Népújság, 1982. november (33. évfolyam, 257-281. szám)
1982-11-06 / 261. szám
8 IRODALOM'ÉS MŰVÉSZET NÉPÚJSÁG, 1982. november 6., szombat Ma, amikor a Szovjetunió megalakulá- - sának hatvanadik évfordulóját ünnepeljük, I talán nem lesz felesleges, ha egy kis kitérőt teszünk a múltba, hogy mai szemmel lássuk azt, ami volt — és nem is olyan | régen, alig hetven évvel ezelőtt. Itt fekszik előttem egy rendőrségi feljelentés másolata: „Gavriil Fjodorov csiz- maványoló és kocsikasfonó (ismert csuvas népi énekes. — A szerző .megjegyzése) szabadelvű, lázító dalokat énekel.” A feljelentésre a csendőrség V. ügyosztályának vezetője a következőket jegyezte fel: „Fent nevezett eretneknek megtiltani a dalok éneklését. Foglalkozzék inkább otthon a kasok fonásával." Ez a dokumentum, mondhatni, csak egy szokványos, jelentéktelen láncszem a következetes cári politika láncában, améllyel nem csupán a mi népünk szabadságát és tehetségét kötötték gúzsba. Ez a politika századok folyamán alakult ki, és ki tudja, hány névtelen tehetséget semmisített meg, s hagyott örökre az ismeretlenség homályában. Csak több mint kétszáz év múlva, már napjainkban szereztünk tudomást arról, hogy a pétervári Nyári kert híresen szép kovácsoltvas díszkerítését egy csuvas paraszt fia, Pjotr Jegorov készítette, aki hiá- | ba volt tehetséges építész, nem volt joga arra, hogy a nevét is ráírja az általa készített tervrajzokra. Tragikus volt egy másik földink. Nyikita Jakovlevics Bicsurin sorsa is. Bicsurin a múlt század legnagyobb Kelet-kutatója, a kilenckötetes kínai—orosz szótár szerzője, Puskin. Krilov, Odojevszkij, Nyekraszov - barátja. Sírkövén e keserű szavakat olvashatjuk: „Balsorstól űzött, serény munkása a tudománynak, aki fényt derített a történelem lapjaira.” De nem lehet végérvényesen elnyomni egy egész népben a szabadság és a tudás iránti vágyat. És amikor valamelyik hű cári hivatalnok azt jelentette, hogy a „csu- vasok elmaradott és korlátolt felfogású nép”, akkor Hja Nyikolajevics Uljanov (Lenin édesapja — A ford.), a szimbirszki népiskolák felügyelője már szervezte csuvas gyerekek részére az első iskolákat, 1. J. Jakovlev, a csuvasok későbbi nagy tanítója, már letett tizenhét különbözeti vizsgát és felvételt nyert a gimnázium ötödik osztályába, és egy fél év múlva így írt róla a helyi újság: „Sikeresen végzi gimnáziumi tanulmányait egy született csuvas.” A gimnazista Vologya Uljanov pedig egyetemre készítette elő Nyikifor Ohotnyi- kovot, a csuvas néptanítót. Csak keveseknek sikerült utat tömi a tudáshoz, a nép egész tömege írástudatlan maradt. A nép teremtő géniusza csak a bölcsességgel, emberséggel és jólelkű humorral teli mesékben, a csodálatos szépségű és költői népdalokban és a hímzések ősi motívumaiban talált kiutat. A csuvas irodalom első nagy alkotása lett Konszttantyin Ivanov Narszpi című poémája, amelyet a költő az első orosz forradalom évei alatt írt. Valószínűleg nincá egyetlen ember sem köztársaságunkban, aki ne tudná kívülről legalább néhány versszakát. A tizennyolc éves ifjú tragikus és mégis optimista dala a szerelemről már régen átlépte Csuvasia határát. Ötször, öt különböző fordításban jelent meg oroszul. És saját nyelvükön olvassák ukránok, azerbajdzsánok, tatárok, baskírok, marik, udmurtok a csuvas leány szerelmének gyönyörű és bánatos történetét Hatvan év alatt — ami kevesebb, mint egy emberöltő — köztársaságunk hatalmas, korszerű iparral, fejlett mezőgazdasággal, tudományos élettel és kultúrával rendelkező ország lett. Hogy el tudják képzelni a fejlődés ütemét, a megtett utat, csak egy példát hozok: az ipari termelés volumene íuw-nez viszonyúvá oj-szorosara nőtt! Precíziós műszereket és nagy teljesítményű ipari, traktorokat, műtrágyát és szintetikus fonalakat, motorokat, gépsorokat és textilféleségeket szállít Gsuvasia a Szovjetunió más területeire és külföldre. Befejezéséhez közeledik a csebokszári vízi erőmű, a vólgai vízlépcső nyolcadik objektumának építése. Napjainkban a valamikor írástudatlan Csuvasiában ezer lakosra számítva több közép- és felsőfokú végzettséggel rendelkező ember esik, mint Angliában vagy a Kémet Szövetségi Köztársaságban. Köztársaságunk 5 egyetemén és főiskoláján több mint 17 ezer diák tanul. A szovjethatalom évei alatt köztársaságunkban 12 ezer könyvet adtak ki több mint 82 millió példányban, 62 újság és folyóirat jelenik meg. Csebokszáriban sok kulturális intézmény, öt hivatásos színház, filharmónia, a rádió és televízió kórusa, képtár és hely- történeti múzeum működik. Köztársaságunkban, mint a Szovjetunió bármely más táján, különböző nemzetiségű emberek élnek egymás mellett. A barátság szálai, amelyek összefűzik a szovjetek országának minden nemzetét és népét, már régóta életünk meghatározó tényezői, az emberek új történelmi közössége — a . szovjet nép — megkülönböztető jegyei. És senki sem csodálkozik azon, hogy csuvas szerzők műveit több mint 50 nyelvre fordították le, hogy a Csuvas Állami Zenés Színház vendégszereplései a Szovjetunió bármely városában telt házat vonzanak. Csuvas szerzők sok műve bekerült a Szovjetunió népeinek kulturális kincsei közé. A csuvas irodalom a soknemzetiségű szovjet kultúra elválaszthatatlan részévé lett. Évente mintegy tíz csuvas mű jelenik meg oroszul. Évről évre szélesedik és mélyül a szellemi értékek cseréjének folyamata, a kulturális érintkezés formái egyre sokrétűbbek lesznek. Ennek a folyamatnak egyik jelensége az, hogy megrendezik a kölcsönös barátsági napokat más köztársaságok kultúrájának népszerűsítésére. Ilyenek voltak például a belorusz, dagesztani. ka- réliai, mordvin, mari, baskír kulturális napok Csuvasiában, a Szeszpel-ünnepségek Csuvasiában és Ukrajnában, ide sorolhatjuk a Konsztantyin Ivanov és Jakov Uh- szaj jubileumi t ünnepségeket Csuvasiában és Baskíriában, az uljanovszki területen és Moszkvában, művészeink képkiállításait Moszkvában, Gorkijban és Uljanovszkban. Nagy sikert arattak Moszkvában a hatvanadik évforduló alkalmából rendezett csuvas kulturális napok. Zeneszerzőink műveit országunk legnagyobb zenekarai és kórusai is játsszák. Csuvasia művészeinek alkotásait széles körben ismerik Moszkvában, Leningrád- ban, Kijevben, Gorkijban, Uljanovszkban, Szaratovban, Belorusziában, Dagesztánban, Karéliában, a Mordvin és Mari Autonóm Köztársaságban. Festőművészeink, szobrászaink munkáját bemutatják területi, össz- oroszországi és össz-szövetségi kiállításokon. A Csuvas Állami Tánc- és Ének- együttes Csehszlovákiában is vendégszerepeit. Testvéri egyetértésben az orosz néppel országunk minden nemzete és nemzetisége — köztük a csuvasok is — megtalálta azt az utat, mely népeink boldogságához Kezet. Egy a hazánk, közösek a gondjaink. És hazánk fölött mindig ott fog ragyogni a testvériség élő szivárványa. A, P. PETROV, az SZKP Csuvas Területi Bizottságának titkára (Lityeraturnaja Rosszija) Z. Hering Margit fordítása Mihail Széniéi: (lÁJLmn Éjjel. A Szél, panaszkodva az éjnek, fejét a tetőbe verte. Zokogott, majd sírt pttyeregve: „Hu, hű! Hi-ú!” Reszket a hangja. Mije veszett el? Mit akar? A víznek a foglya az utca. De a nyírfa alatt ketten megálltak. 0t méterre se látnak. Mire leltek? ' Mit rejt a csendjük? Mintha így állnának évek óta. Hűvös a tavaszi éj. De lobog a szívnek a lángja. Szerelmük könnyű zászlaját clbálja a szél — a lobogó lányhajat. S állnak a szerelem szobraként. Szokolay Károly fordítása A házasság Élt egy gazdag ember, volt egy lánya meg egy fia. A fiát megházasították. Kérdi egyszer a lány a sógornőjét: — Jó-e a házasság, sógorasszony? — Ej, te lány, eredj ki az erdőre, csupasz fenékkel ülj egy hangyabolyba, ha kibírod, menj férjhez — felelte a sógornője. A lány ki is ment és hogy nem bírta ki, lemondott a férjhez menésről. Derék emberek jönnek lánykérőbe, de a lány csak nem megy. Szülei adnák, ám a lány nem akarja. — Ha férjhez mennék, ki nem bírnám — mondja. így teltek-múltak az évek. Egyszer egy pásztor terelgeti arrafelé a csordát. — Hej — mondja a tehénnek —, számodra farok nincs, nekem meg feleség. — És csördített az ostorával. A faluba érve elküldött egy embert lánykérőbe. Utánament maga is, de a szülők nem akarták hozzáadni a lányukat, mert szegény volt. Ekkor a lány attól való féltében, hogy vénlány marad, erőnek erejével hozzáment. Gazdag apja házat épített nekik. Éltek, éldegéltek. Egy éjjel háltak, két éjjel, három éjjel pitykéztek. A három éjszaka hancúroztak nagyon is kedvére volt a menyecskének. — Jól becsapott a sógorasszony! — mondta. Még most is nagyon jól élnek. Csuvasból fordította: Zahemszky László » Az öregember és a Halál Élt hajdanában egy öregember. Amikor elérkezett az idő, eljött érte a halál. Lát« ja az öreg, hogy a vendég nem köszönti, hát kérdezi erre: — Ki vagy, és miért jöttél? — A Halálod vagyok, és érted jöttem! — feleli a Halál. Megijedt az öreg, de nem vesztette el a fejét, összeszedte gondolatait és azt mondta: — Tudod mit, kedves vendég, várj egy kicsit, míg megházasítom a fiaimat és unokáim lesznek. Akkor gyere értem. Beleegyezett a Halál és elment. Az öreg megházasította fiait, egy év múlva pedig unokái születtek. Akkor elkészítette magának a koporsót, és várni kezdte a Halált. Az nem váratott magára sokáig. Az öreg meglátta, és így szólt: — Készen vagyok, vihetsz! — azzal bemászott a koporsóba, és az oldalára feküdt. — Ne úgy feküdj! — mondta a Halál. Az öreg megfordult, hasra. — így sem lehet! —mondja a csontos. — Mutasd meg, hogyan kell befeküdni! — kérte az öreg, és kiugrott a koporsóból. A Halál nem sokáig gon- . dolkozott, befeküdt a koporsóba. Az öreg gyorsan rácsapta a fedelet, erősen beszögezte és belevetette a kavargó, tavaszi áradatba. Az öregek azt mondják, hogy azóta nem mutatkozik a Halál az emberek szeme előtt. Csuvasiából fordította: Zahemszky László r Elő szivárvány
