Népújság, 1982. november (33. évfolyam, 257-281. szám)
1982-11-30 / 281. szám
NÉPÚJSÁG, 1982. november 30., kedd 3. * Munkavédelem az erőműben A magasfeszültség alatt dolgozók védelmét szolgálja az EMÁSZ korszerűen felszerelt műhelykocsija Az elmúlt évhez képest eddig sokat javult a munka- védelmi mérleg a visontai Gagarin Hőerőmű Vállalatnál. Kevesebb volt a balesetek száma, összességében csökkent az ebből eredő munkakiesés időtartamai, s az esetek súlyossága tekintetében is kedvezőbb lett a kép. A hathatós intézkedések, az állandó oktatás és nem utolsósorban a rendszeres propagandatevékenység eredményeként. Tegnap egy nagyszabású kiállítással is hangsúlyozni kívánták a téma fontosságát, amelynek megnyitóját dr. Göcző Géza, az SZMT munkavédelmi osztályvezetője főfelügyelő tartotta. A mintegy kétszáz résztvevő — mert a megye több vállalatától is jelen voltak — szemtanúja lehetett manekenes munka- és védőruha-bemutatónak. Az érdeklődők láthatják a villamosenergiaipar területén használatos védőfelszereléseket, érintésvédelmi eszközökét és mérőműszereket. A Gagarin Hőerőmű Vállalat és az SZMT közös munkavédelmi eszköz bemutatója Visontán december 6-ig tekinthető meg, a vállalat területén naponta 9— 11 és 13.30—15.30 óra között. Részlet a kiállításról Világkongresszus — a vetőmagról A Magkereskedelem Nemzetközi Szövetsége (FIS) a Magyar Agrártudományi Egyesülettel együttműködve 1983. .június 6—10. között Budapesten tartja legközelebbi világkongresszusát — jelentették be a szervezők hétfőn, a MTESZ-székházban megtartott tájékoztatójukon. Hans Leenders, a FIS főtitkára elmondta, hogy a 114 tagú szervezet kongresszusain a küldöttek informálják egymást a nemzetközi magkereskedelem aktuális kérdéseiről, a piaci helyzetről és az egyes országok olyan döntéseiről, melyek befolyásolják a nemzetközi vetőmagkereskedelmet. Kidolgozzák a legfontosabb üzletkötési és lebonyolítási szabályokat is. Hazánk mintegy száz növényfaj 1500 fajtájával áll a külföldi és hazai termelők rendelkezésére. Évi exportunk megközelíti a két milliárd forintot. Kivitelünk jelenleg a hibridkukoricából, fű- és zöldségfélékből a legjelentősebb. A világkongresszus hozzájárul majd, hogy bővítsük mezőgazdasági kapcsolatainkat. Az ideérkező mintegy ezer külföldi szakember nemcsak a vetőmagtermeltető vállalatokat, hanem a mezőgazdasági termelés és kereskedelem széles körű tevékenységét is képviseli. (MTI) Ki megy ma vasutasnak? Interjú a MÁV vezérigazgató-helyettesével A vasút ma — ahogy mondani szokták — „nem a régi”. Már-már közhely, hogy valaha például a vonatokhoz lehetett igazítani az órát. A MÁV pontossága, precízsége, a rend, a tisztaság, a vasútnál tapasztalható megbízhatóság és udvariasság „fogalom” volt. A szárnyaskerék, a kék egyenruha a vágyak közé tartozott, a vasúthoz bekerülni az élet nagy szerencséjének számított Hogy mindez a „mára” mennyire jellemző — erről beszélgettünk Gulyás Jánossal, a MÁV vezérigazgató-helyettesével. — Kétségtelen, hogy gondok sokasága von redőt a homlokunkra. A vasút szinte szünet nélkül a közvélemény figyelmének a középpontjában áll, s ez teljesen érthető, hiszen évente még mindig milliók állnak velünk kapcsolatban, mint utasok vagy szállíttatók. Ez a - figyelem azonban — véleményünk szerint — azt is jelzi, hogy a vasút sorsa egy kicsit „nemzeti ügy” is. Vitathatatlan tény, hogy a vasútnak ma nincs meg az a vonzereje, ami például a harmincas-negyvenes években jellemezte. — Miért nincs meg? — A MÁV a felszabadulás előtt valóban állam volt az államban. Olyan kiváltságokat kínált, mint állandó, biztos kenyér, nyugdíj, betegségbiztosítás, önálló egészségügyi ellátás, utazási és szállítási kedvezmény, s- még hozzátehetem azt is: ruha, egyenruha. Persze, hogy sorban álltak egy-egy munkahelyért; protekció kellett ahhoz, hogy valaki bekerülhessen a vasúthoz, s aki bekerült, igyekezett nagyon megbecsülni magát. Magasra lehetett tenni a mércét a felvételnél. Valóságos vasutas generációk alakultak ki, vasutas dinasztiák ... A felszabadulással a korábbi MÁV-kiváltságok általánossá váltak, s ily módon a MÁV egy üzem, egy vállalat lett, a többi között. Mindig voltak és ma is szép számban vannak, akiket minden különleges kedvezmény nélkül is érdekel, vonz a közlekedés érdekes, változatos és nehéz világa, s nem elhanyagolható tényező volt évekig a hazai és a külföldi utazási kedvezmény. De tovább- menve: az életszínvonal általános emelkedésével mindinkább előtérbe kerültek a mi munkahelyeink árnyoldalai: az, hogy nálunk nincs se éjjel, se nappal, se ünnep, se karácsony, hogy egyes munkakörökben sokat kell túlórázni, hogy a korábbi hibák miatt a kívántnál lassabban tártunk lépést a technikai fejlődéssel, helyenként kifogásolhatók a szociális körülmények ... Megismertük tehát azt a fogalmat, hogy „munkaerőhiány". — Közben azonban a vonatok — ha késéssel is —, de mindig mentek ... — Igen, az nagyon lényeges; a vasút soha nem vesztette el olyan mértékben a vonzerejét, hogy az számottevően érzékelhető lett volna a közlekedés lebonyolításában, s számos jelből arra következtethetünk, a jövőben csökkennek munkaerőgondjaink. Persze, ez nem a véletlenek következménye. A mércét soha nem szállítottuk le az elfogadható alá, „akárkit” soha nem vettünk fel vasutasnak. Nem volt hatástalan — elsősorban a fiatalokra — a dízelprogram, a villamosítás, a nagyfokú automatizálás; ezekkel s számos más módon is lényegesen javítottunk a szociális körülményeken. Ma például gyakorlatilag minden vasutasgyereket el tudunk helyezni bölcsődében, óvodában; az ötödik 5 éves tervben 7 ezer 500 vasúti dolgozót segítettünk hozzá — valamilyen formában — lakáshoz; tovább növeltük saját egészségügyi szolgálatunk színvonalát, amely a szakkörökben is elismert; egyes munkakörökben nyugdíj- korkedvezményt biztosítunk. No, és ami egyáltalán nem az utolsó helyre kívánkozik: az országos átlag fölé emelkedett a vasutasok bére! Szerencsére még elég hosszan sorolhatnám, hogy milyen „szépek” vagyunk, ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy a vasút ma sem könnyű munkahely. Nyugdíjig zömmel ma is csak az marad meg, aki szereti a „mozdony füstjét”, aki élet: hivatásának tekinti ezt á pályát. Ügy gondolom, az elmondottakat igazolják á számok is. — Kérem, idézzen néhány fontosabb adatot! — Az utóbbi öt évben a MÁV dolgozóinak- csaknem a fele kicserélődött. Korántsem ilyen riasztó azonban a helyzet, ha azt nézzük, hogy a munkaviszonyt megszüntetőknek ugyancsak mintegy a fele nyugdíjas! A teljes vasutaslétszám ebben az időszakban — az idei prognózist is figyelembe véve — nem egészen tízezerrel csökkent, a csökkenés tendenciája azonban az utóbbi három évben mérséklődött. — öt év alatt tízezres csökkenés?! Tízezer dolgozó hiányzik tehát jelenleg a MAV-nál? — Nem, dehogy! Az utóbbi egy, másfél évtizedben, s főleg az elmúlt években a munkaerőmozgások hatására ugyanis nemcsak arra hoztunk — mint említettem — eredményes intézkedéseket, hogy legjobb embereinket megtartsuk, S minél képzettebb, műveltebb, e pálya iránt érdeklődőket nyerjünk meg. Gépesítéssel, szervezéssel sikerült azt is elérnünk, hogy a MÁV munkaerő-szükségletét jelentősen csökkenthettük. Erre egyébként elöbb-utóbb a hatékonyabb gazdálkodás igénye is rákényszerített volna bennünket. S nem tekinthettünk el néhány szükségmegoldástól sem, mint például a túlóra, vagy a tisztképzőseink öthónapos kötelező gyakorlata Bár ez utóbbiról elmondható: a szükségből erény lesz, mert a gyakorlatban is jártas tisztjeivel mindenképpen nyer a vasút. — Végül is: mekkora a létszámhiány? — Osztottunk, szoroztunk, úgy vázoltuk fel a jövő évi várható létszámhelyzetet, de akárhogy is nézzük, néhány száz dolgozó egyelőre — nincs. — Csupán ennyi? Ez a szám meglepően csekély. Ez azt jelenti, hogy ha most hirtelen mondjuk vagy kétezren kopogtatnának a MAV- nál, fel se vennék őket? — De igen. Csak nem az íróasztalok mellé, az adminisztratív létszámot ugyanis csökkenteni szándékozunk. — De — ki megy ma vasutasnak? — Mindenekelőtt a — fiatalok. Ma a Magyar Államvasutak dolgozóinak csaknem 30 százaléka 30 éven aluli, a vasút tehát nem öregszik. örvendetes, hogy a vasúti szakképesítést nyújtó szakközépiskolák iránt például évről évre nagy az érdeklődés; tavaly is félezer fiatal fejezte be itt tanulmányait és 80 százalékuk el is helyezkedett a MÁV-nál. A társadalmi tanulmányi ösztöndíjak adományozásának lehetősége már két évtizede jelentős segítséget nyújt a szakemberhiánnyal küzdő szolgálati ágak munkaerő-utánpótlásához. A múlt tanévben mintegy ezernyolcszáz ösztöndíjasa volt a MÁV-nak, közülük több mint 200 egyetemen és főiskolán, csaknem ezer pedig szakmunkás- képző intézetben tanult. (D. G.) Egy példa a megváltozott munkakörülményekre: Infravörös fény irányítja a pályakarbantartó gépeket az egykori kram- pácsolás helyett (Fotó: Perl Márton) A hét öröme-gondja Feldebrőn A must kiforrt, de víz még nincs - Késik a pesti kazán is - Javult a közvilágítás, az úthálózat Decemberben nyitják a műemlék templomot Feldebrő nemcsak öreg templomáról nevezetes, hanem mindig igen sokan termesztettek itt szőlőt. Ma is fejlett a Rákóczi Tsz borászata, és legalább 180 olyan adózót tartanak nyilván, akik háztáji és magántelkükön ezt a kultúrát művelik. Az idén a tervezettet jelentősen meghaladta a termés, a must javarészt kiforrt, le is fejtették, sőt a buzgóbbak már javában kortyolgatják a feídebrői dombok levét. Tehát a családi gondok enyhültek. Ez ugyanakkor nem mondható el a tanácsról. — Nem, mert 780 ezer forintból nagyon szépen felújítottuk a községi orvos rendelőjét, lakását. Sőt központi fűtéssel és villanykályhával is elláttuk, hogy a közeli években fűtési gond ne akadályozza az egészség- ügyi ellátást — mondja Bőhm Béla vb-titkár. — Hanem az iskolánál mindmáig nem tudtuk üzembe helyezni a kész központi fűtési rendszert, mivel a pesti Szerelvényértékesítő . Vállalat az október 15-re visszaigazolt kazánt nem szállította le. Ez a korszerűsítés szintén sok pénzünkbe került és talán csak Lénárt István gépészmérnök segítségének köszönhető, hogy együttes energiatakarékossági pályamunkánkkal félmillió forintot nyertünk a községnek. Ehhez saját erőből még 250 ezer forintot tettünk, hogy minden költséget fedezhessünk. Tehát ahogyan mondtam is. Morvái András igazgatónak és száz növendékének ebből egyelőre öröme nem származik. Beszélgetésünk során azt is elmondotta a feldebrőiek fiatal tanácstitkára, hogy az utóbbi hónapokban sokszor türelmetlenkedett nála Kiss Béla, Ferenczi Jolán, Lénán László, Kiss Györgyné, akik tanácstagi minőségben a kazincbarcikai Vízmű Vállalat késedelmes munkáját kifogásolták. Mert 1980 óta hiába épült meg a tároló és a kezelő, hiába fektettek le 11 kilométernyi vezetéket a községben, a május 31-re ígért átadást a jelzett cég mostanáig sem teljesítette. Jelenleg a vastalanító rendszer beépítését végzi egyik alvállalkozójuk, és ha ez a munka sikerrel halad, akkor december derekán talán már élvezhetik a feldebrőiek a közkifolyók vizét. Egyébként a lakossági bekötések iránt is igen nagy az érdeklődés faluszerte. Eddig háromszáz igénylést tart számon a vízmű társulat. Ami viszont legalább kétszáz Sírokba eljáró munkásembernek szolgált örömül, a közvilágítás bővítéseként higanygőzlámpákkal látták el a vécsi utat a sütőüzemtől a MÁV-állomásig. Az Egri út és a Bajcsy-Zsi- linszky út pedig 440 ezer forintból burkolatot kapott, amit további 100 ezerrel a lakosság toldott meg. — Idegenforgalmi stopomból nagy jelentőségű községünkben a XI. századból származó műemléktemplom, amelynek teljes felújítását 40 millió forint költségkerettel még 1968-ban elkezdték — mondotta a későbbiekben Bőhm Béla. — Az utóbbi időben ez a munka nagyobb lendületet vett, és ennek eredményeként az épület belső helyreállítása is megtörtént. Ami annyit jelent, hogy az Országos Műemléki Felügyelőség támogatása révén december 15-én felszentelhetik az altemplomáról nevezetes műemléket, amelyet négyesztendei szünet után ismét megtekinthetnek az errejárók. Szerény számítás szerint 100—15Ö ezer ember fordul így meg évente Feldebrőn, hogy hírünket tovább vigye. Egyébként az ügyet felkarolta a Mátra-Bükki Intéző Bizottság is, amely két esztendő lefolyása alatt 600 ezer forintot adott a fogadási feltételek megteremtésére, autóparkoló-építésre és parkosításra. Említsük meg végezetül, hogy a Rákóczi Termelőszövetkezet, mint egyetlen nagyüzem a környéken sokat áldoz a településre. Az «idén például 50 ezer forintot adott az iskolafűtés korszerűsítésére, támogatja a Szalai István vezette, 24 tagú önkéntes tűzoltó egyesületet, azon kívül Rudas Vilmos iskolai közművelődési igazgató- helyettes tevékenységét is nagyban megkönnyíti. Ennek annál inkább értéke van, mert Petróné Katona Magdolna bábosai, valamint az irodalmi színpad tagjai szinte minden falusi ünnepen, gyermekprogramon fellépnek műsorukkal. Moldvay Győző
