Népújság, 1983. január (34. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-16 / 13. szám
NÉPÚJSÁG, 1983. január 16., vasárnap 3. TEJPOR CSORNÁRÓL. Hazánk egyik legmodernebb tejporgyárában — a Csornai Tejporgyárban — 1983-ban több mint négyezerháromszáz tonna tejport állítanak elő a Győr- Sopron megyei mezőgazdasági nagyüzemekből szállított tejből. (Fotó: MTI — Matusz Károly felvétele — KS) Rákóczifalván Tudományos tsz-műhely A rákóczifalvi Rákóczi Tsz munkatársai tudományos 'műhelyének munkatársai több új dísznövény, gyümölcsfa, szegfű és gerbera- f aj tát is előállítottak az elmúlt években. A szabadföldben félszáz búza, hatvan kukorica, tizennégy szója, huszonnégy napraforgó fajtával végeznek termelési kísérleteket. Takarmányozásra szolgáló lóbab hat fajtáját is vizsgálják; a lóbab természetes állapotban etethető, kiváló takarmánynövény, alkalmazásával import fehérje takarítható meg. A Tiszamenti Vegyiművekkel kötött együttműködési szerződés keretében az új hazai és külföldi vegyszerek hatását vizsgálják. Más kísérletek során azt állapították meg, hogy a magas káliumtartalmú napraforgóhéj hamuja felhasználásával évente 20—30 százalék káliumtartalmú műtrágya takarítható meg. A szomszédos martfűi növény- olajgyárral kötött egyezség szerint máris több száz hektár cukorrépa, vöröshagyma műtrágyázását végzik a gyári kazánokban keletkező értékes hamuval. Rövidesen köztermesztésbe kerül az új vöröshagyma fajtajelölt, amit szintén a tsz kísérleti osztályának munkatársai nemesítettek ki. A magról termeszthető hagymafajta szárazanyag-tartalma megegyezik a makóiéval, biztonságosan tárolható, szállítható és ami nem kevésbé fontos: bő termést ad. A termelőszövetkezet az utóbbi években az ország legnagyobb hagymatermesztő gazdaságai közé lépett elő, tavaly ötmillió ember évi hagymáját termelte meg; földjein e növény kétszer annyit termett, mint az országos átlag. Januárban érkezik Meg kell őrizni! A nyugdíjasok lakbéremelésével kapcsolatos szociális támogatásról A Nyugdíjfolyósító Igazgatóság és a MÁV-nyugdíjhiva- tal az 1983. január havi nyugdíjszelvényen — a folyósítási törzsszám alatt — feltünteti azt a nyugdíjösz- szeget is, amely az 1983. július 1-től esedékes lakbér- emeléssel kapcsolatos szociális támogatás igénylésénél irányadó. Az érintett lakásbérlő nyugdíjasoknak gondosan meg kell őrizniük a januári nyugdíjszelvényt, mert a folyósítási törzsszám alatti összeget kell a lakbérközlő szerv (személyi tulajdonú, kötött bérű lakások esetében a helyi tanács végrehajtó bizottságának építésügyi feladatokat ellátó szak- igazgatási szerve) által kiadott „igénylő lap" megfelelő rovatába beírni. . Az 1983. január 1. és 1983. július 1. között nyugdíjba vonulók részére a nyugdíj összegét tartalmazó külön igazolást a határozathoz a nyugdíjat megállapító szervek mellékelik. Ha azonban a nyugdíjas ilyen igazolást nem kap, azt a nyugdíjfolyósító szervtől kérheti. Azoknak a nyugdíjasoknak, akiknek nyugdíját OTP- betétszámlára utalják, az igazolást 1983. februárban küldik ki. A Nyugdíjfolyósító Igazgatóság felhívja továbbá a figyelmet arra, hogy a folyósítási törzsszám egy számjeggyel bővül, tehát kilenc számjegyű lesz. Az „igénylő lap”-on ezt a kilenc számjegyből álló folyósítási törzsszámot kell feltüntetni. Azok a nyugdíjasok, akik az „igénylő lap”-ot kitöltve, aláírva és a szükséges mellékletekkel — pl. a bérlőtárs kereseti igazolásával — együtt a nyugdíjfolyósító szervhez 1983. április 15-ig megküldik, az 1983. júliusi szociális támogatást az 1983. június hónapban esedékes nyugdíjukká! már kézhez kapják. Idősebb munkásoktól hallottam, hogy az egyik gyárban elromlott egy automata gép. Hívták a gépszerelőt, aki megállapította, hogy a berendezésnek semmi baja. Csak az árammal lehet valami probléma. A villany- szerelő máskéftt vélekedett, szerinte mégis a szerkezetben kellene a hiba után nézni. Aztán újra az első szerelő keresésére indultak. Közben egész nap állt a gép. Amikor elmesélem ezt a históriát J/ihász Istvánnak, az egri Finomszerelvénygyár hűtőgépszerelőjének, elmosolyodik. — Itt is előfordult már hasonló eset — mondja. Ha meghibásodott valami, én is órákig kerestem a megfelelő szakembert ebben a nagy gyárban. Sokszor a felkutatása több időt vett igénybe, mint maga a javítás. Félnapok estek így ki a termelésből. A munkavédelmi előírások nem teszik lehetővé, hogy képzetlen emberek próbálják elhárítani a hibát, tehát kontárkodni tilos. Munkámhoz néhány vasipari rokonszakma szükséges, jobbnak láttam, ha megszerzem a vas- és fémszerkezet-lakatos oklevelet is. Az üzemben is támogatták elképzelésemet. — 1979-ben magánúton végeztem el az iskolát, így a 8 évvel előbb szerzett mechanikai műszerész oklevélhez — mellyel hűtőgépszerelőként helyezkedtem el — újabb társult. Ezután már nem kellett szerelők után futkosnom, ha elromlott valami. Kezébe veszi a szerszámait, és egy hibás nyomás- csökkentő javításához kezd — Munkámhoz már nem kell több szakma (Fotó: Szántó György) a gyár tmk villamosüzemében. — Az sem mellékes — teszi hozzá —, hogy a kollektív szerződés értelmében fizetésünk 10 százalékát adják ráadásként a második szakma után. Ezzel együtt havonta 5 ezer forint is kerül a borítékomba. A több szakmás ember jó a vállalatnak is, hiszen sokkal kevesebb a termeléskiesés, ahol megfelelő ismeretekkel van felvértezve a gép kezelője. Nálunk egyébként sok ilyen munkás, van, köztük olyan is, aki például technikusi és szakmunkás képesítéssel is rendelkezik. Így munkáját elő is készítheti. — Sokszor hasznát vette-e már a második oklevélnek? — Tizenhét bevezetett újításom van. A közelmúltban kezdték el használni nitrogénpalack víztelenítő berendezésemet, amely két ember nehéz fizikai munkáját szüntette meg. Ha nem szereztem volna meg a lakatos szakmát, mindezt nem tudtam volna elkészíteni. Mert csak mechanikai műszerész végzettséggel nincs annyi tudás birtokában az ember, mint ígyKözben azt is megtudom még tőle, hogy két évvel ezelőtt megkapta a Szakma Ifjú Mestere címet, melyet újításainak köszönhet; a Május 1. szocialista brigáddal a Szakma kiváló brigádja kitüntető címben részesültek. Tagja a vállalati pártbizottságnak is, és már nyolcadik éve munkásőr. A marxista egyetem után szeretne diplomát szerezni a szakosítón is. — Nagyon szeretem a könyvet és a munkát. Jeles eredménnyel érettségiztem 1969-ben az egri Gárdonyi Géza Gimnáziumban. Édesapám, aki jogász, jobban örült volna, ha valamelyik főiskolára vagy egyetemre jelentkezem. Végül is én ezt választottam, és annak ellenére, hogy először a középiskola után láttam gyárat, nagyon megszerettem a gépeket és a szerszámokat. Talán azért, mert annyira új volt, szokatlan, és érdekes számomra mindez. Fiatalon megházasodtam, két kislányom és feleségem, aki általános iskolai tanár, megfelelő hátteret biztosít nekem. Most, hogy szüleim is látják, megtaláltam a számításomat, már nem neheztelnek rám ... Nem lett tehát mérnök, vagy jogász annak idején egy tehetséges fiatalemberből. Viszont kiváló szakmunkássá vált egy olyan gyárban, ahol felkarolják és segítik az újabb szakmák szerzésében a hozzá hasonlókat. Ám a vezetők mellett ezt felismerték a dolgozók is ... Homa János Hazai húsok, csomagolóanyagok Az Állatforgalmi és Húsipari Tröszt több vállalattal működik együtt a húsipari csomagolóanyagok hazai előállítására. Az ágazat évente hozzávetőleg egy milliárd forint értékű külföldről vásárolt csomagolóanyagot; dobozt, fóliát, különböző burkolóanyagot használ fel. Az együttműködésnek kezdeti eredményei vannak. A Tiszai Vegyi Kombinátban biztatóak a dobozsonka gyártásához szükséges műanyagbélések kísérletei. A hazai kartondobozok előállításával is foglalkoznak a gyártók. Egy másik lehetőség: az ÉLGÉP, az Alumíniumipari Tröszt és a húsipar közös tevékenységének eredményeként 1983-ban már több mint egymillió fémtubust gyártanak. Foglalkoznak a hazai műbélgyártás megszervezésével is. Az idén a Tiszai Vegyi Kombinátban próbasorozat kezdődik. A bér- és keresetszabályozás új rendje lehetővé teszi a teljesítménnyel (jövedelmezőséggel) arányos nagyobb mértékű bérdifferenciiálódáslt a gazdálkodó egységek között. A dolgozók kereseti skálájának széjjelihúzása — ugyancsak a teljesítménnyel arányosain — már vállalati, üzemi fel- adiat. A sziemélyesi teljesítménykövetelmények jellege munkahelyenként és mun- kakörönkénlt igen eltérő. Van, ahol az egyenes darabbér alkalmazható, másutt a minőség javítása, az anyag-, az energiatakarékosság, vagy az eszközök kihasználása a feladat. A testre szabott; személyre szóló követelmények jellegét, mértékét mindenütt csak helyileg lehet meghatározni. A vállalat belső érdekeltségi rendszerének kialakításától döntő módon függ az ösztönzés színvonala, húzóereje. A helyes irányú és kellő hatékonyságú belső anyagi ösztönzési rendszer keretében bontják le üzemekre, műhelyekre, dolgozókra a vállalati feladatokat. Ehhez nélkülözhetetlen mind a teljesítménybéres; mind az időbéres formában dolgozókkal szemben támasztott követelmények felülvizsgálata. A vállalat és legfelső vezetőinek: korszerűsített anyagi ösztönzése szinte kikényszeríti a belső érdekeltségi viszonyok végiggondolását, a mellény újnaigombolásét. Melyek — vázlatosain — a fő feladatok? Mindenütt, ahol a teljesítmények mérhetők, vagy mérhetővé tehetők, teljesítménybéres formát célszerű alkialKövefkezetesebb anyagi ösztönzést! (111/3.) A sajátosságokhoz igazodva... mazni. Reálisan feszes teljesítménykövetelményeket kell tehát az időbéres dolgozók számára is megszabni, s rossz haltósfoké munka esetén az okok felderítésére és megszüntetésére van szükség. Az objektív (szervezési-vezetési) hiányosságok felszámolására, illetve a szubjektív hibák, a fegyelmi lazaságok, a hozzá nem értés kiküszöbölésére intézkedési tervet célszerű készíteni. Az. időbéres dolgozókkal szemben alacsony hatásfokú munka esetén az adott bérekért magasabb követelményeket szükséges támasztani. El kell érni, hogy ne csak a bórbe- sorolésokmalk, hanem a teljesítményeknek is legyen egy kötelező minimális szintje. Aki ezt elérni nem képes, ■azt más munkakörbe kell helyezni. Ahol a teljesítmények mérésére egzakt módszerek nem alakíthatók ki. ott különböző segédeszközökkel (például pontrendszerrel, minősítéssel), felelős; vezetői döntésekkel szükséges a keresetekét a teljesítményekkel arányosain differenciálni. Elkerülhetetlen a kereseti arányok átrendezése, a mozgóbérek (prémiumok, jutalmak) újraelosZtáísa, átcsoportosítása, a munkaeredményektől független keresetkiegészí lések megszüntetése, a valós teljésítmények fokozott elismerése. Fontos, hogy a minőségjavításban, az anyag- és energiatakarékosságban kulcsszerepet játszó dolgozók érdekeltségét fokozzák. (Technológusok, konstruktőrök, energetikusok, szabászok, kazánfűtők stb.) A gyáregységeket, üzemeket, műhelyeket és azok vezetőit ne az általános vállalati feladatok megoldásában tegyék érdekeltíté, hanem ábban, amire érdemi hatást gyakorolhatnak. Az egyes üzemrészek eredményes munkáját kívánatos, hogy akkor is kellően honorálják, ha a vállalat egésze nem teljesíti jövedelmezőségi terveit. (A részfeladatoknak az egészhez jól igazodó meghatározásával. vállalati tartalékok képzésével megteremthető a szükséges garancia.) A béremelési lehetőségek sehol sem az áremelések ellensúlyozására. hanem a keresetek teljesítményarányos differenciálására szolgálnak. Érré különösen most érdemes ügyelni, amikor a fogyásától árszínvonal az átlagosnál gyorsabban, a bér- színvonal pedig mérsékeltebben növekszik. Aktív bérpolitikára van szükség, amely lehetővé teszi a jövedelmek átcsoportosítását, a növekvő követelményekhez igazodó új rangsorok kialakítását. A rangsorban azok az üzemek és dolgozók kerüljenek az élre, akik a legtöbbet teszik az ország gazdasági helyzetének javításáért. A jövedelmek munka szerinti differenciálásánál figyelembe kell venni a munkaidő után és többnyire a munkahelyen kívül végzett társadalmiiiáig hasznos tevékenységet, a belőle származó bevételeket, értékeket is. Mert minden társadalmilag hasznos, konkrét szükségleteket kielégítő tevékenységet 'kellő anyagi és erkölcsi elismerés illet meg, függetlenül alttól, hol és mikor végzik azt. Azok, akik átlagosnál többet, jobban gyarapítják a társadalmat. jogot formálhatnak arra, hogy nekik az átlagosnál több jusson. A társadalmi ítélkezés az elmúlt évek során gyakran sommásan elmarasztalta a külön jövedelemszerzés minden formáját, mint ügyeskedést, mint harácsolást. Sokáig csak az üzem, a szövetkezet, az iroda kötelékeiben végzett tevékenységet tekintettük társadalmilag szervezettnek és hasznosnak. Kellő időre volt szükség annak felismeréséhez, hogy a szocialista tulajdonviszonyok közepette is lehet társadalmilag haszontalan tevékenységet végezni, sőt munka nélküli jövedelemhez jutni. És fordítva, lehet értékes és társadalmilag hasznos, sőt nélkülözhetetlen a munkaidőn túl és a munkahelyen kívül végzett munka is. Sokan, egyre többen töltik az estéket, a hét végét munkával. A vállalatok, intézmények vezetői, társadalmi tisztségviselői újabban maguk is kezdeményezik dolgozóik ilyen elfoglaltságát. Többfelé szerveznek vállalati gazdasági munkaközösséget a termelés, a fejlesztés, a szolgáltatás szűk kereszt- metszeteinek feloldására, a nagy szervezetekben nem gazdaságos tevékenységek végzésére. Eszközökkel, gépekkel, anyaggal segítik a külön munkákra szervezett közösségeket. A vállalati érdekek és a dolgozók többletjövedelem-szerzési törekvései a szocialista kisvállalkozások keretében összeegyeztethetők. Aki munka- és pihenőidejében keményen dolgozik, az rendszerint meg is becsüli a forintot. Olyan családi célok elérése szerepel a több munka, a nagyobb szorgalom, ösztönzői, szervezői közt, mint a jobb, a szebb lakás, esetleg a hétvégi ház, a kocsi megszerzése, a gyerekekről való gondoskodás. Az elérhető mozgósító célok, a megkeresett forint elköltésének kedvező feltételei éppen úgy szükségesek az ösztönzéshez, mint az egyértelmű, reális és mozgósító teljesítménykövetelmények. A szerény, némelykor szűkös anyagi viszonyok között élők: az alacsony nyugdíjasok, a nagycsaládosok sérelmezhetik, hogy egyeseknek az ő szerény lehetőségeikhez mérten „luxusra” „is futja. Pedig nem szabad megfeledkezni arról, hogy az átlagosnál több munka, a nagyobb szorgalom teremti meg társadalmi méretekben az anyagi alapokat, a rászorulók helyzetének könnyítésére, a meglevő szociális feszültségek enyhítésére. A kisebb és nagyobb jövedelműek közös érdeke a forint védelme, jó vásárlóerejének megőrzése. Ehhez azonban a személyi jövedelemkiáramlás ’drasztikus visz- szafogásával egyidejűleg a teljesítmények határozott növelése szükséges. A feladat tehát csak az eddiginél hatásosabb ösztönzéssel, a jövedelmek differenciált újraelosztásával oldható meg. Az ösztönzést, az elosztást szolgáló kormáinyzíati döntéseket tehát határozott vállalati intézkedések, növekvő egyéni és kollektív teljesítmények kell hogy kövessék. — Vége — Kovács József az MSZMP KB Agitáeiós- és Propaganda Osztályának munkatársa t
