Népújság, 1982. december (33. évfolyam, 282-306. szám)
1982-12-11 / 291. szám
-x-xi-x-XKézilabda, női módra SZÁNTÓ GYÖRGY KÉPRIPORTJA A cserearányok romlása... Begyűrűzött. .. Világválság (persze csak jelzővel igaz; tőkés világválság) —nyitott gazdaság... élet- színvonal és életkörülmény... A ma embere szűkebb hazánkban, ha közgazdász nem is, de közgazdasági fogalmakkal ostromlott „fogyasztó” annál Inkább lehet, olyan, aki e fogalmak nyomán igyekszik megfogalmazásokat kialakítani magában. Csak néhány kategóriát említettem volt a közgazdaságtan szótárából és tényeiből, olyan fogalmakat, amelyek nélkül manapság lehetetlen megfogalmazni a „honnan”-t és „hová”-1, olyan „úton- útfélen” kifejezéseket, amelyek hovatovább ugyan megszokottak lettek, ám mégis meg-megriogat- ják mostanság is az embert. Igen, honnan — hová? És hová lett a hetvenes évek dinamizmusa, az évről évre nem is alacsony százalékokkal kifejezhető életszínvonal-növekedés, s hová azok a nem is olyan régen még megszokott perspektívák, amelyeknek tényei, számai mindig a magasba és mindig rózsaszín felhők között vezették az előre néző tekintetet? Mert bizony most igencsak szerényeknek kell lenünk a holnap terveit illetően, mert bizony olyan gondokkal kell küszködnünk, hogy a népgazdaság fizetési mérlege aktívumot mutasson — no, tessék, ismét egy, most meg pénzügyi kifejezés — és hogy tudjuk és legyünk is képesek megvédeni az elért vívmányokat. Napról napra szóló gondjaink vannak az évről évre, sőt a távoli évtizedre is mutató reális, le nem mondott tervek fényében. Igen: árnyék a fényben. De hát, aki az árnyékban van, az még jobban sóvárogja a távolinak tűnő fényeket. De hát valóban árnyékban vagyunk és milyen mély ez az árnyék? Az 1970-es. évek elején Magyar- ország a világpiacon egyetlen tonna „acélos” búzáért öt tonna olajat kapott. Az 1980-as évek elején Magyar- ország a világpiacon egy tonna búzáért 0,5 tonna — nincs elírás: fél tonna — olajat kap. Közben talán romlott a magyar búza minősége, kevesebb erőfeszítés, tervezés kelletik manapság mint azelőtt szükségeltetett? Szó sincs róla. Ha lehet, mert lehetett, a magyar búza ma jobb, mint volt, olcsóbban termeljük és többet is, mint évtizede. És mégis! A kétszeres olajárrobbanás megtette a magáét egy olyan kis ország esetében, mint a miénk, amelynek ásványi kincse alig van, s amelynek legfőbb értéke, lakóinak munkálkodó kedve, szellemi kapacitása, s az ennek nyomán létrejövő s a világpiacon is elfogadott termékek mennyisége. Hát ennyit a cserearányokról. (Meg annyit a világválságról, hogy az öregek még emlékeznek rá, a fiatalok történelemkönyvből rendszeresen tanulják a 29—33-as gazdasági válságot. Amely négy évig tartott, amely megrengette az akkori világot, s amelyből a fasizmus által kirobbantott második világháború keservein át lábolt ki végül is az emberiség. A mostani világválság elsősorban tőkés válság, az imperializmus általános válsága, amely az emberiség történelmének legmélyebb és leg- hosszabban tartó periodikus válsága lett — hiszen egy évtizede tart már — és amely egyben mély politikai válsággá is vált. De hát már alapfokú szemináriumon tanultunk a válságról, mint a tőkés rend, az imperializmus törvény- szerű velejárójáról, s arról is, hogy az általános válság talaján hogyan és miért jön létre a perió- dikus válság. Tanultuk, persze, hogy tanultuk, — elméletben. Csakhogy most szem- és fültanúi, sőt „begyűrűzése” nyomán bizony, ha lényegesen enyhébb formában is, de még szenvedő alanyai is vagyunk egykori stúdiumainknak. Nyílt gazdaság, — írtam volt bevezetőben. Már a századfordulón is az volt Magyarország; nyílt gazdaság. Ahol a külkereskedelem, a nemzetközi kapcsolatok rendszere alapvetőnek bizonyult és bizonyul. Emiatt érezzük mi magunk is azokat a megrázkódtatásokat, amelyek a világot érik. Ám mivel szocialista gazdaság a miénk, egy testvéri közösség tagjaként munkálkodunk, hát éppen ezért „épületeink földrengésállóbbak”, mint a világ sok más országának gazdasága. Ám a tények akkor is tények: ma a mindenkorinál többet és többször is kell fizetnünk, s gyakran még a fizetőeszközeinkkel is — nem a pénzre, a termékekre gondolok — baj van. A nemzetközi piac értékítélete hol azért, mert gazdasági megfontolások, hol meg azért, mert politikai, diszkriminációs elképzelések vezetik, hol meg egyszerűen csak azért, mert a jogos minőségi igényeket mi magunk nem teljesítjük, — nos, szóval, a nemzetközi piac értékítélete rendre devalválja áruink egy részét. Munkánk eredményét. De az is tény, hogy számos iparágunk a nemzetközi recesszió áldozata, vagy legalábbis e recesz- szió bekerítettje lett. A kohászat, az alumíniumipar világgondjai hogyan is kerülték volna ki a magyar társiparágakat, a magyar hústermelésnek és hústermelőknek rendre meg kell küzdeni a Közös Piac vámjaival és gátjaival; almatermésünk csúcsa egybe esik a szomszédos országok csúcstermelésével, — hogy a szegény embert még az ág is húzza! A közgazdász szakemberek számításai szerint a magyar gazdaságot mindezek — és még persze más okok — miatt az eltelt kereken nyolc esztendő alatt annyi veszteség érte, mint a második világháború teljes „ráfordítása” volt az egykori Magyarországon! És közben hazánkban, Európa legfejlettebb tőkés országaival ellentétben, még mindig nő a köz- fogyasztás; közben 350 százalékkal emeltük a nyugdíjakat; közben a lakások tízezreit építettük fel; közben a nyugati világ húszmilliós munkanélküli seregével szemben nálunk elképzelhetetlen a munkanélküliség; közben millió fölött a személykocsik száma; közben. .. Nem folytatom tovább, folytassa tovább az olvasó, akár úgyis, igen, úgyis, hogy közben az árak..., míg a bének..hogy a lakás még mindig kevés, hogy a benzin, a gáz... De közben ebben az országban ki lehet menni félelem nélkül éjszaka az utcára és ki lehet mondani nappal, félelem nélkül az igaznak hitt igazságot... Közben... E sorok írója nem vátesz, maga is bérből, fizetésből élő ember, akit soha senki nem látott még tapsolni annak, hogy valaminek felment az ára. De — talán? — születésétől optimista ember lévén, és hittel vallván a szocializmus emberi igazságát, igencsak bízik a jövőben. Meg abban is, hogy nem távoli az a jövő, amikor hite és bizalma teljesedik. Nem is sok kell ehhez, csak a legtöbb, amivel ez az ország rendelkezik: a munka. Az okos, a szervezett, az eredményes, az értékelhető munka. Az olajárrobbanás ellen a munka alkotó robbanását kell szembeszegezni, a nyitott gazdaság kapuin beáramló gondok elé a kiáramló jó termékekkel kell gátat vetni. Hogy a fogalmakat újra fogalmazhassuk.
