Népújság, 1983. január (34. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-19 / 15. szám
4. i jj NÉPÚJSÁG, 1983. január 19., szerda NEM A NYOMDA ÖRDÖGE Veszélyben a nyelvérzék Romantikus szerzők egri hangversenyéről Egyre többet olvashatunk arról, hoqy romlik a rádió- és tévébemondóik, a riporterek beszédstílusa, a hírszerkesztők pedig hibásan fogalmaznak. A sajtó pedig egyenesen melegágya a nyelvi romlás terjesztésének, mert a magyartalan mondatok és kifejezések fehéren- feketén megmaradnak, idéz- hetők és a tévedhetetlenség látszatát keltik. Nem a nyomda ördögéről, a sajtóhibákról van szó, hanem olyan, az utóbbi időben különösen elszaporodott magyartalanságokról, amelyek talán nem is figyelmetlenségből, hanem inkább valamilyen megmagyarázhatatlan nyelvi divat, fellengzős stílus hatására lát(hat)nak napvilágot. Sokak szemében nagyon egyéni, szokatlan és előkelő ha valaki így fogamaz: „ez nem megengedett” (helyesen: ez nem engedhető meg). Valójában azért „egyéni és szokatlan”, mert az illető magyartalanul beszél, és csak azért „előkelő”, mert az anyanyelvűnket rontók táborában előkelő helyet foglal el. A magyar nyelv ékes öröksége az ige alanyi és tárgyas ragozása. „ A finnugor nyelvekben kialakult ősi szabály szerint: az egyik ragozás csupán az alany számát és személyét mutatja (látok — ’én’), a másik ezen kívül a határozott tárgy személyére is utal (látom — ,én’ ’őt’). Ezt a két ragozási rendszert a magyarul egészen jól tudó beszélő külföldiek sem tudják teljesen elsajátítani, mert nem sikerül azonnal eldönteniük, mikor határozott és mikor határozatlan a mondat tárgya. A kérdés számunkra sem túl egyszerű, az egészséges nyelvérzék azonban mindig helyesen dönt. Mindig? Ha így lenne, nem sántítanának a következő mondatok: „Szívbeteg nő szeretne (helyesen: szeretné) igénybe venni egy megértő, türelmes, alkalmazkodni tudó társalkodónő segítségét.” — Válaszszák (helyesen: válasszunk) ki blindre egy tetszőleges témát. — „Feszítőhuzalt és szállítást vidékre is ingyen kapja (helyesen: kap). — „... az osztrák autóklub úgynevezett sárga lapot ad, amely segít (helyesen: segíti) az esetleges megértési problémák tisztázását.” Aki így fogalmaz, annak is legalább sárga lap járna. Egyes újságcikkek szerzői az igekötőt akkor is az igéhez tapasztják, amikor nem ott van a helye: „Az Űj Tükör klubok hatodik országos táborozása hétfőn megkezdődött” (helyesen: kezdődött). — „A termelőszövetkezet terve, hogy napi 100 hektár területről folyamatosan betakarítsa (helyesen: takarítsa be) a búzát.” Úgy tűnik, hogy az „új módi” azért használja a „fentebb” stílust, hogy nehezebben értsük meg a közlendőt: „A jelenlegi gazdasági helyzetben a minőségi munka előterébe helyezésével a DH-munkarendszer alkalmazásában rejlő lehetőségek minél jobb kihasználását elért eredményeink megőrzésében fontos eszköznek tekintjük”. — „Az áruház kollekciója úgy volt összeállítva, hogy reggeltől estig, férfiaknak és nőknek, az elegáns öltözetet tükrözte.” — „A tájékoztatóról sok új ismeret birtokában és a jelentősebb külpolitikai események összefüggésében történő megértésével távoztunk.” — ,,A paradicsom szépjéért tehát nem mutatkozott túl nagynak az ár: 18—20 forintba esett kilogrammja.” Eddig úgy tudtam, hogy csak nővérszállásunk, munkásszállásunk van, de megjelent már az előkelősködő hízószállás (’sertéstelep’, .hizlalda’) is. Lehet, hogy éppen ezért már munkásszállodában laknak egyes üzemek dolgozói. A külföldi ügyfelek osztályára nem ügyintézőt, hanem bonyolítót keresnek, és a közgazdász helyett megjelent a közgazda... Ne járjon a nyelv gyorsabban az észnél — tartja a bölcs magyar mondás. És ha mégis gyorsabban jár, akkor még jobban kificamodik nyelvérzékünk. Nagy kár lenne érte, mert akinek még van „kificamítani való” nyelvérzéke, annak nagyon fájna... Egy másik mondás úgy tartja, hogy amely követ sokat forgatnak, sohasem mohosodik meg. Forgassuk meg hát a gondolatot is mielőtt kimondanánk vagy leírnánk! Saiga Attila Az Egri Zeneiskola művésztanárai adtak hangversenyt pénteken este a Helyőrségi Művelődési Otthon dísztermében. A műsoron Schumann, Karl Ernst Naumann és Schubert egy- egy műve szerepelt. Schumann C-dúr fantáziájának harmadik tétele (Op. 17.) balladai hangvételű lírái hullámzás. Ha a romantikus szerző életrajzi adataira gondolunk, inkább bánatos panaszkodás, hogy mi minden nem jut, vagy hogyan jut neki a boldogságból, az érzelmekből. Az egri közönség számára bizonyára újdonságként hatott Naumann f-moll triója (Op. 7.), amely a romantika egyik tudós zeneprofesszorát támasztotta fel zenéjében egy rövid időre. A lexikon inkább zenetudósi munkásságát említi ennek a jénai szerzőnek, aki egyik tudós művében a pi- thagoreus ötös számrendet és annak hatását vizsgálta a kor zenéjére. Ez a több tételes mű a tudós zenész munkája. Itt minden példásan meg van oldva; különböző hőfokú érzelmek, s zenei érdekességek szólalnak meg; csak azok a bizonyos nagy ívek, az extázis- nak, a lelki felhévültség- nek, a mindent elsöprő érzelmeknek azt az áradását nem kapjuk, amiért a nagyok a zenét vallomássze- rűen írták. Schubert A-dúr zongoraötöse, az úgynevezett Pisztrángötös (Op. 114.) szinte érzelmi ellenpontozásként hatott Naumann kiszámítot- tan romantikus zenéje után. A hangverseny kulcsszereplője kétségtelenül Kalmár Gyula volt. Nem tudni, mennyi függött tőle a műsor összeállításában, de mintha az egész romantikus A költő születésének 100. évfordulója alkalmából országos Babits Mihály vers- és prózamondó versenyt rendeznék. A meghirdető szervek: a Művelődési Minisztérium, a Népművelési Intézet, a KISZ KB, a Magyar Rádió és Televízió, a Tolna megyei Tanács és a Megyei Művelődési Központ. Jelentkezhet a vetélkedőre minden olyan 14. életévét zenei anyag az ő művészi felfogását igazolná. A Schumann-fantázia harmadik tétele, a sok-sok keres- gélő-kutatgató határozatlansággal, ahogyan a szerző a titkolódzásig megy motívumainál, nem lehet véletlen választás. A játékban is érezni lehetett, hogy ezzel a tétellel fejezi ki az előadóművész jelenlegi önmagát. A Naumann-műben, különösen pedig a Pisztrángötösben magabiztos, magától értetődő határozottsággal vitte azt a szerepet, amelyet a művek számára előírnak. A Schubert-alko- tás szépségét, önfeledt mondanivalóját nagyrészt úgyis a zongora hordozza. A Naumann-trióban Radnóti Tibor (hegedű) és Dombóvári János voltak Kalmár Gyula partnerei. Az Egri Szimfonikus Zenekar koncertmestere otthon érezte magát ebben a romantikus zenében. Játékából kiegyensúlyozottság áradt, felismerhető derű, a játék öröme csapódott ki. Kemény feladatát — mélyhegedűn kitűnően látta el Dombóvári János. Nem hálás szituációban, a zongora és a hegedű uralkodó árnyékában érzelmileg is jól csatlakozott a másik két hangszer által keltett érzésekhez. A Pisztrángötöst Kalmár Gyula, Radnóti Tibor, Dombóvári János, Farkas István és Kovács László szólaltatták meg. Farkas István (cselló) a pisztráng-dal cselló-parafrázisát érzelmileg telítetten adta elő. A közönségsikert is bizonyítja, hogy a mostoha egri teremviszonyok ellenére is érdemes komoly zenével a közönség elé állni! betöltött előadó, akinek nincs hivatásos előadóművészi működési engedélye, nem tagja színháznak, vagy színházi stúdiónak, s miég nem nyert felvételt a Szín- művészeti Főiskolára. Jelentkezni lehet személyesen vagy írásban az egri Megyei Művelődési Központban, január 31-ig — bővebb felvilágosítást itt kaphatnak az érdeklődők. Mi nyomja Atlasz vállát? — kérdezi Erdei Grünwald Mihály a hétfő délutáni földrajzi beszélgetései során, amikor a betegségek és az éhség földrajzának határait vizsgálják. Mitől nehéz a Föld? Az embertől, aki mindent megtesz azért, hogy önmagát és a környezetét elpusztítsa. Az „Egészséget 2000-re mindenkinek” tisztes cél, de ameddig a kormányok tehetetlenek, amíg virágzik a fegyverkereskedelem, amíg gátlás nélkül folytatódik a fegyverkezési verseny, amíg egyre bővül a nukleáris arzenál, amíg az emberek egyéni életük és a Föld jövője fölött érzéketlenül haladnak el, a legtisztább szándékok, a legemberibb tervek csak sápadt igyekezetek és hatástalanok maradnak. A betegségek létét ezenkívül a földrészek is meghatározzák. Ahány földrajzi szélesség, annyiféle betegség sújitja az embereket. A fejletlen országokban élnek a tipikus járványok, a fejlett országokban szívizom és daganatos betegségek tizedelik a lakosságot. Mindebbe belejátszanak kemizálási ártalmak. A trópusokon a malária ma is tömegeket érint, s ennek oka részben a mű- veletlenség, részben az orvosi ellátás hiányosságai. Az emberek nagy része alultáplált, éhezik, a betegségeknek kedveznek az éghajlati viszonyok. Benedek István történeti visszapillantása arra mutatott, hogy az emberiség nagy részére kiterjedt betegségek gyógyíthatók. A himlő pl. 1300 éven át pusztított, mígnem rájöttek és kötelezővé tették, hogy oltással megelőzhető. Egy év alatt eljutott a Földközi-tengerig. 1800 után jöttek rá a védekezés módjára, de még innen is 75 évnek kellett eltelnie, amíg kötelezővé tehették az oltást. Nem vigasztaló az sem, hogy ez a legdemokratikusabb járvány: áldozatai nemcsak egyszerű emberek, hanem lovagok, főurak és uralkodók. (A pestis válogatott. A főurak elmenekültek előle hegyi kastélyaikba, ott várták meg, amíg városaikat, országukat végigpusztította.) A helyzet ma sem rózsás. A Földközi-tenger északi partja, Spanyolországtól a Közel-Keletig ma is veszélyeztetett övezetnek sfcámít, nem is szólva az influenza és légionárius betegség elterjedésének lehetőségéről és a védekezés elégtelenségéről. Ennek a hétfői beszélgetésnek néhány pontja érintkezett egy korábbival, amikor az éhség jelenvalóságát vizsgálták. A Föld ma is megtenni azokat az élelmiszereket, amelyek elegendőek volnának a négy fél milliárd ember táplálására. A valóság viszont az, hogy ma közel egy milliárd ember tekinthető alultápláltnak, s ennek a fele éhezik. Az egyre délebbre húzódó Szahara homokjában nemcsak állatok, de emberek százezrei vesznek éhen. Pedig ez nem törvényszerű. Az őserdők kiirtása után az így nyert földterületek ideig-óráig alkalmasak földművelésre, de ez csak 4—5 éves átmenet, mert a már korábban is túlságosan igénybe vett föld terméketlenné válik. A Földközi-tenger keleti medencéje évezredekkel ezelőtt a világ legtermékenyebb területének számított, az emberi kapzsiság tette kopár sziklás tájjá. Mezopotámia ma kopár sziklákat mutat. A mai 550 milliárdos fegyverkezési kiadások mellett elenyészőnek tűnik az az 5—10 milliárd dollár, amivel enyhíteni lehetne az elmaradt országok éhezőin. Igaz, ez csak átmeneti segítséget jelentene. A futurológusok szerint a Föld alkalmas és képes lenne akár 30—40 milliárd ember eltartására, tehát valóban a bőség földje lehetne, de ehhez elmaradhatatlanul szükséges az infrastruktúrák kiépítése, a műveletlenség megszüntetése, termelési rendszerek és technológiák meghonosítása ott, ahol a közöny az eluralkodó közérzet. A rádió eleven hírszolgálata, zenei, irodalmi, történeti műsorai mellett fontosak ezek a természettudományos ismeretterjesztő adások, mert elfeledett és ismeretlen tájakra, korokba viszik a hallgatót, aki maga is részese az egésznek és ha megnyugodva tekint is szét hazája lankáin, nem vonhatja ki magát az emberiséget fenyegető veszélyek alól. Nemcsak gondolatébresztőek, de a felelősséget is hangsúlyozó mondatok az elhangzottak. Ebergényi Tibor Farkas András Babits-szavalóverseny Hz ítéletet végrehajtották Bűnügyi riportsorozat (VIII/8.) Bíró: — Ekkor még a gyerekek nem sejtették, hogy miért viszi őket fel a háztetőre? Vádlott: — Nem vettem észre, hogy féltek volna ... A kislány, mielőtt elindultunk, még meg is nézte magát a tükörben. Aztán beszálltunk a liftbe... Bíró: — Ekkor már határozottan döntött, hogy megöli a gyerekeket? Vádlott: — Igen... És azt reméltem, hogy Anna a szemben lévő házban lakó Bátoréknál lesz és látja majd, amikor ledobálom őket. A hallgatóság soraiból egy fiatalasszonyt ketten támogatnak ki... A mozgolódásra Kohányi is felfigyel. Hátrafordul és csodálkozik ... Nem érti a rámeredő vérte- len-fehér arcokat. Nem érti, miért lett rosszul az asz- szony ... Hiszen nincs is meleg... Bíró: — így akart bosszút állni? Vádlott: — Igen. Így. Ezt határoztam el. Bíró: — És ha az anyjuk látja, hogy megöli a gyerekeket, az boldoggá tette volna magát? Vádlott: — Igen... Nagyon ... Bíró: — Amikor felérkeztek a háztetőre mit csinált? Vádlott: — Atkiabáltam a Bátor néninek, hogtf küldje az ablakhoz Annát... Azután a gyerekeket sorba leültettem a háztető széle előtti párkányra... A tanácselnök megkéri a fogalmazót, hogy adjon papírt és ceruzát a vádlottnak ... Bíró: — Kohányi, rajzolja le, hogy milyen sorrendben ültette le a gyerekeket. Vádlott: — Igen, nagyon szívesen... A csendben még a ceruzával húzott vonalak sercegése is hallható ... Vádlott: — Bal oldalra ültettem Annikát, mellé Attilát és aztán Istvánt. — A bíróság felé mutatja a rajzot is. Bíró: — Azután mi történt? Vádlott: — Ahogy ültek, abban a sorrendben felemeltem és a mélybe dobtam a gyerekeket. Bíró: — Kivel kezdte? Vádlott: — Annikéval... őt szerettem a legjobban ... Bíró: — Tehát, úgy érzi, hogy a kislánnyal irgalmas volt? Vádlott: — ... Nem tudom, mire gondol a bíró úr, de mindenesetre őt hajítottam le először __ B író: — Mi a véleménye önmagáról? Nincs válasz. A szünet után a bíróság a tanúk kihallgatását Kohányi Ferencnével kezdi. A vörösre sírt szemű, fehér arcú, fekete ruhás fiatal nő szinte támolyogva lép a bírói emelvény elé. A bíróság felhívja a vádlott feleségének figyelmét, hogy nem köteles tanúvallomást tenni... Az asszony él a jogával... Amikor megfordul és a férjével szembe találja magát, felsikolt: „Gyilkos... gyilkos..Majd meginog, két-három lépést még valahogy kierőszakol az erejéből. A falnak dől. Elájul... A családtagok sorra oda- állnak- a tanúk helyére, de némán elvonulnak... Kádas Károlyné házfelügyelő: — Hét óra után néhány perccel kinéztem az ablakon. Azt hittem, rosszul látok. Egymás után három gyerek zuhant a virágágyásba. .. Horgas Pál: — Az erkélyen ültem. Felpillantottam a szemben lévő ház tetejére, csodálkoztam, hogy mit keres az a férfi ott fenn, a gyerekekkel. Még mondtam is az asszonynak, meg van ez őrülve... Aztán bementem a szobába. Nagy Gabriella: — A nyitott ablak mellett olvastam, egyszer csak felpillantok, s látom, hogy egy férfi ledob a szemben lévő ház tetejéről egy kislányt, utánaveti a mellette ülő kisfiút. .. A harmadik meg el akart futni. Még most is hallom, hogy kiabált: „Apukám, ne dobj le...” Bíró: — Vádlott, mi a véleménye a tanú vallomásáról? Vádlott: — Kérem, egyik sem akart elfutni... Nem is lett volna idejük... Bíró: — Mennyi idő alatt történt? Vádlott: — Hát... amíg hármat számolok. Egy... Kettő... Három... Tanú: — A vádlott nem mond igazat. Soha nem felejtem el a kisfiú keserves könyörgését... Azt örökké hallani fogom... Az igazságügyi elmeszakértő: — Tisztelt bíróság, a vádlott megrögzött alkoholista. Életvitelére egyebek között jellemző az is, hogy 17 éves kora óta dolgozik és azóta 25 bejegyzett munkahelye volt. A vádlott nem elmebeteg, nem gyengeelméjű. Szellemi leépülésben vagy tudatzavarban nem szenved. Egyébként kóros személyiség. Az érzelmi élete rendkívül sivár, szűk látókörű, önző, senki más nem érdekli, csak a saját érdekét tartja szem előtt. Hangulatilag labilis, sértődékeny, bosszúállásra hajlamos, életvezetése egyenetlen... Alapvetően antiszociális személyiség, azonban a bűncselekmény elkövetésekor tisztában volt tettének társadalmi veszélyességével... A vádlott az utolsó szó jogán: — Tudom, hogy én követtem el a bűncselekményt, de nem én vagyok a felelős. Ha a feleségem nem hagy el, nem öltem volna meg egyiket sem... A Miskolci Megyei Bíróság ítélete: — Kohányi Ferenc vádlott bűnös, előre kitervelten és különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntettében, ezért a bíróság főbüntetésül halálra ítéli. ★ Miután a Legfelsőbb Bíróság is helybenhagyta az ítéletet, dr. Gábor Ferenc rendőr alezredes a büntető tanács elnökétől engedélyt kért, hogy beszélhessen Ko- hányival. A Legfelsőbb Bíróság épületében lévő rácsos beszélőben várja Kohányi az utolsó találkozást: — Alezredes úr, talán elbúcsúzni jött hozzám...? Dr. Gábor a rácson keresztül az elítélt szeme közé néz: — Nem... Magától nem búcsúzkodom... — Hát akkor minek köszönhetem 'a látogatást? — Csupán azt szeretném tudni, hogy megbánta-e. amit tett? Legalább sajnálja-e a megölt gyerekeit? — Tudja mit sajnálok, alezredes úr? Csak azt, hogy a feleségemet és a negyedik gyerekemet életben hagytam... ★ Az ítéletet végrehajtották. ★ A miskolci temetőben három egymás melletti kis sírhalom fehér virágait igazgatja egy gyászruhás, vékony, magas fiatalasszony. Mellette a kisfia. Azt kérdezi: — Mondd anyu, azért olyan szép fehérek ezek a virágok, mert a kisgyerekeket fehér koporsóban temetik el...? — Biztosan, kisfiam. Schmidt Attila — Vége —
