Népújság, 1982. október (33. évfolyam, 230-256. szám)
1982-10-31 / 256. szám
NÉPÚJSÁG, 1982. október 31., vasárnap KÉT EMBER HALALAT OKOZTA A sofőr csak egy pillanatra nem figyelt ••• A gépjárműoszlop elől levő vezetői hirtelen nagy csat- tanásra kapták (el a fejüket. Volt, aki a saját kocsiján is érezhette a hatalmas erejű ütközést. Az esethez legközelebb állóknak viszont a (ő gondja már az volt, hogy a mentéshez siessenek. Bizony, nem volt könnyű feladat a lángba borult kisautóból kiemelni a tehetetlen utasokat. Sajnos, fáradozásuk ellenére, két ember halála tett pontot a tragikus közlekedési baleset végére, amely — amint arról lapunkban is beszámoltunk — február 12-én a 3-as főúton, Gyöngyös és Kápolna között történt. Az előzményekhez tartozik, hogy a 43 éves Burger József aznap reggel hat órakor indult el Zalaegerszegről bútorszállítmányával, pótkocsis teherautóján. Műszakilag kifogástalan járművel. A fővárosban állt meg először, ahol letették a rakományát, majd Sajóbá- • bonyba vette az útirányt. A negyedszázada hivatásos sofőr, kilencszázezer kilométerrel a háta mögött, a már megszokott, egyenletes tempóban vezette autóját a 3-as számú fő úton. Eközben Gyöngyös és Kápolna között egy műszaki hibás tehergépkocsi tartóztatta fel a Miskolc felé haladókat. Több jármű is jó néhány percig volt kénytelen vesztegelni, várva, hogy elfogyjon a szembe jövő autók sora. Hozzájuk sorolt be egy Lada személygépkocsi, egy teherautó, majd a kis Trabant. Mindenki várt a sorára, amikor váratlanul bekövetkezett a karambol. Ekkor ért ugyanis a helyszínre Burger József... — Sajnos, nem figyeltem kellőképpen az előttem lévőkre — vallotta később a bíróság előtt. S ez a pillanatnyi kihagyás súlyos következményekkel járt! A pótkocsis teherautó több mint hatvan kilométer/órás sebességgel vágódott az előtte álló Trabant hátuljának, s a kiskocsit az azt hét méterrel megelőző szálító jármű alá gyűrte. Mi sem jellemzőbb az ütközés erejére, minthogy ez a monstrum is előrelendült, és összetörte az előtte álló Lada személygépkocsi hátulját. JK többi elöl levő gépkocsit az mentette meg a sérüléstől, hogy a balesetet okozó zalaegerszegi jármű pótkocsija az árokba borult, s megfékezte a továbbhaladást. A Trabant azonban oly súlyosan megsérült, hogy a benzintartálya kigyulladt, s szempillantás alatt az egész kocsi lángba borult. Utasa a helyszínen belehalt égési sebeibe, vezetője pedig a kórházba szállítás után hunyt el. A rutinos, gyakorlott sofőr — elismerve, hogy figyelmetlen volt — az eljárás során azzal védekezett, hogy a Trabant már korábban beleszaladt az őt megelőző teherautóba, s miután arról visszavágódott, akkor történt az ütközés. Az igazságügyi szakértők azonban a helyszíni szemle tapasztalatainak összegzése és pontos számítások elvégzése után ennek ellenkezőjét bizonyították, hasonlóan töbß tanúhoz. Az Egri Járásbíróság Burger Józsefet halálos közúti baleset gondatlan okozásának vétségében találta bűnösnek, s ezért őt egy év és tíz hónap, fogházban letöltendő szabadságvesztésre ítélte. Mellékbüntetésként három évre eltiltotta a járművezetéstől. Az Egri Megyei Bíróság a közelmúltban hozott másodfokú végzésében helybenhagyta az ítéletet, amely így jogerőre emelkedett. „Adott forgalmi helyzetben a szükséges figyelem és elővigyázatosság nélkül közlekedett” — mondta ki indoklásában a megyei bíróság. S ez érdekes tanulságokat is foglal magában. Esetünkben egy pillanatnyi figyelemkihagyás, az összpontosítás tizedmásodperc- nyi hiánya idézett elő két ember halálát okozó tragikus balesetet. Mégha olyan rutinos, tapasztalt vezetőről is van szó, mint Burger József. Kétségtelen, a néhány másodpercnyi dekoncentrált- ság bárkivel megeshet. Ám, éppen ezért látnunk kell azt is, mekkora a volán mögé ülő ember felelőssége, hiszen a legapróbb tévedés is elég ahhoz, hogy később már nem tudunk önmagunknak sem kellőképpen számot adni cselekedetünkről... Sz, Z. Csemeték Kerecsenden örvendetes hírt kaptunk Ke- recsendről: az ottani faiskolába megérkeztek az első, igen jó minőségű facsemeték a rákóczifalvi termelő- szövetkezettől. A környék és a megye kertbarátai, kiskerttulajdonosai bizonyára elégedetten értesülnek arról, hogy összesen 20 ezer facsemete érkezik az elárusító helyre, és összesen 200 féle gyümölcs- és több díszfafajta között válogathatnak. Ezüstszürkék és fehérek — Norvégia—Sződ—Egerszólát — Rókák a Kistó-völgyben - Liba lesz a csemege - Viszontlátásra, Vük...! Róka; hopp...! Színes, fényképpel illusztrált tudósításban számoltunk be nemrég a Népújság hasábjain arról, hogy az egerszóláti Ho Si Minh Termelőszövetkezetben ezüstszürke és hófehér rókák kísérleti tenyésztését kezdték meg, kimondottan prémnyerés céljából. Az első — Norvégiából származó szállítmány — éppen ottjártunkkor érkezett meg, így volt alkalmunk. arra, amire a továbbiakban minden bizonynyal csak nagyon keveseknek lesz: egészen közelről gyönyörködhettünk bennük. Mert hogy nagyon szépek ezek a messze Északról — a sződi Virágzó Tsz-en keresztül — Egerszólátra került rókák, annak megállapi- sára egyetlen pillantás is elég. — És nagyon értékesek is — magyarázta már ott, a ketreceknél Dér József elnök, aki egyébként kitűnő nemzetközi hírnevet (Keleten és Nyugaton egyaránt) hatalmas libafarm megalapítójaként vívott ki magának. — Akik csak valamelyest is járatosak a mezőgazdaságban, és ismerik a mi kis, 2400 hektárnyi hegyes-völ- gyes területünket, azok tudják: ezen növénytermesztéssel aligha lehetne meggazdagodni. így gondoltunk a libákra több mint két évtizeddel ezelőtt, és az eredmény már ismert. Hogy úgy mondjam: megtollasodtunk... A találó megfogalmazásban önirónia is bújkál, ami épp úgy nem idegen Dér Józseftől, mint a jó helyzet- felismerő közgazdasági szemléletmód. A jelenleg 200 ezer libát, az országos „termés” egyötödét előállító gazdaság elnöke és a vele dolgozó szakemberek nagy magabiztossággal éreztek rá az új vállalkozásukban rejlő, komoly üzleti lehetőségekre. Aligha kell mondani, hogy most, amikor a dekonjunktúra már és — sajnos: még — világjelenség, milyen nagy szerepe, jelentősége van a bátor, de ésszerű vállalkozási kedvnek. Olyannak, ami több-kevesebb pénzt hozhat a konyhára, és az sem baj éppenséggel, ha teszi ezt — kemény valutában. — Igen, pontosan erről van szó — mondta az elnök. — Az ötlet szülőatyja pedig Szabó Sándor főagronómu- sunké, aki vadászként olvasott a rókatenyésztésben rejlő lehetőségekről, és megfogta az ötlet, mint ahogyan minkét is megfogott. És nem is véletlenül, hiszen a róka meg a liba szoros kapcsolata ezeréves, „összetartozásuk" ezópuszi mesék témája. Tréfán kívül: előbb-utóbb rá kellett jönnünk, hogy ez a mi kis libafarmunk a maga selejttojás- és további hulladéktermésével — a „készletnek” nem egészen tíz százalékáról van szó — valóságos rókaparadicsom. Ezek a szép prémű ragadozók az utolsó dekáig tudják hasznosítani mindazt a mellékterméket, amit mi eddig drága gázolajjal és nem kevés munkaráfordítással elégettünk. A liba „fogta” tehát ezúttal a rókát, amelynek ára egyenként most 8—10 ezer forint között van. Indulásként most ötven kant és 150 szukát vásároltak a szólátd- ak, és ezt az állományt kívánják 2—3 éven belül ezres állományra szaporítani. Nem titkolják azt sem: exportra szánják, hiszen egy- egy prémért 80—100 dollárt fizetnek a nyugati piacon. Ez az üzlet pedig nem utolsósorban népgazdasági érdek is, arról nem beszélve, hogy ha majd stabilan „beáll” egy háromszázas anya- állomány, az hárommillió forint tiszta hasznot jelent a szövetkezetnék. Ahhoz, hogy ez így legyen, természetesen tökéletes környezetről, tökéletes technológiáról kell gondoskodni, mert mdn^ tudott: a róka nemcsak eszes és ravasz, de kényes is, zavartalan fejlődéséhez rend és nyugalom kell. — Ezért szemeltük ki tartásukra ezt a helyet — mutatott körül a csendes, hangulatos és nagyon szép fekvésű Kistó-völgyben új gazdájuk, Török Lajos, a rókafarm ifjú vezetője. Itt, a völgyben építettük fel a leendő törzsállomány számára a már látható tíz — egyenként 60 férőhelyes — pavilont, melynek minden ketrecében két róka helyezhető el, de egymástól elkülönítve, hogy ne tudjanak marakodni. Most, a kezdet időszakában túlságosan nagy eredményre nem számítanak. Az „egy anyának három köly- ke” arány, már egészen jó lesz, ha bejön — és ezt remélik, hiszen a feltételeket megteremtették hozzá. — Valamikor 400 libával kezdtük itt — tért vissza búcsúzóul kedvenc témájához ezúttal azonban a példa kedvéért Dér József —», és nem éppen komfortos körülmények között. Azóta nagyon megtanultuk becsülni őket, hiszen ebben az évben, már egymillió tojást keltettünk és 700 ezer naposlibát adtunk el. „Kényelmükre” mégis csak annyit fordítunk, amennyi egészséges fejlődésükhöz elengedhetetlenül szükséges. Miért költöttünk volna drága palotákra, ha egyszer a pajta is elegendő...? Űj „jószágainktól, ezüstszürke és fehér rókáinktól viszont ezeket az „összkomfortos”, ön- tisztftós ketrecsorokat nem sajnáljuk, de még a „libapecsenyét” sem. Ügy véljük, ha már egyszer idekeveredtek, jobb, ha nem csalódnak. Mert akkor mi sem csalódhatunk. — És ezzel az elnök odafordult az új otthonával óvatosan ismerkedő fehérrókához: — Hát akkor, érezd jól magad nálunk, viszontlátásra, Vük...! B. Kun Tibor Már otthon Is vagyok (Fotó: Perl Márton) Léteznek-e még „Gedeon bácsik”? Népszerű, „felhígult” a fodrász szakma Egy férfitársam a minap kezét dörzsölgette azzal a felkiáltással invitált vendégségbe, hogy a felesége fodrásznál van. — Elbeszélgetünk, elboroz- gatunk egy kicsit — mondta —, az asszony úgysem jön haza néhány órán belül. Valóban nem kevés időbe telik, amíg „megszépítenek” bennünket. Pedig az árakat a fodrászatokban, s a kozmetikában is fölemelték. Amikor jó egynéhány hónappal ezelőtt bejelentették az áremelésről szóló híreket, mi itt Heves megyében örömmel olvashattuk a Technolux Szolgáltatóipari Szövetkezet heteken át megjelenő hangzatos hirdetését, hogy ők változatlan áron nyújtják vendégeiknek ezt a szolgáltatást. Rövid idő elteltével azonban szűkebb hazánkban is ármódosítást hajtottak végre. Átlagban öt forinttal drágábban dolgoznak, mint egy hónapja. Mit tehetünk? Mivel mindnyájan napról napra szebbeknek akarunk látszani, hát megfizetjük a különbözetet. De miért ilyen hirtelen, váratlanul? Polonkai László, a szövetkezet elnöke minderről így nyilatkozott: — Egyrészt azért, mert a szabályzók alapján képtelenség eredményesen dolgozni ebben a szakmában. Emelkedett az ára az energiának és a berendezéseknek is. Másfél száznál is több üzletünk dolgozik megyeszerte. Féléves szinten csaknem egymillió forint volt az a költségnövekedés, ami tavaly még nem jelentkezett. A vidéki üzleteink mind veszteségesek, de mondhatom azt is, hogy városaink közül is csak a belvárosi nagyobb szalonok hoznak valamit a „konyhára.” Ezenkívül megszűnt az állami dotáció. — Egyre több olyan hangot is hallani azonban, áremelés ide, áremelés oda, hogy ma már nem érzik igazán jól magukat az emberek a fodrászatokban. Mi ennek az oka? Romlott volna a szolgáltatás minősége? — Ha valaki nem megy, fodrászhoz, az azt jelenti, hogy nincs megelégedve. Nekünk pedig nem csökkent a forgalmunk az áremelés ellenére sem. Egyes fodrászoknak — s ezek a legjobb dolgozóink — vannak állandó kuncsaftjaik. Nincs tudomásom arról, hogy romlott volna a szolgáltatásunk színvonala. — Több olyan panasz viszont eljutott szerkesztőségünkbe is, hogy a hét óráig nyitva lévő üzletben fél hétkor már meg sem kérdezik, miért jött a vendég. Kiutasítják, nem vállalják ... — A panaszkönyvbe az ilyen és ehhez hasonló esetet be kell írni. Minden bejegyzést kivizsgálunk, s amennyiben bebizonyosodik, hogy hibázott a dolgozó, nagyon szigorúan megbüntetjük. Ugyanakkor azonban azt is be kell vallanom, hogy kissé „felhígult” a szakma. Ma a fodrászat és a kozmetika igen népszerű a fiatalok körében. A folyamatosan bevezetésre kerülő új átalánydíjas szabályozórendszer segít a fegyelem javításában. Anyagilag érdekeltté teszi a dolgozót. — Ha „felhígult” a szakma, akkor ma már nem igaz a régi sláger, ami szerint: „Gedeon bácsi a nők bálványa?” — Ezt azért nem mondanám. „Gedeon bácsik” ma is léteznek, a mi szövetkezetünkben is. Mivel az országos szintet tartjuk. Országos versenyeken becsülettel helytállunk, díjakat nyerünk, s ez elsősorban a „Gedeon bácsinak,” szakmailag jól felkészült törzsgárdánknak köszönhető... Kis Szabó Ervin 1^mm .. | M| -mJP**” Milyen is ez a prémgyár •'•'* ':** ^ *& * , . *\ *? W *» ' y- ??* v V-» Ki'*1’-"'
