Népújság, 1982. október (33. évfolyam, 230-256. szám)
1982-10-06 / 234. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1982. október 6., szerda Félévszázad a betegekért Beszélgetés a Mátrai Állami Gyógyintézet jubileumáról Ezerkilencszázharmincket- tő június 1-én nyitották meg Mátraházán az ország első háromszáz ágyas állami tüdőgyógyintézetét. A jubileum alkalmából dr. Nagy György főigazgatóval, az orvostudományok doktorával idéztük az elmúlt ötven év jelentősebb fordulóit, utalva a jövővel kapcsolatos elképzelésekre is. Áldozatkész alapítók — A jelenleg itt tevékenykedő szakemberek miként értékelik elődeik kezdeményezéseit, tetteit? — Csak elismeréssel szólhatunk hivatásérzetükről, felelősségtudatukról. Vala- mennyiüket a cselekvő emberség vezérelte, mindannyian segíteni óhajtottak a szegényebb néprétegekhez tartozó bajbajutottakon. Hadat üzentek az akkor magyar betegségnek minősített tüdőbajnak. Helytállásukat megkönnyítette az, hogy viszonylag kedvező körülmények között munkálkodhattak. 1932 és 1945 között majd tizennégyezer embert ápoltak itt. Eredményeik akkor is figyelemre méltóak, ha abban az időben még nem létezett olyan gyógyszer, amely hatott volna a kórokozóra. Épp ezért igen sokat jelentett a lelkiismeretesség és a felkészültségből fakadó ötletek sorozata. Senkinek sem kell bizonygatni, hogy a II. világháború milyen próbatétellel járt itt is. Az épület súlyosan károsodott, a felszerelés zömét elhurcolták, jóformán egyetlen ép ablak sem maradt, a födémek beszakadtak, szétfagyott a víz- és a fűtéshálózat, a dolgozók egy része elmenekült, az ott- maradók közül jó néhányan életüket vesztették. Új lendület — Milyen változásokat hozott a felszabadulást követő időszak? — Az újjáépítés erőpróba volt a javából. A kibontakozást nehezítette az elszigeteltség, a járműhiány. A rendszeres vasúti közlekedés Gyöngyös és Budapest között csak 1945 júniusában indult meg. A tettvágy azonban átsegítette az újrakezdőket a buktatókon. 1946-ban az ágyak száma 150-re emelkedett, 1950-ben már háromszáznál tartottak, egy év múlva pedig elérték a teljes értékű működésnek megfelelő 425-ös szintet. Kellett ez, hiszen a kormányzat elhatározta a vészes kór teljes felszámolását. Létrehozták a mellkassebészeti osztályt, s a csontízületi tuberkulózissal is felvették a küzdelmet. Mindez létszámgyarapítással járt, ezért hozzáfogtak — az itt dolgozók számára — a lakótelep építéséhez. Ebből 1959 és 62 között hat egység készült el, s avathatták a 94 személyes orvos-nővér szállást is. Nem hiányzott az üzemi SZTK- rendelő, az élelmiszerüzlet, és a 25 kicsinek otthont adó óvoda, bölcsőde sem. A szociális körülmények jobbítása a kötődés érzését erősítette, más szóval mindenki feladatainak maradéktalan megvalósítására összpontosíthatta energiáit. Korszerűsödött a röntgenosztály felszerelése, fejlődtek a diagnosztikus részlegek is. Az orvosi laboratóriumban négyszer annyian szorgoskodtak, mint a háború előtt. örvendetes sikerek — A jobb feltételekkel társult hivatásszeretet számottevő sikereket produkált. Hallhatnánk ízelítőt ezekből is? — Jó érzéssel fogalmazhatom meg, hogy a nemes célra fordított milliók busásan kamatoztak. Kollégáink kivették a részüket a tbc felszámolásának programjából. Ennek köszönhető az, hogy mind kevesebb ilyen beteggel kellett foglalkozni. Ráadásul, aki ide került, a kezelés után gyógyultan távozott. 1967-ben már azokkal is törődhettek az orvosok, akik valamilyen légzőszervi betegségre panaszkodtak. Az is az előrelépés kétségtelen jele, hogy az ápolási idő mind rövidebb lett. Rendszeres továbbképzés — ön 1981-ben vette át az intézet vezetését. Milyen tervekkel érkezett, s hogyan váltotta valóra ezeket? — A tiszteletre méltó hagyományokat óhajtottam megőrizni, azokat szerettem volna gazdagítani. Egy évvel korábban az Egészség(Fotó: Szabó Sándor) ügyi Minisztérium intézkedésére örvendetes gyakorlattá vált nálunk is az integráció, amely lehetővé tette a sokrétűbb, a még körültekintőbb és hatékonyabb betegellátást. Ezt szorgalmaztam, s erre sarkallom munkatársaimat a jövőben is. Rendkívül fontosnak tartom az állandó ismeretgyarapítást. 1981 szeptemberétől neves egyetemi tanárok közreműködésével minden hónapban tudományos továbbképző előadásokat tartottunk. Ekkortól dolgoznak a szak- folyóirat-referálók, akik a legújabb publikációkról tájékoztatnak bennünket, lehetővé téve azt, hogy lépést tartsunk az idővel. Nem hiányzunk a különböző országos és megyei szinitű kongresszusokról, konferenciákról sem. Sorolhatnám még a példákat, de úgy vélem, ennyi is elég annak igazolására, hogy valameny- nyien nemcsak nagyra értékeljük elődeink, az egykori alapítók, s a stafétaváltók örökségét, hanem új eredményekkel is gyarapítani kívánjuk a nemes tradíciókat. Pécsi István Várják az új terveket Mi lesz a Dobó-bástyával? Ismeretterjesztő sorozatok Két újabb ismeretterjesztő sorozat vetítését kezdi meg a közeljövőben a Magyar Televízió. A múzeumi és műemléki hónap alkalmából tűzi műsorára a tv a Magyar múzeumok című programot. Az első epizód — október 12-én — a Néprajzi Múzeum gyűjteményéből válogat, bemutatva az intézmény legszebb darabjait. Az 1977-ben nagy sikerrel sugárzott Telefénykép után Fotográfia címmel újabb sorozattal jelentkezik Korniss Péter, a neves fotóriporter. Az ezúttal felnőtteknek szóló 6 részes műsor alapvető szándéka, hogy minél több emberrel megismertesse a fényképezés értékeit. Emlékezetes az a sok évvel ezelőtti nap, amikor leomlott az egri vár Dobóbástyája. Sok elképzelés, terv alakult ki helyreállításával kapcsolatban, el is készült egy betonalap a sziklafal alatt. Azt kérdeztük meg a kivitelezőtől, a Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalat osztályvezetőjétől, Jó- zsa Gyulától, hogy mi lesz a következő lépés. — Még ezen az őszön hozzákezdünk a további munkálatokhoz, várjuk a Mély- épterv elképzeléseit. Több — két vagy három — ütemben folyik majd a rekonstrukció. Nem könnyű feladat, mivel először bányászati módszerekkel meg kell erősíteni a sziklafalat. Ezt a recski ércbánya végzi. A külső lazult részeket a belső tömbhöz kőzethorgonyokkal rögzítik. Mintegy hetven, négy és fél méteres lyukat fúrnak majd, s nyolc darab, nyolc és fél '—tizenhárom méterest. A Bányászati Kutató Intézet útmutatásai alapján dolgoznak. Már e héten szeretnének indulni. Nekünk is az az érdekünk, hogy minél hamarabb hozzákezdjünk a támfal kialakításához, mivel már beszereztük azt a budakalászi tömbkőburkolatot, amelyet a bástya borítására használunk majd. Gazdasági megfontolások alapján is minél hamarabb hozzá kell fogni, mivel ezt az anyag- készletünket év végéig föl kell használnunk. Végül erre a betonalapra egy tizennyolc méter magas falrendszer kerül, amely majd termeket is magában rejt az előzetes elképzelések szerint. g. I. Pixi manó varázslatai Suli-buli az egri főiskolán Már a tévében is siker volt: Varsányi Ferenc rendező sajátos technikával készült sorozata elbűvölte a nézőket. Mert milyen csodálatos is, ahogy megelevenednek a tárgyak, hirtelen beleülünk egy iskolapadba, amelyre ez van rá vésve: Karinthy Frigyes Ill/b, máris megindul alattunk, gyorsabban, mint a leggyorsabb versenyautó. Utána a babakocsi, a lábtöréses beteg, a virágárus néni, a hentes a kolbászba kapaszkodva, a részeg az üvegeivel. Elvarázsolt világ, amely a pixilá- ció sajátos módszereivel valósul meg. Nem takar mást ez az elnevezés, mint azt, hogy egy-egy mozdulatot néhány képkockán rögzítenek, s ezért az élő szereplők úgy mozognak, mint a bábuk. Egy manóról nevezték el az eljárást, amely valóban mesés, varázslatos. Telt ház volt az egri Ho Si Minlh Tanárképző Főiskolán, a Suli-buli bemutatóján, s sokakat érdekelt az alkotó is, akit meghívtak ez alkalomból. Olyan módon dolgozik, mint senki más e széles hazában. S az is kiderült szavaiból, hogy a kanadai rajzfilmes, McLaren elképzelése nyomán sehol nem készült még játékfilm. Sok nehézség, kísérletezés után kerülhetett sor arra, hogy beállítgassa a főleg amatőr színészeit, leforgassa vállalkozását. Más ez együtt a filmvásznon, mint részenként a televízióban; lesznek, akik nagyon fogják szeretni, de olyanok is akik idegenkedni fognak tőle. Egy biztos: új színt jelent ez a burieszk a magyar filmkészítésben. Nemcsak a módszer miatt, hanem azért is, mert a középiskola kamaszhumorát óriási lendülettel sűríti össze. (gábor) ISMÉT Indiai rajzpályázat A Shankar Nemzetközi Gyermek-rajzverseny ez évi pályázatára is várják a magyar gyermekek munkáit. A művészeti versenyen, amelyet Shankar Pillái, indiai közéleti személyiség alapított, az 1967. január 1-e után született gyermekek vehetnek részt. Legfeljebb 6 festménnyel vagy rajzzal. A pályázók ábrázolhatnak bármilyen eseményt, sportjelenetet vagy hobbyt, és kifejezhetik elképzeléseiket, miként lehetne szebbé tenni környezetüket. Az alkotások különféle anyagok felhasználásával készülhetnek, csak fekete ceruzával nem, s méretük nem lehet kisebb 30X40 centiméternél. A képek hátoldalán nyomtatott nagy betűkkel, angolul fel kell tüntetni a pályázó nevét, nemét, születésének idejét, nemzetiségét, teljes címét, valamint a szülő, a gondozó, vagy a tanár nyilatkozatát, hogy a pályaművet a versenyző önállóan, segítség nélkül, 1982-ben készítette. A pályaművek az Országos Pedagógiai Intézet esztétikai nevelési csoportjához — 1406. Budapest, Gorkij fasor 17—21. — küldhetők be legkésőbb ez év december 1-ig. Kollektív munkát nem fogadnak el. (MTI) Alkotó légkör, fokozottabb helytállás Járási pedagógusaktiva Egerben Kedden délután — az egri járási hivatalban — pedagógusaktívát rendeztek. Ezen — többek között — megjelent Kalmár Imre, az egri járási pártbizottság titkára és dr. Varga János, az egri járási hivatal elnöke. Megnyitót Németh Tibor, a járási, művelődési, sport és testnevelési osztály vezetője mondott, majd Kiss Sándor, a megyei pártbizottság titkára elemezte ' oktatáspolitikánk időszerű kérdéseit Többek között hangsúlyozta. hogy a pedagógusok legalapvetőbb tennivalója a tartalmi munka színvonalának fokozása. Részletesen szólt az 1972-es oktatáspolitikád párthatározat jelentőségéről, eredményeiről, s az áprilisi központi bizottsági állásfoglalásból fakadó gyakorlati tennivalókról. Tóth-Máthé Miklós: Mennyit ér a népszerűség? IL Kis falu volt az, ahol a színész szeszélye megálljt parancsolt az autójának, így hát a postája sem lehetett sokkal nagyobb. Egy szoba csupán abban a háziban, ahol Aranka, a postamesternő lakott. Tíz éve még egy férjet is fel tudott mutatni, de miután az a „gazember” Pestre szökött „valami ribanc” (Idézetek Arankától!) kedvéért, azóta egyediül: élt. És azóta minden szerelmes, vagy annak tűnő levélre allergiásán!. Ezért valamennyi levelet gondosan megvizsgált, mielőtt lebélyegezte, és ha gyanúsan szép címzésűre, netalán- illatosra bukkant, azt másnap, harmadnap, esetleg egy hét múlva küldte a vonathoz. Mivel egyebet nem tehetett, megvárakoztatta kicsit az egymás után epedőket. Perc Adorján levelén először felháborodott, és rögtöm a papírkosárba akarta dobni. Micsoda dolog ez? Se címzés, se irányítószám? Miit képzelnek egyesek?! Aztán mégis meggondolta magát, vagy inkább győzött ingerültségén a postáslelki ismeret, de ezzel még nem sokra ment. Végül is hová küldje? Vissza a feladóhoz? De hát az sincs rajta! Tanácstalanul forgatta, nézegette, közben meghallotta az előszobában várakozó „személyzet” köhécselését. ö nevezte í gy magában Pali bácsit, az öreg postai kézbesítőt, aki egyedül alkotta a hivatal összes alkalmazottját. — Pali bácsi! Jöjjön csak be! Az öreg bement, és megállt az asztal előtt. Várta, hogy a főnökasszony az esti vonathoz vihető szállítmányra mutat, de nem, csupán egy levelet lobogtatott a kezében. — A magyar postának jó híre van, igaz-e, Pali bácsi? — Igaz, bizony... — Még a lehetetlennel is megbirkózunk. Így van? — Itt ez a levél, se cím, se irányítószám, csak a név: Na Pali bácsi, maga híres arról, hogy mindenkit ismer a környéken. Ismer valahol egy Perc Adorján nevezetű embert? Az öreg arca felderült. — De még mennyire! ös- meri azt errefelé mindenki. — Igen? És ki az? — Két faluval arrébb, KismogyorócLon, a tüzépes. Nagy vagány az, mulatós, kártyás, gyakorta megfordul itt is. Tetszik ösmerni a Pásztorékat, ugye? — Ismerem, persze... — Ha jól íudom, velük valami atyafiságban is van. — Lehet, hogy azok küldik neki ezt a levelet? — Lehetséges, bár küldheti neki más is. Sokan fordulnak hozzá szénért, olajért, de főleg faanyagért... Aki építkezik, az nem nélkülözheti a Perc Adorján ösmeretségét... Nagy gazember, de mindent tudi szerezni ... Csak úgy emlegetik, hogy a „báró.” — Báró? Miért nevezik annak? — A neve miatt, merthogy régen élt itt egy báró, és azt hívták Adorjánnak... Olyan hír is szárnyra kapott, hogy ez a tüzépes tőle származna balkézrül... Annyi igaz is, hogy ennek a kismo- gyoródi Perc Adorjánnak az anyja a bárónál szolgált... — Jó, jó, a részletekre nem vagyok kíváncsi — intett türelmetlenül Aranka. — Felőlem lehet báró vagy tüzépes, engem csak a címe érdekel. Azt mondja, Kismo- gyoródon lakik. — Ott. De akár rá se tessék írni. Megkapja azt úgy is. ösmerik őt mindenfelé, talán még az egész országban is, hiszen nemcsak mifelénk építkeznek. — Pali bácsi! Mióta áll maga a posta alkalmazásában? — Mióta is ... ? Bizony jó ideje már annak... — Akkor igazán megtanulhatta a szabályokat. Levél, címzés, irányítószám nélkül... ? Hogy képzeli..... ? Aranka gondosan kiegészítette a hiányos címzést, és így történhetett, hogy másnap Perc Adorján Tüzép- vezető, kismogyoródi lakos gazdagabb lett ezer forinttal. Sokat nem töprengett a dolgon, valamelyik adósa kölcsöntörlesztésének vélte, majd jelentkezik az illető, vagy ha nem, az ő baja. A pénzt még aznap este elkártyázta, és aztán — ahogy ez lenni szokott — meg is feledkezett az egészről. Nem így Perc Adorján, a színész, ö még hetek múltán is várta a levelet, és hogy az nem érkezett meg lelkileg teljesen összetöppedt. És ha a népszerűségre, a hírnévre terelődött valahol a szó, csak bosszúsan legyintett. — Népszerűség? Ugyan! önámítás az egész, amire csak ráfizethet az ember. (VEGE)
