Népújság, 1982. december (33. évfolyam, 282-306. szám)
1982-12-31 / 306. szám
10» NÉPÚJSÁG, 1982. december 31., péntek 1932-1982 A nagy válság árnyékában 1982 októberének végén is felbolydult méhkashoz hasonlított a New York-i tőzsde (Fotó: AP—MTI—KS) Kétmilliárd jenes románc Botrányba fulladt a Fehér Házban tartott ünnepség, amelyen Reagan elnök fogadta George Stigler profesz- szort, a közgazdasági Nobel- díj idei nyertesét. Az elnök és a tudós beszélgetése után ugyanis — amelyet megelőzően Reagan éppen arról biztosította amerikai üzletemberek egy csoportját, hogy „látja már a napfényt” a gazdasági élet horizontján — az új Nobel-díjas találkozott a sajtó képviselőivel a Fehér Házban. Stigler professzor a többi közt kijelentette: „Válságban vagyunk, s ez olyan méretű, mint a 30-as évek válsága”. A Fehér Ház helyettes sajtófőnöke azonnal közbelépett, jelt adott a sajtókonferencia befejezésére, és az ünnepeltet levezették a szónoki emelvényről. 28 millió munka- nélküli Nem mutatható ki, menynyire befolyásolta a profesz- szor nyilatkozata a kormányon lévő Republikánus Párt szavazatveszteségét az öt nappal később tartott időközi választáson, az azonban cáfolhatatlan, hogy szavai megalapozottak: a válságjelenségek ma az egész tőkés világban súlyosabbak, mint bármikor voltak az 1929— 1933-as gazdasági válság óta. A munkanélküliek száma például az idén eléri a 28 milliót, egyedül az Egyesült Államokban 11 millió (10 százalék) fölött van már, jövőre pedig előreláthatóan 31 millióra növekszik, vagyis azonos lesz az 1929. október végén kirobbant válság mélypontján mért adattal. Igaz, hogy akkor kevesebb, mint fele volt a Föld lakossága a jelenleginek, ez azonban nem vigasztalja a munkanélkülieket és családtagjaikat, akiknek már Amerikában is csak 41 százaléka kap segélyt, míg az első olaj-árrobbanás után, 1974- ben még 66 százalékuk kapott. Csődök A megszigorított hitelfeltételek és a fogyasztás csökTöbb mint háromezer évig a kínai nő jövendőbeli férjének arcát csak a házasságkötés után láthatta először. Az eladó sorban levő lányok semmilyen kapcsolatot sem tarthattak fenn férfiakkal: egy véletlen találkozás, néhány suttogva váltott szó vagy akár csak az érdeklődő tekintet máris okot adhatott arra, hogy az emberek dlítéljék őket. A fiúk és lányok túlnyomó többségét a két család közötti szerződés alapján mindjárt születésük után „egymásnak rendelték”. A régi Kínában bármiféle hivatalos bejegyzés nélkül kötöttek házasságot: nem létezett polgári, dé templomi esküvő sem. Az érdekelt családok vendégeket hívtak, zene szólt, s hagyományos szertartással adták öSSze a fiút és a lányt. A résztvevők ettek, ittak, s csak ezután fedte fel ifjú hitvese arcát az újdonsült férj, egészen addig a lánynak kendő takarta az arcát. S ha aztán nem tetszettek egymásnak. a nő számára nem volt visszaút — csak a férfinak volt joga arra, hogy elváljon. A férj a feleségét — ha például nem szült fiúgyermeket, ha nem fogadott szót összeállította: Huppán Béla kenése miatt bekövetkezett csődök száma is megközelíti már a Nagy Válság idején tapasztalt mértéket: 24 000 amerikai vállalat ment tönkre az idén (1930-ban 27 000). A Német Szövetségi Köztársaságban, ahol a télre 2 millió munkanélkülire számítanak, az idei év első felében 50 százalékkal több vállalat jelentett csődöt, mint a tavalyi év megfelelő időszakában. Még rosszabb a helyzet Nagy-Britanniá- ban, ahol jövőre több mint 4 millió munkanélkülivel számolnak. Az infláció elleni küzdelem jegyében a magas hitela férj szüleinek, vagy sokat beszélt — egyszerűen „visz- szaadhlatta” a családjának. A törvény akkor sem büntette meg a férjet, ha az megölte asszonyát. Megözvegyülés után a nő nem mehetett ismét férjhez, ha azonban titokban partnerre talált és fény derült a dologra, zsákba varrták és folyóba dobták. A császári dinasztia bukása után, 1911-ben a helyzet kezdett megváltozni. Létrejöttek az első leányiskolák és ezzel egyidejűleg az európai értelemben vett házasságok. Az első rendelkezés a házasságról 1950-ben látott napvilágot, s bár jelentős mértékben a hagyományok jellemezték, már elismerte a nők válási jogát is. S mi a helyzet ma? Tavaly lépett életbe a házasságról szóló új törvény, amely egyebek között ki- mondjá, hogy mindenki a saját elhatározása alapján választhat partnert és el is válhat. Az új népesedési politika szellemében emelkedett a házasságkötések korhatára. A férfiak csak 22. életévük betöltése után nősülhetnek, s a lányoknak — ha férjhez akarnak -menni — legaláb 20 éves korukig kell várniuk. A hagyományok hatása azonban még mindig él, ezt jelzi a törvénynek az a cikkelye, amely leszögezi, hogy tilos pénzért feleséget vásárolni. kamatláb eszközével elért termelésvisszafogás egyébként a fejlett tőkés országokban a termelőkapacitás kihasználatlanságát és a termelőberendezés elavulását is magával hozta. Az Egyesült Államok iparának kihasználtsága például a tavalyi 78-hoz képest már csak 69 százalékos. A dollár magas kamatlábbal együttjáró felértékelődése aláásta a többi kapitalista ország pénzének értékét, és még a legutóbbi kamatlábcsökkentés sem tette elkerülhetővé például a francia, svéd, finn, belga valuta leértékelését. A hiteleszközök megszorítása nyoA két betörö rutinosan nyitotta fel a szekrényt. Találtak egy tranzisztoros rádiót. Bekapcsolták. . ., a kattanást. . . hatalmas robbanás követte. Egyikük fél arcát elvitte a detonáció, meghalt. A másiknak „csak” fél szeme bánta. Lionel Legras autószerelőt pedig emberölésért bíróság elé állították. Legras, az autószerelő, tombolt a méregtől. Lyon környéki hétvégi házába tíz év alatt tizenkétszer törtek be. Elhatározta, hogy cselekszik. A tranzisztoros rádiójából bombát csinált. A házon kívül pedig feliratokat helyezett el: „életveszély” — harsogták a plakátok. A két betörö azonban nem tudott olvasni. A 13. betörés valóban szerencsétlenül sült el. A különféle fellebviteli bíróságok hat évig tárgyalták Legras ügyét — és végül is felmentették. A tárgyalóteremben a tömeg ujjongott. A bíró — aki tulajdonképpen felmentette az autószerelőt — döbbenten figyelmeztette a közönséget: „ne felejtsék el, mégis egy emberéletmán először az Egyesült Államokban Sült meg a gazdasági növekedés 1979-ben, Nyugat-Európában 1980-ban, s tavaly már Japánban is. Ideges a tőzsde Egyidejűleg növekedett az országok külső és belső adóssága, s míg előbbi miatt már több mint 20 ország kérte az esedékes visszafizetés átütemezését, az utóbbi tovább szűkíti a gazdaság termelő beruházások útján történő gyógyításához szükséges eszközöket. (Egyedül az Egyesült Államok költség- vetési deficitje 110 milliárd dollárra rúg az idén, jövőre pedig elérheti a 150—180 milliárdot.) Az így keletkező tőkehiány az egész világgazdaságra kihat. Jellemző a világkereskedelem rohamos szűkülése: míg tavaly 30 milliárd dollárral csökkent a nemzetközi kereskedelmi forgalom, az idén csökkenése a Nemzetközi Valuta Alap előrejelzése szerint eléri a 80 milliárdot. Nem csoda, ha ilyen körülmények között végletesen ideges a gazdasági jelenségekre érzékeny tőzsde. Míg október közepén páratlanul forgalomemelkedéssel reagált a Wall Street a kamatlábcsökkentésre, a hónap végén egy nap alatt 36 ponttal esett a részvényforgalom indexe, s ez felidézte 1929. október 29-e, a világ- gazdasági válság kirobbanásának emlékét, hiszen azon a napon volt csak hasonló — 38 pontos — zuhanás. Meg kell természetesen jegyezni, hogy jelenleg a bénultságból való kilábalás néhány vonása is kirajzolódik. Jövőre általában némi gazdasági növekedésre lehet számítani, az Egyesült Államokban például nem többre, mint 2 százalékosra, ami még nem elegendő a munka- nélküliség növekedésének megállításához. Érthető, hogy egy nemzetközi közvéleménykutatás adatai szerint az USA és Nyugat-Európa lakossága egyre jobban aggódik jövője miatt. röl volt szó” — egy írástudatlan betörő életéről. Franciaországban pedig az ügy kapcsán hatalmas vita robbant ki. A nemzetgyűlés jogi bízott, ságának elnöke szerint az önkényes igazságszolgáltatás valójában „felhívás gyilkosságra”. A franciák ugyanakkor egyre inkább védekezni kényszerülnek a bűnözési hullám mindent elsöprő áradatával szemben. Egy gaullelsta jogász — Fracois Ro. merio — szervezetet alapított: a „legitime défense” — jogos önvédelem — nevű mozgalomnak ma már 100 ezer tagja van. A jogász azt állítja, hogy a francia büntető törvénykönyv három cikkelye (a 328., 329. és 390.) megengedi, hogy bárki, tulajdona, vagy saját személye védelmében, támadjon — sőt, akár embert is öljön és meggyilkolja támadóját. Mások szerint ez az értelmezés túlságosan szabados. A vita folyik. Ezzel egyidőben azonban a francia hétvégiháztulajdonosok egyre-másra aknázzák alá házaikat a betörőn ellen, és fegyverkeznek fel. Franciaországban 15 millióra becsülik a személyi tulajdonban levő fegyverek számát. A sztori augusztus óta tartja lázban a felkelő nap országát. Főszereplői állandóan a lapok címoldalain szerepelnek, s nincs olyan tévéhíradó, amely be ne számolna az ügy jelenlegi állásáról. A közelmúltban kormányváltozás volt Japánban — és előfordult, hogy a választásokkal kapcsolatos hírek csak a második helyen szerepeltek. A sztori egy szerelmi románc — mondhatni „lőve stroy”. Felettébb megható is lehetett volna ez a két évtizedes szerelmi történet, ha nem fűződne hozzá a háború utáni Japán egyik legnagyobb sikkasztási ügye. A főszereplő ugyanis, az ország egyik legnagyobb áruház-konszernjének igazgatója, Okada Sigeru és kedvese, Takehisa Micsi. A páros, több mint két évtizeden keresztül „ejtette ót”aMicu- kosi áruház-konszernt, amely ez idő szerint több mint 100 éves. A nagymúltú Micukosi mindazonáltal egy évszázad alatt sem élt át ennél nagyobb megrázkódtatást. A volt igazgató gátlástalanul, erős kézzel uralkodott felette — de ott csalt ahol tudott, s aki gyanút fogott, an-_ nak azonnal útilaput kötött a talpára. A lebukás ennek ellenére bekövetkezett, s ahogy ez Amerika kereskedői viszonylag elégedettek. Az ok ezúttal nem a forgalomnövekedés, hanem az, hogy az idén a vártnál kisebb kárt okoztak a bolti tolvajlások. A kisebb bevételkiesés ugyanakkor kétes értékű, mert soha ilyen nagy összegeket nem költöttek még biztonsági intézkedésekre, mint most, a karácsonyi csúccsal törvényszerűen együtt tetőző lopások megelőzésére. Az első hevenyészett mérleget az U. S. News and World Report című amerikai hetilap készítette. Most, amikor a nagy gazdasági válság óta nem látott méretű a munkanélküliség az Egyesült Államokban, s hitelhez, kölcsönhöz jutni sem köny- nyű, úgy tűnt, hogy a megszokottnál is többen próbálnak majd fizetség nélkül ajándékot „szerezni” szeretteiknek. J Ma már az üzletek, áruházak tulajdonosainak kifizetődőbb a megelőzés, mint a régi gyakorlat: sokáig ugyanis a tulajdonosok inkább biztosítást kötöttek, s így a kárt — illetve annak egy részét — biztosító társaságok később megtérítették. De mivel ez utóbbiak is piacról élnek, s 1981 gyászos eredménnyel zárult, ma már megfizethetetlenek az ilyen típusú biztosítási tarifák. Korszerűsítették, felújították tehát a kereskedők az ipari tévéhálózatot, (ezt ma már nem rejtik el, sőt: a feltűnő helyre kitett monitorok korántsem a vásárlók szórakoztatását, hanem inkább megfélemlítésüket célozzák). Sok tolvajt csípnek nyakon az árucikkekre felerősített elektronikus címkékkel, amelyek riasztórend. szert hoznak működésbe, ha fizetés nélkül viszik ki az árut a boltból. Nőtt a hagyományos módszerek ázsiója is. A tulajdonosok többsége az év közben gazdasági okokból csökkentett létszámú személyzetét most civilruhás detektívekkel erősítette meg. A belépőket — de még inkább a távozókat — „köszöntő” és közben szemügyrevevő portások száma megnőtt. A régiek gyorstalpaló tanfolyalenni szokott: a legbanáli- sabb módon. Még augusztusban történt, hogy a Micukosi „antik, perzsa műkincsek* bői’’ bemutatót rendezett, s a kiállítás után e műkincseket csillagászati áron adták volna el. Néhány szakértő azonban gyanút fogott, s kiderítette, hogy a bemutatott „antik perzsa” műtárgyak egytől-egyig hamisítványok. Óriási volt a felháborodás, s Okada ellenfelei — akik hosszú évek alatt meg sem mertek szólalni — most egytől-egyig kipakoltak, ’ Elmondták például, hogy a Micukosi vezetője szeretőjének, az említett Takehisa Micsinek átjátszotta az áruház-konszern importügyleteit, s ezekből mindketten busás hasznot húztak. Okada a vállalat pénzéből, több mint 110 millió jenért ho- zatta rendbe luxusvilláját. A vizsgálat fényt derített arra, hogy Okadáék az elmúlt húsz év alatt, mintegy kétmilliárd jennel rövidítették meg a Micukosit. Kétmilliárd jén testvérek között is, mintegy kilenc millió dollárnak felel meg, s ez már Japánban is szép összeg. Az áruház-konszern igazgatótanácsa persze rögtön menesztette Okadát, s vele Takehí- sát is, mégpedig egyenesen a börtönbe. Ügyükben egyelőre még folyik a vizsgálat. mokon tanulják a bolti szarkák felismerésének és lefülelésének tudományát. 1982 utolsó hónapjában a polcok előtt tétovázó amerikai „segítségére” még a szokásosnál is hamarabb siet a személyzet. A Bloomingdale cég New York-i áruházban a polcokon védőrácsok, láncok teszik lehetetlenné, hogy eladó nélkül a vevő bármit is leemeljen. A bostoni áruházakban, üzletekben 15 százalékkal kevesebb volt a lopás a karácsonyi csúcsban, mint tavaly. New Orleansban — ha nem is ilyen arányban, de csökkenést tapasztaltak. A chicagóiak már ennél kevesebbet is kedvező eredménynek tekintenek: az itteni kereskedők vesztesége nem haladta meg a tavalyi szintet. Los Angeles hasonló eredményt könyvelhetett el, Atlantában viszont panaszkodnak: a kiskereskedelem minden 100 dollár bevételéből 7 dollárt a tolvajok „vittek el”. Minneapolisban azzal vigasztalják magukat, hogy ez a karácsony előtti roham velejárója. Itt — mérlegkészítés helyett — inkább tapasztalatokat adtak közre: eszerint a tolvajok az idén „igényesebbek” lettek és inkább az értékesebb holmikat célozták meg. A legrosszabb a San Francisco-i mérleg: a Macy ráruház ren- dészei az idén, 15—20 százalékkal több tolvajt értek tetten, s úgy vélik, hogy legalább ilyen arányban nőtt a sikeres lopások száma is. Az idei esztendő másik nagy tanulsága: az amerikai kereskedők rájöttek, hogy a vásárlók tolvajlásainál is nagyobb kárt okoznak saját alkalmazottaik, akik a biztonsági intézkedések ismeretében, több eséllyel és észrevétlenül tulajdoníthatnak el az árukészletből. Általában az összes kár 30 százalékát a „külső” tolvajok, 40 százalékát pedig az alkalmazottak csalásai, lopásai okozzák. Az egyik washingtoni nagyáruház ezért, december elejétől, 1000 dollárt fizet annak az alkalmazottnak, aki feladja az árukészletet megdézsmáló eladó-kollégáját. 29 oldalas jelentés Marilyn Monroe haláláról A Los Angeles-i ügyészi hivatal három és fél hónapos vizsgálat után arra a változatlan következtetésre jutott, hogy a húsz évvel ezelőtt elhunyt Marilyn Monroe, amerikai filmszínésznő halálát öngyilkosság vagy véletlen gyógyszertúladagolás okozta. Egyes feltételezések szerint a neves filmcsillag gyilkosság, sőt egyenest a CIA politikai cselszövésének áldozata volt, de a nyomozás nem talált új, erre utaló bizonyítékokat. A gyilkosságot kizáró 29 oldalas jelentést kedden hozták nyilvánosságra. Vajda Gábor Házasság kínai módra Robbanó rádió Bolti szarkák szomorú(bb) karácsonya
