Népújság, 1982. december (33. évfolyam, 282-306. szám)
1982-12-02 / 283. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1982. december 2., csütörtök ZENEI ÉLETÜNK A Makám és Kolinda koncertjéről Az egri főiskolán adott koncertet a budapesti Makám és Kolinda együttes. Nem mindennapi zenei csemegét szalasztottak el a távolmaradtak. A hetvenes évek elején a Sebőékkel, Muzsikásakkal és a Vízöntőékkel egyidőben alakult ez a népzenei együttes. A Kolinda már akkor is azt az utat választotta, hogy profilját nem az eredeti népzene hű másolatai határozzák meg, hanem a népzenei alapokra épülő, népi hangszerekkel megszólaltatott egyéni hangvételű feldolgozások, versmegzenésítések. Zenéjük annyira jó volt és muzsikájuk iránt olyan nagy kereslet mutatkozott külföldön, hogy egyik országból a másikba utaztak, és sorra jelentek meg nagylemezeik — határainkon túl. Voltaképpen emiatt „veszítette el” a Kolinda a magyar közönséget. Végül a hetvenes évek végén a csoport felbomlott. A zenekart korábban csak néhány rádióból, egy magyar kislemezről és Francia- országot járt barátaimtól átmásolt Kolinda-nagyle- mezekről ismertem. Érthető tehát, hogy fokozott kíváncsisággal vártam az első igazi találkozást. ★ Dabasi Péter, a csoport vezetője, zeneszerzője a mai dalos- és a városi népzenei mozgalom „veteránja" a koncert előtti percekben válaszolt néhány kérdésre. — Először is: mit takar a különös elnevezés? — A kolinda a kelet-európai országok népzenéjében karácsonyi éneket jelent. Azért vettük fel a nevet, mert balkáni hangzású zenénk túlnyomó része. A makám pedig műszó, amelyet a klasszikus arab zeneéletben használtak, valamely egymáshoz kapcsolódó hangsor és dallamtípus kifejezésére, és újabban használatos a téma körüli variációkra, improvizációra is. Lényegében ezek jellemzik muzsikánkat. — Mennyiben változtak elképzeléseik a régi Kolin- dához képest? — „Száműztük” azokat a népi hangszereket, amelyek bizonyos fokig korlátozták lehetőségeinket, hangterjedelmüknél, nehézkes kezelésüknél fogva. Ezeket felváltottuk más, hasonló hangzású, tudós instrumentumokkal. Használunk oboát, mandolincsellót, tizenkét húros gitárt stb. Még távolabb kerültünk az eredeti népzenétől és a „makám”- elv szerint nagyobb hangsúlyt kapott a rögtönzés. ★ Nos, aki ott volt a Makám és Kolinda koncertjén, azt az első szám elhangzásától az utolsóig egy kérdés foglalkoztatta : hová sorolhatók műfajilag a hallottak? Köny- nyeLműség lenne az együttest beskatulyázni meglévő keretek közé. A jó zene kategóriáján kívül nem hiszem, hogy sikerülne bárkinek is a játszottakat bármiféle alcsoportba besorolni. A Makám és Kolinda zenéje ugyanis annyira intellektuális, egyéni, a folk, jazz, rock és klasszikus zene elemeinek magas szintű ötvözete, amelyre példaként magyar együttes ma nemigen hozható fel. A tagok valamennyien konzervatóriumot végeztek, s ez érződött biztonságos technikájukon, fejlett improvizációs készségükön, a kompozíciók világos szerkesztésén. Stílusuk egészségesen mértéktartó, könnyed és felszabadult: ezek elengedhetetlen kellékek a következő percekben születendő zenéhez. Hűen követik Bartókot, Kodályt: belső izzásuk van a népdalszövegek felhasználásával készült, modern hangzású, sajátos szerzeményeiknek. Matolcsy Eszter temperamentumos mélyhegedűjátékával, kellemes énekhangjával méltán hívta fel magára a figyelmet, nemkülönben Kőszegi Péter bőgős, virtuzitásával. Juhász Endre oboajátéka sajátos színt, hangulatot adott. Krulik Zoltán gitáros és Dabasi Péter mandolincsellista egyéni harmonizálása, kísérőjátéka döntően meghatározta a számok jellegét. Szőke Szabolcs két ismeretlen bolgár népi hangszer, a gusla és gadulka bravúros megszólaltatásával ejtette ámulatba a hallgatóságot. A Makám és Kolinda együttes jócskán túlnőtt az amatőrizmuson és különböző zenei műfajokat ötvözve új zenét teremtett. Ezt jutalmazta kitörő taxissal a meglehetősen családias légkörben lezajlott koncert hallgatósága. A Makám és Kolinda „Szélcsend, szélcsend után..." című műsora három ráadás számmal zárult. Fajcsák Attila Benkóék Egerben Az egri Vörös Csillag Filmszínház nem először ad otthont zenei eseményeknek. A moziban a vászon csillagai helyett élő sztárokkal találkozhatott a közönség hétfőn, méghozzá nem is akármilyenekkel. A Bankó Dixieland együttes tagjai ugyanis kivétel nélkül mind világsztárok. Hangversenyükről méltató sorokat írni nem csupán a leghálátlanabb dolog — mivel minden dicsérő jelző már elkopott és további esztendőkre előre lefoglalt —, de felesleges is. Hallgatni kell őket rádióban, televízióban, lemezen és ha mód van rá élőben, egyenesben. Most alkalom adódott rá a megyeszékhelyen is, dicséret érte a szervezőknek. A közönség — nagyon sokan életükben először ültek jazzkoncerten — meglehetősen vegyes volt. A kora esti főiskolásoknak rendezett műsor visszafogottabb volt valamivel. Kár. Nekik lett volna érdemes minden kártyát kijátszani. A hallgatók tudták a klasszikus jazz- zenélés klasszikus szabályait. Tudták, mikor kell fütyülve tetszést nyilvánítani, mikor kell tombolva beletaposni egy-egy improvizáció' után a zenébe, és mikor szükséges egy biztató bekiabálás. A jó előadáshoz jó közönség szükségeltetik. Tudja ezt minden előadó és hát persze, hogy tudják Benkóék is. A második előadás közönsége szolidabb volt, pedig ekkor dobtak be Benkóék mindent. Nagy Jenő gondosan kicsomagolta szalvétájából a két evőkanalat és olyan ritmust csörrentett, hogy „szó megszakadt, hang fennakadt és lehelet megszegett” pár percre, Halmos Vilmos olyan humort „fakasztott” a zongorán, hogy szem nem maradt szárazon. Benkó Sándor klarinétján akrobatikus mutatványokat végzett és Nagy Iván pozanjánál már csak saját énekhangja volt jobb. Ha valamilyen dicsérő mondatot még kitalál az újságíró, akkor az úgyis csak halvány utánzata annak, ahogyan Zoltán Béla trombitált, Járay János dobolt és Vajda Sándor bogozott. Benkóék huszonöt évesek. Negyedszázada zenélnek együtt, évről évre jobban. Gyanítom, hogy a csúcs felé közelednek és nagyon „olyan szaga” van a dolognak, hogy lassan élő klasszikusok lesznek műfajukban. Szigethy András Előadóest képek között... Az ötödik alkalommal megrendezett „Magyar tájak” kiállító helyiségében, a Hatvani Galériában nagy sikerű pódiumest keretében mutatkozott be Császár Angéla szín- művésznő a helyi közönségnek (Fotó: Szabó Sándor) A mátraalji bemutatkozás után Gyöngyösi keramikus kiállítása Debrecenben (Szabó Sándor) A Gyöngyösön élő Debre- czeni Zsóka keramikus ez évben mutatkozott be a helyi galériában. Elsősorban lakásdíszítő tárgyakat, padlóvázákat készít. Csütörtöktől a debreceni Medgyessy-te- remben látható munkái Go- laritg. Erzsébet textiltervezővel együtt. A bemutató azt szolgálja, hogy a látogatók ötleteket kaphassanak szű- kebb környezetük ízléses berendezésére. Összehangolt kutatások a helyes táplálkozásért Több esély az elhízásra A táplálkozásegészségügyi kutatások kiterjesztését, összehangolását sürgetik a szakemberek. A Magyar Tudományos Akadémia orvosi és agrártudományok osztályának szervezésében az Országos Élelmezés- és Táplálkozástudományi Intézetben a közelmúltban tartottak ankétot, s ezen hangsúlyozták: az elhízás az 1950-es évek óta tömegjelenség országunkban. Több energiát juttatunk a szervezetünkbe, mint ameny- nyi a fizikai erőkifejtésünkhöz szükséges. Az eddigieknél kevesebben végeznek nehéz, megerőltető munkát. Ennek következményeként kórosan gyarapszik a szervezet zsírtartalma, az elhízás pedig előbb-utóbb zavarokat okozhat a szervezet működésében. A táplálkozási problémák megoldását az orvostudománynak kell keresnie a társadalom-, a kémiai, az agrár-, a műszaki, a biológiai tudományok közreműködésével. A Magyar Tudományos Akadémia illetékes osztályai és más tudományos intézetek eddig is folytattak ilyen kutatásokat. Szükséges azonban, hogy ebben a munkában részt vegyenek az egyetemi és más intézetek, klinikák, kórházak, gyógyító-megelőző, közegészségügyi-járvány- ügyi területi intézmények is. (MTI) Braille és Teletex Újdonságok az oktatástechnikában A vakok tanítása világszerte nagy gondot okoz, különösen azért, mert kevés Brailíe-írással készült anyag áll rendelkezésükre. Az Országos Oktatás- technikai Központ (OKK) mérnökei rövid időn belül olyan berendezést bocsátanak a gyógypedagógusok rendelkezésére, amely rendes írógépbillentyűzettel tud Braille-irást készíteni. Az elkészített anyagot kis számítógéppel összekapcsolva tárolni Is lehet, Így kívánság szerinti gyakorisággal produkálható Braille-írás. Kisszériás sokszorosítás is lehetséges, mert a számítógép egyszerre több írógépet is vezérelhet. Hazánkban már néhány napja működik — kísérleti jelleggel — a Teletext, a Képújság. Az ÓKK műszaki íejlesztési főosztályán ennek az oktatásban való felhasználásán dolgoznak. Az illetékes szerkesztőségekkel együttműködve arra törekednek, hogy ne csak hírközlésre és reklámra legyen alkalmas, hanem az oktatásban is használhatóvá váljék. Ennek feltétele, hogy a „Teletext-bankban” legyen oktatási program. Ezért néhány képoldalnyi oktatási programot készítenek a kísérlet számára. (MTI) HOCM/ítj ■ a pályázó A jelölt nyugodtan ült a bizottság előtt. Amennyire csak lehetett, kényelmesen helyezkedett el a kemény széken. A bizottság elnöke, megszólalt: — Mint tudja, nekünk az a feladatunk, hogy megállapítsuk, megvannak-e a megfelelő, képességei ahhoz, hogy a szóban forgó állást megkaphassa. Kezdjük rögtön az első teszttel. Mutatunk önnek három képet, nézze meg őket jól, aztán mondja el, mi az, amit a képeken lát. Világos a feladat? — Világos — bólintott a pályázó. Es bár nagyon fontos volt neki, hogy megszerezze az állást, nem látszott lámpalázasnak. — Rendben van. Tessék, itt az első kép. A pályázó megnézte a képet, azután behúnyta a szemét és beszélni kezdett. — Grandiózus hegyeket látok, felettük kristálytiszta, csillogó égbolt. A végtelen magasságokba törő, hóborította csúcsokon megcsillannak a lemenő Nap aranyló sugarai. Lenyűgöző az érintetlen természet hatalmassága, amely titokzatosan vonzza, de egyúttal el is taszítja magától a szentségtörő embert, aki megkísérli lábával érinteni a szűz csúcsokat ... — Köszönöm elég, Tessék a másik kép. — Az egész képet elárasztja e szárnyas kis élőlénynek, ennek a földi angyalnak édes éneke. Ez az ének megihleti a költőt, a varázslatos madárka szép szárnyalása pedig a művész ecsetjére kívánkozik. Ezek a szivárványszínű tollak rendkívüli látványt nyújtanak a szépség után sóvárgó emberi tekintetnek: e paradicsomi madár látása önmagában is boldogsággal tölti el az embert ... — Elég! — szakította félbe a beszélőt az elnök a bizottság tagjainak egyetértő bólogatásától kísérve. — Kiváló. A harmadik képet már elő Sem vesszük. Mostantól kezdve tekintse magát újságírónak, üzemi lapunk munkatársának. Üdvözöljük új munkakörében. A pályázó felállt és szerényen fogadta a gratulációkat. Az elnök eközben ösz- szeszedte a képeket és visz- szatette őket egy nagy dosz- sziéba. Az első képen két vakondtúrás volt, a másodikon egy veréb. (Ford.: Lipcsey Júlia)
