Népújság, 1982. október (33. évfolyam, 230-256. szám)
1982-10-05 / 233. szám
NÉPÚJSÁG, 1982. október 5., kedd Atomerőművek árnyékában Népünk, nemzeti vagyonunk védelméért Széles körű követelményrendszer környezetünk védelmére Imitátor-kazettákat helyeznek Korunk legnagyobb tudományos és technikai vívmánya az atommagokban rejlő magenergia felszabadítása. Az atommagok többmilliárd fokos parazsaknak tekinthetők, amelyek koncentrált energiát hordoznak, de önként csak nagyon gyéren csordogál belőlük a szabad energia. Az évszázad elején, a neutron felfedezésével és megismerésével a tudomány nagy lehetőséget kapott az atomi méretű világ, a kozmikus világmindenség titkainak kutatásához, az elemek tulajdonságainak megváltoztatásához, a betegségek megállapításához, leküzdéséhez és nem utolsósorban az atommagok átalakításához, az atomenergia felszabadításához. Az energiaigények változásai Az emberiség történelme során kezdetben a szabad energia természeti forrásait minden eddiginél hatékonyabban aknázta ki. Az ipari forradalom előtt energiaigényét könnyűszerrel kielégíthette, mégpedig a naperőmű szolgáltatta közvetlen vagy közvetett, a növényi fotoszintézis transzformálta kémiai energiával. Az ipari forradalom rá- kényszerítette a zöld bioszféra évmilliók során felhalmozott napenergiájának, az úgynevezett fosszilis tüzelőanyagoknak a felhasználására. Ezit a szabadenergia- készletét a Földnek oly mértékben rabolja ki. hogy a fosszilis kémiai fűtőanyag, készlet kimerülése látótávolba került. Az emberiség tehát válaszút elé érkezett: visszatér a lágyenergiáihoz, amit a naperőműből elrabolhat és ezzel visszatér a természeti életmódhoz, vagy keresi a kemény energia mélyebb forrásait, vagyis továbbfejleszti urbanizáló- dott életmódját. Az emberiség energiaigénye a társadalom fejlődésének gyorsuló ütemével párhuzamosan, rohamosan növekszik. Az évmilliók múlásával a földfelszín alatt felhalmozott energiakészleteket — kőszenet, a kőolajat, és a földgázt — az utóbbi évek energiaválságáig terv- szerűitlenül és mértéktelenül fogyasztotta. A rablógazdálkodás nagyfokú pazarlással párosult, olyannyira, hogy sokan már vészharangot kongattak e klasszikus energiahordozók jelene és jövője felett. A természeti energiák —, mint a szél, a víz és egyéb be a reaktorba biotermikus folyamatok — a jelenlegi szükségletet csak részben fedezik. A geotermikus és a napenergiát egyelőre nagyon bonyolult, költséges módszerekkel és eszközökkel hasznosíthatnánk, bár ez feltétlenül a jövő egyik legfontosabb kutatási, fejlesztési iránya. A felszabaduló magenergia Ma azonban legkézenfekvőbb, legelérhetőbb, legfontosabb és egyben legjobban megvalósítható a magenergia felszabadítása, jelenleg maghasadási reakcióval. További lehetőség kínálkozik a magegyesülési reakció során keletkező magenergia hasznosítására. Technikai feltételei azonban még a kísérletes kutatás stádiumában vannak és a jövő század energiatermelő módszere lehet. A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség 1977 májusi salzburgi világkongresszusán fölbecsülték az emberiség várható energiaigényének alakulását és a kielégítés lehetőségeit, a reális energiakészleteket és -tartalékokat, továbbá az elérhető energiaforrásokat. A záróokmány egyértelműen a magenergia szélesebb körű felhasználására, az energiaterme1 ő módszerek továbbfejlesztésére irányította a figyelmet. A legfrissebb adatok szerint a világon ma több mint 250 nukleáris erőmű üzemel, és a világ villamos- energia-termelésének 8 szá(Gottvald Károly felvételei,) zalékát, az energiaigény 2,3 százalékát szolgáltatják. Az előrejelzések szerint a századfordulóra a világ nukleáris energiatermelő kapacitása elérheti a villamosener- gia-termelésben a 14 százalékos, az energiafelhasználásban a 17 százalékos részarányt. A jövő nemzedéknek a boldogabb jövő érdekében, békében kell együtt élnie az atomerőművekkel, a radioaktív hulladékokkal, a nukleáris fegyverek árnyékában. A jövő évszázad tiszta ígérete a könnyű atommagok szabályozott egyesítése. Az emberiség most tanulja meg, hogyan ásson mind mélyebbre a kozmikus múltba, mind forróbb „parazsakért”. Az ember második tűzgyújtása Hazai energiaigényünknek csak egy részét tudjuk a jövőben fedezni hagyományos energiahordozók fel- használásával. Hazai energiastruktúránk egyébként is kedvezőtlen, igen jelentős az importunk mind a szilárd, mind a folyékony, illetve gáz halmazállapotú energia- hordozókból, villamos energiából. Növekvő energiaigényünk nagyobbrészt csak az atomenergia hasznosításával elégíthető ki. Az atomenergia felszabadítása az ember második tűzgyújtása a földön. Tűzgyújtáskor az éghető anyagból levegő jelenlétében szabadul fel az energia, tulajdonképpen olyan kémiai reakció, melyben a szénatomok egyesülnek oxigénatomokkal, miközben szén- oxidok és más füstgázok, melléktermékek és salak keletkezik a fizikai törvények szerinti hőenergia felszabadításakor. Ez az energiamennyiség — viszonyítva a reakcióban részt vevő atomok tömegéhez — aránylag kicsi. Az atomenergia felszabadítása csak maghasadási, vagy magegyesítési reakció során, különös feltételek között lehetséges. Ilyenkor nem az atomok külső elektronhéjain következik be a változás, hanem az atommagok belsejében és az atommagot alkotó nukleonok tömegéhez képest hatalmas magenergia szabadul fel. Az atomerőművek lényegében csak az energia felszabadításának módszerében térnek el a hagyományos erőművektől. Az atomenergia gyakorlatilag ma még egyedül hasadó anyagokból, szabályozott maghasadási láncreakció során szabadul fel. Megvalósítani csak kötelező biztonsági követelmények teljesítése árán lehet. Erre nemcsak az üzemvitel biztonsága, hanem a környezet védelme érdekében is szükség van. Ma az egész világon csak ezeknek a szigorú előírásoknak megfelelően engedélyeznek tervezni, építeni és működtetni atomerőműveket. A kötelező biztonság az üzemvitel szempontjából elengedhetetlen. Amellett, hogy a nukleáris fűtőanyag hermetikusan zárt, fokozott különleges ötvözetű fémkazettákban van, a reakcióteret többszörös védelmi rendszer veszi körül és biztosítja. Az automatikus szabályozó- rendszer garantálja, hogy a reaktorban optimális üzemállapot legyen és egyidejűleg az üzemzavart elhárító rendszerek — meghibásodás esetén is — biztonságosan működjenek. Nem válhat atombombává Az atomreaktorban szabályozott, önfenntartó láncreakció valósul meg, az atomrobbanás kritériumai kizártak. Ennek ellenére sok emberben ellenérzést vált ki, mivel az atomerőműveket gondolatban az atombombával társítja. Ez teljesen alaptalan félelem. Az atomreaktorok ugyanis sohasem válhatnak atombombává. Mindkét esetben ugyan láncreakció alakul ki a hasadó anyagban, de míg a bombában az önmagát fokozó spontán folyaSzerelők a reaktortérben mattá válik, addig az atomreaktorokban az ilyen meg- szaladás automatikusan lefékeződik. A láncreakció nemkívánatos mértékének visszaszorítására számos védelmi rendszert is beépítenek. Az atomerőművek üzeme nyilvánvalóan kockázattal is jár, akárcsak más energiatermelő erőműveké. Normál üzemi feltételek mellett természetes,' hogy van rádioak- tív gáz, gőz és folyadékkibocsátás. Az is természetes, hogy keletkeznek radioaktív hulladékok. Az atomerőművek azonban még így is sokkal tisztább üzeműek, termé- szetkímélőbbek, mint a hagyományosak. összehasonlításként példa lehet egy atom- és egy hagyományos erőmű radioaktív hulladékainak kibocsátása. A hagyományos erőműveknél ez többszöröse lehet az atommal működtetettnek. Ebből következik, hogy az atomerőművek a környezet sugárszennyezettségét, a környezet lakosságának sugár- terhelését alig befolyásolják. Működő atomerőművek környezetében a sugáradag termelés a természetes és a mesterséges eredetű értékeket kimutathatóan alig növeli A normál üzemi kibocsátásokat az automatikus és félautomatikus üzemi környezeti sugárellenőrző rendszer mérőállomásai, laboratóriumai ellenőrzik, visz- szahatva a folyamatszabályozásra és a kibocsátásra. Ebben az ellenőrző rendszerben működnek a polgári védelem rbv adatszolgáltató és ellenőrző rendszer mérőállomásai, laboratóriumai is. A környezet radioaktív alapszintjeit, a normál üzemi kibocsátás értékeit előírások és szabványok rögzítik. Az atomerőművek nukleáris biztonsága, az előrelátó tervezés, a kifogástalan korszerű technika, az automatizált üzemvitel, a beépített többszörös védelem azt jelenti, hogy gyakorlatilag minden üzemzavar nukleáris katasztrófa elkerülhető, vagy legalábbis elhárítható. Elvileg azonban előállhat olyan üzemzavar, amikor az eseménylánc végén, kritikus helyzetben, veszélyes meny- nyiségű radioaktív anyag kerülhet ki a környezetbe. Az atomerőmű környezetében élő lakosság és az anyagi javak védelme érdekében hatósági előírások szabályozzák az erőművek telepítését, létesítését és üzemeltetését, a védelem kiépítését, a környezeti sugár- szennyezettség ellenőrzését, valamint az esetleges katasztrófa megelőzésének, elhárításának tervezését, begyakorlását. A hatósági előírások a nemzetközi konvek- ciók és ajánlások alapján szigorú megkötéseket tartalmaznak. Felkészülten veszélyhelyzetre is Az atomerőművek környezetének védelme széleskörű hatósági előírás és követelményrendszer, mely a megelőzésre, illetve a következmények elhárítására vonatkozik. E követelményrendszer hasonló a katasztrófák, veszélyhelyzetek és a háborús megelőző, elhárító, mentő rendszabályokhoz. Szerte a világon ilyen aspektusból közelítik meg ezt a fontos kérdést. A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség és a KGST ajánlások is hasonló indíttatású- ák, a követelményrendszer, a szervezetek és a felkészülés egyforma. Valamennyi rendszabály beleilleszkedik a katasztrófa elhárítás feladatkörébe, A polgári védelmi előírások szerint, az atomerőmű közvetlenül veszélyeztetett háromkilométeres sugarú védőzónáján és a közvetetten érintett 3—30 kilométeres sugarú körgyűrűn belül differenciált védelmet kell biztosítani. Helyileg a közvetlen veszélyeztetett területen a dolgozókat, a lakosságot óvóhelyek építésével és átmeneti kitelepítésével védik meg. A közvetetten veszélyeztetett területen az időleges elzárkózást, átmeneti kimenekítés előirányzott. Mind az egyéni védőeszközellátás, mind az anyagi javak rbv védelme teljeskörű, kiemelten fontos. A tudományosan megalapozott üzemzavari szituációk esetére mind az üzemben, mind a veszélyeztetett környezetben megtervezték a megelőzés és elhárítás feladatait, és felkészültek végrehajtásukra. Veszélyforrások-e az atomerőmüvek? Nem jobban, mint például a növényvédő szereket gyártó vegyiüzemek. A dolgozók és a könyezet lakosságának, valamint anyagi javainak védelmi módszerei is hasonlóak. Elengedhetetlen a veszély egyértelmű a gyors felismerése, jelzése, s azonnal intézkedni kell, hogy a védelmi rendszabályokat az elzárkózást, a munkabeszüntetést, az esetleges kitelepítést, vagy kimenekítést megkezdjék' fokozott sugárellenőrzéssel. Normális üzemmenet Bár az atomerőművek biztonsági elemzése szerint az eddigi többezer reaktorév zavartalan üzemmenete megnyugtató biztosíték, mégis számolni kell olyan események bekövekeztével, amelyek védekezésre és elhárításra kényszerítenek bennünket. Szerte a világon hasonlóan értelmezik az atomerőművek biztonságát és ennek szellemében készítik fel a lakosságot, a hatóságokat az esetleges katasztrófa feladatokra. Rendszeres gyakorlatokat terveznek a hatóságok irányításával, a lakosság bevonásával. Mi is fel vagyunk készülve, mind a Pakson épülő atomerőműnek, mind a környezetének, a lakosságnak szükségszerinti megsegítésére, a következmények megelőzésére és a veszély elhárítására. Az atomerőmű létesítésével és üzemeltetésével kapcsolatban minden hatósági követelmény érvényesült, a normális üzemmenet biztosított, szükség esetére a védelmi és elhárítási szervezetek felkészültek. Tokai Gábor Az 1-es reaktorbox látképe
