Népújság, 1982. november (33. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-10 / 264. szám

NÉPÚJSÁG, 1982. november 10., szerda 3. Több szakemberre lenne szükség Helyzetkép megyénk termelőszövetkezeteiből Gubis Ferenc a nagyszáltekercselő munkáját ellenőrzi Nemcsak szakmai berkek­ben emlegetik sokszor, hogy szűkebb hazánk közös gaz­daságaiban nincs elég meg­felelő végzettségű szakem­ber. A nem éppen szívderítő helyzetről kérdeztük Szemán Bélát, a TESZÖV oktatási, közművelődési és sportfe­lelős főmunkatársát, aki nemcsak összegzést adott, hanem utalt a legfontosabb feladatokra is. Lassú fejlődés — A megyei párt-vb 1979. augusztus 21-én tárgyalta szövetségünk jelentését, s határozatokat is hozott, olyanokat, amelyek egyértel­műen előírták az érintettek teendőit. Ennek alapján el­készítettük az elkövetkező öt esztendőre vonatkozó in­tézkedési tervet. Lehetősé­geinkhez képest mindent megtettünk az abban fog­laltak időarányos valóra vál­tásáért. Erre törekedtek a tsz-ek is, bár nem boldogul­tak minden téren. így aztán a reméltnél jóval lassűbb fejlődés bontokozott ki. Érdekesek a részletek is, hiszen arra utalnak: hol a legégetőbbek a gondok. — Elnökségünk október végi ülésén elemezte az el­múlt három esztendő során megtett utat. Megállapította, hogy a diplomások száma 152-vel növekedett. Ez ör­vendetes, ám az elért szint­tel korántsem szabad meg­elégedni. Senki sem vitatja a gazdasági értékelő tevé­kenység fontosságát. Ebből következik, hogy a jelenle­ginél jóval több közgaz­dászra lenne szükség. Pilla­natnyilag tizenhárom az ' egyetemet, ötven a főiskolát végzettek száma. Egyáltalán nem megnyugtató az, hogy huszonegy szövetkezetben nem foglalkoztatnak ilyen képesítésűeket. Zavaró aránytalanságok Mintegy ezerrel gyarapo­dott az érettségizettek tábo­ra. Ez kétségkívül előrelépés, mégis akadnak felszámolan­dó nehézségek. — A gárda zöme a pénz­ügy és a számvitel terén kamatoztatja tájékozottsá­gát, hozáértésük révén ja­vult az okmányfegyelem, az értékelő, az elemző munka. Ugyanakkor az is tény, — semmiképp sem szabad ró­la megfeledkezni, — hogy még mindig hiányoznak a középfokú végzettségű szak­emberek az erdészet, a ker­tészet és az állattenyésztés területén. Az se szívderítő, hogy a középszintű és a munkahelyi vezetők 19 szá­zalékának csak nyolc általá­nos iskolája van. A szakmunkások száma — 1978. december 31-hez viszo­nyítva — mindössze 192-vel nőtt. — Ez azért is elgondol­kodtató, mert az igények je­lentős mértékben fokozód­tak. A képzési tervet — 1981. végéig az állattenyész­tésben csak 13,5, a kertészet­ben pedig mindösze 8,2 szá­zalékban teljesítették gazda­ságaink. Ezt nem lehet elfo­gadni, hiszen a megfelelő is­meretek hiánya akadályoz­za az új technológiák beve­zetését, a különböző techni­kai berendezések megvételét és hozzáértő kezelését. Az se jó jel — mivel csak rész­ben magyarázható a tovább­képzéssel, illetve nyugdíja­zással —, hogy a betanított dolgozók száma mintegy SOO-zal csökkent. Szerencsé­re jó néhány helyütt van­nak életképes kezdeménye­zések: beváltak a kihelye­zett _ szak- és betanított munkásképző tanfolyamok, például Nagyrédén, Feldeb- rőn, Andomaktályán, Gyön­gyöspatán, Verpeléten, Zagy­vaszántón, Hatvanban és Viszneken. Mi a teendő A legutóbbi elnökségi ülé­sen a megoldandó felada­tokról is szó esett. — Mivél eredményeink nem elég kielégítőek, hatá­rozottabb intézkedésekre van szükség. A helyi vezetőknek mindent meg kell tenniük azért, hogy az emberekben felkeltsék az ismeretgyara­pítás vágyát. Egy biztos: a gondok, ha nem is máról holnapra, de hosszú távon felszámolhatók, s ez vala­mennyi termelőszövetkezet, azaz az egész népgazdaság érdeke is. Pécsi István A bápyászfeleségek foglal­koztatására jött létre 15 éve Rózsaszentmártonban. az egykori 7-es akna területén, a Fővárosi Műanyagipari Vállalat telephelye. Kezdet­ben golyóstollakat, apróbb műanyag tárgyakat szerel­tek össze. Ma poliészterből készülnek egytől száz köbméteres me­zőgazdasági, vegyipari, célra alkalmas tartályok százai, csővezetékek, kilométer hosz- szúságban. Termékeik igen keresettek. A jövő évi ka­pacitás jelentős részét már le is kötötték a megrendelők. Az idén 125 millió forintos árbevételi tervet hoznak a vállalatnak a rózsaszentmár- toniak. Imre Józsefné három mázsa szőlőkötözőt készít a műszak alatt az ügyes gép segítsé­gével (Fotó: Szabó Sándor) SZERVEZŐK A GYÁRBAN Több rangot a munkának A kezdeti gyanakvás után már látják az egri Finom- szerelvénygyár pneumatika gyárrészlegének dolgozói, hogy az angol és magyar üzemszervezési szakembe­rek nem ellenük, hanem ér­tük tevékenykednek. Fel­mérést már a Bervában is sokfélét készítettek, de erre a mostani vizsgálatra és a gyakorlati hasznára érdemes máshol is odafigyelni. Stopperóra nélkül A mai gazdasági világunk­ban a munka mérése nélkü­lözhetetlen eszköze lett a korszerű vállalatvezetésnek. Termelő területeken hazánk­ban sem fehér holló már az úgynevezett MTM-eljárás al­kalmazása, (mozdulatelemzé- ses munkatanulmányozás és munkakialakítás). Ennek az a lényege, hogy a lehető legésszerűbben berendezett, kényelmes munkahelyen, a legkisebb ráfordítással pro­dukálható legyen a lehető legnagyobb termelékenység. Ilyen felmérések során az­tán nyilvánvalóan felszínre kerülnek a munkavégzéshez kapcsolódó egységek szerve­zetlenségéi, az ösztönzés hi­bái, vagy a gazdasági kör­nyezet visszafogó hatása. Az MTM minden előnyét magában foglaló, de annál sokkal gyorsabb eljárás a MOST, az angol Mynard- cég által kidolgozott eljárás, amelynek meghonosítását aí egri Finomszerelvény­gyárbán kezdték el. Emberi dolog, hogy a munkások nem szeretik, ha teljesítményüket stopper­órával mérik, ezért prak­tikus a munkamérés az elő­re meghatározott idők rend­szerével. A Maynard-MOST- módszer, azért jobb minden eddiginél, mert kitalálta, hogyan lehet az MTM_nél negyvenszer gyorsabban el­végezni a tényrögzítést. Ugyanis: az ipari tevékeny­ség mindig egy bizonyos módszer szerint történik. Először meg kell fogni azt a munkadarabot, majd a művelet elvégzése utón le­tenni. Ez és ami közte tör­ténik még. mindössze négy mozdulaisorrend-modellel le­írható. A MOST-eljárás újdonsá­ga, hogy az előre nyomtatott űrlapok betűjeleihez, a befolyásoló tényező függvé­nyében, egy kártya index­számai — melyek egyben az időértéket is jelentik — fejből is könnyen beírhatok. A választott skála szerinti teljesítményszint, azonos te­vékenységhez, mindig azo­nos időértéket ad. A veszteségek tartalékok Nincsen olyan munkavég­zés, amit ne lehetne még célszerűbben, még magasabb szinten végezni, vagyis min­den módszert meg lehet javítani. Ebből az elvből ki­indulva a veszteségek egy­ben mindig tartalékokat is jelentenek. Az angol szer­vezési metodika a produk­tív és a termelőmunkát irá­nyító, kiszolgáló részekre bontja a munkavégzést. A veszteségidőket feltárva, a dolgozóknak folyamatosan, nem pedig kampány jelleg­gel kell kihasználniuk lehe­tőségeiket. A Maynadr által kidolgo­zott MOST-alapú munka- szervezést a Finomszerei- vénygyárban az Ipargazda­sági és Üzemszervezési In­tézet szakemberei tanfolya­mon oktatták. A résztvevők egy csoportja a módszer al­kalmazására jogosító vizs­ga után létrehozott team­ben, a gyakorlatban kama­toztatja tudását. A pneuma­tika-gyártmányok önköltsé­gének és átfutási idejének, a munka termelékenységé­nek növelése is egyben a végcél, amihez megfelelő ösztönzési rendszer párosul. Mivel a normák egyben a szervezés segédeszközei is, előnye ennek az új rend­szernek, hogy lehetőséget ad a helyes munkairányításra. Az úgynevezett standard időbankba táplálással ezek a tények későbbi esetekben is módszerek kidolgozásá­ra, normák számításához használhatók. Apró ötletekkel Anyagra, szerszámra kell-e vadászniuk a dolgozóknak? Sokat kell-e hajlongni mű­szakonként? Ha a földön tárolt láda egy asztalon, vagy egy guruló kocsin len­ne elhelyezve, máris köny- nyebb lenne a munka. A szerszámok, készülékek cél­szerű elhelyezése. Ilyen és hasonló észrevételek töme­géből áll össze az a kép, amely a dolgozó munkakö­rének gazdagításán túl, a monoton-egyhangú műve­letek kiegészítésével részle­tes, konkrét javaslatot tar­talmaz a módszerek tökéle­tesítésére. A mozdulatelemzéses tanul­mányok alapján az egész pneumatika gyáregység te­rületére tipizált normákat alakítanak ki. Az öntődére már kidolgozták azokat az összesítőlapokat, amelyek segítségével gyorsan számít­hatók a mellékidők. Mate­matikai, statisztikai módsze­rekkel gépenkénti veszte­ségvizsgálatot is végeztek. A személyenkénti teljesít­ményt is a MOST-módszer alapján mérik majd. Gazdaságosabban, szer­vezettebb körülmények kö­zött, könnyebben! — ez ad több rangot az új munka­végzésnek, ami megfelelő ösztönzési rendszer alkalma­zásával biztosítékul szolgál a termelékenység növelésé­re. A kompresszorüzem és a hevesi gyáregység területé­ről már beiskolázták azokat a résztvevőket, akik a jö­vő évi felméréseknél bekap­csolódnak az új rendszerű szervezési munkába. Ezért újabb tizenöt dolgozó végzi majd el a Finomszerel- vénygyárban a MOST-tanfo­lyamot. Simon Imre Három évtized - három percben II rendész — Amikor 1948 tavaszán az állami tűzoltókhoz bevo­nultam, hogy elvégezzem a tiszthelyettesképző iskolát, még nem gondoltam arra, hogy más munkaterületen fogom hasznosítani az itt szerzett tapasztalatokat. A dohánygyárba 1954 májusá­ban kerültem tűzoltópa­rancsnok beosztásba. Nyolc­tíz társadalmi funkcióban lévő beosztottam volt akkor, s az egyik legnagyobb fel­adatot az jelentette, hogy megismertessem velük a „profiknál” szerzett tapasz­talatokat. A kisebb-nagyobb nehézségek ellenére meg tudtuk oldani a feladatot. Ezt jelezte az a bizalom is, amit a gyár vezetőitől kap­tam: 1963-tól a tűzrendészet mellett, az általános rendé­szet vezetőjévé neveztek ki. Ez meglehetősen összetett feladatot jelentett, s azt, hogy mindkét foglalkozásnak hi­vatássá kellett válnia. Itt ugyanis nemcsak a terméket, a cigarettát kellett véde­nünk, hanem feladatunk volt az egész gyár őrzése, tűzvédelme, a gépek meg­óvásától egészen a munka­fegyelem kérdéséig bezáró­lag minden hozzánk tarto­zott. Amit naplójába felje­gyez a portás, amögött fo­rint van. Mégpedig nem is kevés. — Állítom azt is, hogy az emberek 99 százaléka becsü­letes. Azonban a fennmara­dó egy százalékra nagyon oda kell figyelni, mert pilla­natok alatt széthordanák a fél gyárat is. A legnagyobb eredménynek azt tartom, hogy sikerült olyan tekin­télyt kivívnom, amivel elér­tem: nagyobb szabálytalan­ságokat meg sem próbálnak elkövetni azok, akik ismer­nek. Komoly ügyem, na­gyobb mennyiségű cigaretta lopása körülbelül 6—8 éve fordult elő utoljára. Igaz, azt sem gyári dolgozó követte el. s pillanatok alatt elfog­tuk a tettest. Mindezt Somlai József, az Egri Dohánygyár főrendésze mesélte el munkájáról, még­pedig olyan szenvedéllyel, amivel bebizonyította, hogy a szó legszorosabb értelmé­ben hivatásának érzi azt, amit csinál. Joggal büszke eredményeire. Családjából a felesége is hasonló munka­körben dolgozik, belső ellen­őr. Sőt, 28 éves lánya is kö­zel áll a szakmához: igaz, ő nem a társadalmi tulajdon őrzését választotta hivatá­sul, hanem a minőség ellen­őrzésével foglalkozik. Hol máshol dolgozhatna, mint a dohánygyárban. Az élelmi- szeripari főiskola elvégzése után műszaki ellenőri beosz­tásban. A rendész életét lassan ki­tölti a két unokájával való foglalkozás. Habár még négy év hátra van a nyugdíjig, azt már megállapíthattuk, hogy igen nehéz körülmények kö­zött becsülettel helytállt, csaknem három évtizeden át munkahelyén. Ezt igazolja több kitüntetése is, amelyek között megtalálható a Mi­nisztertanács által adomá­nyozott Kiváló Társadalmi Munkáért, valamint nemré­giben kapott A Haza Szolgá­latáért Érdemérem ezüst fo­kozata is. (kis szabó) (Fotó: Szabó Sándor) 'JR»:”* Toll Á és tartálym Eltörpül az ember a 100 köbméteres tartály „gyomrában”

Next

/
Thumbnails
Contents