sem adnak támogatást. Viszont a mindenkire kiterjedő korszerűbb fogászati ellátásban ezentúl az állam minden termék árának felét kifizeti. Arányában pedig még többel; 75 százalékkal járul hozzá a nyugdíjasok teljes protézisének elkészítéséhez. Csökkent a térítési díj A gyógyászati segédeszközök és rehabilitációs eszközök jelentős csoportjánál (például rokkantkocsik és egyedi, igény alapján készült eszközök) az eddigi 15-ről 10 százalékra csökkent a térítési díj mértéke, amely a legsúlyosabb esetekben, a művégtagra szorulóknál még ennél is kevesebb: mindösz- sze 6 százalék. Évente mintegy 75 ezer embert érint az ortopéd cipők új térítési díja, amelyek lényege az, hogy amíg az erősen deformált lábra készített cipőért továbbra is csaknem a teljes korábbi összeget kell fizetni, a másik lábra készített, illetve a nem súlyos lábtorzulásban szenvedők cipőinek térítési díját már a normál cipőárakhoz igazították. G. R. Egy a nyolc nyelven beszélő csoportból Nehéz lenne „eladni” őket... Nemrégiben egy olyan felfogóasztalra volt szüksége az egri Finomszerelvény- igyárnak, amelyen vékonyabb szerszámok is megmunkálhatok anélkül, hogy mágnese- ződnének. Végül is egy idegen nyelvű prospektusban tolmácsaik találtak rá a berendezésre. A külkereskedők azóta megszerezték az asztalt, amely kiváló eredménnyel alkalmazható. Báthory Attila is tagja a műszaki fordítók csoportjának. — Gyárunk igen intenzív kapcsolatot tart fenn külföldi cégekkel — mondja —, így természetes, hogy gyakran látogatnak ide partnereink. A felsőfokú nyelvvizsgával rendelkezők igyekeznek pontosan közvetíteni a tárgyalások során. Mivel számtalan tájékoztatót hoznak magukkal az üzletfelek, ezeket is le kell fordítani, hogy tudjuk, mire lehet használni termékeiket. De ez a kollektíva ülteti át magyar nyelvre a tárgyalási jegyzőkönyveket, a prospektusokat és a hivatalos leveleket is. — Hány nyelven beszelnek? — Németül, angolul, oroszul, olaszul, románul, csehül és lengyelül . . . Nekem németből van felsőfokú államvizsgám, és az érettségi mellett géplakatos és esztergályos oklevéllel is rendelkezem. Tehát ismerem a szakmát és kollégáim is, hiszen mindany- nyian műszaki képzettségűek vagyunk. Nemrégiben volt egy olyan munkatársunk, aki csak az irodalmi nyelvben volt jártas, és hernyócsavar helyett kukaccsavart fordított. Azóta is nevetünk rajta, mert ilyen nincs. — Az ajtajára az van írva, hogy műszaki kooperátor. Ezek szerint a szakmáit is hasznosítja? — Régebben voltak főállású műszaki fordítók is. Most már nincs ilyen. Jelenleg tíznél többen végezzük ezt, a munkánk mellett. Tevékenykednek körünkben üzemvezető-helyettesek, technológusok, konstruktőrök és osztályvezetők, akik szintén megbízás alapján tolmácsolnak. Nekem például „civilben” a szerszámellátással kell foglalkoznom, a kül- és belföldi kereskedelmi vállalatokkal tartom a kapcsolatot. Gyakran szólnak, hogy szükség van rám egy-egy delegáció érkezésekor, mert általában németül tárgyalnak. Kooperátori munkámat viszont emellett is el tudom végezni. Tolmácsok nélkül tehát aligha lehetne megismerni és alkalmazni a legfrissebb technikai eredményeket. Érzékeny műszerként jelzik, hogy milyen szinten állnak a más országbeli gyártók. A Finomszerelvénygyárban fontosnak tartják, hogy mi— Pontosan kell tolmácsolni az üzleti tárgyalásokon (Fotó: Szántó György) nél több németül és angolul beszélő dolgozójuk legyen, ezért kifizetik a tanfolyam költségeit. Aki pedig megtanulta a nyelvet, az első kézből olvashatja, — és például újító tevékenysége során — hasznosíthatja a külföldi szaksajtót. Arról nem is szólva, — ahogyan a bölcs mondás is tartja: ahány nyelv, annyi ember ... Homa János
