Népújság, 1982. december (33. évfolyam, 282-306. szám)
1982-12-09 / 289. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXXin. évfolyam, 289. szám ARA: 1982. december 9., csütörtök 1,40 FORINT AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Kísérletek A kísérletek időszakát éljük: legutóbb az egyikről olvastam, a másikat a filmhíradóban láttam. Mindkettő annak bizonyításául szolgált, hogy lámcsak milyen „közösségietlen” nép vagyunk. Az első esetben egy budapesti utcán elhelyeztek egy szemeteskukát. Figyelték, melyik autós veszi azt a fáradságot, hogy az akadályt elvigye az út közepéről. Nagy sokára akadt egy vállalkozó, addig pedig kerülgették, káromkodtak, ^ mérgelődtek. Azt a következtetést vonták le ebből a kutatók, hogy kevés nálunk az olyan ember, aki mások javára bármit is tesz. A másik kísérletben kivittek egy lakótelepre néhány facsemetét, néhány ásót, s kifüggesztették mellé a táblát: akinek kedve van, tehet valamit a környezetéért, a városrész szépítéséért. Az eredmény itt sem volt fényes: még szerszámok is tűntek el az éjszaka folyamán. óvakodnék attól, hogy messzemenő következtetéseket vonjak le ezekből az esetekből, mint ahogy azt a felmérést végző tudósok tették. Mert valljuk be őszintén, sokunkban él a késztetés, szeretnénk segíteni, amennyit lehet. De senki sem lép szívesen, ha egyedül van, ha kinevethetik, ha feleslegesnek tűnik a munkája. Mert sokszor olvasunk arról, hogy tönkretesznek frissen ültetett fákat, látjuk, hogy mennyi, en törődnek csak a saját érdekeikkel. Ilyenkor aztán az ember csak legyint, inkább nem fog hozzá semmihez. Különösen olyan környezetben, ahol látszik: az építők úgy mentek el, hogy kietlen pusztaságot hagytak maguk után. Az új lakótelepeken nem ismerik a családok egymást, nem alakult még ki —, mert nem alakulhatott — a közösség. Természetesen csak akkor lehet ezt elvárni, ha maga a hely is olyan, amiért lehet és érdemes lépni. Mert ha az illetékesek hanyagságából derékig érő gaz várja a „telepeseket”, nehezen lehet majd őket arra rábírni, hogy építsenek egy játszóteret. Csak úgy lehet várni bármilyen társadalmi összefogást, ha a jóhoz tudnak valami még jobbat hozzátenni. Ki-ki akkor veszi a fáradságot, ha otthonának érzi az új negyedet, vagy hogy az első példánkra utaljunk: tudja, hogy nem valami megszokott hanyagságból kerül a szemeteskuka az úttest közepére, hanem ez egy olyan jelenség, amely merőben szokatlan, s természetes módon segíteni kell az eltávolításban. A felelősség csak úgy lehet közös, ha mindenki legalább „alapfokon” ellátja feladatait, s a társadalmi munkásokat a többletért, a minőségileg másért tudjuk megmozgatni. Ha ezt elérjük — hiába minden íróasztalnál kiagyalt kísérlet —, biztos vagyok benne: mds eredmények születnek majd. Gábor László „TEREMTSÜNK IGAZI ÉRTEKEKET, MENTSÜK MEG A MÚLT EMLÉKEIT” Városszépítő egyesület alakult Egerben — Nem az elsők vagyunk a sorban, az ország több városában fogott már össze a szűke bb környezetükért tenni kész lakosok csoportja. A célunk az, hogy a megye- székhely szépítését az erők összefogásával, a haladó hagyományok ápolásával, az egészséges lokálpatriotizmus erősítésével valóban közös ügyünkké tegyük. — E szavakkal nyitotta meg a városszépítő egyesület alakuló ülését szerdán délután dr. Varjú Vilmos, az egri városi tanács elnöke. Üzemi, vállalati szakembereket, tanácsi tisztségviselőket, társadalmi szervezetek képviselőit, a műemlékek hivatásos őreit hívták meg erre az ülésre, s akik eljöttek — közöttük e sorok írója —, mindjárt alá is írták a belépési nyilatkozatot. Széles körű társadalmi összefogásra számítanak a szervezők, mint ahogyan sok helybélit mozgósítottak hasonló felhívással Sopronban, Kecskeméten s az ország más településein. Bizonyára a közeljövőben üzemi kollektívák, intézmények közösségei s a lakóhelyüket szerető egyéni jelentkezők is csatlakoznak ehhez az új egyesülethez, a városszépí- tők mozgalmához. A cél és az elvállalt feladat lelkesítő: megvédeni a múlt emlékeit, teremteni valódi, a már meglevőkhöz jól kapcsolódó új értékeket. Történtek már erre kísérletek, igen sok társadalmi munkát is végeztek lakóhelyük szépítéséért az egriek. Mint az alakuló ülésen Schmidt Rezső, az egri városi pártbizottság első titkára is elmondta, számos üzemi közösség bizonyította már, hogy dolgozni akar a környezetéért. Eredeti rajzok, minták alapján újra ön- tik a régi padok vázait, középkori ágyúk hasonmásait készítik el a vár falainak díszéül az egri öntödében. Társadalmi munkában újították fel a líceum kupoláját forgató szerkezetet is. A nemeset, az igazi értéket kell újra teremteni, megújítani. S ebben a munkában számítanak többek között a városban élő, tanuló több ezer diák alkotókedvére is. Ha feladatát jól teljesíti, az új egyesület nemcsak egy bizottság lesz a sok között, hanem valódi segítő, bíráló és mozgósító erő is. Ezzel az útravalóval választottak vezetőséget a jelenlevők. A testület elnöke dr. Bodó Sándor múzeumigazgató lett, alelnökei: dr. Patkó György főiskolai tanár és Soós István, az egri vasöntöde igazgatója. Hekell Sándor Kádár János és Losonczi Pál fogadta Rabah Bitatot Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára szerdán a KB székházában fogadta Rabah Bitatot, az algériai népi nemzetgyűlés elnökét, a Nemzeti Felszabadítási Front (FLN) párt politikai bizottságának tagját, aki parlamenti küldöttség élén tartózkodik hazánkban. A szívélyes, baráti légkörű megbeszélésen eszmecserét folytattak a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseiről, s áttekintették a párt. és államközi kapcsolatokat. Megerősítették készségüket a két ország jól fejlődő együttműködésének további elmélyítésére, az MSZMP és az FLN-párt kapcsolatainak erősítésére. A találkozón részt vett Apró Antal az országgyűlés elnöke és Abdelaziz Kara, az Algériai Demokratikus és Népi Köztársaság budapesti nagykövete. Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke szerdán hivatalában fogadta Rabah Bitatot, az algériai népi nemzet- gyűlés elnökét, aki hivatalos, baráti látogatáson, küldöttség élén tartózkodik hazánkban. A megbeszélésen részt vett Péter János, az országgyűlés alelnöke és Abdelaziz Kara, az Algériai Demokratikus és Népi Köztársaság budapesti nagykövete. ZSÚFOLT LELÁTÓ ELŐTT Világbajnoki hangulat Egerben (Fotó: Kőhidi Imre) A VIII. női kézilabda-világbajnokság egyik szerdai helyszíne Eger volt. Három földrészről négy ország válogatottja érkezett tegnap, kora délután a Kemény Ferenc Sportcsarnokba. A lelátót zsúfolásig megtöltő és igazi VB-hangulatot teremtő közönség előtt az első találkozót Norvégia és Bulgária vívta egymással, az est záró összecsapásán pedig az Egyesült Államok lépett pályára Kongó ellen. A remek, a sportág szépségeit bemutató csatákról a 6. oldalon tudósítunk. Képünkön a nyitány: a csapatkapitányok a zászlókkal, és egy zsák — gól... Hevesben: édességek, pattinka, perec Vállalkozó kedv az áfészek ipari üzemeiben Élénk a vállalkozási kedv az áfészek körében; mind többen ismerik fel, hogy a helyben termelt nyersanyagok, áruk feldolgozása gazdaságilag előnyös. A hosszú szállítási költségek részben megtakaríthatók, s a környék jó felvevőpiac lehet. Az ellátás is javulhat. E megfontolások alapján az idén összesen mintegy 70 áfész látott hozzá meglevő üzemének bővítéséhez, korszerűsítéséhez. A SZÖVOSZ központi keretből megközelítően 350 millió forint támogatást nyújtott a beruházásokhoz. Az üzemek közül huszonhatban már be is fejeződött a bővítés, korszerűsítés. Legtöbbjük a korábbinál jobb eszközökkel új gépsorokkal termel. Főleg élelmiszer-termeléssel foglalkoznak. Ezek a kis- és középüzemek általában a saját áfészükkel együttműködő kistermelőktől veszik át a nyersanyagot: a zöldséget, gyümölcsöt, baromfit és a tojást. A többi között a győri, a hajdúdorogi és a gárdonyi áfész húsüzemét korszerűsítették, és egyúttal megkétszerezték a termelést is. Olyan töltelékárut, májast, hurkát, felvágottat adnak a környék kereskedelmének, amellyel bővül a választék is. Más üzemek, mint a vá- mospércsi és a rakamazi áfészrészleg, az édesipari tevékenységét bővítette. Elsősorban piskótákat, édes, és sós teasüteményt készítenek, ezekből az állami ipar kapacitásgondok miatt amúgy is keveset gyárt. Jó néhány üzem olyan ipari aprócikkek előállítására rendezkedett be, amelyek gyakran szerepelnek a hiánycikklistákon. Az ajkai és a lenti áfészek konyhai faeszközöket, szerszámnyeleket gyártanak. Zalalövőn kibővítették a kádárüzemet; innen hordók, prések, fakádak kerülnek ki. A kisbéri áfész a mezőgazdasági kisgépekhez állít elő alkatrészeket a kistermelők segítésére. A Heves megyeiek sem maradnak el a fent említett áfészektől. Jó példa erre a gyöngyösi szövetkezet, ahol idén került sor az édesipari és sós termékeket előállító üzem bővítésére, illetve rekonstrukciójára. Ennek eredményeként termelésük megduplázódott, s egyben az eddigieknél lényegesen jobb munkakörülményeket tudtak teremteni. Az édességek, a csokoládétermékek előállítása továbbra is előtérben marad áfé-; szelüknél. Ilyen jellegű üzem megnyitására tettek már jelentős előkészületeket a hevesi áfésznél; a termelés kezdetére előreláthatólag 1983. II. félévében kerülhet sor, évenkénti 70 tonna körüli termeléssel. Hasonló édesipari üzem nyitását tervezi a füzesabonyi és az egri áfész is, természetesen másmás választék biztosításával. Említésre méltó a bél- apátfalviak szándéka: textilipari termékek előállítását ban a KISTEX Vállalattal. Takarékosabban az energiával Bizottság, amely hasznos lehetne, ha... Nemrégiben számoltunk be lapunkban a területi energetikai bizottság Heves megyei szervezetének üléséről. Ennek a társadalmi testületnek a tagjai foglalkoztak egyebek mellett a közvilágításban elért megtakarításokkal. Ismert dolog: a mai kövételményeknek meg felelő, takarékos, megbízható üzemelésű világítóberendezések fölszerelése évi ötmillió kilowattóra energia- megtakarítást jelent megyénkben. Ezzel azonban még nem fejeződött be a takarékossági Intézkedések programja. Sőt: úgy tűnik, a bizottság munkájában is szükséges lenne az energiák jobb hasznosítása. Erről beszélgettünk Pál Sándorral, a szervezet titkárával, a Gagarin Hőerőmű Vállalat főosztályvezetőjével. — Megannyi példát lehetne említeni — mondta —, ami az energiaszegény időszakban enyhítene gondjainkon. Elég ha csak a megye két vezetékes energiaszolgáltató vállalatát, a TlGÁZ.-t és az ÉMÁSZ-t említem. A bizottság felkérte a két szakterület vezetőit ; végezzenek felmérést annak megállapítására, hogy mely területeken érdemes fejlesztést végrehajtani a takarékosság érdekében. Meggyőződésünk ugyanis — bár egymástól teljesen különálló intézményről van szó —, hogy együttműködésük olyan eredményhez vezetne, amivel jelentős energiamegtakarítást érhetnénk el. — Tudnánk-e jó példát említeni? — A Mátrai Erdő- és Fa- feldolgozó Gazdaságban rájöttek arra, hogyan lehet hasznosítani a faaprítékot Évente százezer tonnát állíthatnak elő az eddigi haszontalannak tartott gallyakból, a fakitermelés után maradt ágakból. Évente 25 ezer tonna olajmegtakarítást érhetnénk el. A Gagarin Hőerőműben már felkészültünk ennek a fogadására. A próbaidő alatt a tiszta megtakarítás százezer forint fölött volt. A területi energetikai bizottság e tapasztalatokból kiindulva felmérte a megye nagy olajfogyasztóit. Így az erdők közepén létesült szanatóriumokat, üdülőket, ahol ráadásul úgynevezett kénmentes olajat használnak fűtésre a környezetvédelem miatt. A kénmentes olaj sokkal drágább fűtőanyag, mint a hagyományos. A fa kéntartalma viszont lényeg gesen kevesebb, még a kénmentesített olajnál is. Így tehát nemcsak az energiatakarékosság nyerhet az ügygyei, hanem a környezetvédelem is. — Vajon gyorsan megvalósulhat-e ez az ötlet? — Szinte csak az üdülők vezetőin múlik. Persze nemcsak őket kerestük meg ez ügyben, hanem több termelőszövetkezetet is, valamint üzemeket, gyárakat. — A területi energetikai bizottság nem dönthet például ennek a módszernek az alkalmazása mellett? — Társadalmi bizottságként működünk. A jogkört az jelenti, hogy a bizottság tagjai között vannak a megye számottevő energiatermelő és szolgáltató üzemeinek, gyárainak a vezetői. Az ő intézkedéseik is sokat jelentenek ám mindez még kevés. Nincs pénzünk például programanyagra, arra, hogy az érintettekkel megismertessük a bizottság tevékenységét, felméréseink eredményeit. Kevés gazdasági vezetőhöz tudunk így jutni, piedig mi valóban sok tartalékot tárhatnánk fel az energiatakarékosság terén. Az országban hozzávetőlegesen 2500 ember foglalkozik hivatásszerűen az energiagazdálkodás irányításával. Erre a *stábra szervezték minden megyében a társadalmi bizottságot. Fontos lenne, hogy jogkört is kapjanak feladatuk teljesítéséhez. Kis Szabó Ervin
