Népújság, 1982. december (33. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-04 / 285. szám

HATVANI TALÁLKOZÁS: Dobos László a szlovákiai magyar irodalomról NÉPÚJSÁG, 1982. december 4., szombat Közös tanulás, játék és vetélkedés - Ajánlatok minden mennyiségben — Félszáz művelődési forma - Értékes díjak — Jelentkezés: Egerben december 15-ig, Hatvanban december 31-ig 5. Az Ady Endre Könyvtárban Havas Judit előadóművésznő írók műveiből Brigádok művelődési mozgalma Sok vita, bizonytalanság van még a brigádmozgalom­ban a kulturális vállalá­sokkal kapcsolatban. Kaba­rétréfák céltáblája a sze­métből összeszedett szín­házjegy, az egyszem képvi­selő által szerzett dedi- káció az író-olvasó találko­zón, s a többi á 1 tevé­kenység. Pedig sokkal több lehetőség van a kis közösségekben, mint amit eddig kihasználtak. A közös munkában kötött barátság elkíséri a dolgozókat az üze­mek kapuján kívül is, s meg­teremti az esélyt arra, hogy együtt igazodjanak el a vi­lág sokszor bonyolult folya­mataiban. Ezért is Világkép az új művelődési mozgalom elnevezése: azt tükrözi, hogy mi is a célja a kulturálódás- nak. Gyöngyösi tapasztalatok Megyénkben Gyöngyösön és környékén már kedvező tapasztalatokra tettek szert az Egyeztetett munkásműve­lődési program szervezése­kor. Ez úgy tűnik, bevált: három éven keresztül csak­nem száz brigád kapcsolódott be ilyen formán a különböző programokba. Ezért hatá­roztak úgy, hogy hasonló módon kiterjesztik ezt a mozgalmat, bevonnak foko­zatosan minden várost, il­letve járást a vetélkedősoro­zatba. A Szakszervezetek Heves megyei Tanácsa és a Megyei Művelődési Központ 1983. január 1-től kezdődő­en irányítja, segíti a brigá­dok kulturális életét. Három részből áll majd ez a játék, a január 1-től október 1-ig terjedő időszak a folyamatos művelődésé: ezekben a hó­napokban a jelentkezők vá­laszthatnak a kijelölt for­mákból és alkalmakból, majdnem félszáz lehetőség áll rendelkezésükre a leg­szélesebb körből. Szerepel ebben az állami és moz­galmi iskolákon való rész­vétel, különböző tisztségek ellátása, valamilyen szak­kör vagy műkedvelő csoport, klub életébe való bekapcso­lódás, rendezvényekre me­hetnek el a brigádtagok, a televízióban, újságokban ajánlott cikkeket, műsoro­kat kísérhetnek figyelemmel. Ezekről tájékoztatják a meg­hirdetőket, akik tevékenysé­güket értékelik, s ez alap­ján a legjobb ötven brigá­dot meghívják a középdön­tőre. Erre október 10. és no­vember 10. között kerül sor. A november 30-i döntőn 10 csapat vesz részt. A díjazás­ban azok a kis közösségek részesülnek, amelyek a „fi­nisben” legjobban szerepel­nek, illetve a legváltozato­sabb és legtöbb tevékeny­ségről adhatnak számot. Ajánlatok és rendezvények Nemsokára elérkezünk a jelentkezési lapok leadásának határidejéig. Egerben decem­ber 15-ig, Hatvanban decem­ber 31-ig kell eldönteni, hogy a brigádok részt kívánnak-e venni a vetélkedősorozaton. Akikhez nem jutott el a fel­hívás, személyesen érdek­lődjenek. Gyöngyösön folya­matosan kapcsolódik az új a régihez: a bevált módon ad­nak számot a kis közösségek művelődésükről. Akik bene­veznek, minden hónap 5-ig tájékoztatót kapnak a me­gye, a város rendezvényei­ről, a szervezők külön föl­hívják a figyelmüket a leg­érdekesebb, legizgalmasabb programokra. Ugyanakkor listát kapnak arról is, hogy milyen könyveket, filmeket, tévéműsorokat érdemes ki­választani. Ezek természe­tesen nem kötelező jellegű­ek, a résztvevők maguk döntik el, hogy milyen rendszeres formát ta­lálnak maguknak. Lényeg az, hogy az előre megcím­zett és bérmentesített levele­zőlapokon jelezzék, hogy mivel foglalkoznak. Ez nem fölösleges adminisztráció: így életjelt tudnak magukról adni. fja postára teszik eze­ket a küldeményeket, szinte óráról órára, napról napra lehet követni, hogy hol tar­tanak a brigádok. Más haszna is van ennek: a mű­sorkínálat, mint bebizonyo- sult, sokszor nem felel meg a közönség elvárásainak. Ezeket a most szerzett in­formációkat feldolgozva a népművelők jobban tudnak számolni az emberek igé­nyeivel. Ezért is fontos, hogy állandó kapcsolat alakuljon ki. Ebben már a legmoder­nebb eszközöket is igénybe veszik: az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola számí­tógépes központja értékeli az adatokat. De végül is nem gépi, „automatikus” dönté­sek alapján kerülnek a csa­patok a döntőbe: a verseny előkészítését, figyelemmel kö­vetését szervező bizottság végzi, amelynek tagjai az SZMT, az ágazati szakszer­vezetek és a Megyei Műve­lődési Központ ■ munkatár­sai közül kerülnek ki. A különbségeket figyelembe véve A brigádok különböző fel­tételek között dolgoznak, más és más alapokról indulnak. Figyelembe kell ezt is ven­ni, ezért a vetélkedők kér­déseit részben az általános műveltségi témakörökből, részben pedig a jelentkezé­sek, levelezőlapok alapján állítják össze a kérdéseket. Így remélhetően kirajzolódik, hogy valójában mennyit lé­pett előre egy-egy brigád ez alatt az év alatt, hogyan tu­dott bekapcsolódni a közös gondolkodásba, vérkeringésbe. Mert végül is ez számít leg­többet. Ennek a vetélkedősorozat­nak a Népújság is teret ad. Egyrészt ismertetjük a lap hasábjain a feladatokat, ajánlatokat, másrészt a szer­vezők föl fogják hívni a résztvevők figyelmét egy-két érdekesebb írásunkra, össze­állításunkra. Meggyőződé­sünk, hogy akkor lesz ered­ményes ez a mozgalom, ha a legszélesebb nyilvánosság előtt zajlik. Azokat a cik­keinket, melyik a Világkép­hez kapcsolódnak, azzal az emblémával fogjuk jelölni, amely a fölhívásunk címé­ben szerepel. A műveltség haszna A keretek tehát adottak, az lenne a jó, ha valódi tar­talommal telnének meg. Olyan körülmények közé ke­rültünk, amelyekben még na­gyobb szerepet játszik az ál­talános és szakmai művelt­ség. Föl kell készülnünk ar­ra, hogy átalakul körülöttünk az élet a gazdasági szük­ségszerűségeknek megfelelő­en. Az ember nem vehet egész életre szóló „bérletet” magának azzal, hogy fiatal korában elvégzi a későbbi munkájához szükséges is­kolákat. Megváltozhat egy- egy munkahelyen is a ter­mékszerkezet, átszervezhet­nek gyárakat, üzemeket. Ki­ki csak úgy értheti meg a fejlődés más szakaszába, in­tenzív részébe lépő szocia­lista társadalmunkat, ha tudja, hogy hol is van az ő helye, országunknak mi a szerepe a világban, s akkor képes élni a szocialista de­mokrácia által nyújtott lehe­tőségekkel, ha birtokában van a megfelelő ismeretek­nek. Ez kétoldalú folyamat. Vannak olyan szervezetek, amelyeknek az a kötelessé­ge, hogy közzétegyék azokat az adatokat, amelyek nélkü­lözhetetlenek az eligazodás­hoz. De ezekkel élni is kell tudni. Ezt szolgálja a Világ­kép. Dobos László! író, szer­kesztő, politikus Po­zsonyban. Művészetének csúcsa talán az idén megjelent vaskos kö­tet, két írásművei is. Egyik a Földönfutók, má­sik az Egy szál ingben. Szerkesztői munkája a Madách Kiadó javára ka­matozik. A művészetnek, a szlovák és magyar nép közötti hídverésnek el. — Bevezetőként talán a nemzetiségi irodalmak ma­gyarhoni fogadtatását érzé­keltetném. Volt, amikor a romantikus kíváncsiság jel­lemezte az irántunk való ér­deklődést, ma viszont már ott tartunk, hogy akár Pesten, akár vidéken a saj­tó, a televízió, a rádió ér­deklődéssel foglalkozik ve­lünk, s mindazzal, amit a világra vajúdunk. Egyébként hitem, hogy irodalmunk az utolsó három évtizedben al­kotta meg népe, s önmaga életének a tükrét történel­mi, társadalmi tekintetben egyaránt. Történelmi szem­léletünk inkább a közel­múltra szorítkozik, az 1918— 1919-es évekig nyúl vissza, és az irodalom síkján is ekként jelenik meg, akár a jugoszláviai Vajdaságban. Hogy milyen érzések domi­nálnak a fiatal szlovákiai magyar irodalomban? Két fő vonulatot érdemes megemlí­tenünk. Az első az 1940-es évek végének az eseményei­ből táplálkozik. A másik fő élményvilág a falu—város ellentét kérdése, föloldása, amit irodalmi szinten közös­ségi fogantatású témák meg­jelenése jelzett, vagy éppen az emberi helytállás kérdé­se. Elég talán Fábri Zoltánt említenem, akinek személyé­hez a küzdelem, a tisztessé­ges megmaradás életműve kapcsolódik. Egyébként el- viségünknek, érzéseinknek a mássága a helyzetünkből adódik. Illetve a történelmi illúziókkal folytatott leszá­molásból, a megértetésért való küzdelemből, az integ­rálódás belső igényéből, és Orvosnak lenni — és nem fogadni el semmit. Sem a a parfümöt, sem a bonbont, sem a borítékot. Elejét ven­ni még a próbálkozásnak is! Sikeresen dobtál ki egy vakbelet — nagyszerű fic­kó vagy. Fájdalmat alig éreztetőn rántottál ki egy fájós fogat — kíntól szaba­dítottad meg a pácienst! Ez az igazi elismerés! És ettől több nem is kell. Legfeljebb pár szál virág, de az is csak akkor, amikor a beteg már teljesen felgyógyult, s ma­ga hozta el a virágot... . Vezetni a gépkocsijavító részleget — és nem fogad­ni el sem a jattot, sem a ke­mény valutát, sem a hazai bankót. Nem fogadni el sem a felajánló kisember, sem a nagyfőnök, fogorvos vagy lángossütő meg hentesné, vagy a válóperes bíró lánya ajándékát — legfeljebb a virágot. És azt is csak ak­kor. ha a garancia lejárta után hozták.. . azon átélt deklarációnk el­fogadtatásából, hogy a szlo­vákiai magyarság kollektive nem bűnös a polgári Cseh­szlovákia náci, horthysta felszámolásában. — Kik, hogyan, milyen minőségben szolgálták ezt a célt, hogyan értékelik Dobos László, Duba Gyu­la, Rácz Olivér, a nemrég elhunyt Fábri, Egry Vik­tor, valamint írótársaik szellemi eredményeit? — Előbb talán a múltról pár szót. Fonák, de reánk a kezdeti időszakban leginkább a magyar nemzeti irodalom tekintett értetlenül, és jó időbe telt, amíg az itteni ér­dektelenség' érdeklődéssé változott. Szlovákiában tá­mogattak, támogatnak most is, példa erre Boleslav Lu- kac fordítói életműve. De a szlovákra fordítás méretei­vel még mindig nem lehe­tünk elégedettek. Több ne­meset alkottunk annál is, mint ami az állami Madách Kiadó évi ötven — fele ma­gyar, fele szlovák mű — megjelentetett könyvéből, vagy Irodalmi Szemlénkből kitetszik. Lehet, hogy a „kis kultúra, kis írásbeliség” ön­kényes mércéje borzol ben­nünket? Ami nincs arány­ban küldetéstudatunkkal? Nem hiszem. Az viszont igazság, hogy lírai antoló­giánk pár éve igen meglepte a szlovák közvéleményt, Tagja vagy az elit egye­tem felvételi bizottságának —' de nem fogadsz el sem­mit. Nem, sem összekötteté­sek révén, sem hízelgő könyvbe csúsztatásként, sem közönségesen kézből. Az élet útjai kifürkészhetetlenek. Jön a következő év. És ismét egy régi ismerős. Nem, ezt nem szabad! Legfeljebb csak virágot, és azt is csak ak­kor, ha a pártfogolt már elvégezte az egyetemet. Em­ber vált belőle, és eszébe is jutottál... A konyhafőnökség is hálás foglalkozás — de csak ak­kor maradsz „talpon”, ha nem fogadsz el semmit. Sem a friss gyümölcsöt, se a halat, se a félbe hasított malacot. Jóízű a káposztás bableves? örülj neki! Fi­nom a töltött palacsinta? — Kívánj hozzá jó étvágyat! A pénz ne csábítson! Csak a virágot fogadd el, de azt is csak azután, mikor a ked­ves vendég már túl van az emésztésen. .. Általában ne légy kapzsi, mohó. ne törtess, ne nyoma­mint ahogyan tiszteletet parancsai az a letagadhatat­lan tény, miszerint az utol­só emberöltőnyi időben öt- venünk tollából ezernél több kötet látott napvilágot az állami támogatás segítségé­vel. — A szlovákiai magyar kultúra „fehér foltjai” vol­taképpen mit takarnak? Mert tapasztalásunk sze­rint az önök könyvei nem mindig jutnak oda, ahol várják is. Továbbá mit ígér, épp a két állam kö­zötti egyezségnek megfele­lően, a Madách Kiadó kö­zös, kétoldalú programja az elkövetkező években? — Ahová nem jut elég könyv a kellően dotált szlo­vákiai kiadó munkássága nyomán, az helyi hanyagsá­gon múlik, nem valamiféle rafinérián. Mert a városi, falusi könyvtáraknak van fedezetük a vásárlásra, állo­mányuk folyamatos feltölté­sére. Persze ugyanakkor az is igaz, hogy az egy főre ju­tó vásárlási kvóta a nemze­tiségi területen, például Zó­lyomban talán több, mint Léván, avagy Poprád vidé­kén. De mondom, ez infor­máltság, érzékenység függ­vénye. Aztán takarékosko­dunk is, mint szerte Euró­pában. A Szlovákiai írók Szövetségének a magyar ta­gozata egyébként képes a feszültség feloldására, folyó­iratunk kellően népszerűsíti a magyar—szlovák, szlovák— magyar fordításban megjele­kodj előre semmi előnyért, se a törvényesség megsérté­séért, se emberi méltóságod megalázásáért, mert csak így maradhatsz becsületes... Ha a helyi főnökség tag­ja lettél — akkor is maradj meg szerénynek, s ne fo­gadj el semmit! Se lakást, se szolgálati gépkocsit, és még csak üdülési beutalót se. Szóval állj be a sor vé­gére, és ha rád kerül a sor, akkor szerencséd van! Ak­kor prémiumot annyit kapsz, amennyi megillet, vagy ne­tán kevesebbet. Munkába ér­kezz elsőnek, és távozz a munkahelyedről utolsónak... Mondani pedig mindig azt mondd, amit gondolsz: tenni meg azt tedd, amit a lelkiismereted, nem a szá­mító eszed diktál. Soha ne a kétes értékű karrier hajt­son, hanem a becsület. Más­ként ezt nem csinálhatod! Te nem! De én igen. (Fordította: Sigér Imre) tartott felolvasást a szlovák (Fotó: Szabó Sándor) nő műveket, Magyarország­ról pedig az Európa, a Gon­dolat, a Móra, a Szépirodal­mi, a Kossuth kiadók a ré­szesei a két ország irodal­mi értékcseréjének. — Végezetül a Madách Kiadó újdonságairól tájé­koztasson bennünket, ami éppen a cserék folytán ér­dekel sok magyarországi könyvbarátot. Mit adnak, mi várható? — Az idei esztendő egyik könyvsikere Duba Gyula ne­véhez fűződik, akinek ör­vénylő idő című. az 1950-es évek utáni időszak nehézsé­geit, indulását megfogalma­zó műve háromezer példány­ban látott napvilágot. Szlo­vákiai magyar írók kezdő lépéseit segíti a „Főnix” füzetsorozat, amelyben Püs­pöki Nagy Béla Boldogfa község monográfiáját írta meg, és már a piacon van Rácz Elemér Rogozsan kocs- má-ja, akár a hatvani köny­vesboltban is hozzájutható formában. Leginkább köz- érdeklődésre számíthat még­is a Fábri Zoltán életmű folyamatos megjelentetése, amelynek a negyedik kötete jövőre kerül ki a nyomdá­ból. Továbbá ígéretes mű a magyar irodalom bibliográ­fiájának ugyancsak az 1983- as esztendőben megjelenő második kötete. Hát ez az; amit nyújtunk. Moldvay Győző Egerben Leningrádi kamarazenekar Az Országos Filharmónia ez évi harmadik egri bérle­ti hangversenyét december 7-én, kedden este 7 órai kez­dettel rendezik meg a do­hánygyár új szociális létesít­ményének nagytermében, amely ez évben szolgál a város közönségének először. (Az épület a dr. Nagy János utca felől közelíthető meg.) Ezúttal külföldi vendégek szerepelnek, a Leningrádi Ál­lami Konzervatórium kama­razenekara játszik. A Néva- parti városból érkező muzsi­kusokat Jurij Aliev vezény­li, s műsorukon ismert és kevésbé ismert művek talál­hatók. Bemutatják Kara Ka- rajev harmadik szimfóniáját, amelyet a szerző vonószene- karra komponált. Bizonyára a zenebarátok nagy érdek­lődéssel várják ezt a nálunk ritkán hallott munkát, mint ahogy nagy erőpróbát jelen­tenek a sűrűn bemutatott al­kotások is: Mozart Egy kis éji zene című műve valósá­gos „slágernek” számít. Ugyancsak komoly zenei cse­mege Csajkovszkij Vonós­szerenádja. Az ismertetőt — mint szokás —, ezúttal is Pándy Marianne tartja. Szergej Hazanov: TE ÉS ÉN

Next

/
Thumbnails
Contents