Népújság, 1982. november (33. évfolyam, 257-281. szám)
1982-11-18 / 271. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1982. november 18., csütörtök % Idegenvezetés - itthon és külföldön Egész évben sok külföldi látogatja az egri Dobó teret (Fotó: Kőhidi Imre) Sokan azt hiszik, hogy az idegenvezetői foglalkozásnak csak előnyös oldalai vannak. Bizonyítja, hogy évente több ezren jelentkeznek idegen- vezetőnek. Többségük azonban már akkor visszalép, amikor megismeri az ehhez szükséges tanfolyam felvételi feltételeit: a büntetlen előéleten és az érettségi bizonyítványon kívül ' szükséges hozzá egy idegen nyelv társalgási szintű ismerete is. Szigorú a felvételi vizsga, sokéves átlagban a jelentkezők mintegy 40 százaléka nem felel meg. Lemorzsolódás is van minden tanfolyamon, hiszen a tananyag nem könnyű: ideológiai, politikai, idegenforgalmi, vendéglátó- és szállodai ismereteket, művelődéstörténetet és országismeretet tanulnak, ezenkívül szerepel a tantárgyak között idegenvezetési és vállalati gyakorlat, a városismertetés módszerei. Mindezt nyolc hónapon át hetenként kétszer 4—5 órában tartják. Két évig érvényes Ha mindebből sikeresen vizsgáznak, két évig végezhetnek idegenvezetői munkát, vezethetnek külföldi csoportot itthon és magyar turistákat külföldön. Természetesen aszerint, hogy milyen nyelven beszélnek. E téren még ma is eléggé felemás a helyzet. Előfordul például, hogy magyar csoportot Jugoszláviába és Olaszországba — franciául tudó idegenvezető kísér. Ott ugyan vajmi kevésre megy nyelvtudással, ugyanakkor itthon esetleg francia csoporthoz a nyelvet kevésbé jól beszélő idegenvezetőt kénytelen adni az idegenforgalmi vállalat. 1975-ben született a kormányhatározat, amely az idegenvezetők képzését és továbbképzését az Országos Idegenforgalmi Hivatal hatáskörébe utalta, azóta — az OIH megbízásából — a Belkereskedelmi Továbbképző Intézetben folyik az oktatás. Hét év alatt 9300 idegenvezető vizsgázott sikeresen, ami korántsem jelenti azt, hogy ma ennyi aktív idegen- vezető volna az országban. A vizsgázott idegenvezetők közül ugyanis kevesen jelentkeznek jogosítványuk meghosszabbításáért újabb vizsgára. Talán hihetetlen, de ma összesen 360 főfoglalkozású idegenvezető dolgozik a vállalatoknál (IBUSZ, Express, Cooptourist, Volán-Tourist, MALÉV Air Tours, Budapest Tourist és a megyei idegen- forgalmi irodákban.) Elő- és utóidényben szinte kizárólag ők vezetnek csoportokat, főidényben további 2500—2700 külső, tehát nem főfoglalkozású idegenvezető csatlakozik hozzájuk. Nehéz pálya Kétségtelen, hogy nagyon szép, változatos munka ez, de könnyűnek igazán nem mondható. Ámi pedig a kereseteket illeti: iskolai végzettség és munkában töltött évek alapján 4500 és 7000 forint között mozog egy főfoglalkozású idegenvezető havi fizetése, természetesen nyelvpótlékkal együtt, de van olyan idegenvezető — érettségivel és egy nyelvvizsgával —, akinek a fizetése a 4000 forintot sem éri el. S hogy a „külsők” közül kevesen igyekeznek meghosszabbítani az idegenvezetői vizsga érvényességét, annak is — jórészt — anyagi okai vannak. Ha a vezetés 5 óránál több időt nem vesz igénybe, 60 forintnál kezdődik a vezetési díj, s az egésznapos idegenvezetésért sem lehet 240 forintnál többet kifizetni. A különbségek látszatra ugyan elég nagyok, de ezen belül az szabja meg a díjakat, hogy helyben vagy más városban, hazai vagy külföldi csoporttal dolgozik az idegenvezető. Mindez még az idegenforgalom ős- és hőskorának, a hatvanas éveknek maradványa. Mint ahogyan az is, hogy akkor „univerzális” idegenvezetőket szerettek volna képezni és munkába állítani, vagyis olyanokat, akik egyformán tudnak kül- és belföldi csoportokat vezetni és kísérni itthon és a határokon túl. Ilyen azonban nincs és nem is lehet, hiszen — mindenki tudja, aki valaha bárhol csoportos utazásban vett részt — egészen másféle teendői vannak például a valamelyik várost, tájegységet bemutató idegen- vezetőnek külföldiekből álló csoportnál és mások annak, aki magyarokkal utazik távolabbi tájakra. Nem kötelező az idegen nyelv Ezért indul most már olyan idegenvezetői tanfolyam is, ahol nem kötelező idegen nyelv tudása — annál fontosabb a magyar anyanyelv és a „szűkebb haza” tökéletes ismerete. Ezeken a tanfolyamokon ugyanis olyan idegenvezetőket képeznek, akik belföldi turistáknak mutatják majd be lakóhelyüket vagy az ország egy-egy Vidékét. Egyébként is időszerű az idegenvezető és a csoportkísérő munkakörének és fogalmának különválasztása. Annál is inkább, mert a legtöbb országban a magyar irodák partnerei adnak helyi idegenvezetőt a csoporthoz, s a magyar csoportkísérőnek mellette csak tolmácsolnia kell. Ahhoz sem kell képzett idegenvezetőnek lenni, hogy a csoport szálláselosztását, étkeztetését intézze külföldön. Elég, ha az úgynevezett konyhanyelvet beszéli, a lényeg az, hogy a fogadó országban meg tudja értetni magát. Idegenvezetőkre pedig elsősorban itthon van szükség, ahol hivatását szó szerinti értelemben kell gyakorolnia: idegeneket vezessen Magyarországon. Vita van még arról is, hogy jó-e a kétévenkénti vizsgák rendszere? Az egyik álláspont szerint négyévenként is elegendő megismételni a vizsgát, más szakemberek viszont úgy vélik: évenként kellene egy-két napos intenzív tanfolyamokat tartani az idegenvezetők számára, s ezután, az idegenforgalmi idény kezdete előtt tennének vizsgát. S ami még ugyancsak döntő fontosságú: a színvonal. Ma kevés ugyan az idegenvezető, de legtöbbjük — legalábbis a főállásúak — jól beszél két idegen nyelven. Magas színvonalúak a tanfolyamok, a legjobb szakemberek közül kerülnek ki az előadók. A külföldi turistáknak jó a véleménye a magyar idegenvezetőkről : f elkészültek- nek, udvariasaknak, segítőkészeknek tartják őket. A külföldre utazó magyar csoportoknál viszont előfordul, hogy elégedetlenek az idegenvezetővel szemben. Vajon, igényesebbek vagyunk a hozzánk látogató idegeneknél?! (V. E.) Trencsényi Zoltán: Kötéltánc Megremegett a keze. Ezen az estén nem először. Ennél a trükknél újra érezte, hogy leleplezték. Sőt. több volt ez egyszerű megérzésnél. Tudta, hogy elrontotta az eltüntetést, és a kezéből látszólag semmivé foszló kendő sarka igencsak kilógott az ujjai közül. Remény- kedetti hogy nem vették észre, de aztán belátta, hogy ez lehetetlen. „Feltűnő volt” — állapította meg magában, és gombóc költözött a gyomrába. Mosolya is inkább csak egy erőltetett fintorrá vicsorodott, és alig merte elkezdeni a következő trükköt. Ügy érezte magát, mint aki mezítelen. Izzadt. A nézők ezt persze tulajdoníthatták a nagy csokornyakkendő fullasztó fojto- gatásának, meg a frakk — mindent rejtő, tehát nélkülözhetetlen — felöltőjének is. A kártyák eléggé határozatlanul nyíltak szét, a terítés sem lett valami egyenletes. Már a keze is nyirkos volt. „Na még egyszer. .. ” Görcsösen marko- lészta a kártyacsomagot, és arra gondolt, hogy vajon mi az oka ennek a szörnyű bizonytalanságnak, kínzó határozatlanságnak. „Magas- ságos égi hiszen semmivel sem gyakoriok kevesebbet, mint máskor... ” Második nekifutásra már szebb lett a terítés, aztán az egykezes keverés is viszonylag flottul sikerült,.. Megnyugodva szusszant, és még a mosolya is őszintébbnek tűnt. De a nyugtalansága csak nem akart szűnni. Bár hitte, hinni akarta, hogy átlendült a holtponton, de semmi garancia nem volt arra, hogy több gikszer nem csúszik be. Márpedig tudta, hogy egy bűvésznek csak egyszer kell eljátszania a „becstelenségét” és vége. Mindennek lőttek. Oda a művészei rang, kár- bavész a sokéves gyakorlás, többé nem lesz hitele. A kártyadobásokat hibátlanul mutatta be, ez mintha kezdte volna visszaadni az önbizalmát, de valahol a gyomrában még mindig ott motoszkált az iménti rémes két-három perc. A „chicagói golyók” gyö-' nyörűen sokasodtak, majd tűntek el szétnyitott ujjai között^ és mégis. v. „Kötéltánc” gondolta. „Sőt. rosz- szabb, mint a kötéltánc, mert a kötéltáncos mutatványának áhitja a sikerét a néző, de a bűvész produkciójánál mindenki a hibára vár...” Sietve meglazította az ingét. Bámulta magát a tükörben. Vékony, fekete bajusza állt utat az arcáról csörgő verejtéknek. Közelhajolt a képmásához, és fürkész tekintettel vizslatta saját arcát. — Művész úr, a taxi... — nyitott az öltözőbe a portás. Hátrafordult és fáradt, meggyötört tekintettel nézte a portást. — Küldje el — mondta nagysokára —, ma este inkább gyalog megyek haza, szükségem van a levegőre. Köszönöm... Homlokát ráncolva ballagott át a parkon. Az első fellépése járt az eszében. A diáktársak csodálták maga- biztosságát, varázslónak becézték. Aztán a tükör előtt töltött délelőttök, az unalomig ismételt ujjgyakorlatok. .. az estéről, estére felcsattanó taps... a szájtáti nézők, az elismerő tekintetek. .. A hídon fújt a szél. Megállt. Jólesett a hűs levegő. Csend volt, a némaságot a koffer csobbanása törte meg. A korlátra könyökölt, és nézte a vízen úszó fekete koffert, amely a placcsanás után kinyílt, és a sodrás sebesen söpörte ki belőle a kártyákat, színes kendőket, golyókat, bűvészbotokat, művirágokat... Nagyot szusszant. Arcát a szélbe tartotta, és úgy érezte, gyomrából végképp eltűnt az a pici gonosz, fojtogató gombóc. Új utakon a filmforgalmazás Szabó B. István filmfőigazgató nyilatkozata Magyarországon a statisztikai adatok szerint mindenki hat-hétszer megy moziba évente, s ezzel az európai rangsorban a negyedik helyen állunk. A moziba járási szokások azonban átalakultak, megváltozott a közönség ízlése, így új helyzet elé került a filmforgalmazás is. A tervek szerint 1983- tól gyökeres változások lesznek a filmforgalmazásban és a moziüzemeltetésben. — Nem arról van szó, hogy alapvetően rossz volt, amit eddig csináltunk — mondta Szabó B. István, a Művelődési Minisztérium filmfőigazgatóságának vezetője az MTI tudósítójának. Az a gond, hogy műsorpolitikánkat, amely kiállja a nemzetközi összehasonlítást, ma sokkal bonyolultabb gazdasági viszonyok között kell megvalósítani. Ehhez új módszerekre, az eddigiektől sokszor eltérő megoldásokra van szükség. Nem titok: a mozik bevétele nem fedezi a költségeket, a moziüzemi vállalatok hiányát állami támogatásból fedezzük. A tapasztalatok szerint a jegyárak emelése nem oldja meg problémáinkat — nem is tervezzük ezt. Az eddigi gyakorlat szerint a dotációt a nézőszámhoz kapcsolták, azaz minél magasabb volt egy-egy film látogatottsága, annál nagyobbra nőtt a költségvetési támogatás. A nézőszámhoz kötött dotáció azonban egyre kevésbé kapcsolódott művészetpolitikai elképzeléseink megvalósításához, így ugyanis paradox módon az utóbbi időben éppen a kommersz, „kasszasiker” filmek kapták a legmagasabb támogatást. A tervek szerint 1983-tól fix összegben kapjuk a dotációt, amely nem lehet magasabb az 1982-ben kifizetett összegnél. — A filmforgalmazás és a mozik üzemeltetése nem azonos fogalmak. Olyan szocialista modellt kell kialakítani, amely a moziüzemeltetésben vállalja az üzleti funkciót. A lényeg: differenciálni kell. Minden filmet elsősorban abban a közegben kell vetíteni, ahol érdeklődésre tarthat számot. Senkinek sem jó ugyanis a jelenlegi gyakorlat, amikor jelentős filmművészeti alkotások buknak meg a nagy filmszínházak üres nézőterein, — Hatékonyabbnak látszik, ha az ilyen filmeket elsősorban a filmklubokban vetítik. El kell jutni odáig, hogy ezekben ne csak archív, hanem kortárs filmeket is láthassanak az érdeklődők. Ehhez szükség van a film- kluib-mozgalom átszervezésére. Jelenleg több mint 300 klub működik az országban — meglehetősen eltérő körülmények között. Rövidesen megalakul a Filmklubok Országos Szövetsége, s ennek a klubokon kívül tagjai lesznek a Filmtudományi Intézet, a moziüzemi vállalatok és más társadalmi intézmények is. — A filmek bemutatásának jnásik bázisa az úgynevezett társadalmi forgalmazás, vagyis az, hogy vállalatok, üzemek, közművelődési intézmények szerveznek vetítéseket. Ehhez elsősorban a Népművelési Intézet ad szakmai-módszertani segítséget. Az a cél, hogy a filmet mindenütt eszközként használják fel, építsék be az adott közösség művelődési folyamatába. — A harmadik megújításra váró terület az iskolai forgalmazás. Minden felmérés azt bizonyltja, hogy az iskolások nem ismerik az audiovizuális kultúra nyelvét. Ezen változtatni kell, és olyan filmprogramokra van szükség, amelyek egy adott korosztály érdeklődéséhez kapcsolódóan filmművészeti- esztétikai ismereteket továbbítanak, és segítik egy új, filmet értő és szerető közönség kialakulását. — Ami nagyon fontos: az új filmforgalmazási struktúrában a filmklubok, a társadalmi forgalmazás és az iskolai vetítések nem nyereségérdekeit vállalkozások. A moziüzemeltetés haszna ellenben „átvihető” ezekre a területekre, amire eddig nem volt lehetőség. — A filmforgalmazás reformját más elképzelések is kiegészítik. A jövőben lehetőség nyílik arra, hogy mozis kisvállalkozásokat hívjanak életre, szerződéses családi alapon. Elsősorbán a kistelepüléseken, de a városokban is javít majd a helyzeten, ha a jelenleg vállalati kezelésben gazdaságtalanul üzemelő mozik a vállalkozói fantázia segítségével hasznot hajtó tevékenységgé válnak. — Létrejön a moziüzemi vállalatok gazdasági társulása, amelyhez eddig 13 megye, a MOKÉP és a FÖMO csatlakozott. A vállalkozás célja, hogy az eddig sokszor párhuzamosan végzett szolgáltatásokat koordinálja: közös propaganda- és reklám-, szerviztevékenység és egy sor más lehetőség ésszerű felhasználása révén sok feladat az eddiginél gazdaságosabban oldható meg. Az új intézkedések összességükben a decentralizálást, a vállalatok állandósulását segítik. Céljuk a közönség jobb kiszolgálása és a művelődés- politikai célok hatékonyabb valóra váltása. (MTI) EGRI KEZDEMÉNYEZÉS Vetélkedősorozat munkásoknak » ígéretes vállalkozásba fogott a Szakszervezetek Heves megyei Tanácsa és a Megyei Művelődési Központ, amikor 1983-ra vetélkedősorozatot hirdettek a megyeszékhely üzemeiben, szövetkezeteiben tevékenykedő ifjúsági, munka- és szocialista brigádok számára. A Világkép címet viselő akció célja az, hogy a bene- vezők rendszeresen gyarapítsák tájékozottságukat A felkészülést sokoldalúan segíti az MMK. Valamennyi érdekelthez havonta eljuttatják majd azokat a programokat, amelyekből minden közösség kiválaszthatja a neki leginkább tetszőt. A jelentkezési lapokat már megkapták a szakszervezeti bizottságok, az érdeklődőknek innen kell igényelni ezeket. Kitöltés után december 1-ig juttathatják el a Megyei Művelődési Központba. Természetesen menetközben levél útján informálják a népművelőket, közművelődési teljesítményükről, ezeket számítógépes módszerrel összegzi^, értékelik. A középdöntőt 1983. október 10, és november 10- e között rendezik meg: a megyeit november 30-án tartják, Eger város felszabadulási évfordulójának tiszteletére. A legsikeresebben szereplők komoly díjazásban részesülnek. Az első helyezett például tízezer forint jutalmat vehet át. Bizonyára sokak számára jó hír az is, hogy a versengést 1984-ben vidékre is kiterjesztik.
