Népújság, 1982. október (33. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-10 / 238. szám

AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Megkezdődött a Magyar Vöröskereszt VI. kongresszusa A közös cselekvés .felbecsülhetetlen értékű támasza országépítő munkánknak A Parlament kongresszusi termében szombaton megkezdődött a Magyar Vö­röskereszt VI. kongresszusa. A szervezet egymillió kétszázezer tagját képviselő hat­száz küldöttet és meghívott vendégeket, köztük a párt- és állami szervek, társa­dalmi szervezetek, valamint a külföldi testvérszervezetek képviselőit Gegesi Kiss Pál akadémikus, a Magyar Vöröskereszt elnöke köszöntötte. A kongresszus elnökségében helyet fog­lalt Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács el­nökhelyettese, Kornidesz Mihály, az MSZMP KB osztályvezetője, Schultheisz Emil egészségügyi miniszter, Duschek La- josné, a Magyar Nők Országos Tanácsának elnöke, Szentistványi Gyuláné, a Hazafi­as Népfront Országos Tanácsának titkára, valamint politikai, társadalmi, tudományos életünk számos képviselője. Ugyancsak az elnökségben foglalt helyet, dr. Ahmad Abu-Goura, a Nemzetközi Vöröskereszt Állandó Bizottságának elnöke és Hans Hoegh, a Vöröskereszt Társaságok Ligájá­nak főtitkára. Az első sorokban a kong­resszus külföldi vendégei, a bolgár, a csehszlovák, a lengyel, az NDK-beli, az osztrák, a román és a szovjet testvérszer­vezetek képviselői ültek. Erősebb a gyengét Ne hízelegjünk magunk­nak: ezúttal sem fedeztünk fel semmi különöset. Illet­ve... — talán mégis. Va­lahogy ahhoz az önma­gunkhoz lehetne hasonlíta­ni az egészet, aki meghall­ván, hogy X vagy Y va­lahol valamilyen ügyben, valami nagyon egyszerű, kézenfekvő eljárást talált, így szól önmagahoz, illet­ve környezetéhez: — Nagy dolog... ezt én is tudtam volna. Állítólag néhány fűzfa­költő így volt annak ide­jén Petőfi és Arany „egy­szerű” verseivel. .Mielőtt azonban a költé­szet keserves útjaira té­vednénk, gyorsan szögez­zük le: nem rímekről és nem is verslábakról lesz szó ezúttal, hanem ama bizonyos egyszerű felfede­zésről, amit tulajdonkép­pen mindig mindenki tud, csupán csak annyi kitétel­lel, hogy — valakinek ki kell mondani, előtte. Az erősebb segítse a gyengét. Ennyi az egész, és ese­tünkben termelőszövetke­zeteinkről van szó. Soka­sodván a gondok, eszünkbe jutott valami ősi, valami nagyon egyszerű megoldás. Az hogy — segíteni... Fél­reértés ne essék, szó ne érje a ház elejét: a vilá­gért sem szeretnénk a fel­fedezés jogosságát meg­kérdőjelezni. Csupán ama természetes, fentebb már említett reagálásról van szó, hogy ezt tudtuk, tud­hattuk volna. Konkrét adatokkal mu­tatható ki az eredmény. Mint ahogy sajnos, az is, ha nem így történik. Ép­pen ez utóbbi miatt üd­vözölhetjük a megyei párt- bizottság legutóbbi ülésén elfogadott, nagyon határo­zott javaslat: A magas színvonalon gazdálkodó üzemek legyenek kezdemé­ny ezöek az „erősebb segít­se a gyengét” mozgalom gyakorlati megvalósításá­ban. Konkrét kivitelezési módot is ad a javaslat. Az egész nagyon egszerű: a magas és az alacsony jö­vedelmű, illetve vesztesé­ges gazdaságok hozzanak létre közös társulásokat. És ez nem csupán ötlet,. hanem nagyon gyorsan megvalósítandó követel­mény. Példákat tudunk ar­ra, hogy Hevesnél kedve­zőbb természeti adottsá­gokkal rendelkező megyék­ben — gondoljunk például a hajdú-bihari Nádudvar­ra — ez az egész már élő, és konkrét eredményeket hozó gyakorlat, szűkebb hazánkban pedig a detkiek nyújtanák segítséget a szomszédos, gyengébb fel­tételek között gazdálkodó termelőszövetkezeteknek. A baj csak az, hogy mondhatni: egyedi, majd­hogynem elszigetelt ese­tekről lehet csak szó pil­lanatnyilag. Éppen ezért is sorolhatjuk az ugyan igen­csak természetes, nagyon kézenfekvő, mégis múlha- • tatlan „felfedezések” közé a megyei pártbizottság leg­utóbbi ülésén elhangzotta­kat: az erősebb segítse a gyengét! B. Kun Tibor Az elnöki megnyitó után megválasztották a kongresz- szus munkabizottságait, majd Hantos János, a Ma­Hantos János beszédé­ben elmondotta: a kong­resszust megelőző vezetőség­választó taggyűlések, a kül­döttértekezletek értékelése szerint megállapítható: vég­rehajtották a legutóbbi kongresszus határozatait. Azóta — öt esztendő alatt — a Vöröskereszt alapszerveze­teinek száma több mint másfélezerrel, az aktív tagok száma több mint száztízezer­rel gyarapodott. Hangsúlyoz­ta: szervezetünk munkájára jellemző, hogy tervszerű­en és tudatosan vesznek részt szocialista társa­dalmunk humanista fel­adatainak teljesítésében. Az eddigieknél eredmé­nyesebben támogatták a hátrányos helyzetű egyéne­ket és családokat. Az ered­mények közt említette, hogy a lakosság egészségügyi el­gyar Vöröskereszt főtitkára előterjesztette az országos vezetőség beszámolóját és határozati javaslatát. látásához szükséges vért az önkéntes véradók több mint félmilliós tábora adta, térí­tést nem várva. — Az utóbbi öt év kiemel­kedő .eseménye volt — mondotta a főtitkár — a a szervezet megalapításának 100. évfordulója. A centená­rium alkalmából Budapes­ten megrendezett III. euró­pai regionális konferencián elfogadott hét ajánlás bizo­nyította az európai Szintű együttműködés továbbfej­lesztésének valóságos lehető­ségeit. A főtitkár a továbbiakban hangsúlyozta: azok az esz­mék és alapelvek, amelye­ket a Vöröskereszt képvisel és tevékenységével gyakor­lattá igyekszik tenni, meg­kívánják a mozgalom egyér­telmű közvéleményfar,máló szerepének növelését. Ezt fő­leg a Vöröskeresztnek, a bé­ke jelentős tényezőjének ha­tékonyabb érvényre juttatá­sa indokolja. Meggyőződé­sünk: hogy a Vöröskereszt tagsága mozgósításával és nevelé­sével demonstrálhatja, hogy a békés alkotó mun­ka pártján áll az emberi életeket pusztító háborúk­kal szemben. A nyílt és határozott ál­lásfoglalás nem kerülhető el, ha csúfosan megsértik az em­beriség alapvető erkölcsi tör­vényeit és a nemzetközi jog­ként elfogadott genfi egyez­ményeket. Hallgatással vagy homályos fogalmazásokkal nem adhatunk felmentést a népirtást elkövetők bűntet­teire. A Nemzetközi Vöröske­reszt első békekonferenciá­ján, 1975-ben elfogadták ugyan a Vöröskereszt a bé­ke tényezője akcióprogra­mot, véleménykülönbségek a béke fenntartásához való hozzájárulás módjával kap­csolatosan azonban ma is léteznek. Ezért is szükséges a Vöröskereszt II. béke-vi- lágkonferenciájánák összehí­vása. Az erre irányuló ja­vaslatot több nemzeti társa­ság támogatta a XXIV. nemzetközi konferencián, de megfelelő döntés nem szüle­tett. A Magyar Vöröskereszt álláspontja, hogy a II. béke­világkonferenciájának belát­ható időn belül tanácskoznia kell — mondotta beszéde befejező részében a főtitkár. Ezután Elekes István, az Országos Számvizsgáló Bi­zottság elnöke előterjesztette a bizottság jelentését, majd megkezdődött a vita. Kongresszusi vita Elsőként Sarlós István, az MSZMP Központi Bizottsága és a kormány nevében kö­szöntötte a kongresszust. Beszédében elmondta, hogy hazánknak és népünknek nagy szüksége van a Vö­röskereszt humánus tevé­kenységére. Az önkéntesen végzett, áldozatos munka kapcsolatot teremthet a kü­lönböző társadalmi rétegek­hez tartozó emberek között, ez pedig a kölcsönös meg­értést és a közös cselek­vést teszi lehetővé, s nem­csak az egyén egészségének védelmét, hanem az egész társadalom erősödését és szocialista szellemiségünk fejlődését is szolgálja. (Folytatás a 3. oldalon) Az elmúlt évtizedekben, Heves megyében is jelentős sike­reket/ért el a véradómozgalom: az évente összegyűjtött más­félezer liter vér szinte teljes egészében térítésmentes vér­adóktól származik. A vér túlnyomó többségét centrifugál ás­sál szétválasztva, alkotónként használják fel a megye kór­házaiban. Fotó: Kőhádi Imre Hantos János beszámolója Végig a répa útján Lesz eleiendi cukor Fejlesztik a cukorgyárat Selypen Ahogy sorjában beszámol­tunk a mezőgazdasági mun­kákról, a betakarításokról, úgy múlt el észrevétlenül a nyár, ® köszöntött be az ősz. Elő­ször elindultak a borsót szü­retelő kombájnok, aztán be­takarították az őszi árpát, majd a búzát is. Mire aztán a szüreti, cufcorgyári beszá­molókra kerül sor, bőven október közepén járunk. Ügy mint most is, amikor végig­kísértük a répát a termelő gazdaságtól, a végső termé­ket előállító cukorgyárig, ahol az idei „termést” koc­kacukor formájában a ká­vénkba is tehettük. A zagyvaszántói Zagyva­völgye Termelőszövetkezet elnöke, Varga János arról beszélt, hogy a környéken mindig volt répaföld. A va­lamikori uradalmi birtokon, az úgynevezett Vörösmajor földjén ugyanis a répa cu­korszázaléka mindig jobb volt az átlagosnál. — Az idén 241 hektáron termeltünk cukorrépát — mondta. Az időjárás sajnos nem kedvezett, s így csak 280—300 mázsát takarítha­tunk be hektáranként. Igaz, ai tervezett árbevétel — a 7 és fél millió forint — így is meglesz, de jövőre száz hek­tárral csökkentjük a répa termőterületét. Ugyanis még tavaly a legjövedelmezőbb növényünk a répa volt, ad­dig ma már nem biztos az sem, hogy az első hely va­lamelyikét a répának tud­hatjuk a rangsorban. Ne­künk is követnünk kell a piaci igényeket. Ráadásul a tavalyinál átlagban 2 cukor­fokkal gyengébb az idei ter­més minőségié, ami 9—10 fo­rinttal alacsonyabb értéke­sítési árat jelent. S mindezt annak reményében mondom, hogy továbbra is változat­lan marad a kiváló partneri kapcsolatunk a szomszédsá­gunkban levő selypi cukor­gyárral. A szomszédban már ked­vezőbb híreket hallottunk Kovács András főmérnök­től. Elmondta, hogy szep­tember 8-án kezdtek a répa feldolgozásához, s a kam­pány végére 360 ezer ton­nát kell feldolgozniuk. Ebből 38—39 ezer tonna cukrot kell előállítani a tervek sze­rint. Jelenleg teljes kapaci­tással dolgoznak, s napi 3 ezer tonna répát dolgoznak fel átlagosan, s a minőség­A kampány végére 360 ezer tonna répát kell feldolgozni tői függően 300—330 tonna cukrot állítanak elő na­ponta. A Mátravidéki Cu­korgyárak Selypi Cukorgyá­ra a kész. terméket Heves megyén kívül Nógrádban és Budapesten értékesíti. Sőt, kisebb mennyiségben ugyan, de még a Szolnok megyeiek is ezt fogyaszthatják. A gyárba folyamatosan ér­kezik a répa. A legtöbb, mintegy háromnegyed része vasúton, a többi közúton. Az átvételi cukortartalom 15 százalékos, 3 százalék me­laszt készítenek, a gyártási veszteség 0,8 és 1 százalék között mozog. A répa 10—11 százalékát tudják cukorként raktározni. Persze ezek az adatok napról napra változ­nak. Mint a répái cukorszá­zaléka is. A nagyüzemre való felké­szülés az év 7—8 hónapját teszi ki. Ilyenkor egy mű­szakban dolgoznak, a kam­pányban viszont szombaton és vasárnap is három mű­szakos a termelés. Műszaki hibák eddig még nem gá­tolták a munkát, ami azt bi­zonyítja, hogy jól felkészül­tek. Ide tartozik az is, hogy határidő előtt elkészült a gyár répameehanizációs fej­lesztésének első üteme. A végső beruházás 1983-ban ké­szül el, de az első ütem be­rendezései már ebben a sze­zonban termelhetnek. Ez azt jelenti, hogy 15 millió fo­rinttal növekszik a selypiek árbevétele. Kis Szabó Ervin Postai világnap Szombaton, a Posta-vezér­igazgatóságon ünnepség ke­retében emlékeztek meg a Postai Világnapról, a Nem­zetközi Posta létrejöttének, az Egyetemes Postaegyesület (UPU) megalakulásának 108. évfordulójáról. A Nemzetközi Postaszol­gálat egységes szabályok és jogelvek alapján történő megszervezésére 1874. októ­ber 9-én írták alá huszon­két ország — közöttük ha­zánk — meghatalmazottai az Általános Postaegyesület lét­rehozását kimondó nemzet­közi szerződést. Négy évvel később Egyetemes Posta­egyesületre változott a neve, mivel megalakulásától kezd­ve számos független ország és gyarmat is csatlakozott a szervezethez. Az UPU az ENSZ egyik legrégibb és legnagyobb szakosított szervezete. A 164 országból álló nemzetközi szervezet elsőrendű feladata, hogy a világ minden orszá­gában biztosítsa a postaszol­gálat jobb megszervezését és állandó fejlesztését. (MTI) Országos nemzetiségi közművelődési konferencia A váci Madách Imre Mű­velődési Központ ad otthont október 16—17-én az I. or­szágos nemzetiségi közmű­velődési konferenciának. A tanácskozás célja a nemze­tiségi közművelődés fejlő­désének értékelése, az idő­szerű problémák megvitatá­sa és a további munka fő vonalainak meghatározása. A konferencia munkájá­val kapcsolatban a műve­lődési minisztérium nemze­tiségi önálló osztályán el­mondották: a kétnapos esz­mecsere alkalmat ad arra, hogy a résztvevők a kul­túráról — mint a nemzeti­séget összetartó és a nem­zetiség lényegét hordozó té­nyezőről — kicseréljék gondo- lataikát. Különös tekintettel arra; hogy a művelődés kü­lönböző formáiban a nem­zetiségi és a többségi kultú­ra kölcsönösen hat egymás­ra. A több száz éve önként betelepült szórvány nemze­tiségek kultúrája, nyelve ugyanis rengeteg ősi elemet tartalmaz. A tanácskozás résztvevői arra törekszenek, hogy tudatosítsák: minden nemzetiségnek érdemes meg­őriznie, ápolnia egyetemes értékeket is hordozó kultu­rális örökségét.

Next

/
Thumbnails
Contents