Népújság, 1982. október (33. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-05 / 233. szám

4. (•VJ NÉPÚJSÁG, 1982. október 5., kedd Egy hét... A KÉPERNYŐ ELŐTT Múzeumi hónap Két hangverseny a helyi történelem rajongóinak Az építőmester élete és halála Peer Gynt, Nóra, Hedda Gabler, Solness építőmes­ter: Ibsen. A folklór balla- disztikus világától egyfajta norvég szimbolizmuson át a társadalmi realitások szín­padra teremtéséig. Érzékeny­ség a mesék hol komor, hol derűsebb színű világa iránt és megértése a kor ellent­mondásainak, a valóság rea­litásának: Ibsen. Voltakép­pen drámáinak legnagyobb része ma is játszható, játsz- szák is, élvezhető, élvezik is, tanulságosak, figyelmez­tetők és figyelmeztetnek is. Ibsent képernyőre vinni egyszerre irodalomtörténeti tett és a mához szóló mű­vészi cselekvés. Az utóbbi idők kissé meg­kopott televízióműsorai kö­zött ezért is hatott örvende­tes és üdítő oázisként ez az Ibsen-adaptáció. Ügy vélem, helytelen is ez a kifejezés: „adaptáció”. Solness építő­mester Szilágyi Ákos forga­tókönyve és Mihályfi Imre rendezése alapján úgy ma­radt „ibseni”, hogy közben története drámai csomópont­jának felsorakoztatásával tömörebb, maibb, korunkra is értelmezhetővé vált. Fe­szes, egyetlen ívvel felraj­zolt sorsot vitt a képernyő­re a rendező, olyan sorsot, amely egyszerre vált ki rész­vétet, de némi irigységet is, olyan sorsot, amelyben ha­lálával született újjá az örök ember. A későkori szerelem szépségesen igaz, ám egyben szimbólum is: a tenni, az él­ni soha nem késő talán így fogalmazva didaktikusán ha­tó igazságának a szimbólu­ma. Nem tanmese, de tanító történet, olyan tragédia, melynek láttán nem vissza­retten, de előre néz az em­ber. Mihályfi Imre ezt az emberit hangsúlyozta rende­zésében, az érzelmek és az alkotó tettek mindenfeletti­Az idő vas foga Országos bemutató Gyöngyösön Ma este 7 órától — a gyön­gyösi Mátra Művelődési Köz­pontban tartják Csurka István Az idő vasfoga című háromfel- vonásos komédiájának országos bemutatóját. A darabot a Nép­színház gárdája viszi színpadra. A hatvanas években játszódó fordulatos, szellemes, irónikus hangvételű történet bizonyára megnyeri majd Thália helyi ba­rátainak tetszését, A mű rende­zője Karinthy Márton. ségét. S hogy értelmezése oly világos és pontról pont­ra nyomon követhető, abban a Solnesst alakító Kállai Fe­rencnek van óriási érdeme. Az ő építőmestere egyszerre időtlen és egyszerre mai ember, érzelmei tiszták, vi­lágosak és következetesek, játéka olyan fegyelmezett és koncentrált, mint egy csodá­latos súlyemelőé: fel sem tűnik, amikor könnyednek tűnő mozdulattal löki feje fölé az irtózatos súlyt. És társai? Moór Mariann nem szen­vedett és nem szenvelgett, asszonyi kiszolgáltatottsá-- gában csak követni, egyre messzebbről tudta csak kö­vetni férje magasra és a ha­lálba való törését. A mű tömörítésének talán csak Hilda alakja (Udvaros Do­rottya) láthatta némi kárát, rövid együttfutása sorsának Solness építőmesterével, ta­lán a drámát kevésbé isme­rők számára nem tette elég­gé indokoltnak azt a mély hatást, amit az öregedő fér­fira gyakorolt. Ám játéka feledtetni tudta e forgató­könyvi „hiányosságokat” (?), szuggesztivitása, hangja va­rázsa, nőiessége és mély azonosulása a fiatal lány szerepével minden bizony­nyal új és emlékezetes ál­lomása lesz Udvaros Dorottya színészi pályafutásának. A koszorút feltenni, életét mintegy megkoronázni in­dult a fellelkesült Solness, a régi hagyományokhoz hí­ven, fel, fel egészen a to­ronyba. Amikor a zárókép a lezuhant testet felülről fényképezve mutatja be, amikor a kudarc érzetének kellene eluralkodni rajtunk, nézőkön — mit sem érzünk ebből. Solness építőmester halálával az elmúlás felett diádalmaskodott. Gyurkó Géza Látvány, víziók nélkül Szabad-e mozifilmet be­mutatni a televízióban? Sok­Budapesten a Gellért-szál- lóban tartja idei küldött- közgyűlését és kongresszusát a Nemzetközi Gyógyfürdő­ügyi és Klimatológiai Szö­vetség. Dr. Medve László, egészségügyi minisztériumi államtitkár nyitotta meg hétfőn, a háromnapos ta­nácskozást, amelyen hazai sok film, zömében vígjáték sikere bizonyítja, hogy sza­bad, sőt... Az Andrej Rubl- jov című mű viszont azon kevesek közé tartozik, me­lyet talán nem kellett volna a tévének műsorra tűznie. Andrej Tarkovszkij rendező és Vagyim Juszov operatőr ugyanis mozivászon mére­tekben komponálta meg a látványt Így kívánta ezt mága a téma is, hiszen a látás művészének, egy ikon­festőnek a szemével tárult elénk a XV. századi Orosz­ország monumentális mozgó tablókon: a tatárdúlás, a hercegek villongása, a szegé­nyek öröme és bánata, a középkori kolostorok élete. Kétséges volt tehát a mű­sorszerkesztői jó szándák, hogy minél szélesebb kör­ben népszerűsítsék a film­művészet egyik legfestőibb, 1966-ban készített, több nem­zetközi fesztiválon is díja­zott darabját. Mert mindaz, amit most láttunk csupán annyiban hasonlít az erede­tire, mint egy Rübljov ikon­ra, az arról készített szürke fénykép. Homa János Szenvedélyes igazságérzet Az elmúlt hét műsorának meglepetése volt a Társulás Filmstúdió első játékfilmjé­nek — egyébként az alkotás koprodukciós partnere, az MTV drámai főosztálya volt —, a Vörös Földnek a be­mutatója. Mindannyiunkat mara­dandó élményekkel ajándé­kozott meg ez a mű, nem­csak tartalmi, gondolati ér­tékei, hanem formai erényei miatt is. A rendezőként is kiváló Dárday István forga­tókönyvíró izgalmas téma­kört vetett, illetve dolgozott fel. Arra keresett választ, hogy miként egyeztethető — nem elvileg, hanem a gya­korlatban — az egyéni, a és külföldi szakorvosok, fel­sőoktatási, gazdasági, jogi, műszaki és szociális kérdé­sekkel, foglalkozó szakembe­rek vitatják meg kutatásaik legújabb eredményeit, a társadalombiztosítási szer­vek szerepét, a gyógyfür­dők környezetvédelmének és a gyógyfürdők reklámo­zásának kérdéseit. A sző' Kállai Ferenc és Moór Ma­riann a Solness építőmester című tévéjátékban kisközösségi és a népgazda­sági érdek. A milliárdos va­gyont ígérő bauxitlelőhelyet megtaláló munkás sorsának alakulását vizsgálja, még­hozzá mindenfajta kendőzés nélkül ostorozva az olykor felháborító visszásságokat. Ráadásul a gondokat nem­csak felveti, de választ is ad rájuk, kiutat, megoldást is sugall, szenvedélyes igaz­ságérzettől vezérelve. Vitézy László rendező ezt az eszmei kört a dokumen­tumfilmek — az utóbbi idő­ben ezek valóságfeltáró ere­jét már senki sem vitatja — eszköztárával jeleníti meg. Eddig a nézők jogosan kifo­gásolták "az effajta munkák alapvető hibáját a palléro- ' zatlanságot, a terjengősséget szülő túlrészletezést, az oly­kor bántóan naturalista íze­ket, a nem színész szerep­lők felvonultatását, azok sokszor suta, zavaró közjá­tékait. Nos, ebben az esetben a művészi igényesség mara­déktalan érvényesülése ki­iktatta ezeket a torzulásokat, megőrizve, átmentve a sa­játos műfaj kétségkívüli elő­nyeit Dárdayn és Vitézyn kívül, hozzájárult ehhez — érzelmi töltésű képeivel — konfliktusokra „érzékeny” kamerájával Pap Ferenc operatőr is. Ügy véljük: ez a mű or­szághatárainkon túl is elis­merést szerez majd a ma­gyar filmgyártásnak... vétség jogelődje a Nemzet­közi Gyógyfürdőügyi Kli­matológiai és Tengergyógyá­szati Szövetség 1937 októbe­rében ugyancsak itt a Gel- lért-szállóban alakult meg. A közgyűlés résztvevői megtekintik majd Hajdúszo­boszló, Debrecen és Eger gyógyfürdő-létesítményeit. (MTI) Eger Vára Baráti Köre — karöltve a Heves megyei Múzeumok Igazgatóságával — két hangversenyt is ren­dezett: egy irodalmi-zenés műsor köszöntötte pénteken a huszonöt éves fennállását ünneplő baráti kört, míg va­sárnap délelőtt az Egri Ka­marakórus lépett fel a kép­tárban. Az utóbbi időben — igaz, csak alkalmankint — né­hány zenés irodalmi műsor tett kísérletet arra, hogy feltámasszon egy műfajt. A műemlékek és a múzeumok hónapja pénteken összehoz­ta Egerben a vár közeli és távoli barátait, hogy a haza- fiságnak, a nemes értelem­ben vett lokálpatriotizmus­nak szenteljenek egy kelle­mes őszi délutánt. A táj, a szűkebb haza szeretetét je­lezte az is, hogy ebben a ze­nés-irodalmi műsorban volt egri diákok, rangos művé­szek szerepeltek. Virágh Tibor három vers­sel adta meg a hangverseny alaphangját. Kodályt idézte Delley Jó­zsef zongoraművész a Ma­rosszéki táncokkal. Marczis Demeter Erkel Bánk bán­— Gazdasági munkakö­zösség alakult á közelmúlt­ban az úgynevezett személyi számítógépies, felsőfokú ma­tematikai oktatás módszeré­nek kidolgozására és értéke­sítésére. E cél megvalósítá­sára a Budapesti Műszaki Egyetem, a Kandó Kálmán Villamosipari Műszaki Főis­kola, a TANÉRT, a Tudo­mányszervezési és Informa­tika Intézet, valamint a Technoímpex fogott össze. Az ötlet Fenyő Istvántól, a műegyetem professzorától és Sima Dezsőtől, a Kandó Kálmán Villamosipari Mű­szaki Főiskola matematikai és számítástudományi inté­zet igazgatójától származik. A módszer a nyugati orszá­gokban mér elterjedt, író­gépnagyságú — a családi otthonokban a költségvetés jóból két áriát énekelt. A Hazám, hazám és a Bordal az adott közönség előtt és az ünnepi légkörben viharos tetszést aratott. Az Egri Kamarakórus képtárt hangversenye egé­szen más környezetben, egy kisméretű terem meghitt hangulatában zajlott le va­sárnap. A hely megválasztá­sa kitűnőnek bizonyult. Tar Lőrinc együttese az európai dalirodalom XVI— XVII. századi múltjából vá­logatott. Három Hassler- szám után az angol Dowland Búcsú című kórusművét mu­tatta be a kórus, hogy aztán a XVII. századi francia népi szerelmes dalok egy csokor­ba kötve szólaljanak meg Weckerlin feldolgozásában. Nem hiányzott a derű sem ebből a műsorból: Frederici Baráti körét finom humor­ral szólaltatta meg a vegyes­kar. A Kodály évforduló itt is hatott. Az 1931-ből származó Köszöntő, az 1934-ben írt A szép énekszó múzsájához írott kórusmű és az 1943-as dátumot viselő Adventi ének szolgált ízelítőül Kodály szellemi hagyatékából. Farkas András készítésétől a nyelvtanulá­sig a sokoldalúan • ' felhasz­nálható — olcsó „konyhai” számítógépeken alapul. A szakemberek ezekre a be­rendezésekre építve dolgoz­ták ki a felsőfokú matema­tikaoktatás új didaktikai módszerét, amely megköny- nyíti a hallgatók számára a feladatok megoldását. Ilyen rendszerű oktatást hazánkban még csak a Kan­dó Kálmán Villamos ipari Műszaki Főiskolán folytat­nak egyes matematikai tan­anyagok feldolgozásakor; a Budapesti Műszaki Egyete­men mostanában teremtik meg feltételeit. Egyire több külföldi szak­ember érdeklődik az új szá­mítógépies képzési módszer iránt (MTI) (pécsi) EGERT IS FÖLKERESIK Nemzetközi tanácskozás a gyógyfürdőkről Olcsó „konyhai” számítógépeken alapul r Uj matematikaoktatási módszer... Tóth-Máthé Miklós: Mennyit ér a népszerűség? i. Perc Adorján jó passzban volt, elégedett a „leosztás­sal.” Ezekkel a kártyából kölcsönzött kifejezésekkel jellemezte helyzetét bará­tainak, ismerőseinek, és ál­talában mindenkinek aki a közelébe került. Akkoriban . futott a televízióban a „Vi­gyázz, a kutya harap!” cí­mű tizennyolcrészes kaland- film-sorozat, amelyben ő játszotta a rettenthetetlen főhőst, de egyébként is sok filmszerep sorjázott már mögötte. Azonkívül a buda- • piesti Nagy Színiház tagja­ként szinte minden darab­ban foglalkoztatták. Díjakat is mondhatott már magáé­nak, így valóban neves szí­nésznek számított a szak­mában, és még ötvennyolc évesen is jóképű, koránál sokkal kevesebbet mutató férfinak. Érthető, ha mind­ezt tudta, viselte, emlegette és amint egy szusszainásnyi ideje adódott, sütkérezett elért sikereinek a fényében. Egyik alkalommal vidéki fellépésről autózott vissza a fővárosba, társáságában ép­pen ügyeletes szeretőjével, Pintér Karolával. A szerep­lés ugyan még előző este lezajlott de az éjszakát a városka szállodájában töl­tötték kellemesen másnap délelőttre halasztva a visz- szautazást. Percnek aznap csak délután volt elfoglalt­sága a Rádióban, így nem kellett nagyon sietniük. Ko­ratavaszi kirándulási idő, földszagú, vérpezsdítő, a szí­nész fütyörészett vezetés közben. — Mit szólsz a tegnap es­téhez? — kérdezte meg csak úgy mellékesen Karolától ■— Szétszedtek, mi? — Óriási sikered volt. Egy öregasszony mellett ül­tem aki egész idő alatt a szemét törülgette. — Mit csinált? Hiszen vi­dám műsort adtam! — Na és? Vannak, akik könnyeznek a nevetéstől. Percet nem elégítette ki a válasz. Sírt vagy nevetett az öregasszony? Egyszerre mind a kettő? Janus-maszkot vi­selt? — Karolám, rosszul fi­gyelted meg. Ne haragudj, de már megint felületes voltál. — Te ültél mellette vagy én? — Jó, te ültél mellette, de ez még nem jelent sem­mit. 'Magam is tisztában va­gyok a műsorom hatásme­chanizmusával. Lehet. az öregasszony megtörülte egy­szer, esetleg kétszer a sze­mét, belement valami bogár vagy por, büdös kis kultúr- ház, nekem is kaparta a torkom, de mi az, hogy egész idő alatt törülgette? Hát mi voltam én neki? A frontról harmincöt év után hazatért fia, vagy mi?! — Dórikám, ne hergeld magad... ! Csak nem fo­gunk ilyen semmiségen ve­szekedni. — Neked ez semmiség? Egy vénasszony picsog a legjobb poénjeimen, és neki ez semmiség! Kiforgatod a szavaimat. Mondtam, hogy a nevetéstől törölgette a szemét... Olyan nehéz ezt megérteni? — Szóval még nehéz fel­fogású is vagyok? Ez a véle­ményed az ország legismer­tebb színészéről?! — Dórikám ne vidd túl­zásba! Az egyik legismer­tebb ... — Nem az egyik, senkivel sem osztozkodom! Nem lát­tad, milyen csodálattal bá­multak rám? Legszíveseb­ben a vállukra kaptak vol­na, hogy végigügessenek ve­lem a városon! — Jól van, csodálatos vagy. De kinek akarsz most bizonyítani? Nekem nem szükséges, én meghajtok a nagyságod előtt... Leboru- lok, lefekszem ... Egy falucskán robogtak keresztül. Perc Adorján a főtéren hirtelen leállította a kocsit, ‘ majd gyorsan kilé- piett belőle. — Mi az? Miért álltái meg? — Ne törődj vele, szállj ki te is! ' Pintér Karola értetlenül engedelmeskedett, és a nagy lendülettel meglóduló szí­nész után igazította lépteit. Kis idő múlva Perc Ador­ján megtorpant, a fejét csó­válta. — Nem, ez így nem lesz jó. Felismernek és akkor az egész már nem ér semmit. — Elárulnád végre, mit akarsz csinálni? — Ide figyelj, Karola, én most visszaülök a kocsiba, te meg keresd meg a pos­tát. és vegyél borítékot meg egy forintos bélyeget. — Kinek akarsz most le­velet írni? — Meglátod. Siess! Karola hosszú kapcsola­tuk alatt (két hónapja tar­tott már!) megszokta, hogy lehetőleg ne vitatkozzon Egy bicikliző gyerektől megtudakolta, hol van a posta, elment, megvette a borítékot és a bélyeget. — Itt van — adta oda a színésznek. — Megtudhatom most már, mi ez a cirkusz? — Hogyne — bólintott Perc Adorján, majd kiemelt ezer forintot a tárcájából bele­tette a borítékba, leragasz­totta. — Láttad ezt, szépségem? — Láttam. — Akkor most jól nyisd ki a szemed, mert a borí­tékra szűkszavúan csak eny- nyit írok: Perc Adorján. És még annyit: Magyarország. Két nap múlva a levelet, illetve a pénzt így is kikéz­besítik nekem. Mivel Perc Adorjánt ismeri az egész ország! — Ne őrülj meg! Ez marhaság. Inkább elhiszem. Perc Adorján gyorsan mosolygott. Elővette a go- lyóstollá-t és írt. — Most pedig menj, Gphéliám és dobd be a pos­taládába. — Elment az eszed! — Ezek szerint nem hi­szed, hogy mindenki ismer? — Dehogynem, csak... — Akkor ne tétovázz! Ha nem teszed meg már me­hetsz is vissza vonattal, mert nem ismerlek többé. Ha egy hő ilyen kicsinyhitű, az nem érdemli meg hogy akár öt percet is pazaroljak irá a drága időmből. Karola nem felelt. Kikap­ta a lelvelet a színész kezé­ből, majd sietve tovaringott divatos csizmáiban, és bele­ejtette a postaládába. Perc Adorján elégedetten nézett utána. Bizony jó nő ez — gondolta —■, de azért nem árt néha figyelmeztetni, hogy ki emelte fel magához. Még a végén 'túlságosan is elhíz­ná magát. — És most kapsz egy pu­szit — mondta, amikor ka- rola visszaérkezett. — Meg­dolgoztál érte. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents