Népújság, 1982. december (33. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-02 / 283. szám

NÉPÚJSÁG, 1982. december 2., csütörtök 3. Tanácsi döntés nyomán - Kérdések a lakásgazdálkodásról Az elosztás új szabályai a megyeszékhelyen Hol épülhetnek családi házak? Az elmúlt évtizedben nyolcezer család költözhetett új otthonba a megyeszékhelyen. Közülük hatezren tanácsi kijelölés alapján. Ugyanakkor az 1971-ben hatályba lépett lakásügyi szabályozás óta megháromszorozódott a nyilvántartott kérelmek száma. Egerben a mennyi­ségi lakáshiánnyal együtt a növekvő minőségi lakás­igények is feszültségeket okoztak. Mint mindenütt, itt is aránytalanok voltak a lakásbérlettel, a vásárlással és fenntartással kapcsolatos kiadások. Széles körű társadalmi vita után a városi tanács testületé októberben fogadott el új tanácsrendeletet a lakásgazdálkodás, az ingatlanok értékesítésének helyi szabályairól. Nincs lakbérövezet Dr. Varjú Vilmos, az egri városi tanács elnöke kérdé­seinkre adott válaszában elő­ször a rendelet tervének vi­tájában felszínre került sok módosító javaslatról beszélt: — A központi irányelvek alapján kidolgoztuk e terve­zetet, s- azt bemutattuk a városban élő, dolgozó igazgatási, jogi szak­embereknek. Jogsegély­szolgálatok vezetőitől, válla­lati jogtanácsosoktól, az OTP, a bank szakértőitől, a körzeti pártszervezetek, a népfrontbizottságok képvise­lőitől kértünk véleményt. Így például a javaslatok nyomán növeltük a letéti dí­jakat, a nyugdíjasok lakás- kiutalásánál pedig rugalma­sabb jövedelmi határokat állapítottunk meg. A lakbér- övezettel kapcsolatban két változat került a végrehajtó bizottság elé; az egyik a felosztás mellett szólt, a má­sik egységes lakbéreket ja­vasolt az egész városban. Sok érv és ellenérv után a tes­tület az utóbbi mellett dön­tött. Hiszen például a für­dőövezetnek, a belvárosnak is vannak hátrányai az ott- lakók számára, a lakótele­pen pedig előny a magasabb komfortfokozat. Természete­sen a lakásonkénti egyéni el­bírálás tartalmazhat ked­vezményeket. Az ingatlanke­zelő vállalat már megkezd­te a felméréseket, ennek alapján döntenek a kedvez­ményekről is. Nézzünk né­hány példát: alagsori lakás­nál húsz százalék, zárt ud­varra néző, négyszintesnél magasabb épületben lévő la­kásnál tíz százalék, fal- nedvesedés miatt tíz száza­lék, ha vasútvonal mellett egy szoba a vasútra néz tíz százalék lehet a lakbérked­vezmény. Mindezekről részletesen olvashatnak hamarosan az érdeklődők. A tanács sok- szorosíttatta a rendeletet és elküldi minden munkahely­re, lakókörzetbe a városban. Gyakrabban cserélni Az új lakásügyi rendelke­zés szerint: 1983. január 1. és június 30-a között meg kell újítani minden lakásigény­lést, kivéve természetesen azokat, amelyeket vala­milyen névjegyzékbe már felvettek. Az új szabályozás alapján ezután nyerhetnek pontos képet az igénylők számáról, helyzetéről. Szigo­rúbb elbírálással veszik fi­gyelembe azt, hogy az illető mióta él, dolgozik a megye- székhelyen. A jobb elosztást szolgálja, hogy általános gyakorlattá válik a lakáscsere. Erre kü­lön ösztönöz a mostani ren­delkezés, azzal, hogy az életmód, az életkörülmények változásait figyelembe véve fokozatosan elégíti ki egy- egy család lakásigényeit. Az épülő új lakások harminc százalékát tartják fenn a cserealapra. Az új lakásba költözéskor megüresedő ré­gebbiek 30—40 százalékát átadják az ingatlankezelő­nek, amely a bérlők egymás közötti cseréjének lebonyolí­tója lesz. Egyébként az első alkalommal lakáshoz juttatott fiatalok számára is a meg­üresedetteket ajánlják fel. S itt meg is kell állnunk egy pillanatra. Mint a tanács igazgatási osztályán megtud­tuk, a kiutalások miatti fel­lebbezések túlnyomó többsé­ge azért érkezik, mert nem új lakást kapott az igénylő. Egyénileg természetesen ért­hető a törekvés a minél szebbre, minél jobbra. De akik a mind szélesebb körű társadalmi ellenőrzés mellett a kiutalást intézik, éppen az igazságosabb elosztás, a fo­kozatosság érvényesítése miatt vonják be nagyobb számban- a használt lakáso­kat is. Természetesen meg kell követelni, hogy újszerű állapotban adják át elhagyott otthonukat a bérlők, ott pe­dig, ahol az elhasználódás mértéke valóban nagy, bér­kedvezményt is kaphat az új lakó. A fiatalok garzonházáról sokat beszéltünk már. A ta­nács elnökétől ezúttal azt kérdeztük; milyen garanciá­kat lát, hogy a tervezett fo­lyamatos ki- és beköltözés meg is valósul? — A fiatalok garzonházá­nak műszaki átadási határ­ideje december 10. Egyelőre úgy tűnik, csúszik ez az át­adás. Nagy érdeklődést vál­tott ki ez a kezdeményezés, csaknem ötszáz igénylő érke­zett az elosztható 174 lakás­ra. Bérlőkiválasztási jog gyakorlására 24 lakást ad­tunk át vállalatoknak. Ezút­tal az egyedülállókat kiszo­rították a fiatal házasok — hosszú vita után közösen döntöttünk így. A garzon- ház-építés egyébként folyta­tódik: a Trinitárius utcában 18—20 lakás épül majd. ki­zárólag fiatal pedagógusok­nak. Kétszer 25 lakás építé­se kezdődik 1984-ben. Ezeket az OTP értékesíti majd és a mindenkor forgalmi érték­ben visszavásárolja. — A garancia természete­sen kétoldalú. Mi gondosko­dunk arról, hogy a kiköltö­zők nagyobb lakást kapjanak az újak közül. Előtakarékos- sággal viszont a fiataloknak is föl kell készülniük' az anyagi terhek vállalására. Aki saját pénzét, munkáját adja... — Kevés a telek itt a vá­rosban ahhoz, hogy nagy számban épülhessenek csalá­di házak vagy korszerű, cso­portos lakóépületek. Hogyan keresi a megoldást a tanács? — Az Almagyar—Merengő domb beépítésére készült tervek szerint csaknem ezer korszerű csoportos családi ház épülhet ott. Nagy össze­geket emészt föl azonban a kisajátítás és a közműépítés. Ezekből valamennyit a ta­nácsnak is át kell vállalnia. Egyébként a célcsoportos la­kásépítésekre szánt keretből el is vettünk új területek beépítésének előkészítésére. Itt a dombon már kisajátí­tottunk 360 lakáshoz alkal­mas területet. Az OTP érté­kesíti majd ezeket, felszá­mítva a közmű költségeit is. Jövőre megkezdődik az épít­kezés, saját erőből, családok összefogásával, szabadabban alkalmazva a technológiá­kat. — A másik, egészen új le­hetőség, a Felnémet felé eső területen, az úgynevezett Pásztorvölgyben adódik. Itt 120 négyszögöles, zártsorú telkeket alakítunk ki, körül­belül ötszázat. Megkezdődött a mezőgazdasági művelésből való kivonás, viszonylag ol­csón juthatnak telekhez az igénylők. Az udvarokban kis­állatok tartására is módjuk lesz a tulajdonosoknak. — Az általános rendezési tervünk egyébként a város sok részében oldja fel az építési tilalmakat. Területe­ket szabadítunk föl ezzel, ahol új lakások épülhetnek, régieket korszerűsíthetnek a tulajdonosaik. Tetőtérbeépí­téseket kezdeményezünk az ingatlankezelő és a műszaki osztály felmérései alapján, többek között a Marx Károly utcában, a Katona téren, az Alkotmány utcában vannak már ilyenek, aki saját Pén­zét, munkáját adja, annak mindenképpen igyekszünk az igényeinek megfelelő lehető­ségeket is nyújtani a lakás­hoz jutásban. ★ Néhány adat illusztrá­cióképpen az elmondot­takhoz. Célcsoportos la­kást az idén a tervezett 322 helyett 361-et adnak át Egerben, ha nem „csú­szik” át a 198 garzonla­kás. Összesen 968 lakás­nak kell megépülnie köz­ponti pénzekből a VI. öt­éves terv ideje alatt Egerben. Egyedi társas­házból, lakásépítő szövet­kezet által átadott új ott­honból a tervezettnél jó­val kevesebb lesz az idén. A következő évek na­gyobb lendülete pótolhat­ja az eddigi lemaradást a családi házak építésében. Hckeli Sándor A lábatlani módszer példa is lehet Cement — olcsóbban ✓ A Lábatlani Cementgyár dolgozói az év eleje óta ter­vükhöz képest hárommillió forint értékkel kevesebb hő- eneriát — szenet, áramot, gázolajat — használtak fel, s ezzel teljesítették egész éves takarékossági vállalá­sukat. A takarékosabb gazdálko­dás érdekében mindenek­előtt a cementőrlő malmok alaposabb kihasználására törekedtek, de olyan bére­zési és jutalmazási rendszert is bevezették, amellyel ér­dekeltté tették a munkáso­kat abban, hogy gazdaságo­sabban, kevesebb villamos energiával őröljék a cemen­tet. A klinkerégető kemencék irányítói a technológiai fe­gyelem szigorításával taka­rítottak meg jelentős értékű hőenergiát. A költségek csökkentését eredményezte az is, hogy álalakították a gyár vízhálózatát, össze­gyűjtik a már egyszer hasz­nált ipari vizet, amit újból hasznosítanak a nyersanya­gok őrlésénél. (MTI) ízig-vérig kőbányászok A robbantóra nem vár hal nal — Amikor ide kerültem a recski kőbányába, vagon­rakóként kezdtem a mun­kát. Ez pontosan 1956. már­cius 9-én volt. Három és fél hónapon keresztül lapátol­tuk a követ a gumiszalagra. Ez jelentette a próbát. Aki itt megállta a helyét, az mehetett a bányába, a ter­melésbe. A vagonrakók ugyanis akkoriban naponta 25—26 tonna követ lapátol­tak. A fizetés? Nem volt rossz. Úgy 1200—1300 forint körül kerestünk. Az 50-es évek végén ez jó fizetésnek volt mondható. Na, igaz, ezt követően sem kerültem könnyebb fizikai munkára. Egy évig csillés rakodó- munkásként dolgoztam. Azért csak ilyen rövid ideig, mert megbetegedtem. Két­harmadát kivették a gyom­romnak. Miután felgyógyul­tam, vágányépítő lettem. Ez már könnyebb munkának számított, habár egy-egy sín­pár, amit mozgatnunk kel­lett, talpával együtt olyan 100—110 kilogramm súlyú lehetett. „Én Is féltem.. — Ekkor az egyik kollé­gám lezuhant a sziklafal­ról. Szörnyethalt. Fúró volt. Az volt a feladata, hogy ap­rítsa össze a nagyobb töm­böket. Ez már 1959-ben, vagy 60-ban lehetett. Az emberek — még a kőbányá­szok is — féltek a fúró­szakmától. A tragédia után nem találtak embert az ő helyére. Jelentkeztem, azóta én is fúró vagyok. Nem tit­kolom, én is féltem, s félek ma is. Az a feladat, hogy robbantás után letakarítsuk a le nem szakadt lógó kö­vektől a sziklafalat. Mind­ezt felülről biztonsági kö­téllel lefelé ereszkedve. Fi­zetés? Az elmúlt év átlaga jó volt. Most viszont októ­ber 1-től visszavontak egy bizonyos százalékot. Egyé­nileg, a termelés után fizet­nek. Sokkal jobb lenne, s ösztönzőbb is a csoportbér. Mert ha valaki szabadságon van, vagy beteg, a munkát akkor is el kell végezni. — Amióta én itt vagyok, hét kollégámat temettük el a csoportból. Közülük kettő baleset áldozata lett, a töb­bit a betegség vitte el. He­tente 40 órát dolgozunk. Na­ponta 8.24-et. Azért a bizo­nyos 24 percért 20 napon­ként egy-egy szabadnapot kapunk. A bányászkedvez­mény annyi, hogyha valaki építkezik, az 70 tonna követ kap ingyen. A fiam a tanulást választotta — Amikor az internáló­tábor megszűnt, 1953-ban, akkor kerültem ide. A hár­mas szintet alakítottuk ki akkor. Ma már az a bizo­nyos hegy, ami akkor a hár­mas szintet jelentette, szinte eltűnt. A feladónál a csillé­ket rendeztük. Én a közvet­len termelésbe csak 2 és fél év után kerültem, mint bunkózópakoló és kőhasító. A robbantócsoportnak 1962- ben lettem a tagja. Büszke vagyok erre. Tekintélyt je­lent a robbantó-fúróbrigád- ban dolgozni! Igaz, sokszor éppenhogy csak elkerült a halál. Volt egy nagyon csú­nya balesetem is. Egy szik­Haluszek István laomlás után nem tudtam kitérni egy hatalmas kő­tömb elől, és az eltalálta a gerincemet. Összetört több bordám is. Igaz, összeforrt magától. Orvos csak nagyon ritkán látott, pedig nagyon sokszor megázunk, s kegyet­lenül megfázunk. Ugyanis ha esik, ha fúj, a robbantó- nak menni kell. Ha már be van készítve a robbanó­anyag, s elkezd esni az eső, nem lehet az eresz alá hú­zódni. Végig kell csinálni a robbantást. Hogy veszélyes? Megszoktam. Egy tény: na­gyon figyelni kell. — Fiam 32 éves, nemrég végzett a műszaki egyete­men. A Mátravidéki Fém­művek Siroki Gyárában dol­gozik. Még gyerek volt, amikor kihoztam ide, meg­Recski hangulat (Fotó: Perl Márton; Magdus József mutattam neki a kőbányát, a munkát, ö a tanulást vá­lasztotta. A feleségem szin­tén a MÁTFAFÉM-nél dol­gozik, már nagyon sokat el­mondta, hogy menjek én is oda. Lehet, hogy könnyebb lenne, de én már nem tud­nám itthagyni a bányát. Voltam én itt üzemi párt­titkár, innen lettem munkás- őr, és tavasszal innen fogok nyugdíjba menni. Két olyan ember vallott munkájáról, mégpedig sor­rendben Haluszek István és Magdus József, akik rop­pant nehéz fizikai munká­val keresik kenyerüket. Fő­nökeik úgy jellemezték őket, hogy ízig-vérig kőbá­nyászok. Ennél nagyobb di­cséret nemigen létezik ezekben a berkekben. Még akkor sem, ha kettejük ki­tüntetései egy kisebb kiállí­tás anyagát is képezhetnék. Magdus József kiváló mun­kásőr, a Haza Szolgálatáért Érdemérem bronz fokozatá­nak tulajdonosa, az építő­ipar kiváló dolgozója, meg­kapta a Munka Érdemrend bronz fokozatának kitünte­tését is, kétszer pedig a vál­lalat kiváló dolgozója címet. Haluszek ez utóbbit négy­szer megkapta. Egy minisz­teri kitüntetéssel is büsz­kélkedhet: kiváló munkáért. A Munka Érdemrend bronz fokozatának ő is tulajdono­sa. S még mielőtt tovább folytatódhatna vallomásuk, egymásra néznek, bólinta­nak, majd fölpakolnak, siet­ve elköszönnek, s elindulnak természetátalakító munká­juk felé. Egyikőjük még visszaszól: a robbantóra nem várhatnak... Kis Szabó Ervin Kőaprítás bányász módra

Next

/
Thumbnails
Contents