Népújság, 1982. november (33. évfolyam, 257-281. szám)
1982-11-23 / 275. szám
NÉPÚJSÁG, 1982. november 23., kedd 1 Hz ember A fogalom: minőség köznapi szóhasználatunkban mar-már magnetikus tapa- i dással kötődik néhány kategóriához; a szó így hát el- | sősorban gyártmányok, termelési folyamatok képzetét idézi fel. Természetesen nem I alaptalanul, hiszen bizonyí- ■ táríi sem kell, , hogy a minő- ' ség, javítása, méghozzá lényeges és gyors javítása egész fejlődésünk kulcskérdése. Közhely bár — annyiszor ismételjük —, mégis • szükséges újra és újra szólnunk arról, hogy enélkül nem növelhető tervszerű mértékben az életszínvonal. Mindez kétségtelen, ám a fogalom még gazdasági jelentéstartalmában sem szűkíthető csak erre. Ritkábban esik szó ama összefüggésről, amit nagyjában-egé- szében így fejezhetünk ki: az ember minősége. Pedig alighanem elsősorban ettől függ az összes többi követelmény teljesítése. Ettől, hogy milyenek vagyunk, hogyan élünk, miként dolgozunk, egészében véve: milyen a viszonyunk önmagunkhoz és a világhoz. Valóban — milyen is? Nem tudományos értekezést jegyzek ide — noha a tudománynak is bőven van közlendője e témáról — sem statisztikai adatokra, sem szociológiai felmérésekre nem hagyatkozom tehát. Inkább afféle tűnődés ez, néhány élmény, tapasztalás felidézésével. Nemrég ifjúsági klubban gazdaságpolitikáról beszélgettem ipari tanulókkal, fiatal szakmunkásokkal. Életkorukhoz képest, meghökkentően széles skálában kérdezősködtek; szó esett a tőkés gazdasági ivájságról, a KGST-integrá- ■cio ' fejlődéséről, sőt, olyan elvorrtnak tűnő témáról is, mint hogy a tudományostechnikai forradalom, általában az irányítás bonyolultsága. Hiba lenne túlzottan kiterjeszteni ilyen beszélgetés tanulságainak érvényességi körét. Az eszmecsere mégis jelezte azt a minőségi változást, fejlődést, amely munkásosztályunkat, ifjúságunkat az elmúlt évtizedekben átalakította. A minap a megyei szintű találkozáson egy húszéves fiatalember szenvedélyes felszólalását hallgattam. Türelmetlenül sorolta közéletünk, társadalmunk nem egy hibáját: a munkahelyi szervezetlenséget, a harácsolást, a spekulációs jövedelmeket, a kispolgári önzést, a kétes eredetű villákat, luxus nyaralókat, hozzátéve, hogy közben még sokan élnek még ben sokan élnek még nagyon csekély jövedelemből, rossz lakáskörülmények közepettte. Akik hallgattuk a felszólalást, pontosan éreztük: minősége a felszólaló nem írja mindezt a szocialista társadalom számlájára, nyilvánvaló volt, hogy éppen a szocializmus erkölcsi normái nevében kéri számon a hibák elleni következetesebb fellépést. Napjainkban különösr képpen előtérbe került a kérdés: kiből lehet vezető. Divatossá vált a szakmai tudás egyoldalú hangsúlyozása. Ezzel szemben az MSZMP XII. kongresszusa is hangsúlyozta : elvi fontosságú követelmény, hogy a párt-, társadalmi, állami szervek vezető tisztségeibe és testületéibe, s általában vezetői funkcióba kellő számban, megfelelő arányban kerüljenek a termelésben élenjáró, a társadalmi tevékenységben kiemelkedő és megfelelően felkészült, tehetséges fizikai dolgozók. Kétségtelen, hogy ezzel a dolgozók többsége — beleértve az értelmiséget is — messzemenően egyetértett. Itt-ott mégis hallhatunk olyasmit, hogy vajon nem zöld jelzés ez a laikusoknak, nem hígítjuk-e a vezetés szakmaiságát, műveltségét. Élesebben fogalmazva ezt a kérdést: aki az esztergapadnál kiváló munkát végez, vajon megfelelhet-e mondjuk az igazgatói székben? A közelmúltban egy tervezőintézet éléről köztiszteletben álló, Kossuth-díjjal kitüntetett vezetőt kellett leváltani. Ugyanis a kinevezése után, csakhamar kiderült, hogy nincs érzéke az emberi kapcsolatokhoz, hogy szakmáján túl más nem érdekli. . Az emberi minőségről tűnődve, gyakran eszembe jut Váczi Mihály 1963-ban írt riportjának főhőse, a tizenkét éves szabolcsi tanyai kislány, Erzsiké. Édesanyja analfabéta, a kislány soha nem volt moziban, a városból is csak a disznóvásárt, a piacot, a forgó hintát látta. Sa riport mégis fölemeli ezt a tizenkét éves gyermekembert, mert csodálatos, ahogyan* írni-olvasni tanítja anyját, s milyen felelősséggel dolgozik, hogy zöldséget, gyümölcsöt, tojást vihessenek a piacra. Ki tudhatná mi lett e kislány sorsa, ám annyi bizonyos: ha tanul, ne tán egykor vezető válik belőle, olyan erkölcsi poggyász- szál érkezik, amelyet az elsőrendű minőség talán profán, de igaz fogalmával illethetünk. Szükségképpen hangsúlyozzuk manapság mind jobban a munka minőségének követelményét. De ez csak akkor teljesülhet, ha közben az alkotó emberre — változásaira, fejlődésére, minőségére — is figyelünk. (F. J.) A beszámoló párttaggyűlésekről jelentjük Merve nyer a Polimer A cseppben: tengernyi gond ben fontosabb, hatásosabb politikai tett volt. Sinkó Jó- zsefné is úgy ítélte meg, hogy az idei nehéz helyzet szorosabbra fűzte a pártszervezet és a dolgozók kapcsolatát, a pártonkívüliek jobban tömörültek a párttagok köré. Egy kis, mindössze 135 embert foglalkoztató üzem alig huszonegy fős pártszervezetének munkája ritkán adhat a „nagyok” számára is hasznosítható tapasztalatokat. Hogy mégis tudósítjuk olvasóinkat a Polimer Műanyagfeldolgozó Szövetkezet egercsehi üzemének beszámoló taggyűléséről, annak oka épp ennek ellenkezője. Mert e kisüzem idei életében nemcsak a világgazdaság, a népgazdaság nagy gondjai voltak tetten érhetők; hanem a megoldás egyetlen lehetősége is. Balogh Miklós: „— A párttagok sem, a pártonkívüliek sem szorultak be a napi gondok kényszereibe!” Kegyeletes aktussal vette kezdetét a pártszervezet beszámoló taggyűlése: a párttagok egyperces néma felállással adóztak a nemzetközi munkásmozgalom élharcosa, Leonyid Brezsnyev emlékének. Ezután Balogh Miklós párttitkár terjesztette elő a vezetőség beszámolóját. Az, hogy emlékeztetett a világ gondjaira: — kamatterhek, inflálódás — és a népgazdaság problémáira — az import, a termékszerkezetváltás nehézségei nagyüzemeinkben, a pillanat diktálta kényszerű döntések — ezúttal nem volt formalitás. Hiszen az egercsehiek idei gazdasági gondjai mind ebből eredeztethetők. A kisüzem három termék- csoportjának idei sorsát elemezve juthatunk erre a következtetésre. A csomagoláshoz szükséges széles ragasztószalag gyártása például jelentősen nőtt 1982-ben. A tavaly vásárolt új vágógépet, töltőegységet — amely dolgozókat szabadított fel — rekordidő alatt helyezték üzembe a téemkások. Mégsem tudták kihasználni a géptelepítés összes lehetőségét, mert az á Borsodi Vegyi Kombinát, amely a fóliaalapanyag gyártására még jelentős beruházási összeget is kapott a szövetkezettől, mind a mai napig ütemtele- nül, és gyenge minőségben szállít. Két év alatt sem jutottak túl a kísérleti gyártáson, eddig négy nyugati céggel próbálkoztak a ragasztózás műveletének megoldására — nem kielégítő eredménnyel. Ez ugyan a termelési tervtől — 140 millió forint az idén — csak kismértékű elmaradást okoz, de a háttéripari ütemtelenség állandó átcsoportosításokat kényszerít ki Egercsehiben. Hasonlóan sok szervezési feladatot okozott az import kényszerű visszafogása is ez év nyarán a szigetelőszalag gyártásában. A kooperáló francia Saba-cég három hónapig nem szállíthatott — ennyi időre kellett új munkát biztosítani az itt dolgozóknak. Amíg lehetett; mert azután a kényszerű szabadNemcsak az elmúlt mozgalmi év tapasztalatainak leszűrése s a jövő célkitűzéseinek meghatározása jelentett feladatot a Tamamente Ipari Szövetkezet káli alap- szervezeténél, a november 16-án megtartott beszámoló taggyűlés. Titkárt is kellett választaniuk a jelenlevőknek, mivel több hónapja eltávozott az alapszervezettől a volt titkár, s az irányítást a négytagú pártvezetőség végezte. Ezek után érthető — mint az a beszámolóból is kitűnik —, hogy legfontosabb feladatuknak a párt belső életének megszilárdítását tekintették, de törekedtek a politikai munka hatékonyságának növelésére is. Persze mindez a már említett körülmények között nem volt zökkenőmentes. A beszámoló bírálta az év közben megtartott párttaggyűlések színvonalát, valamint a tagság aktivitását. Megállapították, hogy mind a 29 párttagnak sokkal nagyobb felelősségérzettel kell részt vennie az ságolások, a fizetés nélküli szabadságok kiadása következett, mint végső eszköz. És itt jutottak jelentős szerephez a párttagok: előre, még a gondok előtt jelezték munkatársaiknak a kényszerű lépéseket, a várható döntésekre felkészítve őkét. Napi agitáció, személyes példamutatás — és amire szerencsére évek óta nem volt szükség — most a párt- szervezet az elvi irányítás mellett az operatív intézkedéseket is vállalta, tette. Ennek tudható be, hogy a dolgozók közötti feszültségek feloldása sikerült. Ezt bizonyították a felszólalások is a taggyűlésen. Demeter Miklósáé például azért mondott köszönetét a dolgozótársaknak, mert most, amikor újra van anyag, szombat-vasárnapi munkával igyekeznek pótolni a nyári kiesést. Ily módon a 16 milliós exporttervet sikerült november közepére teljesíteni, és csaknem ugyanilyen mértékű túlteljesítésre is mód nyílik decemberben ! Csuhaj Lászlóné a pártoktatásban tapasztalt kismértékű elmaradást elemezve rámutatott: a napi agitáció — noha nem állítható szembe a politikai oktatással — ebben a rendkívüli helyzetNyíltan feltárva a hibákat alapszervezet munkájában, mert csak így képesek az érdemi döntések meghozatalára, az állásfoglalások kialakítására. A három pártcsoport tevékenységének értékelésekor is azt állapították meg, hogy az elmúlt évekhez képest összességében nem fejlődtek. Ez elsősorban az egyenlőtlen feladatvállalás, munkavégzés eredménye. Az egyik pártcsoport ugyanis kimelkedő jó munkát végzett, míg a lakatosüzembeliek visszaestek. Indokolatlanul elmaradtak csoportértekezletek, de a tagdíjak határidőben történő fizetésével is problémák adódtak, ami pedig köztudottal! a pártfegyelem alapvető szabálya. Elhangzott az is, hogy nem elég önállóak, kezdeményezőek. A pártvezetőség önkritikusan megállapította viszont, hogy az eddiginél nagyobb segítséget kell a jövőben a pártcsoportok munkájához adniuk, hogy az maradéktalanul eredményes legyen. Amit a beszámoló kiemelt az egyéni előzetes elbeszélAz aktív pártmunkáról szólt _a községi pártszervezet képviselőjeként Boza Miklós is. Kiemelte a községért végzett munka jelentőségét. Mind a négy aranykoszorús szocialista brigád — a Há- mán Kató, a Spartacus, az Ifjú Gárda és a Szabadság brigád is jelentős részt vállalt a község szépítésében, sőt, egy harmadik kommunista szombatot is szerveztek a mónosbéli gyermekintézmény javára. Két, tanfolyamot végzett elsősegély- nyújtó, 27 önkéntes véradó jelzi a vöröskeresztes aktívák jó munkáját; ugyanakkor bíráló szavakat kapott a KISZ-szervezet. A mindinkább javuló szociális helyzethez tartozik, hogy Egercsehi új körzeti orvosát, Svolik Józsefet szinte azonnal felkérték az üzemorvosi teendők ellátására — ez is az aktív hozzáállás bizonyítéka. A munka elemzése uralta tehát a taggyűlés vitáját. A munkáé, amelyről a sok nehézség után is eredményekkel számolhattak be a párttagok. Olyan eredményekkel, amelyek erőt adhatnak a következő, cseppet sem köny- nyebbnek ígérkező mozgalmi év feladatéihoz is. Kőhidi Imre getések anyagából, szintén hasonló gondokról árulkodik. Elhangzottak a párttagság megosztottságára utaló megjegyzések, ami visszavezethető a titkár hiányára. A pártépítő, párttagságra nevelő munkának pedig egyszerűen fel kell nőnie a feladatokhoz. Azért, hogy a jövőben ne kerülhessen sor olyan esetekre, amik szinte majdhogynem egyedülállóak: három fiatal ugyanis az utolsó pillanatban visszavonta felvételi kérelmét. Az új vezetőségnek lesz feladata bőven az új mozgalmi évben a káli szövetkezetben. Sok változást a vezetőségválasztás nem hozott. A titkár egyhangú szavazatok alapján Veres Istvánná lett. Többek között az ő érdeme is, hogy a hibákat nem eltusolni, megmagyarázni akarták ezen a beszámoló taggyűlésen, hanem őszintén, nyíltan, a jobbítás szándékával feltárták azokat. A továbblépésnek akár ez is az egyik feltétele lehet... Kis Szabó Ervin A hét öröme-gondja Bükkszéken Befejezés előtt az úttörőtábor - Felújították a főutat - A távolban egy művelődési otthon Ködszitálással köszöntött hétfő reggele Bükkszékre, ahol Tulák Istvánná — első kedvező hírként — azzal fogadott bennünket, hogy szépen, fokozatosan épül a három járás — Kecskemét, Kunszentmárton, Eger — összefogásával létesítendő úttörőtábor. A tanácselnök éppen a munkálatok színhelyére készült, hogy számba vegye a múlt hét végén végzett fásítási akció eredményét. Az óvoda, a községi tanács és a pétervásári iskola fiatal pedagógusai végezték ezt a munkát, amiből maradt azért erre a hétre is. A csaknem 30 millió forint költséggel létesülő tábor átadását egyébként a jövő esztendőre tervezik, amikor már egy-egy turnusban 300 gyermek üdülhet a három járásból az itteni egészséges, fürdőzésre is alkalmat adó környezetben, — Az Építési és Városfejlesztési Minisztérium tavaly nyilvánította alig 1200 lakosú településünket országos jelentőségű idegenforgalmi, üdülőhelyi községgé, amihez időközbeni már elkészült a beépítési terv is. Ez hosszabb távú feladatot ró mind a helyi tanácsra, mind pedig a gyógyfürdőt üzemeltető Vízkutató és Púró Vállalatra — mondja Tulák Istvánná. — Például az elkövetkező időkben korszerű kempinget kell létesítenünk. A MÉSZÖV szövetkezeti csoportos lakásokat építtet. Továbbá terveinkben szerepel egy több szintes motel létrehozása is. Feltétlenül említést érdemel, hogy igen nagy az érdeklődés a hétvégi telkek iránt, ezért egy ilyen irányú parcellázás is a beépítési tervbe került. Ez az üdülőhellyé nyilvánítás szinte mindennapos feladataink közé tartozik. így a héten is keressük azokat a pertnere- ket, akik a különböző tervek, célok megoldásából majd részt vállalnak. Elmondotta a tanácselnök beszélgetésünk során, hogy már a minisztériumi döntés előtt sok olyan kommunális feladatot oldottak meg Bükkszéken, amelyek előfeltételei voltak mind az üdülőhellyé nyilvánításnak, mind az itteniek kulturáltabb életének. Az 1980-ban átadott vízhálózat ma már a településen lévő lakások 90 százalékába eljutatta az egészséges ivóvizet, bővült a szennyvízcsatorna-rendszer, a KPM Egri Közúti Igazgatósága pedig éppen a napokban fejezte be a községen áthúzódó útszakasz és a Szabadság tér aszfaltozását. Arról is szó esett, mennyire elkelne még néhány hetes jobb idő. mert a pétervásári költségvetési üzem hozzáfogott az Arany János út, valamint egy parkoló építéséhez. — Van egy további, de régen vajúdó problémánk is, ez pedig a közmelődés áldatlan állapota. Itt él ezernél több ember, tavasztól őszig üdülők ezrei keresnek fel benünket, de tartalmas szórakoztatásukról nem tudunk gondoskodni, mert Bükkszéknek nincs művelődési hajléka. Amit e pillanatban nyújtunk, az egy klubkönyvtár, Ölmos Mária vezetésével, a sporttelep épületében pedig épp most hozattuk rendbe a szobákat, hogy legalább a klubrendezvényeket meg lehessen bennük tartani. Egyébként helyiség hiányában nincs mozija sem a községnek. Természetesen foglalkoztat bennünket e nagyon eleven gond megszüntetése, és a községrendezési tervünkben szerepel is az a terület, amelyet a majdan épülő kultúrotthon céljára jelöltünk ki. Persze, a telket legelőször is meg kell vásárolni, és csak a továbbiakban gondolhatunk a közművelődési célú beruházásra — mondja Tulák Istvánná. Befejezéseként arról beszélt a tanácselnök, hogy igen jó a kapcsolatuk mind a helyi tömegszervezetekkel, mind a Búzakalász Tsz-szel, továbbá feladataik megoldásához sok segítséget nyújtanak a tanácstagok. Például Koska Ottó, Huszár Dávid, Zagyva Lászlóné gyakori sürgetésének is köszönhető, hogy az áíész az idén gázcseretelepet létesített a Bem utca végén. Bozsik János, Vancsó Jenő a Béke úti szennyvízelvezetés dolgában nyitogatta az ajtót a tanácsiakra, hogy aztán az ÉVIZIG gyöngyösi szakasz- mérdnöksége megoldja ezt a problémát. Darnóvári Sán- domé iskolaigazgatónak, Vincze Sándorné óvodavezetőnek, valamint a helybéli gyermekeknek pedig az a frissen létrehozott játszótér szerzett örömet, amelynek a fedezetét saját klötségvetés- ből gazdálkodta ki Bükkszék tanács vezetése. Moldvay Győzd
