Népújság, 1982. december (33. évfolyam, 282-306. szám)
1982-12-05 / 286. szám
4. fasst II I . HhadÉMÉMHibiUBÉM mM m fejj ; *4 ■ . - V~-= NÉPÚJSÁG, 1982. december 5., vasárnap MINDENNAPI NYELVÜNK Reveláció...?! Két írásjellel is megtámogattuk a címbeli idegen szót Jelezni akartuk azt is vele, hogy éppen napjaink nyelvhasználatában egyre gyakrabban jut szerephez, sokszor indokolatlanul és feleslegesen. Hadd idézzünk erre egy nagyon jellemző példát 1982. november 3-án a televízió, közvetítette az Újpest—Real Madrid mérkőzést. A riporter kétszer is emlegette a reveláció idegen szót ilyen szövegösszefüggésben: „A bajnoki évad revelációja Bonét játéka”. A közvetítést követő napon többen érdeklődtek, néztem-e a televízió sportadását, s mi a véleményem arról, hogy már a sportközvetítésekben is jelentkeznek olyan idegen szavak, amelyek szélesebb körben nem ismeretesek. Ez az érdeklődés adott okot és alapot ennek az írásnak is. Kezdjük azzal, hogy a leleplez, kitakar, felfedez, ''kiderít, felfed jelentéseket megnevező latin revelo ige reveidl alakja szakszóként, tudományos terminológiaként vált ismeretessé. Az igeír lakból képzett réJejJá- ugyancsak elsősorban a ■tudományos szakszövegekben kapott elsősorban nyelvi szerepet. Ma már azonban kiszélesedett a szerepköre. Erről ezek a szövegrészietek tanúskodnak: „Poe értekezése a tudatos versszerkesztésről Baudelaire és Mallarmé számára önmagukra ébresztő reveláció volt” (Lengyel: Verseskönyvről verseskönyvre, 1982. 537.). — „Már a Puszták népe korabeli revelációjának is egyöntetű eleme volt ez a felismerés” (Tiszatáj, 1982. 11. sz. 9. 1.). Ugyanennek a folyóiratnak a hasábjain olvashattuk ezt a jellemző megnyilatkozást: „Revelációként azonban (ahogy ma mondanánk), mégis a Nem menekülhetsz hatott” (Tiszatáj, 1962. 11. sz. 18. 1.). Nem véletlenül került papírra az „ahogy ma mondanánk” megjegyzés. Valóban, ma szinte „rászoktunk” egy- egy idegen szó használatára, s ezek a kifejezések szinte divatszókká válnak. Elismerve azonban azt is, hogy bizonyos beszédhelyzetekben és szakszövegekben nem lenne értelme annak, hogy korlátozzuk a revelációval való élést, de ha a mondanivaló tartalma és célja úgy kívánja, akkor inkább a reveláció magyar megfelelőiből válogassunk. Hogy van miből, arról ez a példatár bizonykodik: megnyilatkozás, kinyilatkozás, felismerés; hirtelen megvilágosodás, felfedezés, meglátás; meglepő dolgok, tények feltárása, leleplezése stb. Dr. Bakos József Nyom nélkül, avagy Minden kiszámítható? Ez a film csak annyiban bűnügyi, hogy története rablást, gyilkosságot, s más egyéb társadalomellenes cselekedetet foglal magába. Máskülönben nem hasonlít az általunk ismert krimikre, sem az al-, sem a felvilág képviselőinek megszokott viselkedését illetően. Ha pontos kifejezést próbálnék találni a látottakra, azt mondhatnám, hogy ez egy közérzeti alkotás. Végig visz egy gondolatot, játszik egy lehetőséggel, úgy, hogy az nem könnyed szórakozássá, „kitalálósdivá” válik, hanem a rendező, Fábry Péter kezében példázattá. Igaz, ami igaz: életünk egyre kiszámíthatóbb. A modern társadalom úgy fogad magába, hogy egyben kijelöl egy pontos helyet. Életkorunk, iskolázottságunk, foglalkozásunk, lakóhelyünk, és még ki tudja hányféle szempont szerint besorolha- tóak vagyunk. Ha borúlátóak lennénk, úgy is megfogalmazhatnánk, hogy bölcsőtől a sírig sínre kerülünk. A Nyom nélkül című film főszereplője egy olyan fiatal, aki kimagasló képességekkel rendelkezik. Alkotótehetségként indult, de lemondott a művészetről. Ekkor jön a kísérték, hogy törvénytelen eszközökkel emelkedjék ki a sokaságból, s fantáziáját egy banda irányítására használja föl. Tervei zseniálisak, hibátlanok, épp ezért sebezhetőek: ahogy követik egymást, úgy válik egyre nyilvánvalóbbá a nyomozók számára, hogy ezek mögött egy személy húzódik meg. S ezek után hiába a legagyafúrtabb vállalkozás: a hurok — amely a kor követelményeinek megfelelően lyukkártyaszalag — egyre szorosabbra záródik „hősünk” torka körül, a számítógép megtalálja. Hiába marad ismeretlen a tettestársai előtt, nem kerülheti el sorsát. Az, hogy itt bűncselekményekről van szó, csak ürügy az alkotók számára. Kihasználja a forgatókönyvíró a formanyelv sajátosságait, de valahogy mindig mást, minőségileg és tartalmilag is különbözőt „csempésznek” a képsorokba. S az egész hangulatát megszabja a háttér, s a zene: az elvont dzsessz- muzsika szervezőelemmé lép elő. Ez annyira hangsúlyos, hogy sokszor a ritmus rovására megy, a cselekmény lelassul, hogy a rendező az általa fontosnak vélt mondandót minden körülmények között belesulykolhassa a nézőbe. Nem először fordul elő a filmtörténetben, vagy az irodalomban, hogy bűnügyi történetbe ágyaznak mélyebb gondolatot. Ha a forma és a tartalom nem mond ellent egymásnak, ha kiérlelten történik az „árukapcsolás”, olykor még sikeresen is. Most azonban annyira a fordulatokhoz képest mást, jelentősebbet próbálnak a krimihez hozzáadni, hogy félre- siklik a megvalósítás. A számítógépek surrogó kerekei nemcsak a személyiségeket, de magát a filmet is elnyelik. Természetesen ez tulajdonítható a kezdeti nehézségeknek, annak, hogy ilyen „mozit” még nálunk nemigen csináltak. De lehet annak is a jele, hogy a kiindulópont nem volt egészen helyes. Valószínűtlenné vált a háttér, nem a mai Magyar- ország, a mai Budapest bontakozott ki a látottakból, hanem valamilyen íróasztalnál kiagyalt, rajzasztalon eltervezett. Ez ennek a filmnek a legnagyobb baja. Egyébként az alakítások jók, legizgalmasabb fiatal színészeink közül választották ki a figurákat. Kiemelkedett a nemrég még amatőr Székely B. Miklós játéka, de megemlíthetnénk a banda többi tagját is. Külön érdekessége a látottaknak, hogy a központi személyt, a főnököt Cseh Tamás, a 70-es években feltűnt dalénekes formálja meg. önmagát adta, minden felesleges póz nélkül. A rendezőnek erre is volt szüksége, hiszen az énekes által képviselt magatartásforma — a bezártság, a nosztalgia érzése _ járja át a film minden kockáját. Várható volt, — hogy a művel feleseljek — „kiszámítható”, hogy egyszer így jelenik meg a vásznon, összességében egyfajta lezárásnak tartanám a Nyom nélküli, a 60-as és 70-es évek létélményére adott felemás választ. Gábor László Dimitr Bezsanszki: Akár a mesében... — Mondd, apa, miért volt a király meztelen? — Mert szélhámosok nem létező árut sóztak rá. Legközelebb figyelj jobban, és ne tégy fel ostoba kérdéseket! — De miért nem mondta meg neki valaki mindjárt, hogy meztelen? — Azért, mert... honnan tudjam, hogy miért! Inkább menj sétálni! Vasárnap történt; én meg a kisfiam meséket olvastunk, és a bennük felmerülő problémákat tárgyaltuk meg. Hétfőn igazgatónk értekezletet tartott. Ülök, hallgatom, jegyezgetek. Egyszerre csak leesett a töltőtollam. Lehajoltam, hogy felvegyem, a padlóról és látom —, (hogy az igazgató mezítláb van! Nincs rajta cipő, de még zokni sincs a lábán. Meztelen a lába, és mozgatja az ujjait. Nem akartam hinni a szememnek. Hunyorogtam, aztán még egyszer odanéztem — hát mióban! Mezítláb mn! Könyökkel oldalba böktem Draganovot. — Draganov — suttogtam a fülébe; — odanézz, mi van a főnök lábán. Draganov szótlanul leejtette a ceruzáját, és az asztal alá mászott. Néhány másodperc múlva előbújt és rámnézett. Arca olyan sápadt volt, mintha egy dinoszauruszt pillantott volna meg az asztal alatt. — Olasz cipő mn a lábán — suttogta. — Az olaszok könnyű, átlátszó cipőket készítenek. .. Biztosan a legutóbbi olaszországi útjáról hozta. Igen, biztosan olasz... Az értekezlet véget ért. Ebéd után az igazgatót elhívták mlahová, és én meg Dragonov utánaszaladtunk a kijárathoz. A földszinten értük utói, amikor éppen Panajot bácsimi, a kapussal beszélgetett. A főnök biccentett feléje, azután az autójához indult. Télikabátot, kucsmát viselt, a kezében diplomatatáskát tartott. És mezítláb volt! Odakint pedig hó. öt centiméteres lehetett, de mégiscsak hó, a főnök pedig ment szép lassan és olyan nyomok maradtak utána, akár nyáron a strand homokján. Megragadtam Draganov karját. — Draganov — mondtam: — ez nem olasz... — Micsoda? — Draganov úgy tett, mintha egyetlen szót sem értene az egészből. — ... cipő, amelyet a főnök visel. Talán Hollandiából hozta? — Hollandia, Németalföld — mit számít! — válaszolta Draganov. — A lényeg, hogy cipő van rajta! — Igen, mióban — helyeseltem —, a mi főnökünk ízlésesen öltözködik... Este otthon a fiam megint kérdezősködni kezdett: — Apa, miért nem mondta meg senki a legelején a királynak, hogy nincs rajta ruha? Ekkor elfogyott a béketűrésem, és olyan nyaklevest kentem le a kölyöknek, hogy azonnal elhallgatott és aludni ment. Milyen bosszantóak néha ezek a kíváncsi gyerekek! (Ford.: Gellért György) Tisztelet Uzbegisztának - Nahodka: kapu az óceánra — és Moszkva nem hisz a könnyeknek Szovjet est a tv-ben Egy évtizede már, hogy a Magyar Televízió minden esztendő utolsó negyedében szovjet estet rendez. Ezúttal december 15-én jelentkezik a program, amely több mint 6 órán át invitálja a nézőket a képernyő elé. A szórakoztató estet népdal- és balalajkaműsor nyitja meg: a Szovjetunióban népszerű együttesek és szólisták mutatkoznak be. A szabad idő egészséges eltöltésére ad ötleteket az így pihenünk című kisfilm, amelyben síelésről, szikla- mászásról, turisztikáról egyaránt láthatnak majd képeket — egybekötve a szovjet tájak, a Krím, a Kaukázus, illetve az Onyega-tó bemutatásával. Korabeli képekkel, metszetekkel illusztrált, képzőművészeti látványosságokat megörökítő film ismerteti meg a nézőkkel a világhírű Kreml és a Vörös tér születésének történetét. Néhány magyar produkció is kiegészíti a szovjet estet. Televíziónk munkatársainak műsora arról ad képet: hogyan látják a magyarok a szovjet emberek életét. A Tisztelet Uzbegisz- tánnak című sorozat e napi epizódja Szamarkandba kalauzolja el nézőit, akik a kamera segítségével körüljárják az ősi város műemlékeit, arabeszkekkel díszített, XV. századi építészeti remekeit, mecseteit, nem feledkezve meg az európai ember számára különös, egzotikumot jelentő bazárokról sem. A Nahodka — kapu az óceánra című film nézői a szovjet tengermellék legnagyobb kereskedelmi és személyforgalmú kikötőjébe látogathatnak el. Magyar forgatócsoport első ízben járt a Szovjetuniónak ezen a részén és — a véletlennek köszönhetően — lefilmezte a tájon éppen végigsöprő tájfunt is. Az est főműsora a Moszkva nem hisz a könnyeknek című játékfilm, amelyet 1921. ben a legjobb külföldi filmnek ítélt Oscar-díjjal tüntettek ki. (MTI. Hogyan töltsük szabad időnket Erdőkövesden? Amikor beválik egy nagy ötlet... A százezernek lassan már a vége felé járnak. Az ifjúsági klub és a gyermekklub már majdnem kész. Azaz az erdőkövesdi művelődési ház és az iskola eddig alig kihasznált két helyiségét új bútor díszíti. Megvan a színes tévé, az óriás poszter, a fényorgona, a hangfal, az asztali foci, a magnó, raktárban állnak a sílécek, a sátrak. És befejezés előtt áll a szabadtéri sakktábla is. Hogy honnan volt a pénz? Nos, az erdőkövesdi Korvin Ottó KISZ-alapszervezet kicsi, de nagyon összetartó csoportjának tagjai a Népújságban figyeltek föl arra a pályázatra, amelyet az Állami Ifjúsági Bizottság, a Hazafias Népfront és a KISZ- KB hirdetett meg tavaly, Hogyan töltsük szabad időnket? címmel. A díj ez a bizonyos százezer forint. A legjobbkor — vélték. E kis faluban ugyanis amióta Pétervásárához csatolták, alig volt mód a szórakozásra, okos művelődésre, sportolásra. Még a focicsapat is megszűnt ... Megszületett tehát az eleinte szinte kivihetetlennek tűnő nagy ötlet: a pályázatra jelentkezni kell! És tervezgetni kezdtek. A fiatalok persze már korábban is mozgolódtak, kevésnek érezve az italbolt és a presszó kínálta lehetőségeket. Érveiket kisebb-nagyobb összeggel méltányolt^ is a nagyközségi, valamint a járási tanács, igyekezetük azonban nyilvánvalóan több segítséget érdemelt. így vélték ezt nemcsak a községi pártszervezetek, de a megyei KISZ-bizottságon is, biztatásukkal, támogatásukkal hozzájárulván a sikerhez, a pályázat megnyeréséhez. Nos, a kövesdi KISZ-esek tervei valóban nagyon szépek. Amikor úgy vélték, a község üres helyiségeit hasznosítják, természetesen nemcsak magukra gondoltak, de a gyerekekre, középkorúak- ra, idősebbekre is. Elképzeléseik szerint a kultúrteremben az eddigi bálok mellett szerveznek majd diszkókat, népdal- és nótaesteket, színjátszóbemutatókat, egészség- ügyi, mezőgazdasági, lakberendezési és más ismeret- terjesztő előadásokat. A megújult ifiklub programjában vetélkedők, ankétok, sportrendezvények, színház- és mozi látogatások szerepelnek. Az általános iskolában úttörőklubot alakítottak ki. A könyvtárban író-olvasó találkozókat szeretnének. Okos elgondolások! A leírt tervek mellett talán még figyelemre méltóbb azonban, hogy már az eddigi rövid idő alatt is, a megszépült környezetben, megelevenedett az élet. Sok „eljáró” fiatal is úgy döntött, visszaigazol a hazai KISZ- szervezethez. A támogatást tehát, egyelőre úgy tűnik, jól használták föl. S remélhetőleg ugyanez lesz a vélemény néhány esztendő múlva, ' ha már a folyamatos munkának is látszatja lesz. (németi) Még több is elkelne A városlődi majolika sikere Sikeres évet zárt a Városlődi Majolikagyár. Az elmúlt évhez viszonyítva több mint 12 százalékkal növelte exportját, és belföldön Is Javította az ellátást keresett termékeiből. Ebben az esztendőben Svájcba, Ausztriába, az NSZK-ba, Finnországba és Franciaországba Jutott el a városlődi kerámia, a megrendelő elképzeléseinek megfelelő változatban. Az Igények ugyanis eltérőek. Az NSZK-ban elsősorban a kék színű kerámiaféleségeket kedvelik, Ausztriában sörös korsókat kérnek, a finnek pedig szívesen teáznak városlődi csészékből. A népszerű városlődi kerámia eladásával egyébként Jövőre sem lesz gondja a gyárnak, hiszen már szerződésekben lekötötték exportra és belföldre a teljes 19S3-as termelést, sőt a tényleges igények 30 százalékkal túlhaladják a majolikagyár gyártási lehetőségeit. (MTI)
