Népújság, 1982. december (33. évfolyam, 282-306. szám)
1982-12-11 / 291. szám
8. IRODALOM ÉS MŰVÉSZET NÉPÚJSÁG, 1982. december 11«ombat A fantázia tábornagya Jancsó, a filmkészítő monitor, a felvett jelenet számtalanszor visszajátszható. Nagy segítség ez a rendezőnek és a színésznek is. Legutóbbi játékfilmem, a Boccaccio Magyarországon forgatásánál már a filmgyár stúdiójába is bevittem a képmagnót. — Az elmúlt néhány évben sok mindent csinált, ami Jancsó pályáján újat jelentett. A már említett első televíziós sorozata mellett például a Bárszínházat az Astoria Szállóban. Először rendezett szabadtéren a Gyulai Várszínházban. Színpadra állította Verdi Otellóját a firenzei Operaházban. Legutóbb pedig a Budapest Sportcsarnokban rendezte a húszéves születésnapját ünneplő Omega együttes kon- cert-show műsorát. — Mindig izgat olyasmi, amit még nem csináltam. — Most van még ilyen? — A cirkusz. Szívesen megpróbálnám. Igazi cirkusz légtornászokkal, zsonglőrökkel, akrobatákkal, bohócokkal. Talán lesz erre lehetőségem. — Egyik külföldi kritikusa a fantázia tábornagyának nevezte. Találónak tartja? — Sok mindennek neveztek már, a legkülönfélébb jelzőket aggatták rám. Szeretném, ha egyszer így nevezne valaki: filmkészítő. Nem művész. Egyszerűen filmcsináló vagyok, akinek munkája a filmkészítés. Hiszen a film nem egy ember alkotása. Sokak ötlete, odaadása, munkája hozza létre. — Bár az utóbbi években mintha átpártolt volna a színházhoz. Hiszen a Várszínházban rendezte a Has- felmetsző Jacket, az Astoriában a Mata Harit. Miskolcon a Csárdáskirálynőt, a Vigadóban a Drakulát. — Szeretem a színházat. Estéről estére változik, minden percben alakul. Ezért szeretem újból és újból végignézni az előadásokat. — Filmjeit is újra nézi? — Nem. Ha egy film a mozi vásznára kerül, azon többé nem lehet változtatni. — Hogyan indult filmes pályafutása? — Híradósként, majd feljutottam a rövidfilmekig, és nagyon nehezen első játékfilmemig. 1958-ban csinálhattam meg A harangok Rómába mentek címmel első filmemet. — Melyik produkciójával ismerte el a szakma? — A Szegénylegényekkel. — Tizenhét játékfilmet forgatott. Melyiket tartja a legsikeresebbnek ? — Nem az én dolgom eldönteni, melyik volt a legjobb. Nem is vállalkoznék erre. — Gyakran támadták a kritikák. Tán egyetlen filmrendezőről sem írtak annyi jót és annyi rosszat mint Jancsó Miklósról. — Mindenkinek joga van leírni, amit gondol. Elolvasom. Elfelejtem. Senkire nem haragszom. Ha lehetőségem van. dolgozom, s a munkámhoz igyekszem olyan embereket megnyerni, akik hisznek bennem, talán szeretnek is. Barátok között szeretek dolgozni, azért ragaszkodom annyira munkatársaimhoz és egyes színészekhez. — És Hernádi Gyulához ... — Azt szoktam mondani, a mi kapcsolatunk olyan, mint egy kipróbált házasság. Mi együtt dolgozunk, egy- felé nézünk, egyet látunk, hiszünk, egy nyelven beszélünk. — Milyen munkára készül az új esztendőben? — Foglalkozom egy játékfilmmel, amelyet magyarfrancia koprodukcióban forgatnánk. Sebes Erzsébet Találkozásunk estéjén a tél közeledtét jelző eső pásztázta a várost. Budát megülte a nyirkos köd. A várbeli utcák elnéptelenedtek. Jan- csó Miklóssal a Várszínházhoz közeli Korona cukrászdában rendevúztunk. Mint mindig, ezúttal is pontos volt. Betegen, lázasan érkezett az egész napi forgatásról. Zsebében pirulák, hangja rekedt. A cukrászda félreeső asztalához húzódva figyelte a vendégeket, akik ezen az estén Jancsóra kíváncsian zarándokoltak fel a várba, ö ugyanis a főszereplője a Korona Pódium „Az objektívról szubjektiven” című estjének. JötteK fiatalok és idősebbek, farmerban és nyakken- dősen, sötét öltönyben. Megtelt a cukrászda „nézőtere”. Jancsó érdekli az embereket. Jancsóról beszélnek, munkáiról vitáznak. Jancsót ismerik szerte a világban. Ennek bizonyítéka mostani megbízása is. Egy olasz cég tíz nemzetközi hírű rendezőt kért fel, hogy készítsen a kontinens tíz különböző kul- túrcentrumaként ismert városáról filmet. így például az Oscar-díjas Alain Resnais Párizsról, Andrej Tarkovsz- kij Leningrádról, Carlo Liz- zani Velencéről. Berlanga Barcelonáról forgat filmet: Budapestet Jancsó Miklós mutatja be, nemcsak a kamera mögül mint rendező, hanem „személyesen” is, mivel ő a film narrátora. — Mi az, amiről minket, magyarokat legjobban ismer a világ? A zenénk és a zeneművészeink. Liszt, Bartók, Kodály neve sehol a kontinensen nem cseng idegenül. Hát akkor mutassuk meg fővárosunkat zenével. Magyar zeneművekre felépített montázs ez a film — mondja Jancsó Miklós. — Felcsendül a többi között a Himnusz, a Rákóczi-induló, a megzenésített Nemzeti dal, az Allegro Barbaro és Seres Rezső világhírű dala, a „Szomorú vasárnap”. A filmen látható lesz a Nemzeti Múzeum, a Halászbástya, a Magyar Állami Operaház. a Margitsziget, a Műcsarnok, a Zeneakadémia a Vigadó és számos budapesti utca, tér, műemlék. A film egyébként az ötlettel jelentkező olasz cég és a Magyar Televízió közös produkciója. — Egy másik televíziós filmje, eddigi legnagyobb lélegzetű munkája, első filmsorozata már elkészült. Bemutatásra vár Gyurkó László Faustus doktor boldogsá- gos pokoljárása című regényéből forgatott, nyolcszor egyórás filmje. — Gyurkó regénye hazánk elmúlt harmincöt évének történetéről szól. S mint már sokszor elmondtam, engem érdekel, izgat ez a néhány, életünkben, történelmünkben jelentős évtized. Érdekel, mert magam is végigéltem. Van erről mondanivalóm. Ezért csináltam az Allegro Barbarót és a Magyar Rapszódiát is. Ügy érzem, ha mi nem írunk, nem beszélünk, nem csinálunk filmet erről a korszakról, a nálunk fiatalabb generáció már aligha tudja hűen feldolgozni. Pedig emlékezni kell azokra az évekre! — A Faustus doktor... sikerkönyv. Napok alatt felkerült a hiánycikkek listájára, és a nagy érdeklődésre való tekintettel az idei téli könyvvásárra jelenteti meg a Magvető újabb kiadásban. Aki már olvasta a könyvet, valószínűleg hűen szeretné a történetet viszontlátni. Ezzel nagyobb felelősség hárul a filmet készítőre? — Mindig felelelősség filmet vagy televíziós műsort csinálni. Gyurkó a barátom, szeretném ha a regénye a képernyőn is sikert aratna. A televíziós hnunkát élvezem. Mint filmrendezőnek nem adatik meg. hogy azonnal úgy lássak egy-egy jelenetet, ahogyan az majd a néző elé kerül. _A televíziós stúdióban előttem van a Weöres Sándor: Ferihegyi repülőtér Az éjszakában nyilallnak fények, Köd súlyosul a repülőtérre, kivilágított repülőgépek. a gép nem indul távol vidékre, Át a síksági és hegyi égen sokféle színű nagy sereg lámpa le. szállnak magasban, elülnek mélyben. szurkál gomolygó vattás világba. ... mondják a plakátra; holott az e tegóriába tartoznak. A mai ízlés szerii hagyományt őriznek mai módon a szé mellékletünk illusztrálására ezekből g> Lázár Ervin: Általános leszerelés A sereg fölsorakozott az alakulótéren. Zömök paripák^ táncolnak a fénylő arcú katonák alatt, a napsütésben csillognak a zöld, sárga és piros csákók. (Mert szerencsére besüt a függőfolyosóra néző konyhaablakon a nap. A sorok ugyan elég kesze- kuszák, egy jobb tábornok bizonyára rájuk dörrenne, hogy balra nézz!, igazodj!, mik maguk, szabadnapos kereskedősegédek vagy katonák! De az itteni tábornok nem ennyire rigolyás, és szerencsére a tábornok íö- löttesei sem rigolyásak, aminek külön örvendek, mert a íölöttesek mi vagyunk: a gyerek meg én. — Ez ki? — bök a gyerek az egyik vitézre. — Ez egy tizedes — mondom, mert valóban olyan tizedes formája van. Úgy látszik, a tizedes ellen semmi kifogás, mert nagyra tátja a száját, s hogy félelmetesebb legyen a dolog, zord pofát vág, s hozzá egy rettenetes csatakiálltás. egy hosszan elnyújtott áá. A tizedes tudja, mi a kötelessége, máris ugratja pé- celi kenyérből készült lovát, szalonnaarcán példamutató elszántság, zöld paprikacsákója meg se rezdül, vágtat be a, tettek mezejére. A hős tizedes eltűnik. — Most egy századost kérek! Aááá! A százados nem tétovázik, micsoda bátor hadsereg ez! — A következő legyen egy ezredes — mondom a rangoktól megrészegülten, — s az ezredes csörömpölő kitüntetésekkel, méltóságteljesen bevégzi küldetését. — Most egy huszadost kérek — kiáltja a gyerek. — Huszadost? Olyan rang nincs. — Miért nincs? Tényleg, miért nincs? Kicsit bambán nézek magam elé, azt fontolgatom, hogy magyarázat helyett itt, ebben a mi hadseregünkben, se szó, se beszéd, kinevezhetnénk valakit huszadosnak. — Húsz katonának nem kell parancsolni? — szakítja félbe a ranglétrát forra- dalmasftó gondolataimat a gyerek. Az utca művészete...
