Népújság, 1982. november (33. évfolyam, 257-281. szám)
1982-11-30 / 281. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1982. november 30., kedd Szombathy Gyula és Mlklósy György a Szeszélyes évszakok egyik jelenetében hét... Kis pénz...? Nem dúskál földi javakban a Magyar Televízió sem, kiérezhető, sőt „kilátható” ez a hét műsoraiból is. Kis pénz — variálhatnánk a közkeletű mondást — kis műsor. Pontosabban: szegényes műsor. Variálhatnánk, mondhatnánk és néhány esetben a televízió igazolni is látszik, hogyha a mondás nem is éppen eredeti, de legalább a műsorok sem azok. Hogy mégsem elfogadható ez a megállapítási, arra önmaga válaszol és műsorai egynémely! kével ellentételesen igazol is a tévé. Egy kis lelemény, egy televíziós egyéniség, sok ötlet és mint valami bűvész az üresnek látszó iszákból... csiribi... csi- ribá... máris elővarázsoló- dik egy jó kis műsorocska. Kedélyes műsor. Sőt: műfaján belül még emlékezetes és tanulságos egy óra a képernyőn. Tanulságos : hogy követésre ingereljen más területeken is. Igen, a Szeszélyes évszakok szombati szórakoztató magazinjáról van szó, amelyet jóízűen, jókedvűen, csevegő közvetlenséggel vezetett az „ügyeletes” jelenlevő közönség és a nem ügyeletes, de legalább ugyanolyan hálás, ha tapsolni nem is harsánykodó tévénézők milliós fotelülői számára Antal Imre. Az ügyesen bevágott rajzfilm- kockák, a villámtréfák, a nem terjengős, mégis sokat és derűsen mondó jelenetek, a kínai cirkusz száját táttató kuriozitása, az ízlés és a mértéktartás... Csupán ennyi és ez volt a Szeszélyes évszakok. KÉPERNYŐ ELŐTT s ___________K is pénz? Igen, kis pénzzel is lehet jó műsort csinálni és sok pénzből is ki- bírhatatlant. Az ideális persze az lenne, hogy sok pénzből a nagyszerűt! Dehát, hol vannak manapság ideális lehetőségek? Még' a kabarétréfáik világában sem. Gyurkó Géza Benlcóék Alig tíz esztendővel ezelőtt egy dél-franciaországi dzsesszfeszti válón felsóhajtott mellettem egy rezignált lelkész: Ha az úr megbocsát valamiért a gyarló emberiségnek, azt a dixieland miatt' fogja megtenni. Teológiai témákban abszolút járatlan, csak annyit értettem a dologból, hogy a jazzmuzsikának ezt a klasz- szikus ágazatát a tiszteletes úr is igen kedvelhette. S valóban a New Orleans marching bandjaiből kinövő muzsika mindmáig a legkedveltebb zenék közé tartozik, napjainkban meg éppen világhódító reneszánszát éli. Méltó képviselője e műfajnak a Benkó-dixieland együttes, amely éppen a közelmúltban hozott haza a tengerentúlról — a dixie őshazájából — fesztiválnagy- díjat. A televízió jóvoltából vasárnap este azok is láthatták a zenekar fennállásának 25 éves jubileumi ünnepségét, akik annak idején nem tudtak eljutni a Budapest Sportcsarnokba. Felejthetetlen est volt. Zenekarunk világhírét mi sem bizonyítja jobban, minthogy Benkóék kedvéért Budapestre .repült Al Grey, Buddy Tate, Eddy Davis és Joe Newman. Mindannyian a „szakma kiváló dolgozói”. Negyedszázad munkája volt összekötve egy pazar zenei csokorban. Köszönjük szépen a jazzrajongók nevében. (— szvA —) A jó szándék útvesztői Százezrek figyelték érdeklődéssel a televízió -Reflektor szerkesztőségének Bűn című sorozatát, a legnagyobb érdeklődést mégis az a rész váltotta ki, amely a rákos- palotai leánynevelő intézet egyik tizennyolc éves növendékének portréját villantotta fel. A stáb, illetve Regős István szerkesztőriporter arra vállalkozott, hogy egy születésnapi „kimenő” alkalmából teljesítik az „ünnepelt” fiatal kívánságait. Az ötletet — szakmai szempontból nem volt rossz — jó szándék szülte, kár, hogy minden pedagógiai megfontoltság nélkül. Senki sem számolt ugyanis a nyilvánosság ezernyi hátrányával, a „pünkösdi királyság” jellemtorzító hatásával. A produkció sikerült, ám az alany csalódott, aztán kikerült az életbe, ahol egyedül kellett eligazodnia. Megtorpant, botladozott, végül öngyilkosságot kísérelt meg. Ebből Mi történt? címmel újabb műsor kerekedett. Ismét nem a segítőkészséget vonjuk kétségbe, mégis hangsúlyozzuk a nevelői átgondoltság, körültekintés hiányát. A „hősnő” kálváriája ugyanis egyáltalán nem egyedi, szokatlan sztori. A végkifejlet se az, az intézet igazgatónője megfogalmazta: hozzá hasonlóan jó néhányan keresnek menedéket ott, ahol a környezet védelmet nyújt a káros külső hatások ellen, ahol — bármennyire is paradoxonként hangzik —, védik, óvják őket, törődnek velük. így aztán érthető, hogy csalódtunk, s legfeljebb az elmúlt esztendők során a legalábbis hivatalosan felnőtté érett tizenéves jövőjéért aggódtunk. Olyannyira, hogy az adás idejére feledtük a műsor jellegtelensé- gét, a zsurnaliszta tétovázásból fakadó, kimunkálat- lan kérdéseit, amelyek még azt sem leplezték, hogy a történetet megrendezték. Méghozzá nem is akármilyen igyekezettel. A . baj „csak” az, hogy egyik alkotónak sem jutottak eszébe a jóakarat útvesztői, _ amelyekben csak a gyakorlati tapasztalatokban bővelkedő, a kisiklott egyéniségének hibáit orvosló tanárok tapasztalatainak birtokában igazodhattak volna el... (pécsi) James Hanley: Ő rmester — szólt a bíró —, kérem mondja el a történteket! Az őrmester a vádlottra nézett és így kezdte: — Ez az ember, kérem tisztelettel, részeg volt. Az utcán egy hatalmas zászlóval sétált, amelyen ez a felirat állt: „Emberek! Boldog életem volt!” Látva, hogy megsérti a közrendet, akadályozza a forgalmat, haladéktalanul előállítottam. — Hol az a zászló? — kérdezte a bíró. — Itt, kérem — felelte a rendőr és szétgöngyölte a hatalmas lepedőt. — Jóságos ég! — szörnyül- ködött a bíró. —* De hisz ez olyan széles, akár az utca. Kérdőn a vádlottra nézett, aki ötven év körüli, közepes termetű férfi volt. — Neve? — Henry Johnson. — Foglalkozása? — Teherautó-sofőr vagyok, uram. — Hány éves? — 56. — Nős? — Igen, uram. A feleségemmel és öt gyermekemmel élek. — Kérem, mondja el, mi történt! Minden szem a vádlottra meredt, aki vállat vont, s így kezdte: fi — Hát, uram, nagyjából így történt: Minden reggel fél hétkor kelek, reggelizem, íés indulok a munkába. Este hat körül érek haza. A minap, miközben esti teámat iszogatom, ezzel lép oda hozzám az asszony: — Olvastad, mi van az újságban? — Miért kellett- volna olvasnom? — kérdeztem. — Azt írják, rövidesen teljesen eltűnik az oxigén a levegőből — és ezzel kezembe nyomta az újságot. No hiszen, volt abban aztán minden: árvíz, gyilkosság, légi katasztrófa, tűzvész. — Milyen különös — gondoltam. — Akad még egyáltalán kellemes dolog ebben a felfordult világban? A teremben valaki eltüsszentette magát, mire a bíró így szólt: V — Csendet kérek. Folytassa, vádlott! — Szóval, ezután egész éjjel le sem húnytam a szemem, 'sehogy sem fért a fejembe, hogy hát ilyen nyomorult világban élnénk. Tegnap is például munkába menet összefutottam a szomszéddal. — Szervusz! — köszönök neki. — Milyen szép időnk van ma, nem igaz? Mire ő ezt lökte oda nekem savanyú grimaszra húzva a száját: — Ezt meg honnan veszed? » Egy utcával odébb egy ismerős asszony mosta az ablakot. Arca ' gyászosabb volt, mint a temetőkapu éjfélkor. Még köszönni sem mertem neki, nemhogy a szép időről beszéljek! No hiszen, képzelem, mit válaszolt volna! És egyáltalán: az utcánkban szinte csupa olyan ember él, akinek az arca — ha netán mosolyra rándul — úgy kezd repedezni, mint az öreg vakolat, így szóltam hát magamban: — Ha már körös-körül ilyen rút a világ, csinálok magamnak egy nagy fehér zászlót. Fehéret, mert hogy az a vidámság, a nevetés színe. — Rávarrtam az általam kitalált mondatot, alaposan felöntöttem a garatra, és — lesz, ami lesz! — kimentem vele az utcára. Igen, uram, egyszerűen részeg voltam és boldognak éreztem magam. — Emberek! — kiáltottam. — Nekem boldog életem volt! Gyertek, örüljetek, nevessetek velem harsányan, vidáman, hogy mindenki hallja! Hisz könnyebb így az élet! A tömeg pedig csak borús tekintettel meredt rám. Ügy bámultak, mint majmot az állatkertben. Netán olyan rég nem nevettek, hogy már elfelejtették, hogyan is kell azt csinálni? Csak értetlenül sugdolóz- tak és várták, mi fog történni. Aztán odalép hozzám ez a rendőr és azt kérdi tőlem, hogy mi folyik itt. Én meg mondom neki, hogy semmi különös, csak épp meg akarom mutatni ezeknek a csudabogaraknak, hogy hogyan kell nevetni, mert úgy látszik, elfelejtették. Eközben meglengettem a zászlómat. A rendőr valamin megsértődött, és így folytatta: — Na, nézzék csak, micsoda nagyokos! — Mire én ezt felelem neki: — Nem vagyok én nagyokos, egyszerű, hétköznapi ember vagyok. Pusztán elegem van ebből a keserű világból, unom már magam körül ezeket a zord, fancsali arcokat. Elhatároztam, hogy újra megtanítom nevetni az embereket, eny- nyi az egész! — Erre meg- dühödött, és betuszkolt a zsuppkocsiba. — Maga túl okosnak látszik, meg aztán a forgalmat is föltartja! — Ütőn az őrszoba felé meg azt mondja nekem, hogy sehogy sem érti, amit én itt a nevetésről összefecsegtem. Erre én azt kezdtem el magyarázni neki, hogy mi lenne nevetés nélkül a ... — Elmeszakértői vizsgálatot kérek! — üvöltötte el magát a bíró. — A tárgyalást ezennel berekesztem. (Fordította: Grabócz Gábor) Mikulástól szilveszterig Ünnepi műsorkínálat megyénkben Előadóestek, gyermekműsorok, hangversenyek, bálok December, akárhogy is nézzük, nemcsak az év végi hajrá hónapja, de az ünnepeké, s mindenesetre falun a több szabad időé is. A kicsit megpihenni, kikapcsolódni vágyókat a szokottnál gazdagabb műsorkínálat várja megyénkben. A színházbarátok például Boldogon Koós János és barátai estjének, a hatvaniak a galériában rendezett kétrészes gálának, a gyöngyösiek a Rockszínház bemutatójának, az erdőkö- vesdiek, a pétervásáriak a Lili bárónőnek, az egriek Bálint András fölléptének örülhetnek — hogy csak néhányat említsünk a jelentősebb esetek közül. A komoly zenét kedvelők Heréden és Hatvanban Ko- dály-hangversenyt hallgathatnak, az egriek Kocsis Albert fölléptével karácsonyi muzsikát. * . Az ifjak számára viszont bál bált követ majd Mikulástól szilveszterig. Fölsorolni sem lehet a rengeteg táncra hívó diszkóprogramot. Nem kevés az ismeretterjesztő előadások száma sem. Heréden például Kistere- nyei Ervin a restaurátorok munkájáról beszél, Űj-Hat- vanban Kiszely György Darwin-estet tart, Egerben Imre Samu a vidék nyelvjárásáról beszél. Külpolitikai tájékoztatót tart Sugár András Egercsehiben, Réti Ervin pedig Hatvanban. E hónapban kerül sor Egerben a Ki tud többet a Szovjetunióról vetélkedősorozat városi döntőjére is. A kiállítások legjelentősebbike az V. országos tájképfestészeti biennálé Hatvanban. A leggazdagabb természetesen a gyermekrendezvények sora. A fő és leginkább várt vendégnek mindenütt a Télapó ígérkezik. De Kálba, Makiárra, Egercsehlbe, An- dornaktályára, Rózsaszent- mártonba ellátogat Rigócsőr király, Vámosgyörkre a Kis Muck, Mikófalvára Mátyás bolondja, Gyöngyösre Vitéz László, Pétervásárára az Állami Bábszínház. Mindehhez mi mást lehetne hozzáfűzni, minthogy: Kellemes szórakozást! Üdvözlet az olvasónak Mint hírül adtuk, pénteken a Magyar Rádió Irodalmi rejtvényműsora a Megyei Könyvtár olvasóterméből, Egerből jelentkezett: Berek Kati, Budai Ilona, Csongrádi Kata, Havas Judit, Szersén Gyula, Szokolay Ottó és Váradl Hédi közreműködésével. Képünk az adás idején készült (Fotó: Szántó Györgyi Bársony Rózsi-emlékgyűrű Vasárnap a Fővárosi Operettszínházban a Cigányszerelem előadása előtt Keszler Pál igazgató ünnepélyes keretek között adta át Kovács Zsuzsának, a színház művészének a Bársony Rózsi-emlékgyűrűt. Georg Schustek osztrák állampolgár két évvel ezelőtt néhai felesége, Bársony Rózsi, az Európa-hírű szubrett emlékére alapítványt létesített a szubrett szerepkörben nyújtott kiemelkedő alakítások elismerésére. A díj odaítéléséről kétévenként a Fővárosi Operettszínház igazgatójának elnökletével öttagú ‘ bizottság dönt. A Bársony Rózsi- emlékgyűrűt először Le- hoczky Zsuzsa kapta 1980- ban. HfTFÖN EGERBEN Közgyűlést tartott a Bükki Nemzeti Park • Baráti Köre Hétfőn közgyűlést tartott a Bükki Nemzeti Park Baráti Köre Egerben, a dohánygyárban. A napirendi pontok közt szerepelt a titkári beszámoló, Bartucz Ferencnek, a nemzeti park igazgatójának felszólalása, a vezetőség újraválasztása, valamint szakcsoportok és tudományos bizottságok megalakítása. A közgyűlésen elhangzottakra; a vitára és a határozatokra későbbi lapszámunkban még visszatérünk.
