Népújság, 1982. december (33. évfolyam, 282-306. szám)
1982-12-09 / 289. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1982. december 9., csütörtök Mester és növendék Borsos Miklós Kossuth-díjas szobrászművész, mint meghívott tanár, újra tanít a Képzőművészeti Főiskolán (MTI fotó — Molnár Edit felv. — KS) Ahol áldoznak a kultúrára Közművelődés a hevesi Rákóczi Termelőszövetkezetben Senki sem vitatja, hogy közös gazdaságainkban az első, a mindennél fontosabb a termelés. Ugyanakkor az is tény, hogy az ismeretgyarapítás sem lehet sokad- rangú kérdés. Sajnos sok helyütt ennek tartják, megfeledkezve arról, hogy a mai áldozat idővel busásan megtérül. Szerencsére akadnak kivételek is, ilyen például a hevesi Rákóczi Mezőgazda- sági Termelőszövetkezet, ahol a vezetők tudatos mecénások. Nem fukarkodnak Gulyás Sándor elnök így fogalmazza meg megnyerő álláspontját: — A jövő a sokoldalúan képzett, az érdeklődő, a továbbfejlődésre kész embereké. Mi ilyen stafétaváltókra számítunk, ezért nem fukarkodunk. Ugyanakkor kötelességünknek érezzük azt is, hogy ötleteket adjunk a szabad idő kellemes és hasznos eltöltéséhez. Nem markolunk sokat, hiszen tagjaink meglehetősen elfoglaltak, leköti őket a kertekben, a háztájiban végzett munka. Ezt figyelembe véve működik közművelődési bizottságunk, amelyek tagjai olyan kínálatlistát készítenek, ami a sajátos óhajokra épül. A nemes cél érdekében készségesen nyúlunk a zsebbe, ennek igazolására hadd említsem meg, hogy esztendőn- kint 580 ezer forintot biztosítunk a szellemi gyarapodásra. Természetesen nem ez a felső határ, hiszen ha többre van szükség, akkor a fyiányzó összeget is előteremtjük. Sikeres fellépések 1977 januárjától tevékenykedik a néptánccsoport, amely sikeres fellépésekkel hívta fel magára a figyelmet. Az együttes szervezője, irányítója, „menedzsere”, Németh Mária anyagkönyvelő így mutatja be a gárdát: — Mintegy húszán vagyunk. Nemcsak a téeszbe- liek járnak a próbákra, hanem az iskolás fiatalok is. Jó ez így, hiszen belőlük to- borzódhat az utánpótlás. Mindannyian örülünk annak, hogy sokszor pódiumra léphetünk. Folyvást szintemelésre törekedtünk, ezzel is meg akartuk hálálni a sokoldalú törődést. A gazdaság — 90 ezer forintért — megvásárolta a ruhákat, s évente majd negyvenezret költ fenntartásunkra. Emellett gondoskodik szállításunkról is. Bemutatkozunk nemcsak a helyi rendezvényeken, hanem a községi társadalmi ünnepségeken is. Igyekezetünk méltatásaképpen megkaptuk a KISZ Központi Bizottság és a megyei tanács elismerő oklevelét. Ez a megbecsülés még többre sarkall minket. Hiszünk abban, hogy a minősítésen is megálljuk majd a helyünket. Annál is inkább, mert az ehhez szükséges feltételeket a szövetkezet megadja számunkra. Lesz koreográfusunk, sőt zenekarunk is. Kirándulások, vetélkedők Nagy Zoltán, a közművelődési bizottság elnöke olyan adalékokat sorol, amelyek tanúsítják: jól sáfárkodnak a nekik szánt forintokkal. — Beváltak az egy-két- három napos országjáró kirándulások. Ilyenkor megtekintjük a felkeresett városok történelmi, műemléki nevezetességeit, megnézzük a múzeumi kiállításokat, s eljutunk valamelyik színházba is. Más szóval: a kellemest összekötjük a hasznossal. Elismerést érdemel az is, hogy új kezdeményezésekkel is megpróbálkoztak. — Az irodaház előcsarnokában fotó- és képzőművészeti tárlatokat rendezünk. Ez egyáltalán nem felesleges, ugyanis az itt munkálkodók értékelik a színvonalas festményeket. Legutóbb például 20 ezer forintért vettek képeket. Az ilyesmi arra ösztönöz minket, hogy tovább haladjunk ezen az úton, s lépésről lépésre formáljuk az ízlést, a művészet iránti fogékonyságot. Gyümölcsöző együttműködés Elképzeléseiket nemcsak saját erejükre számítva váltják valóra, hanem kamatozó együttműködést teremtettek az egyes közművelődési intézményekkel is. Rendszeres kapcsolatot tartanak a 3-as számú Általános Iskolával, a helyi úttörőház vezetőségével, a járási nagyközségi művelődési központ munkatársaival, és a könyvtárral. — A legtöbb jót a bibliotékáról mondhatom, ugyanis Lövei Gyula igazgató a szó szoros értelmében házhoz hozza a kultúrát. A vetélkedőkhöz forgatókönyvet ad, szakirodalmat kínál, sőt a versengések levezetésére is vállalkozik. Emellett gondol az agrárértelmiség olvasási igényeire. Hozzá bármikor fordulhatnak, hiszen a kért folyóiratokat, illetve kiadványokat gyorsan és készségesen beszerzi. Nem véletlenül említettük a hevesiek példáját, ugyanis ez a gyakorlat bárhol követhető, ahol hisznek abban, hogy a kultúrára fordított pénz többszörösen megtérül. Pécsi István Ma este: bemutató Egerben Black Comedy A címet kétféleképpen is lehetne értelmezni. Lehetne fordítani, ahogyan az angol drámairodalomban műfaji megjelölésként használják tragikus komédiának is, ám a mű, Peter Shaffer színpadi játéka aligha hagy kétséget afelől, hogy itt szó szerint sötétben játszódó komédiáról van szó. Az egri Hámán Kató Megyei Űttörőházban ma este hét órakor kerül színre az oly sok külföldi és hazai sikert megért darab, amelyben semmiféle tragikus felhang nem vegyül. A történet röviden annyi, hogy Brindsley ellen — aki furcsa szobrok alkotója — egy rövidzárlat sötétjében „fellázadnak” a tárgyak. Kegyetlen komédia kerekedik a helyzetből, amikor persze hogy nem a tárgyakról, hanem a különleges helyzetben levő különleges emberekről tudunk meg néhány furcsaságot. A komédia szereplői többek között Szirtes Gábor, Molnár Zsuzsa, Horváth Zsuzsa, Körtvélyessy Zsolt és Simon György. Peter Shaffer darabja Csiszár Imre rendezésében kerül ma este színpadra. A hónap műtárgya Rézkori és középkori kerámia Gyöngyöshalász határában A most bemutatott edények az M 3-as autópálya építésénél kerültek elő, késő rézkori telep és középkori falu területéről. Ezeket az edényeket is cserepek ezreiből kellett összeválogatni, összeragasztani, a hiányzó részeket festett gipsszel pótoltuk. A kerámia által nyújtott kormeghatározási lehetőséget jól kiegészítették a radiokarbon vizsgálatok, amelyeket az NDK Tudományos Akadémiájának laboratóriumában végeztek. A rézkori, pattintott kőeszközök összehasonlító vizsgálata, elemzése pedig kis beA késő rézkori füles bögre és a középkori fazék tekintést nyújt a korabeli emberek „étrendjébe”. A rézkori gödörből előkerült oroszlánkoponya töredéke a Magyar Nemzeti Múzeum archaeozoológusának kutatásai szerint igazolni látszik azt a feltevést, hogy az ókori görög mitológiában és a mükénéi ábrázolásokban szereplő oroszlán előfordult a délkelet-európai vadfaunában is. A több mint négyezer éves rézkori, kétfülű fazék, * füles bögrék, alacsony tál, szabad kézzel készültek; egy olyan, al-dunai kapcsolatokkal rendelkező nép jelenlétét bizonyítja Heves megye területén, amelyet hazánk keleti feléből alig ismertünk eddig. A csigavonalas díszű fazék és a bélyeges díszű fedő pedig a középkori Encs falu fazekasának korongján készülhetett a XIII. században. Szabó József régész VI/3. Este 7 óra 54 perckor Rudy Lambert, azaz Walter Lein, vagy más néven Rudolph Walter, még ismertebb nevén Hegyes Orr, vagyis Besúgó halála pillanatában ömlött az eső. Az informátoroknak az volt a véleményük, hogy Hegyes Orr a gengszterek erkölcsi törvényei szerint rá is szolgált a kivégzésre. Két héttel korábban ugyanis egy bukmékernőt, néhai Albina Vu- tent megzsarolt 100 dollárral, és azzal fenyegette, hogy kénsavat önt a fülébe. Albina ezután egy üveg vodkával próbálta megnyugtatni az idegeit, és részegségében egy öttonnás kocsi alá esett. A nő bátyja, Micky Bois, gengszter, pszichopata; régi szeretője, Red Pirson, az északi városrész főbukmékere; jelenlegi szeretője, Stenly Manlo, egy tekepálya alkalmazottja, betegesen gyáva, késsel a párnája alatt alszik; Sid Filetti, a negyedik, egy újságos bódé tulajdonosa az északi Figuere úton, és mellékesen marihuanakereskedelemmel foglalkozik. (Leginkább Sid kesereghetett, mivel Albina jelentős összeggel tartozott neki.) A világon kevés olyan „együttes” található, mint Bois, Pirson, Manlo és Filetti. A rendes emberek, ha gyilkolnak, rendszerint nem tervezik meg előre tettüket, és emiatt gyorsan kézre kerülnek. A rendőrök mindig találnak a helyszínen áruló nyomokat, és könnyen a gyilkos nyomába jutnak. Hegyes Orr esetében azonban semmi nyomravezető jel nem volt. Albina halála után Hegyes Orr a Frentchic Street egyik sarki házában helyezkedett el házmesterként, hogy elrejtőzzön a haverjai bosszúja elől. Cinstri tiszteletes minden este, akármilyen idő is volt, lement sétálni az utcára. A gyilkosság napján zuhogó esőben sietett hazafelé, amikor az utca másik oldalán egy gyalogost látott, akiben a szomszéd épület új házmesterét ismerte fel. Cinstri bizonyos volt benne, hogy korábban sohasem látta ezt az alakot. A házmester nagyon sietett valahová. Cinstri már befordult a saját házához vezető útra, amikor lövéseket hallott. Abban azonban nem volt biztos, hogy kettő vagy három lövés volt. Senki sem kiáltott segítségért, csak a lövések visszhangja és az esőcseppek koppanása hallatszott. A tisztelendő rögtön sejtette, hogy valami rettenetes dolog történt. A félelemtől földbe gyökeredzett a lába. Néhány másodperc múlva motorzúgást hallott, és egy sötét színű, kivilágítatlan gépkocsi száguldott el mellette. — Valószínű, hogy a gépkocsi a zsákutca végén állt. A fényszórókat csak a sarok után kapcsolták be. A kocsi szorosan mellettem haladt el, de azt nem tudtam kivenni, hányán ültek benne. Úgy tűnt, hogy több alakot láttam — mondta fáradtan az idős pap. — Igyekeztem magamhoz térni, és arra gondoltam, hogy feltétlenül le kell olvasnom a kocsi rendszámát, de nem sikerült. Mert vagy sötét volt már, vagy későn tértem magamhoz. — Egyetlen számra és betűre sem emlékszik? — kérdezte reménykedve Kunz. — Nem. Csak a motor félelmetes zúgására emlékszem. Valami idézetszerű jutott hirtelen az eszembe: „úgy zúg, mint a víz, úgy zúg, mint a Mindenható hangja”. Ezután már úgy tűnik, nem is voltam beszámítható. — Érthető — sóhajtott fel Kunz. — És milyen típusú volt a kocsi? — Az az igazság, hogy én nem ismerem a kocsikat. — Ügy tudom, maga is látta a kocsit, kisasszony — fordult Kunz Selly felé. — Maga talán felismerte a kocsi márkáját. — Sajnos nem tudok felelni a kérdésére, uram. — Selly zavartnak látszott. — Csak azt tudom, hogy egy régi típusú Sedan volt. Ügy tűnik, sároskék színű. Maga is tudja, hogy milyenné válik a kék szín, ha nem ápolják a kocsit. — Oxidáció — dünnyögte közbe Darwin Corlain. — Föl jegyeztem, amit mondott — mondta hűvösen Hincl. — Önök tehát mindketten, ' miss Parkinson, a Frentchic Street 4770. szám alatti házának tornácán álltak, amely Cinstri tisztelendő háza mellett van. Igaz? — Igen, uram. Én arccal az utca felé álltam, Darwin pedig háttal, s ezért ő nem is látta azt, amit én — mondta Selly. — Akkor, mister Corlain honnan veszi az oxidációt? ! — És ha maga látta az utcát, ő miért nem látta? — ha szabad kérdeznem. — Mert búcsúzkodás közben csókolóztunk — felelte Selly. — De ezt is fel kell jegyeznie? — Nem, ezt természetesen nem — felelte Kunz. — Lehet, hogy maga emlékszik, hány lövés hangzott el? — Nem, uram. Kettő vagy három, de az is lehet, hogy négy. — Nem emlékszik, hányán ültek a kocsiban? — Nem, uram, csak arra emlékszem, hogy nem egy személy volt. — Mindkettőjüknek, önnek is és a tisztelendő úrnak is azonos a véleménye — a néhány rövid lövés is arról tanúskodik —, hogy nem egy ember lőtt — mondta Hincl. — Önök közül senkinek sincs mondanivalója? Mindhárom tanú tagadó- lag rázta meg a fejét. Csak Darwin Corlain szólalt meg: — Az önök gyanúsítottjainak kocsija izgat engem. Ha ez egy régi típusú Sedan volt... — Egyiknek sincs kocsija — szakította félbe Hincl. — Se rozsdás, se rozsdátlan. Ezek a gazfickók most urai a helyzetnek, és ezt ők is nagyon jól tudják. Ez az, ami engem bosszant. (Folytatjuk)
