Népújság, 1982. október (33. évfolyam, 230-256. szám)
1982-10-06 / 234. szám
NÉPÚJSÁG, 1982. október 6., szerda Tizenhármak Ma már jól tudjuk, hogy nem is tizenhármán voltak. Am a történelem, s a nemzeti emlékezet így tartja számon inkább: az aradi tizenhárom vértanú. Az 1848—49- es magyar szabadságharc hős tábornokai 133 évvel ezelőtt, október hatodikán haltak meg: az osztrák császár parancsára négyen — Dessevefy Arisztid, Lázár Vilmos, Kiss Ernő és Schvteidel József — golyó, kilencen — Aulich Lajos, Damjanich János, Knézich Károly, Lahner György, Leiningen Westerburg Károly, Nagy-Sándor József, Pöl- tenberg Ernő, Török Ignác, Vécsey Károly — pedig kötél általi halálra ítéltetett. Bűnük egyformán: felségsértés. Lenkey János is a haditörvényszék elé került, ám ő a börtönben megtébolyodcjtt, s így nem végezték ki. A szintén bűnösnek találtatott Gáspár Sándor tábornokot pedig azért nem ítélték halálra — tíz esztendei várfogságot kapott —, mert a trónfosztás után nem harcolt. Így tehát tizennégy tábornok, s egy ezredes ellen folyt o Per 1849 szeptemberében, Aradon. A győzők a legyőzőitek ellen küzdöttek — de már nem a harctéren. A szabadságharc egyik történésze a XVIII. századból vesz példát az aradi vértanúk kapcsán: „Mikor I. Napóleon a rivoli fényes győzelem ufán 1797. február 2-án bevette Mantuát, így szólt a tisztelgő küldöttségekhez: — Fölényemet megmutattam, s nekem ez elég. Legyen mindnyájuknak bocsánat.” A magyar tábornokoknak nem volt. S nem volt Magyarország első miniszterelnökének, Batthyány Lajosnak sem. Október 6-a azóta a magyar nép gyásznapja: az emlékezésé. A tizenhármakra. S azokra is, akik a Világost követő évek rémuralma, a „bresciai hóhér”, Haynau pribékjei alatt szenvedtek. Voltak olyan honvédtisztek, s közkatonák, akik megmenekültek, voltak, akik nem. Kufstein, Olmütz és a többi várak börtönei megteltek, s nem volt olyan üldözési forma, amit ne vettek volna igénybe a magyarok ellen. Történészek számításai — s az osztrák rendőrség adatai — szerint tíz év alatt mintegy tízmillió ember ellen indult eljárás vagy került börtönbe. A kiegyezés éve, 1867 még messze. Több mint másfél évtized. Így a magyar szabadságharc bukása után, a tizenhárom tábornok vértanúhalálának dátuma a hősies harc végét, a legyőzöttek szenvedéseit, a bujdosók és a börtönben levők fohászait jelentette, és jelenti az emlékezök- nek. A tizenhármak ezeknek a jelképei. Józsa Péter Számítógép a juhászatban A számítógépet is bevonA RIBIZLITŐL A LÉPESMÉZIG Feladták Gyöngyösön ta a juhtenyésztés irányításába a túrkevei Vörös Csillag Tsz. A terméketlen, kunsági szikes legelőket nagyüzemi blrkatartóssal hasznosító gazdaságban ikerellésre szelektálják az állományi, magyarán az dkerbárányokat szaporítják tovább. A tenyésztőmunkában számos öröklődő tulajdonságot kell nyilvántartani, figyelembe venni. Ezekben a gazdasági számításokban segít a komputer. A technika és a szakértelem eredménye: minden második anyajuh két, minden huszadik-harmincadik pedig három bárányt ellik: Begördül Gyöngyösön a vasútállomás melletti áfész- telepre a kamion, aztán kezdődik a berakodás. Ládákkal töltik meg a hatalmas kocsi belsejét. — Szombaton is két kamion szőlőt indítottunk Bécsbe — tudjuk meg Juhász Árpádtól, a felvásárlási osztály vezetőjétől a legutóbbi eseményt. — Hétfőn már itt volt a telex, a vevő mindennel elégedett. Ennyi az egész. Hogy mi kell hczzá? Olyan áru, amely bármely piacon értékesíthető és szállítóeszköz. Mindez pedig pénzt „fiadzik”. Nem is keveset. Mert tenni kell Árulkodó számadatokat hallunk Rohánszky Ferenc- től, a GYÖNGYSZÖV Afész elnökétől. Ezekből kiderül, hogy tavaly a tőkés exportjuk alig haladta meg az ötmillió forintos értéket, az idén pedig már nagyjából ugyanott tartanak. Az év végéig még több mint a kétszeresére emelik az elmúlt évi bevételt. — Mindezt úgy, hogy nehezebbé váltak a piaci körülmények? — így van — válaszolja az elnök. — De azt is hozzá kell tennem, hogy a kínálaton is sok múlik. — Mennyi dollárt kapnak az üzlet révén? — Semennyit. Mi forintban számolunk, a külkereskedelmi partnertől is forintot kapunk. — Bizonyára többet, mintha belföldi vevőt keresnének. — Ha nem érné meg, aligha törekednénk az exportra, hiszen ott a követelmények magasabbak. Még azt is megtesszük, hogy az exportminőségű áruért többet fizetünk a termelőnek, a gazdaságoknak. Különben ők sem vállalkoznának arra, hogy az áru minőségét fokozzák, a csomagolást gondosabban végezzék és mu- tatósabb köntöst adjanak a termékeknek. — Ha nem volna export, gondjuk lenne az értékesítéssel? — Egyáltalán nem. Itthon is minden terményre és termékre találnánk vevőt. De a népgazdaság érdeke nekünk is fontos. Hivatkozhatok még arra, hogy a vonatkozó párt ajánlások is az export növelésére serkentettek bennünket. Mi ezeknek a szempontoknak is meg akarunk felelni. Mondják: az üzlet az pénzkérdés. Most azt is hozzátehetjük az elhangzottak szerint, hogy — politika is. A galamb nem repül Nem kell szárnyra kelnie annak a sok-sok galambnak, amely átjut a határainkon nyugati irányba. Viszik őket, ha nem is kényelmes ketrecekben. Nem is akármennyit, eddig huszonöt mázsát, amit az év végéig még egy tonnával megtoldanak. Tapsifülesek is utaztak ugyanilyen körülmények között. Mind- összesen hatszáz mázsányi súlyban és kaptak értük két és fél millió forintot. Nem csekélyke összeg. Ribizli, málna, egres, kajszibarack, és persze: szőlő. Kimondani is sok: három és fél ezer mázsa az összes súlyuk. Fele ennek a mennyiségnek tőkés valutát hoz. Alig hihető, de a lépesméz is több mint hárommilliót ér. Odaát dollárért fizetnek érte. Nem soroltunk fel mindent. De ne hagyjunk ki még valamit: a Pattinka-családot. Most kaptak érte a BNV-n Kiváló áru minősítést. Két évvel ezelőtt Kuvaitba harminc tonnát adtak el a sós- rúdból. Tavaly semmit. Az idén ismét megcélozták Ku- vaitot, ahonnan az ottani szövetkezeti szervezetek országos elnökségének két tagja érkezett Gyöngyösre és személyesen szereztek tapasztalatot a sütőüzem munkájáról. — Tavaly nagyon alacsony árat ajánlott fel a külkereskedelem a Pattinkáért, ezért maradt el az üzlet. Az idén újból kapcsolatba léptünk a Generálimpex-szel. Az NSZK és Hollandia is szerepel a piaci tervekben. Kutatják, keresik tehát az újabb és az újabb lehetőségeket a gyöngyösi szövetkezetiek, mert nemcsak a sültgalamb nem pottyan az égből, de az export lehetősége sem. Tenni kell érte. Kétoldalú biztonság A kulcsszó: szerződés. Mert ugyan a piac „mozgása” kiszámíthatatlan, de az árut sem lehet az egyik napról a másikra elővarázsolni a szükséges mennyiségben. Mi tehát a teendő, hogy a keresletet mindig megfelelő kínálat egyenlítse ki? — Szerződést kötünk a termelőkkel. Ebben az írásbeli egyezségben a legfontosabb dolgokat rögzítjük. Ez a megállapodás nyújt lehetőséget a külföldi piacokra való kijutáshoz is. Általában nem a hegy megy Mohamedhez itt sem. Az áfész kerekedik fel és kopogtat be a külkereske- dőkhöz. Ezután következik a felkínált áru elhelyezése, ami már nem a gyöngyösiek gondja. Ha minden jól megy, megkapják a megrendelést. — Mi már tudjuk, mik a követelmények, és nagyon ügyelünk arra, hogy azokat pontosan meg is tartsuk. Ellenőrizzük az árut a termelőknél, ellenőrzi a külkereskedelmi szerv a berakásnál, végül a kinti vevő mondja ki az „utolsó szót”. A szövetkezet elnöke azt is hozzáteszi, hogy senkinek sem jut eszébe valamiféle „ügyeskedés”, mert különben elvesztik a vevőt. Mert arra kell figyelnie mindenkinek ebben a láncban, akinél a pénz van. Minden támogatást Ezer és ezer mázsák utaznak Gyöngyösről a határainkon túlra. Ezt a forgalmat nem lehet „kilózva” teljesíteni. Mit csinál tehát az áfész? Maga köré gyűjti a termelőket. Például a gyön- gyössolymosi Mátra Tsz-t és a gyöngyösoroszi Február 24. Tsz-t: szőlőre. Bázisgazdasagok ezek. Aztán megszervez tíz szakcsoportot, amelyek összesen 1700 tagot számlálnak. Legfrissebben a Mátra- alji Szénbányáknál és a Gyöngyös—domoszlói Állami Gazdaságban jött létre gyümölcstermesztő közösség. A szerződés megkötésekor a várt mennyiség értékének húsz százalékát kézhez kapják. — Hadd mondjak egy friss példát — szól az elnök. — A helyi gimnázium tanára, Somogyi Géza egyéves fizetés nélküli szabadságot kért. Leszerződött velünk kétszázezer forint értékű paprika, paradicsom és dinnye szállítására. Méghozzá úgy, hogy ezeket a terményeket a téli hónapokban vesszük át tőle. Amikor a papírokat aláírtuk, negyvenezer forint előleget vett fel a pénztárunkban. Ez a kamatmentes kölcsön a különböző termelési eszközök beszerzését köny- nyíti meg neki. Amiből ismét kiderül, hogy az üzlet ugyan üzlet, de sok minden egyéb is fűződik még hozzá — áfész- körökben. Például: a háztáji-agronó- mus, akit szintén az áfész fizet, hogy segítse a szakcsoportokat. Aztán a gyümölcscsemeték, az anyaállatok, a tápok és a vegyszerek beszerzése is a szövetkezet gondja. Mindebből kitetszik, hogy van mit tennie sok mindenkinek ahhoz, hogy a ribizliből, a galambból és a sósperecből — valuta legyen. Azt hiszem, ez a fajta ösz- szedolgozás a kistermelőkkel, valami legújabbkori „magyar találmány”. Eddig bevált, itt, a Mátraalján, Gyöngyösön is. G. Molnár Ferenc Nyugalmunk érdekében Nézettségi csúcsok és tetszés-indexek igazolják, milyen vérbeli krimi-fogyasztó ország lettünk az utóbbi években a televízió és persze bizonyos mértékig a könyvkiadás jóvoltából is. Túlságosan olcsó fogás lenne azonban belső békénket, alapvető biztonságunkat és a napi vagy heti borzongás- szükségletünket párhuzamba állítani, márcsak azért is; mert ez utóbbi nem is alapvető szükségletünk. Az igazi krimi-falót egyébként is a cselekmény kifürkész- hetetlennek tetsző belső logikája vagy logikátlansága hajtja inkább, mint maga a nyers történet. S akár nézi, akár olvassa a jó krimit, valójában a kiderített igazság, a bűnös lelepleződése jelenthet számára valamiféle katarzisélményt. Hogy mégis összefüggésbe hoztam nyugalmunkat és a krimi iránti érdeklődést, azt azért tettem, mert egy ponton e két egyenes igazából metszi egymást, nevezetesen ha Kék fényt sugároz a televízió. 'Ez a műsor — anélkül, hogy minősíteni akarnám — televíziónk egyik legnézettebb műsora, mintegy kézzelfogható bizonyítékául annak, hogy a legszellemesebben kigondolt, megfilmesített vagy megírt kriminél is izgalmasabb a valóság, különösen saját társadalmi valóságunk. Erről szólva gyakran hallható és olvasható az a már-már közhelyszámba menő megállapítás, miszerint hazánkban a közrend és á közbiztonság nyugodt, kiegyensúlyozott belpolitikai helyzetünknek megfelelően — szilárd. Igaz, olykor ellentmondani látszik ennek a saját tapasztalat, s ilyenkor az emberben önkéntelenül is fölmerülhet a kérdés: vajon az arra illetékesek csak megnyugtatni akamak-e ezzel a minősítéssel, vagy a statisztikai átlag valóban ilyen képet mutat? Nyilvánvaló hiába soroljuk a különböző, valóban kedvező adatokat a közrend, a közbiztonság helyzetéről annak, akinek ellopták a kerékpárját, feltörték az autóját, netán hétvégi házát, különösen ha aztán néhány hét után kap a rendőrségtől egy papírt, hogy a nyomozásnak egyelőre semmi eredménye. Ámde gondoljunk csak bele: országunk kriminalitása hosszú évek óta nem mutat nagyobb kilengéseket, a bűnözés gyakorisága, trendje nem, vagy csak igen kis mértékben emelkedett. Az arra illetékes szervek mindenekelőtt a rendőrség természetesen még ebbe, a sok nyugat-európai ország bűnözési helyzetót tekintve igen tetszetős arányba — nálunk tízezer lakosra alig egy és egy negyedszáz bűncselekmény, míg az NSZK-ban ennek az ötszöröse, de Ausztriában is majd négyszerese jut — sem nyugszik bele. Az is igaz viszont — és ezt ugyancsak hozzáértő szakemberek mondják —, hogy nemcsak a rendőrség figyelmén, éberségén, célratörésén múlik, sikerül-e tovább csökkenteni a bűnözést. E tekintetben is; mint az élet oly sok más területén, általános társadalmi viszonyaink további javítása szükséges ahhoz, hogy ne üldöznünk kelljen a bűnt, hanem megelőzni tudjunk lehetőleg minél többször valamely törvénysértő, normáinkba ütköző magatartást. Nem szorul különösebb igazolásra, hogy ma társadalmi és egyéni értelemben is több a félteni valónk. Egy esetleges elemi csapás, természeti katasztrófa, kisebb vagy nagyobb stílű vállalati szarka, a társadalmi tulajdont szándékosan vagy gondatlanul súlyosan megdézsmáló ember, a személyi javakra specializálódott tolvaj1, rabló vagy betörő, sokkal több kárt okozhat társadalmilag és egyénileg is, mint akárcsak tizenöt-húsz évvel ezelőtt. De vajon féltjük-e és óvjuk-e közös és személyi javainkat legalább olyan mértékben, amilyen mértékben azok — valamennyiünk örömére — megszaporodtak? A tapasztalat azt mutatja — nem. Pedighát a hivatásos bűnüldözők lehetnek akár a világ legkiválóbb szakemberei, ha hanyagságunk, fegyelmezetlenségünk, az ellenőrzés elmulasztása, a személyi felelőtlenség egyre több csábító alkalmat kínál a bűnözésre hajlamosaknak. Azt is mondhatnánk: a legkényelmesebb, rendőrért kiáltani, ha baj van, de sokkal hasznosabb, szélesebbkörű társadalmi összefogással, együttesen tenni értékeink — anyagi és szellemi vívmányaink, akárcsak közrendünk és közbiztonságunk színvonalának megőrzése érdekében. Annál is inkább alapozhatunk bátran a közös cselekvésre, mert például a közlekedés biztonsága terén már jelentékeny eredményt hozott a személyi sérüléses közúti balesetek visszaszorításában a társadalmasított fellépés. Tennivaló még ezen a téren is akad. De itt sem elsősorban a másiktól kell elvárnunk a jobb morált, hanem mindenekelőtt önmagunktól, bízván itt is a bizalmi elvben, hogy közlekedő partnerünktől valahol- valamikor mi is visszakapjuk a gesztust. E téren sem feltétlenül igaz az, amit néhányan felvetnek. Nevezetesen, hogy több rendőr kellene, majd nagyobb lenne maga a rend is. Igaz, néha valóban nem ártana több rendőr, a nagyobb szigornak is helye van a riotóriusokkal, a súlyos törvénysértőkkel szemben; de az egyre színvonalasabb, kulturáltabb rendőri jelenlét és intézkedés mellett, nélkülözhetetlen a mi állampolgári fegyelmünk, önkéntes, jólfelfogott érdekünkből fakadó törvénytiszteletünk, jogkövetésünk. Rendőr, rendőrség! Hát igen, vannak még, akik kissé korszerűtlenül közelítik meg ezeket a ’ fogalmakat, amikor azt mondják: nekem még soha nem volt dolgom a rendőrséggel. Ez így nem egészen pontos, hiszen egyrészt nem kevés olyan igazgatási — mondjuk úgy — hatósági — szolgáltató tevékenységet is ellátnak a belügyi szervek, amik mind- annyiunkat érintenek és nem is okvetlenül kellemetlenül. Másrészt a tisztességes; becsületes, jószándékú embernek nincs is mit tartania attól a rendőrtől, attól a rendőrségtől, amelyik nyugalmát védi, fárasztó, nehéz szolgálattal biztonság- érzetét garantálja, segíti ügyes-bajos dolgaiban, ahol és amikor csak rászorul. Csakúgy, mint ahogy határainkat vigyázzák határőreink, vagy ahogy a természeti csapásokkal, nem egyszer a mi gondatlanságunkból keletkező kisebb vagy nagyobb tüzekkel szemben a tűzoltóink felveszik a harcot, s akár életük kockáztatásával is teszik, amivel dolgozó népünk alkotó munkájának; nyugalmának, biztonságának szolgálatára lehetnek.- Nyugalmunk érdekében bizony nem ritkán sokan és sokat idegeskednek, dolgoznak, fáradnak. Mert a valóság logikája — ez az élet rendje — nem olyan egyszerű, mint a krimiké. A jó, a helyes, az igazságos győzedelmeskedése érdekében, emberi tettekre van szükség benne. Dr. Csikós József Pásztanyitó gép — erdtt- telepitöknek A szentendrei Erdészeti Gépgyár megkezdte az első hazai pásztanyitó gép gyártását. A facsemeték ültetéséhez szükséges egyszerű és hatásosain dolgozó eszközt. Unger János a vértesi erdőgazdaság szerelője szerkesztette. Az új gép a faültetést megelőző fontos műveletet, a pásztanyitást könnyíti-gyor- sítja. A telepítés területén eddig fáradságos, időrabló munkával távolították el a bozótot, a tuskókat, az erős aljnövényzetet a faültetők. A vértesi gazdaság újítójának traktorra szerelhető gépezete nyolc tárcsájával először fellazítja a talajt, majd a tárcsák mögé szerelt láncpárokkal kitépi és félredobja a tuskókat, gyökereket. Tökéletesen megtisztított, jól megművelt pasztákat alakít ki a faültetéshez. Az ötletes és olcsón előállítható berendezést a vadásztársaságok is használhatják, ha a sűrűben cserkésző ösvényeket, lesállásokat, tisztításokat akarnak nyitni. A láncos pásztanyitó prototípusa jól vizsgázott a vértesi erdőgazdaságban, s ennek alapján kezdte most meg országos elterjesztésre és az Agroker megrendelésére gyártását a szentendrei Erdészeti Gépgyár. (MTI)
