Népújság, 1982. október (33. évfolyam, 230-256. szám)
1982-10-07 / 235. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1982. október 7., csütörtök Ortutay-emlékplakett Stafétaváltók sorát nevelte Konferencia az ifjúságért Mától október tizenkettedikéig Eger városa ad otthont a televízió és a családi nevelés kapcsolatát elemző nemzetközi oktatótelevíziós szemináriumnak. Nem véletlen ez, hiszen a helyi pedagógusok már 1964-től, az Iskolatévé megalakulásától segítették, ötletekkel gazdagították ezt a felelősségteljes, ezt a jövő számára sokrétűen kamatozó tevékenységet. így aztán érthető, hogy később — 1966-tól — a barokk város fogadta a nemzetközi iskolatelevíziós konferenciák résztvevőit. s Ezt a sikerekben gazdag rendezvénysorozatot folytatja a mostani is, amelyre mintegy 180-an érkeztek. A hazai szakemberek mellett itt vannak — többek között — az osztrákok, a jugoszlávok, a kambodzsaiak, a hollandok, az NSZK-beliek, a csehszlovákok, az angolok, a szovjetek, az NDK-sok, a bolgárok, a lengyelek, a görögök, a kubai, ak, a svédek és a dánok is. Az alapvető témakör izgalmas és közérdeklődésre számottartó, hiszen az utóbbi időben egyre több szó esik arról, hogy a szülők miként segíthetik gyermekeik szellemének és karakterének formálását, hogyan működhetnek együtt a közösség érdekében a hasonló hangoltságú nevelőkkel. örvendetes, hogy ebből a feladatkörből mind jelentősebb részt vállal a televízió, amely közvetlen és áttételes módon hozzájárul a majdani stafétaváltók pallérozásához. Lehet, hogy a különböző műsorok értékén, hatásfokán olykor vitatkozunk, az egyes hibákat joggal kifogásoljuk, de azt valamennyien elismerjük, hogy mindegyik a jószándék, az ötletadás szülötte, s nem egy vonatkozásban hasznosítható. Ez a tanácskozás csak látszatra tartozik a szakmai berkekre, az avatottak szűk körére, ugyanis mindennap olyan kérdésekről lesz szó, amelyek valamennyiünket foglalkoztatnak, . amelyekre százezrek várnak választ. Egyáltalán nem mindegy, hogy korunk technikai csodája milyen szinten tölti be ilyen jellegű hivatását. E tekintet, ben is szerencsés, ha az itthoniak és a külföldiek találkoznak, s' elmondják véleményüket, ízelítőt adnak tapasztalataikból. Nagyszerű lehetőség az ilyen alkalom arra, hogy az érdekeltek tanuljanak egymástól, átvegyék azokat a módszereket — természetesen a helyi sajátosságokhoz igazítva —, amelyek hadbavetése révén az általuk készített produkciók mind értékesebbé, mind nagyobb számú nézőtábor számára kedveltté válnak. Ezért kísérjük figyelemmel az elhangzottakat, kívánunk gyümölcsöző véleménycserét és kapcsolatteremtést valamennyi résztvevőnek, hiszen ennek igazi nyertese az ifjúság lesz... v P. I. Kovács Margit felújított kiállítása Negyedszázados honismereti, helytörténeti szakkörvezetöi tevékenységének méltatásaképpen dr. Misóczki Lajos gyöngyösi főiskolai docens megkapta a Hazafias, Népfront Országos Titkárságának Ortu- tay-emlékplakettjét. Lassan három évtizede annak, hogy ez a kitűnően felkészült, lelkes pedagógus rendszeresen foglalkozik Heves megye. Gyöngyös, valamint a Mátra-vidék helytörténetével. Alaposan ismeri ezt a szerteágazó témakört, s ritka igyekezetére utal az is, hogy több könyvnyi, azaz majd ezer oldalnyi terjedelemben jelentek meg publikációi a sokakat érdeklő kérdésekről. A mennyiségi mutató önmagában kevés, hiszen ezek az írások, tanulmányok, kiadványok színvonalasságuk miatt is dicsérendők. Annál is inkább, mert szerzőjük emellett tisztességgel ellátta felelősségteljes hétköznapi teendőit, a rábízott fiatalok nevelését, oktatását. Mindez személyi siker, megnyugvást jelenthet az egyén számára, hiszen tartalmas élettel büszkélkedhetne, ám az effajta magatartás távol áll tőle. Vérbeli tanárként nemcsak önmagára gondolt, hanem arra is törekedett, hogy a világ dolgaira szomjúhozó tehetséges ifjak köréből stafétaváltókat toborozzon, elsajátíttassa velük a búvárkodás műhelytitkait. — Ezerkilencszázötvenhét szeptemberében — a helyi 2-es számú Általános Iskolában — 5—8. osztályos tanulókkal szerveztem meg az első, általam irányított hely- történeti és irodalmi szakkört. A gyerekek szorgalmával megyarázható az, hogy viszonylag gyorsan boldogultunk, s a Tanácsköztársaság 40. évfordulójára összeállított gyűjteményünkkel Második alkalommal rendezi meg az KISZ Budapesti Bizottsága a hét végén — október 8—9—10-én, a fővárosban — az országos szakmunkástanuló napokat. Az eseménysorozat a diákév első, kiemelkedő politikai rendezvénye. Nyitánya október 9-én lesz a Munkásmozgalmi Múzeumban, ahol az megyei első helyezést szereztünk. Jólesett az is, hogy a rádió riportban érzékeltette törekvéseinket. Még ebben az évben iskolamúzeumot alapítottunk, s az anyag egy részét később a megyei és a helyi múzeumnak ajándékoztuk. o Ezerkilencszázhatvan újabb fordulópontot jelentett. Ekkor indította ma is vezetője a hajdani városi kultúrház — jogutódja, a jelenlegi Mátra Művelődési Központ — honismereti körét. Akkortájt ez úttörő jellegű kezdeményezésnek számított. — Nemcsak középiskolásokat, érettségizetteket, egyetemet és főiskolát végzetteket nyertem meg az ügynek, hanem fizikai munkásokat is. A tagság ügybuzgalmával magyarázható, hogy sokrétűen kamatoztattuk a rendelkezésünkre álló időt, s nem feledkeztünk meg a minőségi követelményekről sem. Így aztán két év alatt hatan jelentkeztek figyelemreméltó dolgozatokkal. Az elért eredmények nem nyugtattak meg, épp ezért szélesíteni kívántam a kört, s 1967-ben a 6-os számú Általános Iskolában rajtoltattam egy csoportot, amely lelkesen szorgoskodott. Sokat segítettek ezek a gyerekek, erre utal az is, hogy 1972-ig öt különböző kiállítást rendeztünk együtt. Emellett a fiúk-lányok — természetesen útmutatásommal — megírták Gyöngyös déli városrészének 20 éves történetét, s ezzel a helyi helytörténeti pályázat első díját nyerték el. o — Amikor a kertészeti főiskolára kerültem, az itteni hallgattok megértették szánegyes szakmákat bemutató kiállítás nyílik meg. „Hogy jobban csináljuk!” címmel rendezik meg október 9-én a KISZ Központi Bizottsága székházában az esemény egyik fő programját. A tanácskozáson részt vevők megvitatják a szakmunkás- képző intézetek érdekvédelmi tevékenységével kapcsodékaimat, s bennük is lelkes munkatársakra leltem, mert gyorsan elsajátították a legfontosabb tudnivalókat. Eddig harminc tudományos diákköri dolgozatot készítettek, ezek közül nyolc vett részt országos versenyen. Emellett levéltárakat, könyvtárakat, tárlatokat látogatunk, gyűjtjük a megye hely- történetével kapcsolatos kiadványokat, a város históriájára vonatkozó dokumentumokat és az agrártörténeti írásos emlékeket, A felsorolás is érzékelteti, hogy elfoglaltsága bőven akadt, ám idejét úgy osztotta be, hogy a soknál is többre jusson. — Ezerkilencszázhetven- nyolcban újjászerveztem a művelődési központban tevékenykedő hajdani csoportot. Ehhez csatlakoztak a közép-, a felsőiskolások, a tanárok, a nyugdíjasok, sőt néhány katona is. Az alapvető cél nem változott, csak a feladatok váltak sokrétűbbekké. Gyakran tartunk előadásokat, vitákat, rendszeresen hívunk kitűnően felkészült előadókat. Jónéhány tanulmányunk is napvilágot látott, eddig tíznél több munka jelent meg nyomtatásban. Természetesen közösségi légkört is formáltunk, így téve meghittebbé a hangulatot. o A sikerek listája ennél sokkal gazdagabb, most csak a legjelentősebbeket idéztük annak méltatására, hogy mi. re képes egy vérbeli nevelő töretlen tettvágya, aki a lövőben is legalább ilyen buzgalommal munkálkodik azért, hogy az általa képzett stafétaváltók éppúgy megbecsüljék a múlt értékes ha-^ gyatékát, mint ő tett, s teszi a jövőben is. latos főbb -Kérdéseket. A központi előadásokat követő szekció-vitákban értékelik majd az érdekvédelmi, érdekképviseleti munka részkérdéseit, s egyebek között szó lesz a politikai gyakorlat elsajátításának formáiról, az ötnapos munkahéttel „járó” többlet-szabad idő hasznos eltöltéséről. Hevesben is Hz amatőr mozgalmak jelenéről, lovoierol Sok színjátszó csoport megszűnt az utóbbi tíz évben és — bár számos népdalkor alakult — a komolyabb zenei felkészültséget s tudást igénylő énekkari mozgalomban ugyancsak hanyatlás tapasztalható. Látványosan növekszik viszont a gyermekkörök száma, mind jobban elterjednek a játékos, kötetlen, de a művészet, az alkotás eszközeit felhasználó foglalkozásformák. Ezek elsősorban művelődési házakban kapnak működési teret; ám fontos lenne, hogy a gyermekek munkái az iskolák falain belül is otthonra találjanak — állapítja meg a Népművelési Inétzet most elkészült, ösz- szegző tanulmánya, amely az amatőr művészeti mozgalmak társadalmi szerepével, feladataival és távlataival foglalkozik. Az országos adatok tanulságai jórészt Heves megyére is érvényesek. A hangszeres zenében jelentősen nőtt a — népi hangszerek közül — citerán játszók száma, viszont a komoly zenei csoportosulások annyira megfogyatkoztak, hogy mozgalmi méretekről ma már nem is beszélhetünk. A jazzt és a könnyűzenét játszó amatőr- csoportok munkáját is inkább a visszaesés, a stagnálás, mint a fejlődés jellemzi. Folyamatosan emelkedett a bábozó gyermek- csoportok száma, a népművészeti mozgalomban mind többen foglalkoznak szövéssel, hímzéssel, fafaragással. A néptánc-mozgalomban a hetvenes évek elejétől gyors volt, a „felfutás”, de a táncházak népszerűsége elmaradt a várakozástól. Az utóbbi évtizedben az amatőr együttesek száma 11 ezer, a mozgalomban résztvevőké pedig, 300 ezer körül mozgott. Az amatőr csoportok nélkülözhetetlen segítséget nyújtanak a kultúra-közvetítésben, s nemcsak azokon a területeken, melyeken kevés a közművelődési intézmény. A mozgalom élgárdája viszont művelődési, ismeretterjesztési feladatokon túl magasrendű esztétikai, művészeti értékek tolmácsolására is képes. A mozgalom továbbfejlesztését szolgálandó, meg kell találni a jogi, gazdasági kereteket arra, hogy a pénzügyi támogatás ne csökkenjen. Hasznos lenne, ha a színvonalas teljesítményt nyújtó csoportok, anyagi ellenszolgáltatásban részesülnének. Győrött szerdán megnyílt az öt évvel ezelőtt elhunyt Kovács Margit Kossuth-díjas kerámikusművész felújított és kibővített állandó kiállítása. A tárlatnak a műemléki belváros egyik patinás épülete, a Kreszta-ház ad otthont. 1974-es megnyitása óta tavasztól őszig fogadta a tárlatlátogatókat. Az épületet most már fűthetik, így a továbbiakban egész éven át nyitva áll a művészkedvelők előtt. Anyagát a szentendrei Kovács Margit-gyűjtemény tulajdonában lévő alkotásokkal, valamint a művész egykori bútoraival és egyéb használati tárgyaival bővítették. Korongolójával, fes- tékes szekrényével, mintázó szerszámaival műhelysarkot rendeztek be. Rekonstruálták lakószobáját is. Az újonnan kiállított, félszáznál több figurális alkotás mellett a tárlat anyagát virág- és növényi motívumokkal díszített tálak és faliképek egészítik ki. (MTI) Pécsi István Három napon át Országos szakmunkástanuló napok apró bosszúság Antikvárium Csinos glédába rakott könyvek között válogat az író. Friss zsákmányra les apró szeme: kartársai könyvét keresi. Kiből, mennyit adtak el — micsoda pompás vigasz lesz kis sérelmekre, mellőztetésre, keserű harcokra. A díjat szipkázta el tőle az, akit immár hatodszor fedez fel a polcokon: elégtétel ömlik el benne. Lám. Odébb két kötet. Az írónő emészthetetlen betűsivataga. Még ez is bosszantó. Hogy volt, aki megvette egyáltalán. Akadt ember, aki rákapott erre a rosszul csengő névre, irdatlan papírtö- megre. Aztán önmagával találkozik. Meghökken. Arrébb menne, letagadná a találkozást, de a kíváncsiság marasztalja. Hátha’ dedikált példány. Nem az. Rosszabb. Olvasatiam Vadonatúj. Ki lehetett? Egy ember, aki aznap kapta meg kivándorló útlevelét, s örökségül ennek az országnak csak az ő könyvét hagyta itt, olvasatiamul. öreg hölgy: szívszélhüdést kapott útban hazafelé a könyvüzletből. Egy élelmes járókelő kiragadta a holttest kezéből a könyvet: eladta, mert a halálra emlékeztet. Az írástudatlanság gyakorlatilag megszűnt. De egy szellemileg elmaradott, enyhén tudathasadásos analfabéta, aki mellesleg kleptomániás, ellopta a könyvet egyetemi tanár bátyjától. Ki más lehetett volna? — képzelgett az önérzete. Aztán hirtelen odafordult a segédhez, tompa hangon, közönyösre csillapítva izgalmát. — Van még ebbül? — kérdezte egy kis tájszólással, hogy egyenruhába bújtassa a kérdést. — Akad. Sokat kűttek, a raktárbúi. A válasz szíven szúrta. A segéd a földije volt. Szótlanul felvette hát az írónő kétkötetesét. Kifizette és emelt fővel távozott. Sok baj van vele, az igaz — kezdte panaszát mesélni a népszerű dizőz, s búgó hangja fényevesztetten, tompán csengett. — Most már könnyebb a helyzet, persze. Hanem amíg háztartási alkalmazottat. tartottunk, egyszerűen pokol volt az életünk. Meglátta például, hogy a donna — mi csak így neveztük a bogiári lányt, a cselédet — vasal. Erre délután, mikor egyedül maradt a lakásban, kiszedte a férjem összes ingét, és ő is elkezdett vasalni. S mivel azt is látta, hogy a donna először befröcsköli a ruhát, ő is befröcskölte. Tintával. Jól elvertük, s a vasalásról, szó ami szó, leszokott. De a donnát mindenben utánozta. Üvegpuco- lásban, például. A donna havonta megpucolja a szervizt, az üvegeket, kristályokat, vázákat, ö csak némán figyelte. Délután ismét egyedül maradt. S az ösz- szes üveget egyenként a szoba közepére hordta. És feltornyozta. Egyetlen pohár se tört el. Pokolian ügyes. — Nem lett volna szabad a donnára hagyni. — Erre mi is rájöttünk — ismeri el igazamat hálás mosollyal a dizőz. Elküldtük a bogiári lányt, s ő költözött a szobájába. De mit csináljunk, ha vendégek jönnek? — Maga olyan ügyes: segítség nélkül is ellátja a vendégséget. — Nem az a baj. Ha előre tudom, hogy vendégek jönnek rázórom a cselédszoba ajtaját Hanem a váratlan vendég, ha betoppan, akkor már nem lehet őt bezárni. Elbújik. És molesztálja őket. — A maga mosolyának mindent megbocsát az ember. — Nem mindent — sóhajt lemondóan. — A fertőzést például nem. Tudja, hogy milyen beteges? Tébé- je is volt. Márpedig arról, hogy puszit adjon, nem tudom leszoktatni. — Fertőz? — A tébéje nem: kigyógyították. Csak a foga. Az ínyén speciális afrikai baktériumflóra tenyészik. — Mégiscsak leszoktathatná a pusziról — kockáztatom meg. — Puszival nem fertőz. Csak harapással. A szepszis akkor csaknem elkerülhetetlen. Ki kell vágni a sebet. És az emberek nem hiszik el. Én kétségbeesem, küldöm őket orvoshoz, de ők csak simogatják, babusgatják tovább, mintha, mi senj történt volna. Másnapra aztán begyullad. Majmok — tetté hozzá megvetően a dizőz, aki budai villájában három esztendeje egy maka- ko-majmot nevel Meglehetősen ügyetlenül. . Ungvári Tamás Magyar-francia tárgyalások Új tudományos együtt- x működések s A Magyar Tudományos Akadémia meghívására egy hétig hazánkban tartózkodott a franciaországi tudományos kutatások országos központjának (CNRS) küldöttsége. Áttekintették és értékelték a két intézmény között érvényben lévő együttműködési egyezmény végrehajtását. Megvitatták kapcsolataik időszerű kérdéseit és kidolgozták az együttműködés irányelveit a következő évekre. A jövőben megkülönböztetett figyelmet kívánnak fordítani a molekuláris biológiai, a katalitikus kémiai, a környezettudományi, a társadalomtudományi — különösen a két ország kulturális és gazdasági kapcsolatait ösz- szehasonlító — kutatásokra.
