Népújság, 1982. december (33. évfolyam, 282-306. szám)
1982-12-31 / 306. szám
NÉPÚJSÁG, 1982. december 31., péntek MŰVÉSZ ETÉS IRODALOM mes Endre: Kompozíció i09-ben született Pécsvára- n, 1927 óta él külföldön, enleg Svédországban, 1982- n retrospektív kiállítása It a Magyar Nemzeti Gazában) József: (1909-ben Budapesten, 1965 ew Yorkban) Schöffer Miklós: Mobil (1912- ben született Kalocsán, 1936 óta él Franciaországban, Kalocsán 1980-ban nyitották meg a Schöffer-múzeumot a művész ajándékaiból, Budapesten pedig 1982 őszén volt kiállítása a Műcsarnokban) lóvék, a szerencsétlen ember bal kéz felőli szomszédai, kivitték hordozható televíziójukat az erkélyre, hogy lehetővé tegyék Fetvedzsievnek a tévé engedélyen túli nézé- 4 sét. A turnus legszemreva- lóbb asszonya, a vörös hajú Aida fölmászott a Barbuk- lijszki erkélyével szemközti topolyafára, és az ágak közül szerelmes verseket suttogott. Kétségtelen, hogy enyhítettünk szenvedésein, de a baj gyökeréig, szerencsétlenségének okáig, nem jutottunk el. A turnus pedig már a végéhez közeledett. Ezért mi, férfiak, ismét összegyűltünk, ezúttal azonban — a nagyobb titoktartás végett — a mosókonyhában. Határozottabban kellett cselekednünk. A piacról kenderkötelet szereztünk, miközben a feleség ételébe egy-egy adag altatót szórtunk. Amikor este elaludt az asszony, leengedtük a kötélhágcsót a felső szobából. A szerencsétlen flótás remegő kézzel leereszkedett hozzánk, ahol hattól tizennégy órán keresztül nyugalom várta. Az ünnepi lakomán vodkát, örmény konyakot, kolbászt, kaviárt, indiai kasut, pezsgőt, pipát és hollandi dohányt, egy pakli kártyát, cseh rulettet, és két, ünneplőbe öltözött leányt vonultattunk fel tiszteletére. A szerencsétlen Trifon Fetved- zsiev Barbuklijszki evett, ivott, énekelt és sírdogált. Minden oldalról baráti kezek törölték le könnyeit. — Valamennyien tudnak szerencsétlenségemről — kezdett el motyogni Barbuklijszki —, de nem tudják, hogyan ért engem utói... M ivel amúgyis ennek megismerése volt ösz- szejövetelünk célja, hegyezni kezdtük a fülünket. — Huszonkét évvel ezelőtt egy ugyanilyen üdülőben voltam ... Leszakadt a gombom. Tűt kértem. Ekkor jelent meg Girgina az életemben. Azt mondta, van mindene, amire szükségem van, a tűtől egészen a cérnáig. Ezután érdeklődni kezdett, mit fogok varrni. Válaszoltam, hogy gombot. Fölvarrta. Saját jószántából benyúlt a zsebeimbe, és amikor látta, hogy ki vannak szakadva, ezeket is rendbe hozta ... Ezután javasolta, hogy egy kicsit vasalóval végigmegy a nadrágomon. A nadrág valóban fénylett, szárain az éleket alig lehetett észrevenni. Amikor végzett a vasalással, megjegyezte, hogy egy ilyen szépen kivasalt nadrágban sokkal jobban nézek ki, és elvihetném moziba. Később megígérte, hogy köt nekem egy mellényt, és betuszkolt a szobájába, hogy méreteket vegyen rólam ... Szereztem fonalat^ s a mellény egy hét múlva elkészült. Mintha rám öntötték volna. De maradt még fonál... Tudod mit, mondta ekkor, a maradék éppen elég lesz egy pár cipőre a kisbabának ... Milyen kisbabának — kérdeztem. Hogyhogy milyennek? Hát a miénknek — kacagott fel dévajul... Azután ... Egyszer csak elhallgatott, és tébolyult tekintettel az erkélyre meredt. Az asszony ebben a pillanatban lépett át a korláton, és a kötélhágcsó máris remegett erős kezében ... — Azután mi történt? — ugrott le, és összefonta mellén a kezét. Két másodperc alatt szétszéledtünk, nem törődve a gazdag zsákmánnyal és az értékes tússzal. Később összeszedtük a holminkat, mint a tolvajok. Idő előtt otthagytuk az üdülőt, és a pályaudvaron virradt ránk a hajnal. Trifon, te szegény fiú, ■ Fetvedzsiev, vénülő barátom, Barbuklijszki elvtárs! Az életben minden meggondolatlan lépés végzetes következményekkel járhat.1 * Férfiak, az üdülőkben létrejött véletlen kapcsolatok gyógyíthatatlan traumát okoznak a családban!3 (Bolgárból fordította: Adamecz Kálmán) 1 Idézet a részvét-esten mondott legtartalmasabb köszöntőből. 3 Figyelmeztető jelszó üdülőkben. A modern zenéért Az Új Zenei Stúdió Mi is az Üj Zenei Stúdió? Egyrészt és elsősorban fiatal zeneszerzők, alkotótársak csoportja, melyben persze minden tag azon túl, hogy közös elveket is vall, és közös módszereket is használ, önálló, szuverén komponista. Másrészt előadóművészek szövetkezése a célból, hogy a kortárs zenének egy részét megismerjék és megismertessék hazánkban. A Stúdió több tagjának készült szerzői lemeze a Hanglemezgyárban, csoportos felvételük is szóba jött már. Az Űj Zenei Stúdió a hetvenes évek legelején jött létre, amikor a Zenerriűvé- szeti Főiskolán működő Zeneszerzők Körének egykori tagjai és a KISZ Központi Művészegyüttesének igazgatója egymásra találtak. A csoport kialakulásának körülményeire így emlékeznek vissza az alapító tagok: Jeney Zoltán: „A Főiskola Zeneszerzők Köre már előttünk is funkcionált, és ezt nem lehet figyelmen kívül hagyni, mert az Űj Zenei Stúdió szinte abból a szű- kebb csoportból alakult ki.” Vidovszky László: „Lényeges különbség, hogy a Zeneszerzők Körében a zeneszerzők megírják a darabjaikat, a Főiskola néhány hangszerese pedig eljátssza. Így a koncert kölcsönös összeve- széssel lezajlik. A Stúdióban már a kezdeti improvizációk során is előadókként léptünk fel, majd amikor beindultak a koncertsorozataink, igyekeztünk olyan próbafolyamatokért kialakítani, sőt olyan műveket írni, amelyek már másfajta részvételt követeltek a hangszeresektől és a zeneszerzőktől egyaránt. Sok olyan kompozíciót adtunk elő, amelyben az előadó nem hagyományosan lejegyzett zenei anyagot kap, hanem instrukció-halmazt, amelynek segítségével neki kell megkonstruálnia a szólamát, tehát sokkal intenzívebben vesz részt a darab kialakításában”. Jeney: „Közvetlen modellünk a Stockhausen- együttes volt, az első olyan csoport, amelyik egy zeneszerzőből és körötte néhány zeneszerzői gondolkodású előadóból állt. Olyan darabokat játszottak, melyek improvizációra épülnek, de nem a véletlen abszolutisztikus felfogásából indulnak ki, hanem az előadás különböző lehetőségeinek a kibontását tekintik céljuknak. Azt hiszem, itt a zeneszerzői részvétel nagyon lényeges”. A Stúdió eddigi koncertjei nyilván nem ölelhették fel a kortárs zene egész irodalmát. A bemutatott művek mindig kamaraméretűek voltak-lehettek. Különös előszeretettel játszották egy időben például az amerikai eredetű ún. repetitív zene reprezentánsainak műveit. Ugyanakkor a hozzánk legközelebb álló „lengyel iskola” darabjait viszont nem vették fel műsoraikba. Az utóbbi időkről így vélekedik Vidovszky László: „Amikor a Stúdió beindult, akkor szinte egyáltalán sehol nem játszottak semmiféle mai zenét, tehát fő szempont volt, hogy minden bemutatható művet igyekezzünk eljátszani. Én azonban ezt nem tartottam és nem tartom az UZS elsődleges feladatának, ezt egyszerűen azért vállaltuk, mert helyettünk nem csinálta senki. A „mezőny” azóta valamelyest megváltozott, részben a miskolci Műhely, részben a 180-as csoport és mások tevékenysége következtében; ennek megfelelően azt hiszem, a mi műsorainkon is visszafejlődőben lesznek a külföldi szerzők.” A nyolcvanas években remélhetőleg tovább fog színesedni, gazdagodni a modern zene világa hazánkban. Valamiféle munkamegosztásra lehet számítani a meggyarapodott számú előadói együttesek között. Váczi Tamás Szépasszonnyal kezdődik... Egy kiteljesedett nagy vállalkozás * * V' #" * * «■DBF* “ * * Ki hitte volna, hogy lexikonból kell megtudnunk: ki is, mi is a szépasszony? Merthogy most első címszóként erről olvasok a Magyar Néprajzi Lexikonnak a karácsony előtt megjelent V. kötetében. Olvasom, hogy a néphit szerint a vele való találkozás veszélyes, merthogy nem lehet tudni, mikor jó, mikor rosszindulatú lény. Az igazi szépasszony egyaránt rendelkezik ugyanis a boszorkány, illetve a tündér bizonyos vonásaival. Hát ez szentigaz lexikon nélkül is — mondanám, ha nem éreznék igazán tiszteletet és jogos megbecsülést a nagy vállalkozás iránt, amelynek most mintegy a zárókövét tarthatjuk a kezünkben, öt esztendeje jelent meg az Akadémiai Kiadó lexikonszerkesztőségében, a Magyar Tudományos Akadémia néprajzi kutató csoportjának irányításával az első kötet, azt a nagy célt tűzve a további munka elé, hogy felölelje majd a magyar néprajz teljes területét. És ez mostanra Sikerrel megvalósult, úgy, hogy az a bizonyos „szépasszony” tízezerre rúgó szócikk társaságában találhatja magát. Nem is szólva a mintegy hatezer illusztrációról. Elválaszthatatlan ez öt kötet Ortutay Gyula nevétől, munkásságától. Még ő indította útjára főszerkesztőként, de hem érhette meg a teljességet. Legalábbis a megjelenést illetően. Magát a szerkesztői munkát, az átfogó irányító tevékenységet még halála előtt tökéletesen befejezte, az egész kéziratot áttekintette, néhány utólagos pótlástól eltekintve. Az ő keze nyoma és határainkon túl is jól ismert tudomá-, nyos kutatómunkája vált meghatározóvá a vaskos kötetek címszavaiban és szócikkeiben. Mindennek megvalósításában kitűnően működött együtt a néprajzi kutatócsoport törzsgárdája a szakterület más neves művelőivel. E szerkesztő együttes beváltotta az ígéretét: az ötkötetes lexikon híven tükrözi néprajztudományunk mai állását és leteszi az érdeklődők elé a népi kultúra örökségét, amelyet ezernyi eltéphetetlen szál fűz modern nemzeti kultúránk egészéhez, irodalmunkhoz, zenénkhez, művészetünkhöz. Mutatja ugyanakkor azt a hatalmas adatgazdagodást is, amely a fél évszázaddal ezelőtt megjelent alapmű, a Magyarság Néprajza óta végbement. A hagyományos paraszti életforma és kultúra foglalja el a fő helyet egységesen az öt kötet tematikájában. Azok a megjelenési formák ezek, amelyek napjainkra már eltűnőben vannak, hiszen a közelmúlt és jelenünk gyors társadalmi változásai, fejlődésének irányai szinte történeti távlatba állították e kultúrának keretét, éltetőjét jelentő paraszti világot. A lexikon fő témakörén kívül valamennyi kötet az adott helyeken tárgyalja a magyarság eredetével, őstörténetével ösz- szefüggő kérdéseket, ismereteket, kitér a magyar nép tájtörténeti tagolódására, így pl. ez új, zárókötetben a Szilágyság, a Tiszántúl, Torockó vidéke szerepel. Szervesen beépülő helyet kapnak a magyarországi nemzetiségek kultúrájának főbb jellemzői, amelyek egyébként azt is tanúsítják, hogy a magyarság néprajza milyen sok néppel állt kapcsolatban és mégis mennyire jellegzetesen egyedi. Egy-egy szócikkből vagy címszóból megismerkedhetünk a néprajztudomány történetével, jelesebb művelőivel is, a rokon tudományágaknak a néprajzot érintő elméleti tudománytörténeti kérdéseivel, sőt a néprajzi intézményekkel, kiadványokkal. Ami ezt a zárókötetet illeti: SZ-től ZS-ig természetesen az előző négy struktúrájának megfelelően nyújtja át ismeretanyagát jó tagolásban, jól kidolgozott utalórendszerrel. A szépasszony mellett a vasorrú bába is itt kapott helyet, meg a népi hitvilágnak, népmeséknek más alakjai. A mesterségek között pedig a mai fiatalok nem biztos, hogy azonnal eltalálnák. kik készítették a szeredást, hogyan dolgoztak a szűcsök, mit is csináltak a vargák. Érdekes a szőlőműveléssel foglalkozó szócikkek sora, amely az ehhez fűződő gazdag történeti hagyományokat is tárgyalja. örvendetes szép vállalkozás a Magyar Néprajzi Lexikonnak ez az öt kötete. A szakembereknek elengedhetetlen, de az etnográfiával behatóbban nem foglalkozó érdeklődők is élvezettel, nagy haszonnal forgathatják. L. Z. Markó Pál Téli gyertyák A hópelyhek fehér hangjegyek, olvassák fekete rigók. A befagyott Balatonon nádat vágó emberek könnyeznek, mint szélben küszködő gyertyák. Sugarak nádszálal alatt kucsmás fellegek árnyékolják a napot, Kékül a szemhatár. Emlékeidben: önmagát-temető homokpusztaság vagy. Bebútoroz a szél. Ha most hozzád érnék, bőröm megremegne, mint zenélő gyengeáramú vezetékek. Illyés Gyula Dőlt vitorla Recseg, megdől a rúd, a hosszú vltorlarúd, kaszálja szinte a habot, míg a bárka — fut! Árboc s vitorla, nézd, előre mikor repül leggyőztesebben? Amikor legmélyebbre dűl!
