Népújság, 1982. október (33. évfolyam, 230-256. szám)
1982-10-30 / 255. szám
6, NÉPÚJSÁG, 1982. október 30., szombat MÉZ ÉS FAGY Európai közérzet - európai tudat Vadonatúj C—130 Herkules típusú katonai szállítógépek a Rajna—Majna-i amerikai katonai repülőtéren (MTI Külföldi Képszolgálat — KSj Bántó fogalmazás jött divatba a háború utáni évtizedekben: a londoni, a párizsi, a müncheni, a bonni politikusok Európáról beszéltek, s ezen csak Nyugat-Európát értették. „Európai gondolat”, „európai összefogás”, „közösség” és számtalan más fogalom járt szájról szájra, de csak önmagukat vették számításba. Mintha ~a Kelet nem létezett volna, legfeljebb annyiban, amennyiben egyszer majd csatlakozik hozzájuk, beléjük olvad. Ez a monopol-felfogás oldódásnak indult az utóbbi néhány esztendőben. Immár Kelet—Nyugat vonatkozásban gondolkodnak, olykor tesznek — így teszünk mi is, kezd kialakulni az új, közös Európa-tudat. Az a meggyőződés, hogy valamennyien egy földrész lakói lévén, vannak azonos érdekeink, amelyek csak ránk jellemzőek, s vannak veszélyek, amelyek elsősorban bennünket fenyegetnek. Tudva-is- merve a különbségeket, az ellentéteket, szóljunk most mégis ezekről az összekötő szálakról, amelyek kézzelfoghatóak: gazdaságiak, kulturálisak, politikaiak. A krónikás szava Felütöm a történelemkönyvet: „A komáromi naszádok A megvadult statiszta A madridi Hordaléza stúdióban a forgatás alatt álló film egyik szereplője megvadult és az utcára kergette statisztatársait. Igaz, a szóban forgó szereplő egy tigris volt, „akinek" a „Homályban” című film egy nem éppen szokványos jelenetében apácák sorfala között kellett volna belépegetnie a templomba. A próba- felvételkor azonban a kitünően idomítottnak hitt tigris megvadult, nekiugrott a kamerának és megfutamította a statisztákat, akiket ráadásul erősen akadályozott a menekülésben a hosszú fekete köntös. Szerencsére az állatsze- lidítő igen gyorsan „megnyugtatta” a tigrist — mindazonáltal a film rendezője sürgősen lemondott a „statiszta” további alkalmazásáról. összeállította: Virágh Tibor Regensburgtól Drinápolyig, Szarajevóig kereskedtek. Debrecen kereskedői Törökországba, Erdélybe, Ausztriába, Német- és Lengyel- országba, Velencébe visznek árucikkeket” — írja a krónikás a XVII. századról. Hát igen, nem új dolog ez, legfeljebb mára ezerszeresére nőtt a forgalom. Már csak azért is érdemes felütni a régi korokról szóló írásokat, hogy eszünkbe jusson, menynyire természetes é6 szükséges volt mindig az effajta összeköttetés, csere, kapcsolat. Hajdan csak úgy tudott megélni, fejlődni Európa, hogy kereskedett, és ha ma ezerszer annyi árut szállít, hát ezerszeresen van ráutalva erre. Másik könyvet ütök fel. Jó néhány évtizeddel ezelőtt irta Babits Mihály Az európai irodalom történetét, ennek bevezetésében vetette papírra a következő mondatot: „A világirodalom egységes, összefüggő folyamat, egyetlen hatalmas vérkeringés.” Nem vállalkozom arra, hogy ennél különbül fogalmazzam meg nemcsak az irodalom, az egész európai kultúra egymásból táplálkozását, a görögöktől Tolsztojon és Arany Jánoson át Bemard Shaw-ig. Természetesen maga az Európa-politika is nagy múltra tekint vissza. Visegrád Károly Róbert korában már csúcstalálkozó színhelye volt; jött az idő, amikor a magyarok vigyázó szemüket Párizsra vetették, később Heinén lett szűk a német zeke, amikor a magyar szabadságharcra tekintett. A XVIII. század Franciaországa és a XX. századelő Oroszországa nemcsak hazai, hanem európai forradalmat hordozott, hirdetett, terjesztett. Példa nélkül Igaz, ez a földrész a második világháború után kettévált, eddigi történelmében páratlan — különös módon. Az őt északról délre átszelő vonal társadalmilag, ideológiailag különböző, szembenálló feleket választott el egymástól, mégpedig úgy, hogy — az előző háborút tekintve — egyik sem volt „legyőzött”. Teltek az évek, s a két fél-Európa között a szakadék először átléphetet- lenül széles és mély lett. Felrémlett a háború veszélye. Szó mi szó, Európa megszokta a múlt századokban az ilyesmit: a háború a politika elválaszthatatlan része volt. Csakhogy most már két világháború után voltunk, annak minden megrázó tanulságával, és kirajzolódott a rémkép az esetleges harmadikról, amely az előző kettőt elhomályosíthatná. A látomás a háború következményeiről, a felismerés ébresztőt dobolt, s valami új kezdődött. Miért mondhatjuk hát, hogy most, az utóbbi néhány esztendőben új Európa-tudat alakult ki? Két oka van ennek. Az első az, hogy a hetvenes években megízleltük az enyhülés mézét a háború utáni merev kettéválás hidegrázása után. A másik ok: ismét hűlt a levegő, a nyolcvanas évekkel új veszély jelent meg a láthatáron. Fő hadszíntér? Visszaesés fenyeget a hidegháborúba, vagy az annál is rosszabbá. Ez a félelem ott rejlik az Európa-tudatban, sőt, uralkodik benne. ‘Egy esetleges harmadik világháborúban — mint az ■ elsőben és a másodikban — földrészünk lenne a fő hadszíntér, de most már atombombáknak kiszolgáltatva. Ezt akarja Európa elkerülni. Lehetséges-e? Az igen kimondása teremtette meg az új, közös Európa-tudatot. Bennünket érint legközvetlenebbül a veszély, közösen kell töprengenünk a megoldáson. Van békésen járható út? Biztatásul térjünk vissza a távoli, s a közeli történelemhez. Kipróbáltuk a békét, az együttműködést, a kereskedelmet, az irodalmi vérkeringést, az utazásokat, a szövetkezést. És jól ment. Az Egyesült Államok hadügyminisztériuma, a Pentagon valóságos hadviselésbe kezdett: szinte naponta bombázzák a közvéleményt az új katonai programok részleteivel. Még a világ legerősebb gazdasága is nehezen bírja azonban a hatalmas fegyverkezési program terheit, s évtizedes következményei lehetnek, ha a hadiipari kapacitásokat most nagyobb arányban kibővítik — emelik fel figyelmeztető szavaikat-egyes amerikai közgazdászok. Számos amerikai közgazdász ugyanis úgy véli, hogy a hadikiadások minden más tényezőnél nagyobb mértékben növelik az inflációt, hiszen a fegyvereket a társadalom békeidőben nem „fo: gyasztja el” (legfeljebb exportálhatja), s a fegyvergyártók szaporodó haszna mögött nincs megvásárolható áru. Sokan értenek egyet abban is, hogy az amerikai infláció felgyorsulásához, a dollár megingásához a vietnami háború adta meg az indító lökést. A hadiiparra forditott összegek emelése nemcsak a költségvetési deficit növelése révén lobbanthatja fel az infláció lángját, hanem azáltal is, hogy a hadiipari vállalatok nehezen viselik A Bécsbe látogató magyar turisták többsége elzarándokol a Schönbrunni-kastélyba csakúgy, mint a vendégmarasztaló grinzingi kocsmákba — zömük azonban kihagyja programjából a nagystílű Belvedere-palota megtekintését. Igaz, hogy a szürke falak megtévesztőek, nem sejtetik, hogy mögöttük csodálatos park húzódik meg, látványos vízesésekkel és antik szobrokkal. A park felett Savoyai Jenő herceg, majd Ferenc Ferdinánd trónörökös egykori lakóhelye, ahonnan Bécs látképében gyönyörködhet a látogató. Ezúttal történelmi dátum miatt idézzük fel a palotát: a Belvedere erkélyéről hirdették ki ugyanis 1955, május 15-én, vasárnap délután a várakozó több tízezres tömeg előtt, hogy Leopold Figl kancellár s a „négy nagy” képviselői: a szovjet, az amerikai, a francia és a brit külügyminiszter aláírta az osztrák államszerződés okmányát, ennek alapján a nemzeti tanács október 26-án elfogadta az Ausztria örökös, önkéntes semlegességéről szóló törvénytervezetet és azt alkotmányba is foglalta. Ausztriában ez a nap azóta nemzeti ünnep, melynek 27. évfordulójáról kedden emlékeztek meg nyugati szomszédaink. A semlegességi státusz önkéntes vállalását nem csupán az ország korábbi négyhatalmi megszállása, hanem az akkorra kialakult nemzetközi helyzet is indokolta. majd el a hirtelen rájuk zúduló terheket: várhatóan felmennek a fegyverek, hadianyagok árai — s ez tovább gyűrűzik más szektorokba is. Inflációs hatású az is, hogy az USA néhány stratégiai fontosságú ritka • fémet csak külföldről tud beszerezni. Az F—15-ös és F— 16-os bombázók gyártásához nélkülözhetetlen kobalt ára például 1978 óta 246 százalékkal emelkedett. Miután Zaire lemondta a kobaltszállításokat. Hasonló áremelkedésre a jövőben .is sor kerülhet, annak ellenére, hogy az USA 100 millió dollárért vásárol stratégiai nyersanyagokat raktárkészletei feltöltésére. A növekvő ütemű fegyverkezés által kiváltott inflációs tendencia egyelőre kivédhetetlennek tűnik. De nemcsak inflációs veszélyről van szó. Az egyik neves közgazdász-professzor leginkább attól tart, hogy a hadiipar elvonja az erőforrásokat a polgári ágazatoktól, tovább csökkentve ezáltal az amerikaiak versenyképességét a világon. Nyugat-Euró- pa és Japán fegyverkezési terhei viszonylag kisebbek, ezért az exportképes polgári ágazatokban nagyobb összegeket tudnak beruházni. A hosszúra nyúlt alpesi ország Svájc mellett mindkét világrendszerrel érintkezik. Az alkotmányba foglalt örökös semlegességet az egymást követő kormányok mind tiszteletben tartották, annak aktív jellegét azonban a 12 éve hatalmon lévő Kreisky-féle vezetés határozta meg a legegyértelműbben. Megnyilvánult ez a jószomszédi kapcsolatok fokozatos kiépítésében Ausztria szocialista szomszédaival csakúgy, mint a nemzetközi porondon — mindenekelőtt az ENSZ-ben — kifejtett egyre szélesebb körű tevékenységben. A Duna-parti ENSZ-központ megépítése óta Bécs a világszervezet harmadik központja, a Hofburg konferencia-központjában pedig egymást érik a különböző nemzetközi tanácskozások. Éppen ez az aktív semlegességi politika teremti meg a kedvező légkört a nagy fontosságú találkozókhoz. Ausztria nem csupán híve, hanem aktív védelmezője is az enyhülésnek. Az enyhülési politika előnyeire és kézzelfogható hasznára mind gyakrabban figyelmeztet Kreisky kancellár, aki újabb választásokra készíti elő 1970 óta sikeres pártját. A napokban tartott helyzetelemző beszédében is rámutatott: Az Ausztriában jelenleg tapasztalható viszonylagos jólét és szociális nyugalom elérhetetlen lett volna az enyhülési politika — beleértve a szocialista országokkal is kiépített gazdasági együttműködés — nélkül. Tatár Imre A hiányzó láncszem nyomában Párizsi levél régmúltunk új felfedezéseiről Azért váltunk intelligensebbekké a majmoknál, mert őseink — évmilliókkal ezelőtt — tulajdonképpen „koraszülöttek” voltak — ez a meglepő megállapítás a Nizzában most véget ért őslénytani kongresszuson hangzott el. A kongresszuson nemcsak az őslénytan kutatói — az emberiség múltjának Shérlock Holmes-ai — vettek részt, hanem számos más tudományág, így a geológia, biokémia, biológia és az orvos- tudomány jeles művelői is. Az őslénytan kutatása ma már nem nélkülözheti e tudományágak segítségét annak felderítésében, hogyan zajlott le évmilliókkal ezelőtt az emberré válás talányos folyamata. A kongresszus egyik központi témája a „hiányzó láncszem” volt. Á vita akörül folyt, mikor jelent meg a földön az „ősember őse”. Az őslénytankutatók egy ideig „Lucy”-t tartották ennek az ősnek, .akinek megkövesedett . csontmaradványait Etiópiában találták meg 1974-ben, s azért nevezték el Lucy-nak, mert nő volt, s mert a felfedezés estéjén az expedíció táborában a magnetofon éppen a Beatlesek „Lucy in the sky” című daliát játszotta. Lucy mintegy hárommillió évvel ezelőtt élt, két lábon járt (megkövesedett lábnyomait is megtalálták). Mindössze egy méter magas volt, s 20—25 kilót nyomhatott. Koponyája nem volt sokkal nagyobb térfogatú, mint a mai csimpánzoké. Az újabb kutatások azonban azt a feltételezést támasztják alá, hogy Lucy a fejlődés későbbi fokozata, s az igazi ős jóval régebben élt, feltehetően 5—7 millió évvel ezelőtt. A kongresszuson elhatározták, hogy a jövő évben nemzetközi expedíciót küldenek "Etiópiába az Avas folyó völgyébe, ahol Lucy maradványait felfedezték. Itt sejtik az emberiség bölcsőjét, s remélik, hogy az újabb alapos kutatások során sikerül majd megtalálni a „hiányzó láncszemet.” Philippe Lazar francia kutató adta közre azt a nézetét, hogy az ősember intelligenciájának .fejlődését tulajdonképpen az gyorsította meg, hogy „koraszülött” volt. Nagy érdeklődéssel fogadott előadásában kifejtette: ha összehasonlítják az ember és a nagy majmok élettartamát, s a két fajt jellemző különböző tényezőket, akkor az emberi terhesség időtartamának 21 hónapnak kellene lennie. A legtöbb kutató feltételezése szerint az emberré válás évmilliókig tartó folyamata akkor kezdődött, amikor első „ősünk” az afrikai trópusi őserdő fái közül kimerészkedett a szavannákra, az ottani életmód arra kényszerítette, hogy két lábra álljon. A tartós két lábon járás következtében a terhesség időtartama megrövidült, mert a magzat teljes súlya a méhszájra nehezedett. Philippe Lazar, aki orvos, eredetileg a koraszülések megelőzésével foglalkozott, tanulmányai során megállapította, hogy különösen gyakori a koraszülés azoknál a nőknél, akik munkájuk következtében naponta több órát egyfolytában állva töltenek. Lazar kijelentette: a majmokhoz,. s a többi emlősökhöz képest az emberi csecsemő még „tökéletlen” és sokáig gondos oltalomra szorul, ám agyának térfogata a szülés után még jelentős mértékben nő (szüléskor az agy térfogata még csak egynegyede a teljesen kifejlett agynak). A majmok agya a szülés után sokkal kisebb arányban nő. Így tehát a két lábra állás folytán bekövetkezett hajdani „koraszülés” lehetővé tette az agy nagyobb ütemű fejlődését, s ezt az is elősegítette, hogy a két lábra állás következtében a koponya súlyosabbá válhatott, mert a gerincoszlopon jobban ki van egyensúlyozva, mint' a négylábúaknái. Az emberi csecsemő „tökéletlensége”, az a tény, hogy még huzamos ideig gondos oltalomra szorul, arra kényszerítette az ősembert, hogy hajlékot keressen magának, és társas életmódot folytasson, s így fokozatosan kialakultak a társadalmi élet első kezdetleges formái. D. J Ausztria nemzeti ünnepe Heves megye Tanácsa V. B. építési, az irányítása alá tartozó Heves megyei A feltétel: közgazdaságtudományi egyetemi közlekedési és vízügyi osztálya Tanácsi Erősáramú Villamos Szerelőipari Vállalat vagy pénzügyi és számviteli főiskolai végzettség. PÁLYÁZATOT HIRDET GAZDASÁGI IGAZGATÓHELYETTESI állásának betöltésére. A pályázatot - részletes önéletrajz csatolásával - az osztály személyzeti vezetőjének kérjük címezni.
