Népújság, 1982. december (33. évfolyam, 282-306. szám)
1982-12-05 / 286. szám
NÉPÚJSÁG, 1982. december 5., vasárnap 3. Tanácsi döntés nyomán Hz új lakásrendeletről —Gyöngyösön Az országos rendelkezés nyomán a helyi tanácsoknak is meg kellett hozniuk a maguk szabályozó rendelkezéseit lakásügyben, ahogy ez megtörtént Gyöngyösön is. Miután a helybeli hatalmi testület kimondta az igent, a felettes szervhez küldték el az iratköteget. Harminc nap elmúlt, válasz, észrevétel nem érkezett. Mindezt elöljáróban mondta el dr. Bá- tonyi István, a városi tanács igazgatási osztályának a vezetője. — Minden gondjuk egyszerre megoldódik ettől a rendelettől az 1983-as évtől kezdve? — Erre nem is gondoltunk — kaptuk a választ. — De arra feltétlenül számítunk, hogy bizonyos mozgás megindul, ha úgy tetszik, a valóságos igényekhez, azok jogos kielégítéséhez teremtettünk jó alapot a vonatkozó szabályozással. Közismert adat városszerte, hogy az utóbbi tíz évben alig módosult valamit a nyilvántartásba vett igénylők száma: túlvannak a másfél ezren. Pedig azóta már megépült néhány ezer új lakás. A mostani ötéves terv előirányzata 1350 lakás. Ennek időarányos teljesítése megnyugtató. Elképzelhető, hogy a „forrás” szerint módosul majd a korábbi, rögzített arány. Lehet, hogy az úgynevezett célcsoportos beruházás mértéke csökken. Rögtön megfogalmaztatja a kérdést: tudnak-e elegendő üres telket adni az építeni szándékozóknak? A válaszból kiemelkedik egy adat. Kilencven otthon kialakítására alkalmas terület, méghozzá közművesítve, vagy már majdnem teljesen közművesítve áll a rendelkezésre. A lakásrendelet tervezetét nagyon széles körű vitára bocsátották előzőleg. Ennek lett az eredménye az is, hogy a lakbérövezetek kialakításától elálltak. Megkérdeztük, hogy az igénylések megújítása nyomán csökkenni fog-e a nyilvántartásban szereplő személyek száma. Ezt várják, tudtuk meg, mert ezentúl „letéti díjat” kell az OTP- nél elhelyezniük azoknak, akik lakást kémek. Az ösz- szeg változó mértékű. A szociális alapon igénylőknél háromezer forint, a lakás értékesítésének formájától és a szobaszámtól függően lehet tíz- és harmincezer között, a nem szociális alapon való juttatásnál pedig ötvenezer forint. A pénz a szokásos betétek módján kamatozik, de ha a tulajdonosa felmondja, akkor a lakásigénylési kérvénye is érvénytelenné válik. A fiatalok kedvezményt kapnak úgy is, hogy szerződést kötnek a tanáccsal: az „első lakás” aránylag alacsony bére lehetővé teszi nekik, hogy az öt év időtartamban a „'végleges” otthonukhoz szükséges alaptőkét összegyűjtsék. Mint minden esetben, a „méltányosság” lehetőségét itt is megtartják, a különböző kedvezmények elbírálásakor. Várják azt is, hogy a lakáscserék üteme felgyorsuljon. Cserélni azonban csak akkor lehet, ha van alap. Erre a helybeli ingatlankezelő vállalat a tanácstól meghatározott százalékú lakást kap. Ahogy dr. Bátonyi István megjegyezte: szeretnék ezt már a kezdet időszakára megteremteni. Aztán... a lakbérek. Megkezdték a felmérést, a megbízottak a rendelet szerint végzik munkájukat. Tevékenységük precizitását még külön ellenőrök is felülvizsgálják. A bérlőknek joguk van észrevételeket tenni és fellebbezni a tanács műszaki osztályához. Ha azt sem tartják kielégítőnek, még mindig lehetőségük van a bírósághoz fordulni. — Szeretnénk az új lakásrendeletet minél szélesebb körben ismertetni — hallottuk az igazgatási osztály vezetőjétől befejezésül. — Ehhez többféle lehetőséget felkutatunk és megteremtünk. Törekvésünk, hogy a lakosság megismerje a jogait és pontosan tudja, érdekeit, jogos igényét milyen úton tudja érvényesíteni. A tanácsi szerv tehát készséges, sok múlik azonban azon, hogyan fogadja ezt a város társadalma. G. Molnár Ferenc Termelőszövetkezeti Gondoskodás az idős emberekről (Tudósítónktól): A kál-kápolnai Károlyi Mihály Termelőszövetkezet vezetői nagy gondot fordítanak a termelésben részt vevőkre, illetve a munkában megfáradt nyugdíjasokra egyaránt. s Ennek jegyében tartottak novemberben különféle rendezvényeket, amelyeken a jelenlegi dolgozók a volt munkatársakkal beszélgethettek el. Ezeken az eseményeken a téesz elnöke, Malinóczki István köszöntötte és tájékoztatta a megjelenteket a Kált, Kápolnát és Kompoltot érintő tervekről, a gazdaság eredményeiről. Elmondta azt is, hogy külön szociálpolitikai előadót alkalmaznak a szövetkezetben, aki elsősorban a járadékosok, nyugdíjasok, táppénzen, gyesen levők és a katonák szociális ügyeit intézi. Hozzá mindenkor' bizalommal fordulhatnak, segítségére számíthatnak a nyugdíjasok. Módjuk van igénybe venni térítésmentesen a téesz járműveit, ha például együttesen többen szeretnének elutazni valamely közeli gyógyfürdőbe. Belépődíjaikat is fizeti a szövetkezet. Csökkenteni kívánják az idős emberek magányosságát, elszigeteltségét is, mégpedig oly módon, hogy a jövő gazdasági évben körbeutaztatják őket a munkaterületeken, amelyeken szemtanúi lehetnek a mezőgazdasági technika és a gazdaság fejlődésének. A bensőséges hangulathoz valamennyi rendezvényen hozzájárultak színes műsorukkal a három község általános iskoláinak tanulói. Oszlánczi Ervin Igen, igen: mit fogott a hálótok. .. ? — ez az örökös, a minduntalan visszatérő kérdés itt, a Tiszán, amelyet a poroszlói halászok egészéven át fáradhatatlanul bejárnak, ladikokkal, hálókkal, varsákkal, derékig érő gumicsizmákkal. Ez, ahol most kerítünk tanyát, ez a Kis-Tisza, bár éppenséggel sok minden látszik rajta, csak a kicsinysége nem. Tulajdonképpen parttalan ártér, hatalmas területre kiterjed, valóságos tenger, de azért persze, mégis egészen más... Az talán lenyű- gözőbb, ez meghitt inkább. Itt torzsok, gyökerek, földnyelvek, apró szigetkék tarkítják száz számra a vizet, mely most hideg hullámokat, fodrokat mutat a tükrén. Gacsal Lajos népes brigádja már elfoglalta helyét, két ladikból kivetették a 240 méter hosszúságú, hat méter széles hálót, és régi jó ismerőseink, akikhez mint barátokhoz jövünk — Kovács Pista, Csepregi Gábor, Szabó Karcsi, Szűcs György meg a többiek —, most mind a helyén, és húzzák, húzzák a vékony, szívós kötelet, hajszálra hasonlítanak a volgai hajóvontatók ismert képéhez. — Húzzad... húzzátok... Most, most...! — Állj meg, beakadt, már megint, hogy az ördög...! — és mondja a halász, mondja az imát, pedig nem is igazán mérges, hiszen eset ez, ami akár minden percben megtörténhet: az aránylag sekély „kubikban”, ahol a jó fogás reményében kivetik a tanyát, rengeteg gyökér, fadarab, gally akad, a háló alattomos ellenségei, szétszaggatói. Tehát: húzzuk, húzzuk, de csak óvatosan, emberek. Lassan, szinte vontatottan megy a nehéz munka, de a halász nem veszíti el a kedvét, s miközben süllyednek, megmegcsúsznak a sáros parton, nem szűnnek ugratni, megtréfálni egymást. — Nézzétek, ez a Balasi Imre, ez a pakli nyolcas, ez még mindig a hálót hányja, ebből még máma révész lesz... ... most mind a helyén, és húzzák, húzzák a vékony, szívós kötelet (Fotó: Szántó György) nek, itt már foga van ilyenkor, a szélről nem is beszélve, a metsző tiszai szélről... Közben kialakul az újabb tanya. Ki térdig vízben, ki meg derékig, mindenki a helyén. — Húzzad, halász, húzzad. .. ! És végre, végre, mire kezd megöregedni a délután, s a rövid téli nap már helyét készül átadni a sötétnek, végre hal van a hálóban. Hasuk ezüstfehére fel-felcsil- lan, s minden szépségüket megmutatva csobognak, fűződnek a sekély partmenti vízben, s majd rövidesen megtelik velük a ladik, de ha nem is teli — mondjuk úgy derékig... Forgandó a halászszerencse, hiába, f organdó. Néhány napja 50 mázsát fogtak, de mert éppen akkor nem kellett senkinek, visszaöntötték. Másnap meghúzták ugyanazt a vizet, mert megérkezett a rendelés, de addigra elúsztak a halak. — Pedig mi úgy szeretjük, ha változatos — jelenti ki váratlanul Zolnai Lajos. — Hogyhogy. .. ? — Hát úgy, hogy hol sokat akarunk fogni, hol pedig nem keveset... Gál András főkönyvelő — már odabent az irodában — megmondhatója, hogy ez a „változatosság” nem is olyan ritka. — Gyakorlatilag arról van szó, hogy 23 ezer hektár vízterületet bérelünk a MO- HOSZ-tól, és bár a halászat az egész tevékenységünket figyelembe véve nem túlzottan jelentős, a halászoknak azért jó kereseti forrás, a tsz szempontjából az állat- tenyésztési ágazat jó kiegészítője, és a környező községeket is ellátja. — Kár, hogy Egernek nem sok jut belőle... — De igen, van ott egy halsütőnk, ott hetente olyan egy mázsa körüli hal megy el, úgy véljük, ez elég. A Tisza II. vízterület egyébként több hal kivételére is alkalmas — tavaly összesen 1080 mázsa volt a termés, most október végéig 1500 mázsa. Termelési értékben nézve ez 3,2 millió, illetve 3,6 millió forintot jelent... De ennyi elég is a „száraz” adatokból, a halászok nemigen kedvelik, jókor érkezik tehát dr. Csala Ká- rolyné, a halászati ágazat vezetője, hogy bejelentse: — Terítve az asztal a csárdában... De még milyen szépen. Pintér János, a főnök és Rédai Gézáné Évike igazán kitettek magukért, halpaprikás, süllő, csuka, jóféle borok, vidámság, nóta. Végtére elvetik a halak gondját, s csökken a borosüvegekben a szint, egyikük halkan elkezdi s az asztal körül ülők sorra csatlakoznak: — Hej, halászok, halászok, mit fogott a hálótok... ? B. Kun Tibor nak feltűnni a halak, hiába szűkül a háló. — Csak tán nem madár lesz benne... ? — Vagy süllő... — Csak azt ne., — Miért, te? — Mert szúr, vág, harap, nem szereti azt a halász. De azt sem, ami most egyre nyilvánvalóbb, hogy szinte teljesen hiába volt az eddigi munka: hal alig akadt, azok legtöbbje is méreten aluli, visszahajigálják. Jókedvük kissé megcsappan, de a nagy erejű Kovács Pista hamar túlteszi magát rajta, Csepregi vállára csap: — Micsoda zsákmány! — Micsoda...! — mondja amaz, s térdüket verve nevetnek. összeszedik a hálót, kila- dikoznak á partra, s aztán a tanakodás, hogy a következő kubik melyik legyen. Egyikük ezt ajánlja, másikuk a másikat, mígnem Gacsal dönt, mint brigadéros, s a poroszlói halászok hozzálátnak ismét a hidegben, hogy hálójukkal új tanyát kerítsenek, több siker reményében. Ez már valamivel jobb, de még nem az igazi, következik a harmadik felvonás, de előtte még a parton tüzet raknak, s a magasra csapó lángok mellett átnedvesedett kezüket, lábukat melengetik az emberek. Hiába, a hideg— Micsoda zsákmány! Csak tán nem madár lesz benne...? — Kapaszkodj a kötélbe, te... ne topogj, mint a nyúl! — Állj meg, ember, a sarok el van ülve, nem látod, te műhalász, puccsra megy a háló...! Húzzuk, megállunk, újra húzzuk. És szűkül a háló, kétórás kemény munka után végéhez közeledik a tanya, s a szép felhőket festő ég alatt mind erősebb lesz a sok halászban a várakozás. De egyelőre még nem akarr- ■ Hej, halászok, halászok
