Népújság, 1982. december (33. évfolyam, 282-306. szám)
1982-12-24 / 302. szám
/ 6. MEGYEI PANORÁMA NÉPÜJSÁG, 1982. december 24., péntek Egri öltönnyel olajországban - Konkurrál a szomszéd - Határmenti hátország - Göröcs Titi vendége voltam Kuvaiti kapcsolat — Ha azit mondom, Put- nok, megkérdezhetnék: miért » punkt ott... Mikor Kovács Mihály, az Egri Ruhaipari Szövetkezet elnöke nincs éppen rossz- kedvében, hajlamos a humo- rizálásra, jókedvre. Most, hogy legutóbb kuvaiti útjáról hazaérkezett, nem éppen rosszkedvű, bár kicsit bántja, hogy rengeteg az elfoglaltság, minek következtében az idő kevés. így csak távirati stílusban adja elő: a korábban kialakult kuvaiti kapcsolat — öltönyöket, pantallókat szállítanak a mesés olajországba — jónak és hasznosnak bizonyul, de korántsem egyszerű. — Mert bár ők, — mármint kuvaitiak — éppenséggel nem szegények, a pénzhez, az alkudozáshoz igencsak értenek. Most például — mondja, és ezúttal egyáltalán nem tréfál az elnök —, a múlt évihez képest tíz százalék engedményt kérnek. És ezt nekünk sajnos, meg kell adni. A konkurrencia ugyanis egyre nagyobb. Egyik szomszéd ország képviselői kerek 25 százalék engedményt tettek volna a mi múlt évi árainkhoz képest, éppen most, kintjártunkkor, és „csak” a termékeink jó minőségének köszönhető, hogy a kuvaitiak ilyen feltételek mellett is velünk tartják fenn az üzletet. — Ez az üzlet egyébként konkrétan most az Al-Tawig nevezetű szaúd-arábiai céghez kötődik, és 54 ezer öltönyre szól. Mivel pedig az elszámolás dollárban történik, érthető a kapcsolatok Kovács Mihály: Nem köny- nyű manapság piacon maradni ápolására, szorosabbá tételére való törekvés. És erről egyelőre ennyit. Abban maradunk Kovács Mihállyal, hogy addig is, míg többet tud mondani, felkeressük szövetkezetük hátországát, a több mint hétezer hektáros putnoki termelőszövetkezetet, amelynek mind nagyobb szerepe lesz abban, hogy minőségileg kifogástalan öltönyök, pantallók kerülhetnek kuvaiti exportra. Farkas Pál, a közös gazdaság elnöke tömör, tárgyszerű összefoglalót ad. — Ez a konfekció részleg az ipari főágazaton belül jött létre, annak eredményeként, hogy az egriek megkerestek bennünket ezzel a kéréssel. Mármint, hogy alakítsunk ki egy varrodát. Aztán mi mentünk el, és megegyeztünk ... Elegáns öltöny Egerből — Kuvaitnak (Fotó: Perl Márton) Kocsis Istvánné: Jövőre már minden nadrág nálunk készül, Zádorfalván. így jött létre a putnoki tsz-hez tartozó Zádorfalván, egy régi tehénistálló átalakításával az egri szövetkezet fióküzeme, leányvállalata, ha ugyan nevezhetjük így. — Miért ne? — mondja már útközben Zádorfalva felé, és annak közvetlen közelében, ahol az út Szuhafő felé elágazik — Kőfalusi György, az ipari főágazat fiatal vezetője. — Egy-két férfitől eltekintve ugyanis kizárólag asszonyok és lányok dolgoznak a varrodában. Egyébként kifejezetten bérmunkát végzünk az egri szövetkezet számára, és mind az eddigi eredményekkel. mind a kilátásokkal elégedettek vagyunk. Előbbiről annyit, hogy erre az évre 4,2 millió forintos termelési értéket terveztünk a varrodára, s lett belőle 7 millió, utóbbiról pedig azt, hogy már 1983-ra is biztosítottak a megrendelések. Igaz, ennél távolabb nemigen látunk, -a jövő könnyűipar helyzetének alakulásától függ. Míg mindez elhangzik, a szép határmenti vidéken megérkezünk Zádorfalvára. A varrodán nem látszik a „múltja” szép és kellemes üzem, melynek vezetője. Kocsis Istvánné nem is titkolja, hogy büszke rá, de még- inkább a dolgozókra. — 1980. augusztus 1-én indultunk — meséli —, de úgy képzeljék el, hogy szinte csupa kezdővel. Kis túlzással mondhatni, hogy az asz- szonyok többsége életében akkor találkozott először varrógéppel. Azóta az egy műszakból kettő lett, és jelenleg 102-en vagyunk. A munka minőségéről csak annyit, hogy termékeink nagy többsége exportra kerül. Az asszonyok — akiknek csak fele zádori, a többiek a környékről — Kelemét, Szuhafő, Ragály, Felső- nyárád, Aggtelek és Jakfáivá — járnak munkásbuszokkal, de mivel rövid útról van szó, számukra ez Horváth Jolán első munkahelye a varroda, és már jól meg tanulta a szakmát nem megerőltető. Igaz, kezdetben nagyon nehéz volt, sok gonddal küszködtünk, és jó fél év kellett, míg belerázódtunk, míg kialakult ez a gárda. Remélhetőleg ez már meg is marad, hiszen jövőre teljesen átvesszük az egriektől a pantallógyártást, és az ehhez szükséges speciális, pneumatikus gépeket is. A rövid zádori tartózkodás során megtudjuk még, hogy a varrodában dolgozó asszonyok' átlag órabére 14,50 és hogy bársony alapanaygú farmerből 135 ezer, baby pantallóból pedig ötezer darabot készítettek ebben az évben. Még feljegyezzük, hogy mindenütt szép rend, tisztaság uralkodik, és ez annak köszönhető, hogy a dolgozók társadalmi munkában vállalták: maguk meszelik, takarítják, csinosítják az üzemet. ★ És Zádorfalva után most következzék ismét Kuvait illetve Eger. Kovács Mihály- tól azt kérdezzük, konkrétan., mire. .vonatkozik a .legutóbbi üzletkötés, s hogy ebből mennyi a mi részesedésünk. — Készáru szállításra a VOR, a kaposvári, a szombathelyi és a hegyaljai ruhagyárak, illetve szövetkezet, valamint mi kötöttünk szerződést, összesen 34 700 darab háromrészes öltönyről, 90 600 szóló zakóról és 21 900 zakó-mellény kombinációról van szó. Ez pontosan 4,5 millió dolláros üzlet. Mi, egriek 8 000 öltönyt, 37 ezer szóló zakót és tízezér zakót és mellényt szállítunk, hat kereskedő megrendelésére. — A tíz százalékos ár- csökkentés ellenére? — Igen. Az üzletről ennek ellenére sem mondhatunk le. Más kérdés, hogy mivel eny- nyiré csökkentették az árakat, nekünk itthon a keres- kedelempolitkai ártámOga- tás emelését kell kérnünk. Kérünk, és reméljük, meg is kapjuk. Ha igen, már íi% juk is alá a szerződést, ren| deljük az alapanyagot, áprilisban kezdjük a termelést, majd nem egészen fél év alatt, legyártjuk ä szóló- és öltönynadrágokat, a mező- tárkányi és a kétútközi üzemünkben pedig mellényeket, s utóbbiban még női kabátokat, blúzokat. —. A szakmai megbeszélések. „mellett... marad.. ..idő Kuvaitban egy kis maszek”' időtöltésre is? — Igen, méghozzá nagyon kellemesre: Göröcs Titi vendége voltam. Mondhatom, legalább olyan kellemes házigazda, mint amilyen jó futballista volt, illetve edző most, kint, Kuvaitban. B. Kun Tibor (Fotó: Szabó Sándor) A John Deere-től — a floridai kertészekig Látogatóban amerikai farmokon Nézzük a színes prospektusokat. Előttünk az asztalon különböző mezőgazda- sági gépek, berendezések képeinek sokasága, melyek a világban élenjáró technikát reprezentálják. Egy élményekben és szakmai tapasztalatokban gazdag tanulmányút emlékei elevenednek meg ezek forgatása közben. Németh Andrással, a gyöngyöspatai Mátrai Egyesült Termelőszövetkezet elnökével ülünk szemközt, ő hozta ezeket az Amerikai Egyesült Államokból, ahol nemrég két hetet töltött. — A Nádudvari Kukorica és Ipari Növények Ter- mjelési Együttműködése, rpelynek immár nyolc éve szövetkezetünk is tagja — mondja bevezetőként, — 24 tagú, szakemberekből álló delegációt küldött Amerikába, hogy mezőgazdasági üzemek munkáját tanulmányozzák. Heves megyéből engem. A nádudvari rendszernek jelentős 'amerikai kapcsolatai vannak, főleg az élenjáró technika beszerzését illetően. így érthetően nagy várakozással tekintettünk a tanulmányút elé. Budapestről Rómán át New Yorkba repültünk és onnan indultunk el autóbusszal. Amerika, középső részén 3500 kilométert megiéve farmokat, üzemeket látogattunk meg. Mondanom sem kell, hogy életre szóló élményeket, szakmai tapasztalatokat, gyűjtöttünk, melyekből nem keveset itthon szövetkezetünk gazdálkodása során is kamatoztathatunk. Utunk nagy része Amerika, úgy nevezett kukoricaövezetére tevődött, ahol magasszínvonalon foglalkoznak a farmerek szója- és kukoricatermeléssel. Az első állomásunk az Indiana-állambeli Walcoot település volt, melynek határában megtekintettük a Farm Progress Show-t. Ez egy nemzetközi mezőgazda- sági, élelmiszeripari, gépipari és kereskedelmi seregszemle, melynek mintájára rendezik meg most már évente a bábolnai napokat. A bemutatókon kívül a szántóversenyektől a sertés- futtatásig mindent lehet ott látni. A nagy világcégek, mint az amerikai John Deere, az IHC, illetve a Ford mellett európai, sőt távolkeleti cégek, így a japán Honda is bemutatta legjobb erő- és munkagépejt, kiskertművelő eszközeit. Ezen a bemutatón méreteiben körülbelül 15—20-szorosa az - ötévenként Budapesten megrendezésre kerülő nemzetközi mezőgazdasági és élelmiszeripari kiállításnak, a farmerek teljes igényét biztosítják a kiállított termékekkel. A gépeket, a növényfajtákat, az állatokat természetesen közelebbről is látták a különböző amerikai farmokon. — Meglátogattuk Indiana állam egyik nevezetességét, — folytatja az elnök —, a Üafactte-ben levő Purdue Állami Egyetem kísérleti telepét, a kukorica, a szója és cirok fajtákat, ezek termelési, műtrágyázási és növényvédelmi kísérleteit. Teljes gépesítéssel dolgoznak és a nemesítő intézetek által előállított fajtákat minősítik, illetve javasolják a farmereknek elterjesztésére. Kokomo várostól nem messze járjunk egy farmon, ahol éppen szóját takarítottak be. Kukoricával is foglalkoznak. A művelési módban, a termelési technológiában közelítünk hozzájuk itthon Magyarországon is. Persze ott jobbak az éghajlati és talaj- viszonyok mint nálunk, és a csapadékeloszlás is egyenletesebb. A termésátlag hek- táranként szójából 2—2,5 tonna, kukoricából, 6—7 tonna között változik, tehát a mi magyar viszonyainknak megfelelő. A műtrágyát szövetkezeti alapon létrehozott, úgynevezett agrokémiai központok biztosítják, a farmereknek. Németh Andrásnak és társainak talán a legnagyobb élményt a Tiptonban levő Pioneer — növénynemesítő cég, valamint az Illinois, államban, Moline városában a John Deere traktor és kombájn gyártó világcég meglátogatása jelentette. — A Pioneer, lényegében Amerika legnagyobb növény- nemesítője — jegyzi meg —, világhírű genetikusai vannak és az ország vetőmagellátásból 30 százalékkal részesedik. Mindezeket előkészítik, feldolgozzák és csomagolják. Láttunk ott többszáz növényfajtát, különösen kukoricát, . melyből nem kevés Magyarországon is van, például itt nálunk Gyöngyöspatán, a nádudvari rendszer terjesztésében. A Missisipi- hez közel, Moline-ben jártunk a transznaconális Jonh Deere gépipari cégnél. A központjában levő kiállítóteremben 1836-tól napjainkig végigkísértük a történetét, amely felöleli a favázas ekegyártástól, a mai modern kombájnkészítésig a cég fejlődéstörténetét. Megtekintettük a kombájngyárat, ahol nyolc alaptípust szerelnek a szalagokon és a farmerek legigényesebb megrendeléseit is kielégítik. Ez azért is érdekes, mert a nádudvari rendszer közreműködésével szövetkezetünk belépett az intenzív gabonaprogram megvalósításába és ehhez a Jonh Deere cégtől vásárolunk gépeket. Milone-ben voltunk, egy nyolcszáz hektáros farmon is, ahol könnyűszerkezetes elemekből készített telepen a gépesített sertéstenyésztést láttuk. Családi alapon ösz- szesen hárman évente 8 ezer hízósertést értékesítenek, nagy szervezettséggel és gondos munkával. Nagy élményt jelentett, amikor a Missisipi partján a -konténeres gabonarakodást és szállítást megtekintettük. Olasz és szovjet exportra indult a kukorica a nagy folyón át New Orleansba, ahol tengerjáró hajókba pakolják át. Utunk tanulságos állomása volt a floridai Belie Glade városka, ahol az amerikai; zöldségtermelés egyik központja van. A farmerek, szövetkezeti jellegű rendszert^ hoztak létre és együtt tér-; melik a paprikát, a paradi-j csomot, az uborkát, a csemegekukoricát, a vöröshagymát és a salátát. Ez a területi párás, csapadékban gazdag és a talaj termőrétege isi vastag, tehát 'zöldségterme-; i lésre kiválóan alkalmas. A; palántákat a júliusi, augusz-i tusi tájfun után szeptember-; ben ültetik el és novembertől már folyamatosan szállítják kamionokkal a friss zöldséget a piacokra. Ame-\ rikát és Kanadát is ellátják.; A felszedett zöldségféléket aj táblák szélén tisztítják és! csomagolják és a betakarítási után két órával hűtőtárolók-j ban helyezik el. A folyama-, tos hűtőláncon keresztül’ mindig friss zöldség kerül a családok asztalára. A termelést ezáltal szinte veszteség nélkül, nagy szervezettséggel valósítják meg. Ta-' nulmányutunk, a látottakj összeségében jól szolgálták! az összehasonlítást. A ma-, gyár mezőgazdaság eredmé-: nyei nemzetközileg is elismertek. Az amerikai mező- gazdaságot azonban rendkí- j vül jól kiszolgálja a háttéripar gépekkel, műtrágyákkal, növényvédő szerekkel, alkatrészekkel és nemesített ve-J tőmagvakkal. Ebben sok még a tennivaló itthon, továbbfejlődésünk érdekében. Hasznosíthatjuk azt a célszerű, tudatos és pontos munka- szervezését is, melyet a farmokon láttunk, a gazdaságos termelés megvalósítására. Mentusz Károly
