Népújság, 1982. november (33. évfolyam, 257-281. szám)
1982-11-21 / 274. szám
NÉPÚJSÁG, 1982. november 21., vasárnap 3 A bűnözés melegágya: az alkoholizmus Közhely már, hogy az alkoholfogyasztás nemzetközi listáján a legtöbbet fogyasztók között a helyünk, hogy a hazai egy főre jutó alkoholmennyiség húsz év alatt megkétszereződött. Az öt éve született miniszter- tanácsi határozat nyomán is csak a növekedés üteme csökkent, de nem állt meg. Sikerről beszélni tehát erős túlzás lenne — igazat kell adni ebben dr. Medve László egészségügyi minisztériumi államtitkárnak. És mindazoknak, akik az országgyűlés szociális és egészségügyi bizottságának legutóbbi ülésén némi szkepticizmussal szóltak erről a társadalmi gondunkról. Népbetegségről van szó, amelynek gyógyításában meglehetősen vontatott az előrehaladás. Dr. Simek Zsófia, a kérdésnek talán legavatottab hazai szakértője, az Alkohológiai Tudományos Módszertani Központ vezetője a TBC-hez hasonlította a TBZ-t, azaz a társadalmi beilleszkedés zavarát, amely a túlzott szeszfogyasztás révén mindinkább elmélyül. Az alkoholizmus a bűnözés melegágya, s a nehéz helyzetű, veszélyeztetett gyerekek számát is növeli. Olyan társadalmi méretű betegség, amelynek egyre több a közvetlen és közvetett kárvallottja. Becslések szerint mintegy félmillió alkoholtól veszélyeztetett ember, úgynevezett nagyivó él közöttünk. Köreikből meríti utánpótlását a 150 ezer narkomán alkoholista. És mindez valamennyiünk szemeláttára történik. Mert a társadalom meglehetősen kétarcú az alkoholfogyasztás megítélésében. Megmosolyogja a szalonspiccest, s a kedélyesen nótázó, dülöngélő atyafit, de megveti a gyógyulás útját választó alkoholbeteget. Megbélyegzi, előítéletekkel nehezíti meg visszatérését az egészségesek társadalmába. Nem beszélve az ivócimborákról, akik a gyógyulót, ahogy tudják, húzzák vissza maguk közé. A megelőzésnek, a gyógyításnak egyaránt sok buktatója van, s lesz is mindaddig, amíg a társadalom csak az egészségügy területére tekinti kötelezőnek az alkoholizmus elleni küzdelmet. Hiszen ha van feladat, amelyre nagyon illik az össztársadalmi jelző, akkor ez az. Sikerélményről beszélni azonban csak akkor lesz indokolt, ha a szót valódi tartalommal sikerül megtölteni. L. M. vizen Érkezik az Építőanyag Szolnokra, a Folyamszabályozó és Kavlcskotró Vállalat ezen a nyáron létesített sóderklrakodó telepet Szolnok mellett. Azóta naponta érkezik uszályokon a kavics, a sóder és a homok a felső Tiszáról, a Bodrogról és a Sajóról. Az építőanyagot a magánépítők, az Állami Építőipari Vállalat és az Aszfaltútépítő Vállalat egyaránt használja. A képen: Az építőanyag kirakása elevátoros úszóhajó segítségével (MTI fotó: Csíkos Ferenc felvétele — KS) Megalakult a Transeléktro—Emirates vegyesvállalat Magyar siker Dubaiban Sikeresnek ítélte a Dubaiban harmadik alkalommal megrendezett magyar gazdasági kiállítást a részt vevő húsz ipari és külkereskedelmi vállalat. A rendezvénysorozatot november 14—19. között tartották. A kiállítást számos szakbemutató és előadás kísérte. A külkereskedők sok üzleti tárgyalásról számoltak be hazaérkezésük után. Egyebek között konfekcióipari termékek, fagyasztott csirke és alma szállításáról volt szó, de a megbeszélések alapján kilátás van arra is, hogy a magyar ipar részt vegyen a következő években helyi mezőgazdasági és vízgazdálkodási beruházásokban. A Transelektro vezetői arról adtak tájékoztatást, hogy a magyar napokon létrehozták az első, hazánk és az Egyesült Arab Emírségek között kialakított vegyesvállalatot Transelektro—Emirates néven. Ez a közös vállalkozás rövidesen bekapcsolódik mind a hét emírség nagyszabású villamosítási programjába. Egy 130 kilométer hosszú távvezeték- rendszer kiépítéséről máris konkrét szerződést kötöttek. Ezt a vezetéket sivatagban kell felépíteniük a magyar szakembereknek. (MTI) Közbiztonsági akció a város nyugalmáért Gyöngyösön csendes volt az éjszaka Az autóbusz-pályaudvaron várakozóknak egyszerre csak az tűnt fel, hogy a toprongyos, gyűrött ruhát viselő tizenéves fiú hirtelen kíslet a teremből — egy férfi kíséretében. Azt már csak kevesen látták az esti órák forgatagában, hogy ők ketten nem a távolsági járatok, hanem a közelben várakozó rendőrautó felé veszik a lépteiket. S az utazni készülők talán nem is sejtették, hogy ezzel a mozzanattal — a nevelőintézetből notóriusan megszökő fiatalember előállításával — egy átfogó ellenőrzési, közbiztonsági akció kezdődik meg Gyöngyösön: a város nyugalmáért. Kulturált ellenőrzés Néhány pillanat múlva határozott, de udvarias felszólítás hangzott el a várótermekben, a peronokon és a büfében: — Rendőrségi ellenőrzés! Kérjük, szíveskedjenek előkészíteni a személyi igazolványaikat! Az emberek felkapták a fejüket, aztán ki-ki a zsebébe, az irattárcájába, a táskájába nyúlt a „szig”-ért. Az arcokon semmiféle nyugtalanság sem látszott, s már ez is jelezte: nem veszik zaklatásnak a rendőrök, az önkéntes segítők rutinjellegű tevékenységét. Főként azután «nem, hogy a gyors adat- egyeztetést követően tisztelegve, további jó utazást kívánva léptek tovább a rend őrei. Mi több: volt, aki megkérdezte: — Keresnek valakit? Mert segíthetünk, hátha láttuk az illetőt, vagy esetleg a személyleírás alapján... De erre nem volt szükség, mert ezen a kora téli estén, éjszakán arra voltak kíváncsiak az ellenőrzés résztvevői — rendőrök, tanácsi vezetők, KÖJÁL-dolgozók, kereskedelmi felügyelők és katonai rendészek —, hogy nyugodtan álomra hajthatja-e a fejét a Mátra fővárosa, s jó hangulatban szórakozhatnak-e azok, akik erre szánták az idejüket. Az udvariasan, különösebb feltűnés nélkül dolgozó rendőrök, ellenőrök megjelenése egyetlen helyen sem zavarta meg az este csendjét. Legfeljebb azok izzadtak meg egy kicsit, akiknek okkal és joggal tettek fel néhány kérdéssel többet a szokásosnál. Ha kérik a személyi igazolványt... ... és nem lapul a zakónk belső zsebében, vagy a farmer szűk, rávarrt foltnak tűnő lebenyében, bizony: megkezdődött a kérdés-felelek. Miután az állampolgároknak kötelező lenne maguknál hordaniuk, tartaniuk a kis barna könyvecskét, megdöbbentő volt az ellenőrzés tapasztalata. Az igazoltatottak több mint hatvan százaléka semmiféle irattal nem rendelkezett: főként nem személyi igazolvánnyal. Tanulságos például annak a debreceni társaságnak az esete, amelynek tagjai Budapestet megjárva — szinte átkelve az országon — a Mátra Szálló sörözőjében „veszik észre”, hogy otthon felejtették az igazolványukat. Érdekessége a dolognak, hogy csupán a gépkocsivezetőnél volt személyi igazolvány, abba viszont a vele szemben vacsorázó szövetkezeti elnök „felejtette” beírni a munkaviszonyt __ A helyszinbírság nekik is éppúgy kijárt, mint bárkinek, aki a személyazonosságát hitellel igazoló okmány nélkül szórakozott, járt-kelt a városban. S hogy az igazolványra mennyire szükség lehet és van, arra is mondtak példát a rendőrök: az utcán rosszul lett egy férfi, aki a kórházba szállítás uitán. infarktusban meghalt — ismeretlenként. Mivel nem volt nála semmilyen irat, hetekig tartott kinyomozni, hogy valójában ki is volt, mit is keresett errefelé, s nem utolsósorban: kit értesítsenek a hozzátartozói közül a haláláról. Vagy: a személyleírás kísértetiesen hasonlított a körözött illetőére, nem véletlen, hogy a vélt bűnözőt előállították a kapitányságra. S ott hiába mentegetőzött, magyarázkodott: amíg nem tisztázódott a személyazonossága, addig kénytelen volt élvezni a rendőrség „vendégszeretetét”. — Sajnos, az emberek zöme csak akkor hiszi el, hogy a személyi igazolvány menynyire az életünk fontos tartozéka, amikor bajba keveredik, vagy amikor sorra- rendre magyarázkodnia kell a hatóságok előtt — összegezték a tapasztalatokat a rendőrökkel együtt a tanácsi szakemberek, akik főként az igazgatási ügyek intézésekor hiányolják a „szig”-et. Konyhai tájképek A csendes este csupán a rendőröknek volt igazán csendes: rendbontást, garázdaságot, bűncselekményt nem észleltek. Az utóbbi időben egyébként ez a jellemző a gyöngyösi estékre, éjszakákra. Annál több dolguk akadt viszont a KÖJÁL és a kereskedelmi felügyelőség munkatársainak, dolgozóinak. Ahol csak jártak — Utasellátó, Mátra Szálló, Kedves Étterem, Kékes Étterem, Víztorony Büfé — mindenütt o szabálytalanságok sorozatát fedezték fel. Sebtében összetakarított konyhák, napok óta tárolt romlandó ételek, fogyasztásra alkalmatlan jégkrémek, kőkeményre fagyott főzőkolbászhalmok, tisztátlan edények hegyei fogadták őket. Hol, mi — a jegyzőkönyvek mindenütt apránként felsorolják a hiányosságokat. A gyöngyösi Volán pályaudvarának büféje volt a kirívóbb példa: felfüggesztették a cukrásztermékek árusítását, a halsütést, a jégkrémárusítást, s a debreceni főzését, mert mindez szabálytalan és egészségügyileg megengedhetetlen körülmények között folyt napról napra. Hogy t a KÖJÁL miért tűrte? Hihetetlen a válasz: — Mert a MÁV-nak saját KÖJÁL-ja van, s az ő engedélyük nélkül mi, a városi állomás vezetői, ellenőrei nem léphetnénk be ide — mondták az ellenőrök, akik most a rendőrök „fedezete” alatt pillanthattak be a büfébe. A látványról és a tapasztalatokról vaskos jegy- zőköny tanúskodik. S hogy egy jó példát is említsünk: éndemes lenne ellátogatniuk az előző vendéglátóipari helyek szakembereinek a mátrafüredi Bene- vár Étterembe, ahol minden olyan tiszta volt, mint a patikában ... ! Nemcsak az utca csendje Dr. Jónás Pál r. százados a városi-járási kapitányság vezetője a mindenre kiterjedő ellenőrzés értékelésekor azt mondta: — Számunkra megnyugtató, hogy rendőri intézkedésre alig volt szükség, s ez bizonyítja: nyugalom, rend van a városban. Gond azonban, hogy amíg az utca csendje, rendje megfelelő, a vendéglátóipari berkekben a szabálytalanságok sorát kellett jegyzőkönyvbe rögziteni. Ezek kapcsán pedig bírságolni, szabálysértési feljelentést tenni... Való igaz, egy város lakóinak hangulatát ezernyi dolog befolyásolja. Ezúttal például a konyhai tájképek adtak okot az aggodalomra. Jó tudni, hogy a mostanihoz hasonló ellenőrzésre bármikor sor kerülhet. S ezek nyomán — bízzunk benne — talán másként fogalmazzák majd a tapasztalatokat rögzítő jegyzőkönyveket is! Szilvás István Fűrész, kapa helyett Kecskekarrier Az áramszolgáltató vállalatoknak — így az ÉMÁSZ- nak is, évről évre visszatérő gondot jelent a villamos távvezetékek alatti térségek karbantartása, tisztítása azokon a területeken, amelyek nem állnak mezőgazdasági művelés alatt. Az ilyen — többnyire erdővel, bozóttal borított — nyiladékokon vagy dózereket vagy a fűrészt, kapát kellett bevetni, s a két módszert ki kellett egészíteni vegyszeres permetezéssel. Az eljárás hektáronként 30—60 ezer forint, ráadásul rombolja a környezetet, veszélyt jelentett a kultúrnövényekre, ivóvízre egyaránt. Az összes hátrányával együtt is sziszifuszi munka, mert a természet makacsabhnak bizonyult minden gépnél, méregnél, emberi igyekezetnél és 2—3 érvenként elölről kellett kezdeni az egészet. Egészen addig, amíg Czeglédy Ferenc, az ÉMÁSZ salgótarjáni üzemigazgatója végképp megsokallta a meddő erőlködést és nem szánta rá magát, hogy ötletéhez partnert keressen. — Nógrádban mintegy 200 hektárnyi olyan területünk van a távvezetékek alatt, amelynek szakos tisztítására évente egy-másfél millió forint jut. Ez a munka nélkülözhetetlen, mert különben a fák „belenőnek” a vezetékekbe, jobb esetben zárlatot okoznak, rosszabb esetben áramütést. Egyszóval veszélyt jelentenek az üzemeltetésre, emberre, állatra egyaránt. Az utóbbi időben már-már válságosra fordult a helyzet, hiszen egyre kevesebben akadtak, akik hajlandók voltak kapával, fűrésszel szembeszállni az áthatolhatatlan, szakadékos bozótokkal. A gépek hasznavehetetlennek bizonyultak az irdatlan terepen, a növényvédő- repülősök pedig nem vállalták a vegyszerezés kiszámíthatatlan kockázatát. Egy megoldás maradt. Czeglédy Ferenc ez év áprilisában felkereste dr. Vár- konyi Józsefet, a Galgamen- ti Magyar—Kubai Barátság Termelőszövetkezet főágazat- vezetőjét, Túrán, aki Európa, de talán a világ legnagyobb kacskefarmját igazgatja. A föágazatvezető először azt hitte, a nógrádi vendégnek kiskecske kellene, de hamarosan megértette az ötlet jelentőségét, miszerint: megkísérlik a villamos távvezetékek alatti területek „kitakarítására” bevetni az állatokat A lényeg: megfelelő számú kecskével és juhval, villanypásztorok igénybevételével a jelenlegi módszernek feléért elvégezni ezt a gazdaságtalan munkát. Az elhatározást gyakorlati próba követte: hogyan viseli el a kecske a villany- pásztort, megoldható-e a vízellátás az erdőben, el- kószál-e a jószág az erdőbe, és így tovább. A kísérlet fényesen sikerült A kecskék úgy alkalmazkodtak a villanypásztorhoz, hogy pár nap múlva már a cukorspárga is elég lett volna, a vizet lajt- tal szállították ki, amelyik kecske meg elbóklászott az vissza is jött. Szerencsére, mert 18 ezer forintos bak volt... Az üzemigazgató és a fő- ágazatvezető sikeres egymásra találása eddig egyedülálló szabadalomban öltött testet, amely jelenleg a Találmányi Hivatal illetékesei előtt van. Mindez azért is nagy jelentőségű. mert ebben az esetben tökéletesen igaz, hogy ami jó az áramszolgáltató vállalatnak, az jó a népgazdaságnak is. A kecske, amelyet egyre több szakember tart a következő évszázad állatának, egy életre való elképzelés eredményeként már most fölhívta a figyelmet arra, napjainkban is képes olyanra, amire egyetlen más állatfaj sem. Nevezetesen arra, hogy — takarmánynak sem nevezhető — értéktelen anyagokból (akácból, szederbozótból, gyomokból) értékes termékeket állítson elő, úgy, hogy egyúttal átveszi a bulldózerek és vegyszerek feladatát. Kissé tán paradox, hogy a XX. században a korszerű áramellátáshoz egy időszámítás előtt, mintegy hatezer évvel háziasított állatfaj Jakab a só helyett az almát szereti... Fotó: Kőhidi Imre segítségét veszik igénybe. A módszer előnyei viszont kézzelfoghatóak és cáfolhatatlanok. Nógrád megyében a korábbi egy-másfél millió forint helyett évente 500— 700 ezer forintba kerül majd — és ez is csak néhány évig — a villamos táv- vezetékek alatti területek kitisztítása. Ezek után ismét termelésbe állíthatók, s ez idő alatt jó néhány ezer liter 17 forintos kecsketej és pár tonna kecskehús termelődik. A vállalkozáshoz Natura néven szeptemberben gazdasági munkaközösség alakult, amelynek tervei szerint 1983-ban a szomszédos Nógrádban 200 kecske és 150 juh oldja meg a nemrég még kilátástalannak tűnő problémát. Az országban tízezer hektárnyi — Heves megyében is száznyi — olyan terület van, ahol az áramszolgáltató vállalatok hasonló gondokkal küzdenek. A baj azonban orvosolható, sőt. a gazdaságosan előállított, • exportképes állati termékek mellett jelentős földterületek kerülhetnek ismét mezővagy erdőgazdasági művelés alá. Zilahy Tamás
