Népújság, 1982. november (33. évfolyam, 257-281. szám)
1982-11-03 / 258. szám
NÉPÚJSÁG, 1982. november 3., szerda 3. Rugalmasabb is lehetne Van egy munkaerő-gazdálkodási módszer, amit úgy hívnak: Santa Clara. Noha a szisztéma földöntúli lényekhez való viszonyáról nem nagyon tudok, annyi tény: a Santa Clara egyike azoknak a rugalmas munkarendeknek, amelyeket áldani szoktak a dolgozók, függetlenül attól, hogy hivők vagy hitetlenek. Mi is az a rugalmas munkarend? Valami olyasmi, amiért nemcsak sokan áhítoznak, hanem mind többen ésszerűnek is tartják és gazdasági előnyeit sorolják. A bérelszámoló vagy a kereskedő kötött munkaidőben dolgozik, függetlenül attól, hogy a terhelés nem egyenletesen oszlik meg a napok és a napokon belül az órák közt. A bérelszámoló és a könyvelő teendői például általában a hónap végén és elején sűrűsödnek, az üzletekbe pedig javarészt délután térnek be a vásárlók. És ha alaposan körülnézünk, kiderül: alig van olyan területe a népgazdaságnak, ahol egyenletes munkatempóra lenne szükség. Inkább az jellemző, hogy óránként, hetenként vagy negyedévenként változik az elvégzendő munka mennyisége. Mindezek alapján az lenne ésszerű, hogy a feladatok nagyságához igazodjanak a munkarendek. Vagyis: a dolgozó munkával töltse a munkaidejét, ne pedig egyszer olvasással, üres fecsegéssel, másszor túlterhelten, megfeszített munkatempóban. Munka nélküli időtöltés helyett minden bizonynyal hasznosabban kiaknázhatok — odahaza vagy másutt — az órák, félnapok; napok. Ugyanakkor a vállalatoknak is érdeke, hogy a munkarendek a jelenleginél jobban igazodjanak a gazdálkodó szervezetek igényeihez. Hogyan? A módszerre egyelőre inkább a szakirodalomban találni példákat, a gyakorlatban alig. Pedig választék akad bőven. A munkarendek változatosabb formái alapvetően kétféleképpen alakíthatók ki: a rész- munkaidőben foglalkoztatottak létszámának növelésével, illetve a teljes munkaidőben dolgozók rugalmasabb időbeosztásával. Ami az első módszert illeti, a részmunkaidős foglalkoztatás nálunk rendkívül szűkkörű: az aktív keresők mindössze két százaléka dolgozik így, tekintélyes hányaduk nyugdíjas. Holott nyilvánvalóan a társadalom más rétegei is feláldoznák jövedelmük egy részét a többlet szabad időért. Az is elképzelhető, hogy akadnak, akik csak ilyen módon tudnának munkába állni. A gyesen lévők munkavállalásának szabályozása, illetve az előírások módosítása valószínűleg növeli a részmunkaidősök táborát. A Santa Clara modell szerint a gazdálkodó szervezet és a dolgozó félévente szerződést köt a következő hat hónapban teljesítendő munkaidőre. A megállapodásban azt is rögzíthetik, hogy (a vállalati igényekhez és az egyéni körülményekhez igazodva) hetenként hány órát dolgozzon a munkavállaló. Egy másik modell szerint szerződés köthető az éves munkaidő 100—90—80 százalékára — az alsó határ 40 százalék. így alkalom kínálkozik arra, hogy szinkronba hozzák a munkacsúcsokat és a létszámot. Ugyanakkor például egy 50 százalékos munkaidőben foglalkoztatott bérelszámoló bérét, ha a vállalat minden hónapban a legkritikusabb két hétben veszi igénybe idejét, nem a letöltött időhöz, hanem az elvégzett munkamennyiséghez kell igazítani. A részmunkaidős foglalkoztatás másik módszere a „job sharing”, az úgynevezett munkakör-megosztás. Ez például azt is jelenti, hogy 2—3 dolgozó vállal egy teljes munkaidős beosztást. Az már a csoport feladata, hogy eldöntsék: bizonyos óraszámonként, esetleg naponta vagy hetente váltják egymást. A job sharing alkalmazásához az is szükséges, hogy a csoport tagjai megbízzanak egymásban. Egyébként ezzel a módszerrel a csoporttagok esetleg a munkán kívül is helyettesíthetik egymást. Például: a job sha- ringban dolgozó gyesen lévő kismamák közül mindig az ügyel valamennyi gyerekre, aki éppen nem dolgozik. A részmunkaidős foglalkoztatáshoz hasonlóan több kidolgozott módszer van a teljes munkaidős foglalkoztatás rugalmasabbá tételére. Az egyik szisztéma: a vállalat több munkakezdési időpont felajánlásával, kizárólag a fix időt határozza meg. Vagy: a peremidőn belül, például 6 és 10 között, a dolgozók — naponta változtathatóan — maguk döntenek a kezdési időpontról. Más: a gazdálkodó szervezet csupán az úgynevezett törzsidőt kéri számon, a teljes munkaidő hetente vagy havonta (egy elszámolási időszakon belül) kiegyenlíthető. S ezzel nem merülnek ki — a dolgozó és a vállalat választási lehetőségét egyaránt fokozható — módszerek. Mindazonáltal nálunk egyelőre kevés vállalatnál alkalmaznak rugalmas munkarendeket. Pedig a külföldi példák arra is bizonyfté- kul szolgálnak, hogy több műszakos üzemekben, gépek, munkapadok mellett is lehet élni a rugalmas munkarendek adta lehetőségekkel. Kétségtelen: a rugalmas munkarend konfliktus forrása lehet, hiszen ellenérzést válthat ki azokból, akiket nem érint. Előfordulhat, hogy a mi viszonyaink között nehézkes a nyilvántartás, az adminisztráció. Ám a hátrányokkal érdemes szembesíteni az előnyöket is. Vagyis: a rugalmas munkarend több lehetőséget teremt a munkaidőkereslet és kínálat egyensúlyához. Azáltal, hogy minden korábbinál inkább figyelembe veszi a dolgozó egyéni körülményeit és sajátosságait, s ezzel fegyelmezettebbé teszi a munkát. Ilyen alapon az is elképzelhető, hogy mérséklődnek a munkaidő-kiesések, és (sok helyen) a jelenlét helyett a tényleges munka válik fontossá. (M. P.) Új fagyasztóláda-család A korábbi elavult konstrukciókat felváltó energia- takarékos háztartási fagyasz. tóláda-családot fejlesztett ki a Jászberényi Hűtőgépgyár. A felül nyitható láda három változata 200, 300, illetve 4po literes űrtartalmú. A prototípusokon eddig végzett mérések azt igazolják, hogy a készülékek felveszik a versenyt a hasonló külföldi termékekkel. A háromszáz literes vezértípus, amely az őszi BNV-n már bemutatkozott, a korábbinál jobb szigetelésű, így negyedével kevesebb energiát fogyaszt mint elődje. Ugyanakkor a súlya mindössze hetven kiló, majdnem kétharmaddal könnyebb, mint a régi hasonló űrtartalmú fagyasztóláda. Előnye továb. bá, hogy kikapcsolás után is 52 óráig romlás veszélye nélkül tárolja az élelmiszert. A fagyasztóládák felül nyitható kivitelben készülnek, nem annyira konyhai elhelyezésre, hanem inkább pincékbe, kamrákba. (MTI) MINDANNYIAN NŐK A konkurrencia „árnyékában ii őszintén megvallom, hogy amikor az egri Lenin úton a szövetkezeti ÁBC-áruház épült, majd megnyílt, magam is kíváncsian találgattam az átellenben levő vállalati kis csemegebolt sorsát. Vajon megél-e a konkurrencia „árnyékában”, s egyáltalán meddig bírja a versenyt? Meggyőződésem, hogy másokat is foglalkoztatott a kérdés, s évek múltán nem egyedül csodálkozom a szerény üzlet kitartásán, helytállásán. — Hogyan sikerült mindmáig itt maradni? — tudakolom az áruda vezetőjétől, Tóth Sándornétól. — Talán úgy, hogy meglehetősen szerencsés helyen vagyunk itt a vasúti bejáró sarkán — válaszolja a fia- tálas zony. — Egyrészt sokat jelentenek a vonatok, másrészt nem mindenki szeret átmászkálni a forgalmas úttesten. Vagyis: a rengeteg ingázó ember jövet vagy menet praktikusan vásárolhat nálunk úgyszólván Valamennyi olyan cikket, amit a nagyobb egységek kínálnak, s a környéken, akár csupán a közeli lakótelepen élő számos gyerek vagy idős nyugdíjas is kényelmesen, biztonságosan megközelíthet bennünket. — Aligha csak ez lehet az oka a maradásnak. — Lehet, hogy más is... Tény, hogy amennyire csak az időnk engedi: iparkodunk foglalkozni a vásárlókkal. Nemcsak egyszerűen kedvesek, udvariasak próbálunk lenni, hanem készségesek is. A fogyasztó mellé állunk ha tanácstalan, a kurrens árut is kitesszük elé, hagyjuk, hogy a citromban, narancsban válogathasson. Ha az a Ahol mindig kedvesen fogadják a vásárlókat... (Fotó: Szabó Sándor) kívánság, hogy bontsunk meg egy-egy csomagot, mérjük kétfelé például a cukrot, lisztet, mert a vevőnél éppenséggel nincs anyi pénz, amennyi a többhöz kellene, vagy egészségi állapota, illetve kora miatt nem fogyaszt annyit, mint mások; a legtermészetesebb, hogy megjegyzés nélkül teljesítjük a kérését. Eszünkbe sem jut megütközni az óhajon, a világért nem vágnánk fintort, gunyoros arcot. Jócskán vannak törzsvendégeink, s többüknek nevük mellett a körülményeiket, a szokásaikat is ismerjük. Gyakran, szánté kimondatlanul is megértjük már a vágyukat. Tudjuk, amikor ez vagy az egyszerűen csak beszélgetni tér be hozzánk. Ö, dehogy mondanánk, hogy feltart bennünket a munkában, s mennyi más tennivalónk lenne! Négyen dolgoznak itt, ketten-ketten délelőtt és délután egymást váltogatva. Csak déltől fél kettőig vannak együtt mindannyian, s általában ilyenkorra hagyják a nehezét. A súlyos göngyölegek, az ötvenkilós zsákok mozgatását, a polcok, a gondola feltöltését. Mivel, hogy összesük ereje sem túlságosan sok — hiszen valahány an nők. Ügy vallja a nyugdíjasán visszajáró — a szakmában 31, ebben a boltban 17 esztendőt eltöltött s most áprilistól már csupán helyettesítő — Oláh Lajosáé is, hogy így déltájban van a neheze. Aztán meg olyanról beszél, hogy csúcsidőben a vevők körbeállják az üzletbelsőt. Annyian vannak, hogy a pénztártól nem látja a kiszolgálót. Csak éppen arról hallgat, hogy amikor blokkol, akkor is emelget jócskán. S ha szükséges, otthagyja bizony a gépet, aztán a társa munkáján osztozik. Amikor a szemközti ABC-t emlegetem, mosolyogva magyarázza, hogy valóban, annak idején egy kicsit őket is megijesztette. Volt közöttük, aki el is ment az áruház nyitása után. Jómaga azonban a kitartóbbakkal maradt. Igaz, az aggodalom nem volt éppen hiábavaló, mert a régi 650—700 ezer forintos havi forgalom 400 ezer körülire csökkent. No, de ezért a boltot még korántsem kell bezárni! Többszörös kiváló dolgozó, akin látszik, hogy a hívó szóra nemcsak a pénzért jön. S az utódok brigádja is elismert csapat a Heves megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalatnál. — Abban, hogy nincs különösebb baj — veszi át a szót Tóthné — sokat segít például az egyik Volán-brigád, a lajosvárosi Bástya Aruház, s nem utolsósorban a vállalati kirendeltség is. A bázisbolt gyakran olyan árukból is juttat nekünk, amikből egyébként mástól talán nem kapnánk. így a FÜSZÉRT gyakori mulasztásait is pótolhatjuk valamelyest. — Más titka nincs a helytállásnak? — firtatom tovább. — Titka? — csodálkozik kérdésemen a fiatal üzletvezetőnő. — Nincs itt kérem semmi titok! Pusztán tesszük a dolgunkat, nap nap után. Mástól hallom, hogy Szak- középiskolában és a főutcai Csemege valamikori ügyes, hírneves főnökétől tanult kereskedni, aztán pedig egy sor különféle boltban gyakorolt fregoliként is, hogy sok mindenhez értsen. Válasz lehetne ez is... Gyóni Gyula A KPVDSZ ELNÖKSÉGE II hulladékanyagok hasznosításáról Többek közt a hulladék- anyag-hasznosítási tevékenységről, s a MÉH tröszt dolgozóinak szociális helyzetéről tárgyalt kedden a KPVDSZ elnöksége. Mátsik György, a MÉH tröszt vezérigazgatója beszámolójában egyebek közt elmondta, hogy a tröszt vállalatai az év végéig várhatóan 4,5 milliárd forint értékű hulladékot gyűjtenek be, vasból, színesfémekből, papírból és textíliából egyaránt többet mint a múlt évben, s többet az idei évre tervezettnél is.' A begyűjtött anyagok mintegy felét gépi és kézi úton válogatják, s olyan módon előkészítik, hogy azt az ipar könnyebben feldolgozhassa. A vezérigazgató elmondta, hogy az állami vállalatoknál a tapasztalatok szerint az utóbbi időben — az anyagtakarékosság eredményeként — kevesebb hulladék képződik. Ugyanakkor a lakosság a Hazafias Népfront, a KISZ és az úttörőszövetség kezdeményezésére a korábbinál több hulladékot gyűjt. A fővárosban kedvező eredményeket hozott az is, hogy az egy-két feldolgozót foglalkoztató átvevőhelyeket szerződésbe adták. Eddig Budapesten kilenc ilyen telep működik, s még ebben az évben 30—35-öt vidéken is szerződésbe adnak. Ezeken a telepeken többet gyűjtenek, a nyitva tartás jobban alkalmazkodik a lakosság szabad idejéhez, s az anyagilag is jobban érdekelt átvevők többet foglalkoznak a feladatokkal. A vezérigazgató a továbbiakban elmondta, hogy a MÉH-telepeken dolgozók többsége még mindig mostoha körülmények között végzi munkáját. Spilák Ferenc, az Országos Anyag- és Árhivatal elnökhelyettese arról szólt, hogy bár a MÉH tröszt vállalatai ebben az évben valóban több hulladékanyagot gyűjtöttek be és dolgoztak fel, mint a korábbiakban, nagyon sok azonban még a kiaknázatlan lehetőség, különösen vidéken. Változtatni kell a papír-, vas. és műanyaghulladékok begyűjtésének módszerein, s a begyűjtőhelyek szolgáltatásának színvonalán. Ne a MÉH- vállalat diktálja a feltételeket a lakosságnak, házhoz is mehet, s jobban bekapcsolódhat a lomtalanításba is. KITÜNTETETT MUNKÁSÖR „ Átadni a helyet a fiataloknak...” Ez az esztendő az évfordulók éve lett Szabó Lászlónak. A Mátravidéki Fémművek személyzeti osztályának a vezetője pontosan 20 éve párttag, s egyben munkásőr is. A sárospataki születésű férfi, amikor 1955- ben Sirokba került, nem gondolta, hogy itt gyökeret is ver évtizedekre. A csöndes jubileum — s egy kitüntetés — kapcsán együtt idézzük fel az elmúlt időket, az üzem életét, a családot, a szolgálatokat a munkásőrségnél. — Fiatalemberként vágtam neki s még azt sem tudtam, hogy merre van Sirok. A térképen nem találtam, ismerőseim azt mondták : Eger körül. Megérkeztem egy szál kofferral, ám a városban nem tudták megmondani, hogyan is kell a Fémművekbe menni. Akkor még vonat járt oda, s kör- be-körbe pöfögött, azt hittem soha nem érek a célomhoz. Eleinte munkásszálláson laktam, s műszak után a Siroki Vasasban rúgtam a bőrt. Alacsony termetem miatt aztán hamar rám ragadt a „Kis Szabó” név, de engem ez nem bántott, főleg amikor csatárként szép gólokat lőttem, a szurkolók pedig éljeneztek. A Fémműveknél marósként kezdte. Aztán tanult; elvégezte a marxista—leninista esti egyetemet, a szakosítót éppen az idén fejezte be. Mindig csinált vala~ mit, nem tudott nyugton ül-, ni. — Ilyen a természetem. Ezért is megörültem, amikor társadalmi megbízatásként azt kaptam, hogy az acélszürke egyenruhások között kell helytálljak. így hol gyakorlaton voltam, hol lövészeten, oktatáson, vagy éppen ott, ahol szükség volt rám. Igazán jó kollektíva alakult ki az egységnél, s a legfiatalabbtól kezdve a legidősebbekig — mindannyian tegezzük egymást. Ez nálunk már hagyománnyá lett. ösz- szeko.vácsolódtunk például olyan alkalmakkor is, amikor a hajdanán rakoncátlan- kodó Tárnát fékezgettük. Megnősült, Párádról hozott asszonyt a siroki lakótelepre. Nyolc esztendeje azonban Egerben laknak a gyerekekkel. A nagyobbik most érettségizett lány, a kisebbik hetedikes fiú. — Elég sokat is voltam távol a családtól. Hívott a szolgálat. Ráadásul tanultam is, így nem sok időm maradt. S amióta — tizenkét éve — felelős beosztásban dolgozom, a szabad perceim valóban megvannak számlálva. S természetesen mindenütt teljes emberként kell helytállnom. Akkor is, ha egy harcászati elgondolást kell végrehajtani, ha értekezleten kell valamiért szót emelni, vagy ha a családi gondokat kell megoldani. Éppen ezért, mivel húsz év az nagy idő, úgy gondoltam, hogy kérem fölmentésemet a munkásőri szolgálat alól. A legutóbbi taggyűlésen szóba hoztam ezt a kérdést, de az az igazság, hogy nem nagyon akarnak engedni. Nem azért válnék meg az egyenruhától, mert nehéz a szolgálat, bár nehéz is, akár esik, akár fúj, menni kell, hanem most már a fiataloknak is helyet kell biztosítani. Szeretnék viszont részt venni a pártoktatásban, mint előadó. Remélhetőleg sikerülnek majd Szabó László tervei, beválnak elképzelései. Húsz évi társadalmi tevékenységét, a munkásőrségben végzett munkáját azonban a nemrégiben szép elismerésben részesítették: megkapta a Haza Szolgálatáért Érdem, érem arany fokozatát. J. P.
