Népújság, 1982. november (33. évfolyam, 257-281. szám)
1982-11-18 / 271. szám
NÉPÚJSÁG, 1982. november 18., csütörtök 3 Ahol a jövőért hoztak áldozatot Lesz-e hát „új” hatvani Park-szálló Őszinte disputa három határidőmódosításról Aki ma Hatvanban meg akar szállni: vagy rokont, ismerőst keres, vagy pedig a fizetővendéglátással kísérletezik. Harmadik esztendeje nincs szállodája a huszonötezer lakosú városnak. Hogy miért? Az oltok jobbára ismertek. Az egyetlent, a Park Hotelt, túlhaladta az idő. A Panoráma Vendéglátó Vállalat így 1980 elején a teljes rekonstrukció mellett döntött. Mi több, távlati terveiben igyekezett a szolgáltatásokat bővíteni. Nos, annyi idő múltán, most Kiss Jánossal, a hatvani Építőipari Szövetkezet elnökével bogozzuk a fejleményeket, a kilátásokat. Egy tanműhelyépítés tanulságos krónikája Kulturált körülmények közt dolgoznak most már a mezőgazdasági gépszerelő tanulók (Fotó: Szabó Sándor) — Szövetkezetünk vállalta a közel hatmillió forintos felújítást munkát, és ennek során olyan keretszerződés született, amely szerint 1981 októberében megtörténhet az átalakított Kossuth téri étterem-szálloda műszaki átadása. Az ilyen keretszerződések azonban általában bizonytalanok, mert munka közben alakulnak ki igazán a feladat teljesítésének a lehetőségei. A „Park” esetében is ez történt, és később olyan megállapodást kötöttünk, mi; szerint 1982 júniusában végzünk a rekonstrukcióval. — Most 1982 novemberének derekán tartunk. Es bár helyszíni szemlélődésünk komoly eredményeket tárt elénk, az a benyomásunk, hogy az Idén Itt nem terem babér. Vagyis a Panoráma Vállalat csak jfivffre hasznosíthatja nélkülözött tulajdonát. Azután a határidő- módosulások okai sem érdektelenek a közvélemény előtt. Szóljon erről! — őszinte kívánok lenni, j Éppen ezért az anyaghiány, továbbá néhány alvállalkozó késedelmessége mellett a magunk felelősségét is a következmények mögött tartom nyilván. Ami rajtunk kívül áll: a Csőszer Vállalat 1982 májusára vállalta a szálló központi gázfűtésének szerelési munkáit, hogy aztán a LAKISZ elvégezhesse a bekötéseket. Ez mindmáig nem történt meg! Tehát az építészeti munkákkal hiába készültünk el, ebből még nem következik, hogy étterem-, illetve szállodanyitás lesz az idén. Hogy bennünket milyen mulasztás terhel? Például nem tudtunk időre alvállalkozót találni az épületgépészeti munkákra. Azután olyan is előfordult, hogy négy hónapig szünetelt a Park-felújítás: minden erőnket a gyön gyösi Pattin- ka-üzemhez kellett összpontosítanunk. — Tehát mondjunk le a novemberi száUodanyitásról Is, reménykedve az 1983-as esztendőben. Akkor legalább annyit: mivel lesz más az új Park? Mennyivel nyújt többet a réginél, ami az Ínséges hatvani vendéglátóipari helyzetben egyáltalán nem mellékes kérdés? — Elsőként hadd mondjam el; hogy a teljesen újjávarázsolt szállodai szobák 40— 45 vendéget tudnak majd fogadni korszerű viszonyok közepette, társalgóval, fürdővel, zuhanyozóval. Sikerült a terveknek megfelelően olyan önkiszolgáló éttermet, konyhát is kialakítanunk, amelynek a „teljesítménye” napi háromszáz adag ebéd, és így sokban hozzájárul majd a városközponti munkahelyek, hivatalok dolgozóinak kedvezményes étkeztetéséhez. Ami viszont teljesen új: az ön- kiszolgáló. étterem mögött drinkbár épült a késő esti szórakozás, vendéglátás szolgálatára, a kétszintes ház szuterénjét pedig elkészítettük egy alkalmi fogadóhely, afféle pinceborozó céljára. Mindezek berendezése — a november lfl-i műszaki átadást követően — a Panoráma Vállalatra tartozik, miként az egész létesítmény célszerű beüzemelése. — Ennyire bízik november 19-ben? — A magunk részéről feltétlenül. De mint megjegyeztem az előbb: az Építőipari Szövetkezet tervez; a CSŐSZER és a LAKISZ végez. Ami egyébként a partneri viszony kockázata — mondotta befejezésül Kiss János, szövetkezeti elnök. (moldvay) Az elmúlt évek során lapunkban már többször és készséggel adtunk hírt arról, hogy a hatvani Lenin Termelőszövetkezet a megyében elsőként tanműhely létrehozására vállalkozott. A kezdés nehézségek sorával járt, de a mecénások nem riadtak meg ezektől, hanem úrrá lettek a bajokon, s lépésről, lépésre haladva valóra váltották ígéretes elképzeléseiket. A napokban teljesült a régi óhaj — átadták azt a korszerű épületet, ahol minden feltétel adott a leendő mezőgazdasági gépszerelők gyakorlati oktatásához. A holnapok parancsára Szűrszabó Gusztáv tsz-el- nök így világítja meg az egykori elhatározás összetevőit. — Beláttuk azt, hogy a korszerű technika hozzáértő embereket követel, hiszen a több milliós értékű gépekkel csak a kitünően tájékozott dolgozók boldogulnak. Ezért döntöttünk úgy, hogy mi gondoskodunk a stafétaváltók neveléséről. 1975-ben döntöttünk így, s az azóta eltelt esztendők igazolták: jó lapra tettünk. Olyan gárda töborzódott ugyanis, amely hivatása ' magaslatán áll, s kialakult benne a kötődés érzése. Ügy is fogalmazhatnék, hogyt a pillanatnyi befektetés busásan megtérült. Haladás, gondokkal Tóth János főmérnök tett a legtöbbet a nemes ügy érdekében, s most jó érzéssel pillanthat vissza a hajdani gondokra. — Tárgyi adottságaink igen szerények voltak, hiszen kerekharaszti telepünkön egy régi épületrészben kaptunk otthont. Eleinte a jelentkezők sem tülekedtek, így aztán mindenkit felvettünk, azaz bekerültek a leggyengébb előképzettségűek is. Később azonban nemcsak a városban, hanem a környező községekben is felfigyeltek kezdeményezésünkre, s egyre többen pályáztak hozzánk. Olyannyira, hogy már válogathattunk is, s csak a jobbaknak mondtunk igent. Joggal lehetünk büszkék arra, hogy ma már olyan fiaink is vannak, akik kitűnő eredménnyel végeztek, sőt tovább is tanulnak, bekerültek az SZET-re, arra a tanfolyamra, amely a szakmunkásokat készíti fel az egyetemi felvételi vizsgára. Természetesen felkeltettük az érdeklődést szövetkezetünk iránt, az ifjak közül jó néhányan megkedvelték a munkahelyi légkört, s nálunk maradtak. Nemcsak azért, mert számukra társadalmi ösztöndíjat biztosítottunk. Nem maradtak magukra Nagy fába vágták a fejszét, de nem maradták egyedül, terveik valóra váltásához segítséget kaptak. — A Művelődési Minisztérium az új tanműhely kialakításához kétmillió forintos támogatást adott. Ugyanennyit ruháztunk be mi is. Ennek a megértésnek köszönhető az, hogy idáig jutottunk, és felavathattuk az új, a minden szempontból korszerű létesítményt. A házi kivitelezés érdeme a gyorsaság, a pontosság. Valamennyi építőnk tudta: össze kell fogni az ügy érdekében, s ezért felkészültsége legjavát nyújtotta. Az akcióban különösképp megnyerő az, hogy nemcsak a helyi érdekeket tartották szem előtt, hanem gondoltak a népgazdasági igényekre is. Méghozzá ellenszolgáltatás nélkül. — Az itt végzők egy része a környező gazdaságokban helyezkedik el, s ott kamatoztatja tájékozottságát. Mások nehézségeit enyhítettük ezzel, mégis szívesen tettük, hiszen ezzel az egész magyar mezőgazdaság javát szolgáltuk. A jobb feltételek lehetővé teszik, hogy a jövőben még hatékonyabban munkálkodjunk e cél érdekében. Már szeptembertől két első osztály indult, s így lesz később is. S ha már itt tartunk, akkor hadd jegyezzem meg, hogy nem számítunk semmiféle anyagi hozzájárulásra. Annak viszont örülnénk, ha az érintett közös gazdaságok valamilyen módon — például gépek, szerszámok biztosításával — könnyítenék ma is meglévő gondjainkat. Még hatmillió Az öröm érthető, ám az elégedettség mégsem hiánytalan, hiszen feladat akad bőven. — A szociális létesítmények szűkösek, s nem felelnek meg a kívánalmaknak. Épp ezért tovább kell lépnünk. Úgy döntöttünk: még egy szárnyat toldunk az épülethez. Ez azonban igen sokba kerül, mintegy hatmillió szükséges ahhoz, hogy a fürdő- és mosdóhelyiségek, valamint az előadótermek elkészüljenek. Természetesen nem azt várjuk hogy a sültgalamb a szánkba repüljön. A szövetkezet anyagi erejéből kétmilliós hozzájárulásra telik. A hiányzó összeget támogatásként kérjük a minisztériumtól a megyei művelődésügyi osztály közvetítésével. Azt hiszem, nem hiába reménykedünk, hiszen eddig is sokat tettünk az asztalra. Ha megkapjuk a kért summát, akkor rögvest megindulnak a munkálatok, amelyek a jövő évben be is fejeződnek. Mindehhez csak annyit tegyünk hozzá, hogy az igény jogos, hiszen a hatvaniak nemcsak a saját jövőjükért, hanem mások boldogulásáért is hoztak áldozatot... Pécsi István Okosan gazdálkodni—az erdővel Emlékérem a kiváló szervezői munkáért Az elmúlt hetekben Heves megye műszaki-közgazdász szakemberei a szokásosnál is gyakrabban találkoztak különböző ankétokon, előadásokon. Az alkotó ember szerepéről, munkájának jelentőségéről volt szó legtöbbször e megbeszéléseken. Amikor a műszaki megújulás nemcsak erény, hanem a talpon maradás feltétele, szellemi tőkénkről nem feledkezhetünk meg. Megtalálni a formát, amely jobban ösztönöz, a módszert, amely az alkotások mielőbbi beépülését szolgálja a termelő munkába, közös ügy. Erre találtunk példát egy kiváló erdőmérnök munkájában. Nem volt nagy hírverés. A szaklapok közölték, hogy kilencedmagával Jáhn Ferenc, a Mátrai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság igazgatóhelyettese elnyerte a Nyisztor Györgjy Emlékérmet, az ágazatban igencsak rangos elismerésnek számító kitüntetést. Üzemszervezői munkásságáért, a műszaki-technológiai fejlesztésekben elért nagyszerű teljesítményeiért. — Ilyenkor az ünnepeltek szerényen azt szokták mondani, a sikerben a közösségnek, a munkatársaknak is szerepük van. Kétségtelen, de azt is hadd tegyük mindjárt hozzá: hosszú évek óta elismert, munkahelye határán túl is számon tartott tekintélye a szakmának ... — Fiatal mérnök voltam, amikor 1952 januárjában ennek a gazdaságnak az elődjéhez kerültem. Műszaki fejlesztés? Először utakat kellett építenünk a Mátra, Bükk erdőiben, hogy valamiféle gazdálkodást kezdhessünk, valóban nagyüzemi módon dolgozhassunk. Emellett a turizmust, az idegenforgalmat szolgálta ez az erdőfeltárás. Magam is sok utat terveztem akkoriban, újdonságnak, nehéz feladatnak számított egy-egy meredek, sziklás szakasz leküzdése. Ma ez már rutinmunka, alaposan kidolgozott módszerekkel. Hamarosan új feladatok után néztem, mégpedig a kötélpályák kialakítása kezdett érdekelni. Olyan hegyoldalakban, ahol már a járművek nem közlekedhetnek biztonságosan, a kitermelés, a kivágott fák összegyűjtése kötélpályás szállítással oldható meg. Gyorsabb, olcsóbb, ráadásul nem is túrják fel a talajt a gépek nagy kerekei, nem törnek, zúznak az erdőben. Az istál- lóskői oldalban például 10 évig dolgozott az a kötélpálya, amit terveztem. Ezekre a feladataimra szívesen emlékszem. Már csak azért is, mert amit ma csinálok, ráépül az akkori tapasztalatokra, folytatás, csak persze más színvonalon. — Azóta valóban nagyüzem az erdőgazdaság is ... — Mégpedig a gazdálkodás szigorúan megszabott feltételeivel. A kitermelt fára igen nagy szüksége van az országnak. A feldolgozó üzemek legyenek korszerűek, hozzanak minél több nyereséget. Ahol lehetőség van, ott az exportot is minden energiánkkal szorgalmazzuk. Ugyanakkor látnunk kell a fától az erdőt is, meg kell őriznünk a természet értékeit. Telepíteni a csemetéket, ápolni az újulatot, a jobb levegőért, a* kellemes kirándulóhelyekért, a környezet védelméért. — Már-már azt hihetnénk, hogy ez ellentmondásban van a gazdaság érdekeivel... — Éppen az a dolgunk, hogy ne kerüljön ellentmondásba. Amit kitermeltünk, azt úgy hasznosítsuk, hogy minden részében új értéket adjon, s hasznot hozzon nekünk is. Igen fontos része műszaki fejlesztéseinknek a Felnémeten dolgozó új fűrészüzem. A keménylombos fát feldolgozó gépsor munkájáról a gépeket szállító NSZK-beli cég képviselője azt mondta, jobb mint náluk. Minél magasabb szintű a feldolgozás foka, annál jobban értékesíthető a termék, ezeket várja tőlünk például a bútoripar is. Itt adódik az export lehetősége is; Finnországba például a • gyöngyösi üzemünkben gyártott parkettát szállítjuk. — A kérgezett szálanyagért több mint kétszeres árat kaphatunk. Ismert, hogy nálunk készülnek a saját fejlesztésű kérgezőgépek. Évi 20—22 ezer köbméter papírfát, bükköt, gyertyánt adunk így el. Kialakítottuk azt a technológiai sort, amely a kitermelt fa teljes hasznosítására szolgál. Az értéktelennek tűnő vékony ág sem veszhet kárba. Az apríték kiváló tüzelőanyag! A hegyvidék olaj- és koksztüzelésű üdülőibe, intézményeibe ajánljuk elsősorban. Tárolni sem kell sokáig, két-három naponként tudunk szállítani. Ráadásul a környezetet sem szennyezi úgy, mint például a széntüzelés. Hát ennyit hirtelenjében a mostani tennivalóinkról. Sokáig lehetne még sorolni, amit műszaki fejlesztésben, szervezésben teljesítenünk kell. — Kicsit el is kalandoztunk eredeti témánktól, hiszen az erdőmérnök életútjá- ról, munkájáról kezdtük a beszélgetést... — Nem kalandoztunk el: amiről szó volt, az én munkám, s talán nem hangzik nagyképűen, az én életem. Mert a szervezési módszerek, új technikai megoldások nemcsak a munkaidő nyolc órája alatt foglalkoztatják az embert. Az elismeréssel, a megbecsüléssel elégedett lehetek, néhány esztendeje kaptam egy másik szakmai kitüntetést, a Bedő Albert-díjat, birtokosa vagyok kiváló dolgozó, kiváló munkáért jelvényeknek is. A néhány esztendő, ami a nyugdíjig hátra van, még néhány nagy feladat megoldásával telik el, többek között az erdei vasúti rakodókat korszerűsítjük. Rájöttünk arra, hogy a nagygazdaság mellett önállóan működő kisüzemekre is szükség van. Ezek megszervezése, összehangolása a valóban hatékonyabb munka érdekében szintén nem kis feladat lesz. Így talán az is jobban hihető, mindezeket csak közösen, csapatban oldhatjuk meg. — A siker és az elismerés, amit én mindezekért mint irányító kaptam, a közösség elismerése is... Hekeli Sándor
