Népújság, 1982. november (33. évfolyam, 257-281. szám)
1982-11-21 / 274. szám
"V MINDENNAPI NYELVÜNK „Miért pont én...?” Az élőbeszédből idéztük a címbeli nyelvi formát. Vannak, akik azt állítják, hogy csak az élöszóbeli megnyilatkozásokban és a bizalmas beszédhelyzetekben illik az ilyen jellegű szövegrészietek használata: Pont ezt akartam mondani, pont ez hiányzott nekünk, pont ő beszél erről, pont ő vádaskodik, pont engem szúrt ki a feleléskor stb. Ha azonban figyelmesebben olvassuk hírlapjaink közleményeit, azt tapasztalhatjuk, hogy a határozószóként használt pont írásban is gyakran jelentkezik. Hogy milyen beszédhelyzetekben és szövegösszefüggésekben, arról ez a példatár bizonykodik: „Nem lenne szép, ha pont én rúgnék bele a sportágba, pont én, aki annyi mindent kaptam” (M. Nemzet, 1982. szept. 18.). — „Az persze csak véletlen, hogy a jogtanácsos pont annak a ■ területnek a szanálásával foglalkozott” (Népszabadság, 1982. szept. 18.). — „Ügy éreztem, hogy nem kapok levegőt. Pont így voltam én is!” (Népújság, 1982. okt. 22.). — „Kénytelen voltam elveszíteni lélekjelenlétem, még jó, hogy pont annyiszor vissza is nyertem” (Népszabadság, 1982. okt. 23.). Az idézett szövegrészietekben elsősorban nyomósitó, fokozó szóként jutott nyelvi szerephez a pont szóalak. A beszédben is hasonló a szerepköre s a hangosításban sajátos érzelmi és kiemelő hangsúllyal ejtjük. Nem véletlen az sem, hogy a tréfál kodás, a humorkodás kifejezését is vállalni tudja. Csák egy példát ennek érzékeltetésére: „A Metró címfestője vajon miért szenved pont pontiszonyban? [az útmutató táblákon az i betűkről hiányzik a pont] (Magyar Nemzet, 1982. szept, 18.). Űjabban versbeli szerephez is jut. Ismét csak egy példa: „A negyvennégy éves miért pont erre vág át szatyraival” (Tandori Dezső: A színváltozások). Miről beszélnek idézett példáink? Elsősorban arról, hogy egyre terjedőben van a pont hátározószó az írásbeli közleményekben isi, különösen a sajtó nyelvében. Az élő nyelvhasználat tágította használati köriét is: ma már nemcsak a mej^iitt, a bizalmas beszédhelyzetekben és a közvetlen hangvételű társalgási nyelvben jut szerephez. Bizonyos mérsékletre azonban szükség lenne: gyakran feleslegesen használjuk, s ennék következtében ritkábban halljuk és olvassuk rokon értelmű megfelelőit. A beszédhely- zetnek tekintetbevételével éljünk a pont határozóézó helyett ezekkel a szóalakokkal is: éppen, éppenséggel, pontosan, egyenesen, ugyanígy, ugyanúgy. Dr. Bakos József Sok szó esik mostanában a nehéz gazdasági helyzetről, s legalább annyi arról, hogy mindenütt vannak belső tartalékok. A piaci igények állandó változása, időszakonkénti csökkenése a he" vési Népművészeti és Háziipari Szövetkezetben is okoz gondokat. Ezért tartják fontosnak a szövetkezet vezetői, hogy állandóan lépést tartsanak a változó igényekkel, en. nek jegyében hirdették meg idei házi pályázatukat is, melyen részt vehetett a szövetkezet valamennyi dolgozója saját tervezésű anyagaival. A cél a termékskála bővítése, a régi hagyományok feldolgozása, új népi iparművészeti motívumok megjelentetése. A legszebb darabokból... Mint a pályázat eredményei bizonyították, van még rejtett tartalék, a fiatal, felnövekvő nemzedék is épp oly féltő gonddal és alkotó-» kedvvel nyúl vissza a népi hagyományokhoz, mint országosan is ismert elődeik, akik ezen a pályázaton szakmai tanácsokkal segítették a jelentkezőket. A szövetkezet vezetői a piaci igényekről adtak tájékoztatást a pályázóknak. Az elkészített pályamunkákat a Népi Iparművészeti Tanács tagjaiból alakult zsűri bírálta el. Nem volt könnyű munkájuk, ezt bizonyítja az is, hogy több első díjat is kiadtak. A hímzés kategóriában Bárdos Sándor(Perl Márton felvétele) né és Szabó Erzsébet kaptak első díjat, ez utóbbi munkáját nívódíjra is felterjesztették. A szövőnők közül Fülöp Pálné, Nagy Belőné, Hegedűs Jánosné, Kovács Ferencné, Horváth Istvánná népi iparművészek munkái voltak a legméltóbbak a szövetkezet hagyományaihoz. A varrott áruk készítésében Ibrányi Jánosné és Vadász Lajosné a tervezésért, Besenyei Jánosné, Szúromi Istvánná és Magyar Sándor- né a kivitelezésért kapott első díjat. Az immár hagyományossá vált házipályázat legsikeresebb darabjai a szövetkezet áruválasztékát bővítik. Pályázni lehet Társadalomtudományi alapítvány az egyetemek és főiskolák hallgatóinak A KISZ Központi Bizottsága az egyetemi és a főiskolai ifjúság társadalomtudományi tevékenységének ösztönzésére társadalomtudományi alapítványt hozott létre. Az alapítvánnyal serkenteni szeretnék az egyetemista, főiskolás fiatalokat társadalomelméleti, politikai, gazdasági és kulturális kérdések elméleti igényű vizsgálatára. Az alapítvány, amelynek összege százezer forint, évenként több részre is felosztható. / z alapítvány pályázattal nyerhető el, odaítéléséről — a benyújtott munkák alapján — bíráló bizottság dönt. Pályázhatnak egyetemi és főiskolai hallgatók egyénileg; szakkollégiumok; oktatók és hallgatók közös munkáján alapuló stúdiumok résztvevői és öntevékeny hallgatói csoportok. Pályázni lehet bármely társadalomtudományi témakörben kidolgozott tanulmánnyal, illetve részletes tanulmánytervvel; kutatási hipotézist és vizsgálati programot tartalmazó tervvel; konkrét társadalmi kérdés vizsgálatával foglalkozó előtanulmánnyal és publikációs programmal; tudományos diákköri konferenciára is szánt dolgozattal, valamint más dokumentálható és értékelhető munkával. Pályázni csak még nem publikált munkával lehet. A pályázatot gépelve, három példányban kell elkészíteni, s a KISZ Központi Bizottsága egyetemi és főiskolai tanács titkársága címére (Budapest, Pf. 72. 1388) elküldeni. A beküldési határidő: 1983. március 31. A bíráló bizottság javaslata alapján az arra érdemes munkák publikálásáról a KISZ KB egyetemi és főiskolai tanácsa gondoskodik. (MTI) Az alanyi költő egy napilap szerkesztőségében dolgozott, amely időnként verseit ij közölte. Egyik ilyen ünnepi alkalommal történt, hogy a szerkesztő nem volt megelégedve soros költeményével, s újat kért volna tőle. A feltételes mód használata azért indokolt, mert — noha a leadás határideje a szerkesztő nyakán volt — költőnket sehol sem lehetett megkeriteni. Mivel azonban versre mindenképpen szükség volt, a szerkesztő — tanúk jelenlétében — kihúzta a költő fiókját, s válogatni kezdett az életműben. Közben hírnök jött, s pihegés nélkül szólt: a költő munkatárs saját házassága ügyében van igazoltan távol a szerkesztőségtől, az anyakönyvvezetővel már csak a részleteket kell megbeszélnie. A hírre a szerkesztő örömmel csapott le a versre, amely a kupacban volt: „Katalinhoz” — viselte a büszke címet a költemény. „Gyerekek” — mondta a szerkesztő, „meglepjük a fiút". „Az esküvő napján közöljük tőle a menyasszonyához írt verset!” Senki sem akarta elrontani a meglepetést, de a költő is olyan lázban égett a közelgő nagy esemény miatt, hogy nem lehetett szóba állni vele. Így a nagy nap reggelén megjelent lapban a vers: „Katalinhoz”. Nagy napot írtam ... pedig utóbb kiderült, nem is ix>lt olyan nagy. A boldog ara ugyanis nem jelent meg a házasságkötő teremben az anyakönyvvezető előtt. Talán, mert Mártának hívták... Gőz József Avar fazekaskemence Egy Európában eddig egyedülálló lelet, avar edényégető kemence restaurálását kezdték meg a Béri Balogh Ádám Múzeumban. A város határában, a Bogyiszlói út mellett felfedezett avar falu második fazekasműhelyét tárták fel, s az idei nyáron már a nyolcadik edényégető kemencét bontották id. A teljesen ép állapotban megtalált, mintegy nyolc tonna súlyú gölöncsérkemencét daruval emelték ki helyéről, majd beszállították s állították be a szekszárdi múzeumba, ahol a régészeti kiállítás egyik termében fogtak hozzá rendbe hozásához. A több hétig tartó restaurálása után a közönség is láthatja majd a körülbelül ezerháromszáz éves avar edényégető kemencét. (MTI) Kántor Sándor állandó kiállítása Karcagon Nagy fazekasművészünk, Kántor Sándor, 1894-ben született, akkor, amikor a magyar népművészet már erősen hanyatlóban volt. A véletlen úgy hozta, hogy a 12 éves kisfiút a szülei fazekasinasnak adták. 1911-et írtak, amikor felszabadult, de még kilenc évnek kellett eltelnie, hogy saját korongja mellé ülhessen. Győrffy Istvánnal való találkozása döntő állomás volt az életében, ö irányította figyelmét a tiszafüredi cserépedényekre, melyeknek akkoriban nem volt mestere. Kántor Sándor érdeme, hogy nem nyugodott bele a réginek, a megszokottnak az ismétlésébe, hanem kereste a továbblépés lehetőségét. Jó érzékkel választotta ki azt, amivel a hagyományokat gazdagítani tudta. Nevéhez fűződik a karcagi, a nádudvari, a mezőcsáti fazekasság megőrzése és továbbfejlesztése. Műhelyében híres Miska-kancsók, nagyméretű, színes, díszes tálak, grafitmázas fekete kerámiák készültek. Sohasem látott formákat úgy alkotott meg, hogy azok — például madár- és állatmotívumai — mégis a magyar fazekasművészet szellemét sugározzák. Kántor Sándor legismertebb népi fazekasunk hazánk határain túl is. A brüsszeli világkiállításon nagydíjat és nemzetközi oklevelet kapott. 1953-ban a Népművészet Mestere * lett, majd 1978-ban munkáját Kossuth-díjjal ismerték el. A 88 éves mester jelenleg Is alkot. Művészetét a hagyományőrzés mellett ma is változatlanul az új értékek teremtése jellemi. Ez a több mint hét évtizedes, gazdag életút tárul elénk Karcagon, az Erkel Ferenc utcai fazekas tájházban, ahol Kántor Sándor munkáiból állandó kiállítás nyílt. Miska-kancsók, tálak, szilkék, butéliák, különböző figurák — mind-mind e gazdag al- kotóélet egy-egy állomását jelzik. Műveinek szépsége, titka, hogy kerámiái egyszerre ősiek is és maiak. Szente Erzsébet Részlet a tájházból Kántor Sándornak a brüsszeli világkiállításon nagydíjat nyert alkotásaiból Szovjet íróvendégek Zemplénben A szovjet irodalom napjaira hazánkba érkezett szovjet íróküldöttség egyhetes magyarországi látogatásának befejezéseként a hét végén látogatást tett Zemplénben. A szovjet író- és költővendégek szombaton ellátogattak Széphalom községbe, ahol megtekintették Kazinczy Ferenc mauzóleumát. A küldöttség felkereste a pálházai termelőszövetkezetet és a sárospataki református nagykönyvtárat is. Szombati program jukait megelőzően a szovjet íróküldöttség tagjai a megye életével ismerkedtek. A szovjet irodalmárok Jurij Szurovcev- nek, a szovjet írószövetség titkárának vezetésével látogatást tettek az Elzett Művek sátoraljaújhelyi gyárában. A gyárlátogatás alkalmával az üzem kultúrtermében irodalmi műsort rendeztek, ahol a közönség magyar fordításban hallhatta a vendégek munkáiból összeállított irodalmi válogatást. Alkotó kedvvel Népmivészel és kereskedelem
