Népújság, 1982. december (33. évfolyam, 282-306. szám)
1982-12-09 / 289. szám
NÉPÚJSÁG, 1982. december 9., csütörtök 5. A SZOVJETUNIÓ FŐVÁROSA Moszkva tegnapjai és holnapjai Kilátás a Moszkva folyóra A KGST-palota Moszkvában A Moszkvai Városi Tanács felülvizsgálta a szovjet főváros 1971-től 1990-ig szóló városfejlesztési tervét. A húszéves terv, amelynek most a közepénél tartanak, elsődleges feladatul tűzte ki a lakosság életkörülményeinek jelentős javítását. Vlagyimir Promisz- lov, a nyolcmdlliós nagyváros polgármestere elégedetten "nyilatkozott az eltelt tíz év eredményeiről. A városképet szebbé, harmóniku- sabbá tették az új lakónegyedek és az egyedi létesítmények. Jelentős eredmények születtek a környezet- védelem területén és javult a közlekedés is. A szociális programok között első helyen a lakáskérdés állt, amelyre évi költségvetésének egyharmadát fordította a városi tanács. Eddig egymilliónyi új lakás épült, a lakásfelújításokra pedig 2,3 milliárd rubelt fordítottak. (Ma már minden 10 moszkvai családból 8 önálló lakásban él. 1990-re az „Egy család — egy lakás” tervnek százszázalékosan kell érvényesülnie. A főváros új lakónegyedeiben eddig 230 tízosztályos iskola, ugyanennyi óvoda és bölcsőde, 135 orvosi rendelő- intézet, több tucatnyi kórház, 15 mozi és 9 színház épült és 35 ezer szállodai hely létesült. Mintegy ötezer új kereskedelmi-szolgáltatóipari üzemegység szolgálja a lakosságot. Minden nagyváros életkörülményeinek egyik kényelmi fokmérője a városi közlekedés fejlettsége. Az elmúlt tíz év során néhány ezerrel bővítették, illetve felújították az autóbusz-, trolibusz-, .villamos- és taxiparkokat. Növelték a járatok számát, 360 kilométernyi városi utat építettek, 10 közúti felüljáró és 9 többszintes közlekedési csomópont épült. A metróvonal 50 kilométerrel lett hosszabb és az állomások száma megkétszereződött. Már az 1970-es évektől kezdve Moszkva valamennyi üzemét légtisztítóval szerelték fel, fűtőanyagként gázt használnak, a meleg vizet központi hőerőművek biztosítják. Több kömyezetszeny- nyező gyárat a városon kívülre telepítettek. A Moszkva folyó ökológiai rekordja” egyedülálló a világon: a város csak annyi vizet használ fel, amennyit meg is tud tisztítani. Moszkva a parkosítás terén is élenjár: a város minden lakójára 45 négyzetméternyi zöldterület jut. A hosszú lejáratú város- fejlesztési terv második szakaszába érve a legnagyobb gondot a kevés beépíthető hely jelepti. Ennek megoldását a szakemberek a felfelé terjeszkedésben, a beépítések sűrítésében és a régi lakónegyedek korszerűsítésében látják. Ennek ellenére nem lehet elkerülni a Moszkvát körbezáró autósztráda gyűrűjének átlépését sem... Alekszandr Gyedül BULGÁRIA A múlt és a jelen varasa Plovdiv: az óváros (Fotó: Szófiapress — KS) A Szófiapress munkatársa interjút készített a bolgár nagyváros, Plovdiv főépítészével, Rumen Grigorovval. Elsőként azt kérdezte, nehéz-e Plovdiv főépítészének lenni? — Nehéz és felelősségteljes. Minden elkövetett hiba évszázadokra nyomokat hagyhat, vagy remekműveket semmisíthet meg. Másrészt, hálás munka, mert van mit az elődöktől átvenni, van mit helyreállítani és a nemzedékek számára megóvni. Hiszen itt trák, ógörög, bizánci és oszmán leletek egyaránt találhatók. Az oszmán korszakban Plovdiv volt az egyetlen, 50 ezer lakosnál nagyobb bolgár város, és nagy gazdasági és kulturális központnak számított. Ebben az időben épültek a reneszánsz házak, amelyek egyedülállóak a bolgár építészetben. A plovdivi házak mindig szoros kapcsolatban álltak a természettel, építésükkor minden egyes szikla és lejtő szerepet kapott. Így van ez az első világháború után épült központi bevásárlóutcánál is. Ez ma a városközpont. Szinte belenő a plovdivi halmokba és sajátos jelleget kölcsönöz nekik. A plovdivi óvárost és a belvárost műemlékké nyilvánították. Az épületek karbantartása és megóvása külön építészeti rend szerint történik. Mindez „megnehezíti” a központi városrész építészeti és városfejlesztési feladatainak a megoldását. Plovdivban külön Kulturális Műemlékvédelmi Intézet működik. Mi nem hozunk egyetlen határozatot sem addig, amíg meg nem hallgatjuk az intézmény szakembereit. — Mi történik a régészeti leletekkel? — A központi városrész, ahol egy antik városra találtunk, sok építészeti problémát okoz. Mintegy két méter alatt mindig valamilyen leletre bukkanunk. Ez sajátos építészeti és konstrukciós megoldásokat tesz szükségessé. A trák kultúra új múzeumának építésekor például a föld alatt ugyancsak érdekes leletekre bukkantak. Ezért át kellett dolgoznunk az alapozási terveket és részben magának a múzeum épületének a terveit is. Érdekes megoldással találkozhatunk a központi városrészben, ahol a modern postaépület és a római kori leletek jól megférnek egymás mellett. — Hogy folynak a munkák? — Mindenekelőtt restauráljuk a reneszánsz házakat. Az i. u. II. században épített római színházat a múlt évben restauráltuk, s újra előadásokat tartanak benne. Azt mondhatjuk, hogy ,a színház a második életét éli. A restaurált házakban, ha nincsen tulajdonosuk, alkotóházakat nyitunk, vagy műhelyeket. A „Paldin” étterem például, római falmaradványokra épült. Plovdiv legvonzóbb étterme.- A néprajzi múzeum udvarán nemzetközi kamarazenei fesztiválokat szoktak rendezni. Az egyik régi utcában valamennyi házat szállodává szeretnénk átalakítani. — Hogy építkeznek a központi bevásárlóutcában? — Igyekszünk megőrizni a meglevő épületeket. Anélkül, hogy megváltoztatnánk a lakóházak külső képét, korszerűsítjük az üzleteket és a felettük levő lakásokat. Valamikor ezekre a házakra jellemzők voltak a nagy és szép fakapuk, amelyeket később vas- és alumínium- kapukkal helyettesítettek. Kísérletet végeztünk, hogy visszatérhessünk a régi fakapukhoz. — Hogyan hatnak a dombok a környező övezetre? — Arra kényszerítenek bennünket, hogy alacsony, 3—6 emeletes házakat építsünk, amelyek beilleszkednek a környezetbe. — Lehet-e valamit a régiekből átmenteni a korszerű, ipari alapokra helyezett építkezésnél? — A 80 ezer plovdivi lakosnak otthont adó legújabb lakótelep, a „Trákia” házgyári elemekből épül. Nehéz a reneszánsz ház építészeti elemeit itt alkalmazni. Mégis van valami közös az építészeti koncepciókban. A „Trákia” kilép a szigorú geometriai megoldások keretéből, szakít az egyenes homlokzatokkal. Az épületek dinamikusak és változatosak. A korszerű építészeti technológiák és elemek alkalmazása mellett igyekszünk a régi mesterek harmóniájának és választékosságának legalább egy részét átvenni. Gerogil Vlaszev (Szófiapress — KS) ROMÁNIA Buftea, a román filmváros* Bukaresttől észak-keletre, egy festői tavacska mellett, hatalmas területen helyezkedik el a román filmgyártás központja, Buftea. Nevét a fővárostól Ploesti felé vezető út mentén fekvő azonos nevű községtől kapta. A község ma már gyakorlatilag egybeépült a huszonegy- néhány kilométerre lévő Bukaresttel; a városi autóbusz- és trolibusz-vonalak idáig futnak. A filmgyár az 1940-es évek végén, az 1950-es évek elején épült ki. Ez félreismerhetetlenül látszik az épületek — a négy stúdió, az igazgatósági épület, a raktárak, műhelyek — stílusán, belső berendezésén is. Ugyanakkor a szemre talán nem túl tetszetős épületek igen stabilak: az 1977-es, emlékezetes bukaresti földrengéskor a gyárban semmi kárt nem okozott a súlyos elemi csapás. A Romaniafilm román filmgyártó vállalat stúdiói jelenleg évente mintegy 30—32 játékfilmet forgatnak Bufteában. Ezeken felül számos koprodukciós film, több bérmunka, valamint a román televízió számára is tekintélyes mennyiségű tévéfilm is készül itt. A filmgyárra úgyszintén érvényesek a romén népgazdaság egyéb területein is bevezetett szigorú takarékossági intézkedések, ezért például az idei játékfilmgyártási költségkeret összesen 95 millió lejt engedélyez 31 játékfilm készítésére, — azaz filmenként 3—3,1 millió lej használható fel átlagosan. A bérmunkákkal, koprodukciókkal viszont mintegy 50 millió lejt nyernek. A filmgyárra az elkövetkező néhány évben hatalmas feladatok várnak. Legfelsőbb szintű határozat írja elő, hogy a filmgyártás évi volumenét 1985-ig évi 40—45 játékfilmre kell emelni — gyakorlatilag ugyanazzal a műszaki és személyi bázissal, és ugyanazokkal a költésgvetési összegekkel, azaz a filmgyárban anélkül kell 8—10 filmmel többet gyártani évente, hogy akár új stúdiókat, akár újabb szakemebereket fölvehetnének, vagy a jelenlegi egy filmre vonatkozó átlag költségvetést túlléphetnék. A készített filmek egyébként elég népszerűek Romániában. Az átlagosan évi 200 millió mozinézőből körülbelül 70 millióan néznek román filmeket. A gond csupán az, hogy a nézők tekintélyes hányada inkább az olyan típusú filmvígjátékokat kedveli, mint a nálunk is bemutatott Egymillió zöldhagymával, vagy azokat a kalandos-izgalmas történeteket, melyek közül mi a Sergiu Nicolaescu rendezte (s egyben általa játszott) Moldovan felügyelő című filmet ismerjük. KUBA A 463. éves város Spanyol Amerika legrégibb városa, amely Sas Cristobal de la Habana néven 1519-től szerepel a krónikákban, november 15-én éjféli misével és körmenettel emlékezett meg alapításának 463. évfordulójáról. Az eseménnyel kapcsolatban. Eusebio Leal, Havanna várostörténésze nyilatkozott Kaszab Zsuzsának, az MTI kiküldött tudósítójának, és ismertette a város történetét, rekonstrukciójának tervét. — Ha a kubai fővárosról lefejtenénk történelmének építészetileg jól elkülönülő rétegeit, ott maradna Habana Vieje (Öhavanna) szűk utcáival, egymásba érő erkélyeivel, nehéz levegőjű udvaraival. Lakói szinte az utcán élnek, a járókelő siet- tében kénytelen kikerülni az utcára kinyúló borbélyszéket, s a beszélgetők, do- minózók csoportjait. — Habana Vieja az öbölben lévő kikötő köré épült, s zajos forgatagát ma is szimbolikusan védelmezi a Havannai-öböl bejáratánál emelkedő két erőd: a Mor- ro s a Punta. A hely pontosan szemben helyezkedik el a Floridai-félszigettel és háromszöget alkot Floridával, valamint a korabeli Spanyolország legértékesebb gyarmatával, a mai Mexikóval. Alapításában döntő volt, hogy kiváló kikötőhelyet nyújtott a gyarmatokra, illetve onnan az anyaországba igyekvő hajók számára. — A XVI. század végén, a XVII. század elején a városrész ugrásszerű fejlődésnek indult. Hamarosan kirajzolódott egy fallal, vár- és erődítményrendszerrel körülvett település képe. A katonai szempontból is erős, biztonságos falakon belül pedig pénzügyi korlátokat nem ismerve építkezett a spanyol előkelőség a korabeli anyaország építészeti stílusában. Palotáik kétemeletesek, s mindössze két ablaksor szélesek voltak. — Habana Vieja falai híres emberekről emlékeznek — Alexander Humboldt német tudós itt írta a Kubai politikai tanulmányok c. könyvét, itt született Jósé Marti, a kubai nép nemzeti hőse, a Floridata vendéglőben itta dauquiriját Hemingway. A múlt században itt járt Mednyánszky Ferenc magyar festőművész, s ittléte alatt a spanyol előkelőségek portréit festette. A gyűjtemény ma a havannai történelmi múzeum tulajdona. — A forradalmi kormánynak tengernyi gondja mellett törődnie kellett Habana Vieja megőrzésével. Sokáig nem volt egységes újjáépítési koncepció, a lakosság pedig nem volt tudatában, milyen értékek között él. A jelenlegi gazdasági körülmények közepette egy olyan fejlődő országnak, mint Kuba, különösen nehéz a helyzete. Ezért fordulnak kéréssel mindazokhoz, akik Kuba barátainak tartják magukat: osszák meg tapasztalatukat ennek az építészeti és történelmi értéknek a megőrzése érdekében. Habana Vieja Kuba legnagyobb építészeti műemlékkomplexuma, a gyarmati építészet egyedülálló együttese. A kubai kormány évek óta harcol az UNESCO-n belül, hogy a várost nyilvánítsák az emberiség történelmi értékének. — 1980-ban született az első — ötéves rekonstrukciós terv. Ez 12 millió pesot szán az újjáépítésre és a műemlékvédelemre — egész Havanna megye összkiadásainak 40 százalékát. Ha egy ország kulturális központot óhajt nyitni Havannában, akkor számára kijelölnek egy értékes, de romos házat, és közös tervek alapján újjáépítik. Eddig — többek között — Mexikó, a Szovjetunió és Franciaország létesített ilyen kulturális központot. A Német Szövetségi Köztársaság pedig vállalta a Sancti Spiritus Székesegyház restaurálását. összeállította: Gyurkó Géza
