Népújság, 1982. november (33. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-20 / 273. szám

2. NÉPÚJSÁG, 1982. november 20., szombat Shultz sajtóértekezlete „Adok-veszek folyamat” MOSZKVA December 2. és 10. között szovjet hadihajók egy cso­portja hivatalos, baráti lá­togatást tesz Kubában. A szovjet hadihajók Vlagyimir Kurgljákov altengemagy vezetésével ellátogatnak a havannai és a cienfuegosi kikötőkbe. A látogatáson részt vevő flottaegység köte­lékében található az „Admi­ral Iszakov” tengeralattjá- ró-elhárító hajó, a „Rezvij” őrhajó, egy tengeralattjáró és a „Genrih Gaszanov” tankhajó. DZSAKARTA A Jáva szigetén levő Galunggung-vulkán műkö­dése veszélyezteti a környék lakosságát. A vulkáni tevé­kenységet csütörtökön szökő­ár kísérte. A Galunggung- hegy közelében élő mint­egy 30 ezer ember a láva* a vulkáni hamu és a napokon beliül eleredő monszun eső elől menekülve elhagyta ott­honát. A hatóságok meg­kezdték a lakosság biztonsá­gos helyre telepítését. STOCKHOLM Alva Myrdal asszony, az idei Nobel-békedíj kitünte­tettje és férje, Gunnar Myr­dal kapták csütörtökön az 1981. évi Nehru-díjat. KAIRO Egyiptom változatlanul amerikai kapcsolatai szá­mára biztosítja az elsőbbsé­get. anélkül azonban, hogy ez — részéről — kizárná normális viszony fenntartá­sát a Szovjetunióval — fej­tette ki Hős zni Mubarak ál­lamfő a The New York Times című amerikai lap tudósítójának adott interjú­jában. KIEL A Német Szociáldemokra­ta Párt kiéli országos párt- konferenciájának második, befejező napi vitájában Jo­hannes Rau, az SPD elnök- helyettese kijelentette: a szociáldemokrata párt csak » átmenetinek tekinti az el­lenzéki szerepet és vissza akarja szerezni a kormány­hatalmat az NSZK-ban. A Reagan-kormányzatnak a Szovjetunióval szembeni politikájában nincs és nem lesz változás — ez volt a fő mondanivalója Shultz ame­rikai külügyminiszter csütör­töki washingtoni sajtókonfe­renciáján. Ennek szellemében — Washington igényeinek felsorolásával — azt fejteget­te, hogy a szovjet—amerikai kapcsolatok javulása „a szov. jet magatartás megváltozá­sától” függ. Shultz szerint az ameri­kai cél egyfajta „adok-veszek folyamat” megindítása a Szovjetunióval. A miniszter azonban csak azt sorolta, amit az Egyesült Államok „kapni” szeretne: szovjet en­gedményeket a hadászati fegyverekről és a középható. A kelet—nyugati kapcso­latok fejlesztése, a problé­mák tárgyalásos rendezése, az „igazi” európai enyhülés mefllett foglalt állást a madridi találkozón pénteken Spanyolország képviselője. Biztosította a résztvevőket, hogy kormánya a találkozó rendezőjeként minden köte­lezettségének a leglelkiisme­retesebben eleget kíván ten­ni. A madridi találkozó pén­teki. mintegy kétórás ülésén távolságú rakétákról folyó genfi, bécsi haderőcsökken­tési tárgyalásokon és a mad­ridi találkozón. Reagan elnök „mindig kész csúcstalálkozóra” — mondta egy ^kérdésre válaszolva Shultz, de rögtön lehűtötte a várakozásokat azzal, hogy rámutatott: a Bush alelnök társaságában Jurij Andro- povval folytatott moszkvai tárgyalásain ez a téma nem került szóba, s az amerikai elnök készsége csak arra az esetre vonatkozik, ha megíté­lése szerint „valóságos ered­ményre van kilátás”. Indulatosan válaszolt Shultz arra a kérdésre, hogy Fran­ciaország végül is csatlako­zik-e a kelet—nyugati keres­meghallgatták még Romá­nia, Törökország, Portugá­lia, Izland és Luxemburg képviselőinek felszólalását, majd elfogadták a követke­ző munkahét programját, amelyben két plenáris ülés, a küldöttségvezetők egy nem hivatalos találkozója és a szerkesztőcsoport négy ülé­se szerepel. A találkozó to­vábbra is zárt ajtók mögött, a küldöttségek véleménye szerint tárgyszerű légkörben folytatja munkáját. kedelemről Washington és szövetségesei között állítólag létrejött megállapodáshoz: „ideje befejezni a vitát azon, volt-e megállapodás, s meg­kezdeni annak végrehajtását” — mondta. Shultz a Közel-Kelettel kapcsolatban közölte:. Wa­shington Izrael gazdasági támogatását nem teszi füg­gővé attól, hogy a Tel Aviv-i vezetők a megszállt terüle­teken milyen mértékben eről­tetik az izraeli települések létesítését. Egyidejűleg kény­telen volt elismerni: az iz­raeli telepítési politika erő­sen akadályozza az arab or­szágoknak a Reagan-terv alapján elképzelt tárgyalási folyamatba való bevonását. Kína Változások a kormányban Vm Hszüe-csien és Csang Aj-ping személyében új kül­ügyminisztert, illetve hon­védelmi minisztert nevezett ki az V. kínai országos né­pi gyűlés állandó bizottsága pénteken befejeződött 25. ülésén. A kinevezésekre Csao Ce- jang miniszterelnök tett ja­vaslatot. A hírt közzétevő Üj Kína hírügynökség nem indokolta Huang Hua eddigi külügy- és Keng Piao eddigi honvé­delmi miniszter felváltását. Pekingi jól tájékozott kö­rökben tudni vélik, hogy Huang Hua felváltásánál egészségügyi okok játszottak közre; sajtókörökben, hosz- szabb ideje tartották magu­kat a várható távozásáról szóló hírek. Keng Piao felváltásával Pekingben már a KKP XII. kongresszusának idején szá­moltak, mikor is nem vá­lasztották be a központi bi­zottságba, és csupán a 172 tagú központi tanácsadó bi­zottságnak lett tagja. Csao Ce-jang miniszterel­nök pénteken megismételte azokat a feltételeket, ame­lyekhez kínai részről a kínai—szovjet kapcsolatok fejlesztését kötik. Mint mon­dotta, a két ország közötti viszony javulása . attól függ, hogy a Szovjetunió megszün­teti-e „Kínára nehezedő fe­nyegetését”. KISERT FALKLAND SZELLEME. Franciaországban, St. Nazaire kikötőben, argentin teherhajó rakodik; szállítmánya katonai felszerelés, benne a híres francia gyártmányú, leg­újabb Exocet rakétákkal (Népújság telefotó: AP — MTI — KSj Plenáris ülés Madridban —( Külpolitikai kommentárunk )— Tripoli dilemma LESZ VAGY NEM LESZ? Négy nappal az Afrikai Egységszervezet Tripoliba összehívott csúcstalálkozó­ja előtt ez a drámai kérdés foglalkoztatja a líbiai fő­városban tárgyaló előkészítő bizottság tagjait, az af­rikai államok külügyminisztereit. S az aggodalom egyre nő, a kompromisszumos javaslatok ugyanis sorra kudarcba fulladtak. A több mint félmilliárd embert tömörítő szervezet 19 esztendős históriája szinte megalakulása pillana­tától ellentmond a nevében foglalt egységnek. Súlyos válságok már eddig is többször okoztak megrázkódta­tást az AESZ berkeiben, de a jelenlegi megosztott­ság minden korábbinál drámaibb. Augusztusban kellett volna megtartani a 19. csúcs- találkozót, akkor azonban a Polisario Front által ki­kiáltott Szaharai Arab Demokratikus Köztársaság részvételén meghiúsult a tanácskozás. Marokkó és húsz másik afrikai állam ellenezte az SZADK jelen­létét, mondván: nem szuverén állam, nincs helye az AESZ-ben. Tulajdonképpen már önmagában ez a kö­rülmény meghiúsította a csúcstalálkozót — nem lé­vén határozatképes a 21 tagállam távollétében —, ám egy másik probléma is meghúzódott a SZADK- ügy mögött. Nevezetesen: egy sor tagállam ellenzi Kadhafi ezredesnek, a líbiai forradalom vezetőjének soros elnökké választását. Márpedig a szervezet alap­okmánya kimondja: egy éven át a csúcstalálkozó há­zigazdája tölti be ezt a tisztséget. EREDETILEG MÉG AZ ENSZ SZEPTEMBERBEN KEZDŐDÖTT KÖZGYŰLÉSE előtt szerették volna összehívni az elhalasztott találkozót. Erre azonban nem került sor, bár időközben a Polisario Front el­állt tervétől, s a SZADK távolmaradásáról biztosítot­ta a közvetítőként föllépő államokat. Végül is november 23-ára tűzték ki a 19. csúcs megnyitásának időpontját, ám most a csádi képvi­selet miatt vált kétségessé a találkozó megtartása. A 17 éve polgárháborútól szenvedő országból már augusztusban is két küldöttség érkezett Tripoliba, akkor azonban a többi ellentét miatt erre nem for­dítottak különösebb figyelmet. Most viszont Csád ügyében tört ki a vihar. Tripoliban pillanatnyilag két csádi delegáció tar­tózkodik. Az egyik a négy hónappal ezelőtt hata­lomra került Hisséne Habré állam- és kormányfő, a másik Goukouni Oueddei, a Nemzeti Egységkormány volt elnöke képviseletében, aki nemrég visszatért Csád északi, Tibesti tartományába, s ott megalakítot­ta az ideiglenes kabinetet. Lépése ismét fölszította a különböző gerillacsoportok közötti ellentétet. ÜGY TŰNIK, AZ AESZ TAGÁLLAMAINAK nagy többsége most Habrét támogatja. Líbia, a házigazda viszont Goukouni Oueddei mellett kötelezte el ma­gát, s álláspontjától aligha áll el. Ha pedig a közve­títők nem járnak sikerrel, a keddre összehívott csúcs- találkozó meghiúsul. Akkor pedig az AESZ fennállá­sának legdrámaibb válságával találja szemben ma­gát: a kontinens legégetőbb kérdéseire — például a namíbiai rendezés ügyére, a dél-afrikai fajüldöző rezsim elleni harc összehangolására — adós marad a válasszal. Ez viszont a kontinens szervezetének lát­ványos széthullásához, a sokat hangoztatott, de való­jában ritkán megvalósult egység látványos cáfolatá­hoz vezethet. Gyapay Dénes A szabadság jelképe A Don és a Volga közti sztyeppét 1942. november 19- én kora reggel hatalmas ere­jű tüzérségi sortűz rázta meg. Négyhónapos, sok vér­áldozatot követelő védelmi harcok után Sztálingrádnál megkezdődött a szovjet csa­patok támadása a fasiszták ellen. A. Volga partján fo­lyó nagy ütközet befejező szakaszába lépett. A szov­jet csapatok bekerítették, majd 1943. február másodi­kára megsemmisítették az ellenség 330 ezer fős had­seregét. A sztálingrádi ütközet után egyre világosabban ki­rajzolódott a fasiszta Né­metország elkerülhetetlen veresége és azoknak a remé­nyeknek a kudarca, melye­ket a megszállott országok reakciós körei a hitlerizmus- hoz fűztek. A német fasisz­ták akkor még tizenegy eu­rópai országban uralkodtak, ★ I Emlékmű a hősök tiszteletére (Fotó: APN — KS) de már egyáltalán nem érezték magukat olyan biz­tonságban, mint korábban. Minden megszállt országban ilyen vagy olyan formában fegyveres harc folyt a sza­badságért és a nemzeti füg­getlenségért, mindenütt par­tizánosztagok működtek, me­lyek elviselhetetlenné tették a megszállók életét, kifejez­ték a nép megvetését és gyű­löletét. Jugoszlávia népei 1942 vé­gére felszabadították orszá­guk egyötödét. „A Vörös Hadsereg erejébe és legyőz­hetetlenségébe vetett hit lel­kesítő szimbólumot jelentett számunkra” — mondta akko-' riban Tito. A sztálingrádi győzelem a lengyel hazafiak ezreit mozgósította. „ Sztá­lingrád a szabadság és füg­getlenség reménye” — hang­zott a Lengyel Munkáspárt plénumának határozata 1943 februárjában. Ugyanez év nyarára Lengyelországbap közel száz partizánosztag küzdött a fasiszták ellen. Egyre szélesebben bontako­zott ki a Hitler-ellenes küz­delem Csehszlovákia egész területén. A volgai csata za­ja megmozgatta az egész or­szágot, melyet a német fa­siszták „európai birodalmuk” földrajzi középpontjának te­kintettek. Ez a harc vezetett a szlovák felkeléshez 1944- ben, majd a csehek fegyve­res harcához, ami a cseh nemzeti demokratikus for­radalom győzelmét eredmé­WL nyezte. Sztálingrád! Ez a szó jel­szóvá vált a harcoló Euró­pa számára. 1943. február 9-én a moszkvai rádió fran­cia bemondója örömteli han­gon jelentette: „Párizsiak, figyelem! Az a három had­osztály, amely 1940 júniu­sában bevonult Párizsba, nem létezik többé! Megsem­misültek Sztálingrád alatt.” Sztálingrád aktív életre kel­tette a „belső” frontot, amely a hitlerista koalíció országai­ban, Németországban, Olasz­országban, Romániában, Ma­gyarországon, Bulgáriában és Finnországban alakult. Az USA és Anglia munkásosz­tálya 1942—43 során aktív kampányt folytatott a Szov­jetuniónak nyújtandó segít­ség és a második front meg­nyitása érdekében, amelyet ezen országok kormányai minden lehetséges módon késleltettek. A hitleri Németország el­leni harc súlyos terhét vál­laló Szovjetunió a fasizmus ellen, a békéért és a függet­lenségért harcoló valameny- nyi nép szervező erejévé vált. Tekintélye egyre nőtt. A háború előtt a Szovjet­unióval 25 ország tartott fenn diplomáciai kapcsolatot, 1943-ra ez a szám harminc­négyre emelkedett (jelenleg 132). A világ népeinek te­kintete Moszkvára irányult. És ezzel azoknak is számol­niuk kellett, akik még nem is olyan régen távol tartot­ták magukat a Szovjetunió­tól, a „vörös Moszkvától”. Mihail Szemirjaga a történelemtudományok doktora

Next

/
Thumbnails
Contents