Népújság, 1982. október (33. évfolyam, 230-256. szám)
1982-10-30 / 255. szám
/ Népújság, 1982. október 30., szombat m*m r 5* Ha az óra rossz is — az Idő nem áll meg Délelőtt kilenc óra. Nem megszökött idő a harangozásra. — Mire ütik? A férfi biciklijét tolja. Megáll, nagyot néz, aztán kesernyésen válaszol: — Meghalt egy fiatalember,” 67 éves volt. Érte szól a harang. Jómaga is legalább annyi idős lehet. ★ Bár hazánk falvainak elnéptelenedése szerencsére megtorpant, az mégsem adhat okot túlzott optimizmusra, hogy a községekben élők nagy százaléka idős korú. Kis településeink „kiöregszenek.” Itt-ott azonban tapasztalható már az is, hogy kezdenek visszatelepülni a városokból. A fejlődő mezőgazdaság, a növekvő helyi munkaalkalmaik vissza tudnák szívni az elvándorolt tízezreket. S a másik jelenség: a szép régi házakat nyaralónak, hétvégi üdülőnek vásárló városiak nagy számú érdeklődése. ök azonban — a farmon, a birtokon; ahogy hívják — jobbára csak vendégek. Nem élnek ott, nem kapcsolódnak be a községek mindennapi életébe, gondjaiba, örömeibe. Baj. Mert a falunak élnie keli. ★ Az őszi szél akadálytalanul pörög végig a széles sarudi utcákon, csak a templomnál torpan meg egy pillanatra, megrezegteti a cserepeket, a torony vak óráján a mutatókat, majd egy újabb lendülettel meg sem áll a Tiszáig. A mintegy kétezer lelket számláló községben jószerivel egyetlen útitársunk. Csak nagy ritkán húz el egy „Jó étvágyat” feliratú teherautó — a húsüzembe igyekszik. A kora reggeli munkásöreg házak utcája fürkészi, majd a faluhatárt pásztázza. Az út végén, mintha a semmiből jönne elő, föltűnik egy traktor. Antal bácsi jó egészséget kívánva beballag a házba. ★ „Müemlékesek?” — hangzik többfelé a kérdés, amikor a szép, régi házakat nézegetjük, foitózgatjuk, s a kíváncsiság kicsalja a kapu elé .a lakosokat. „Az ott szemben, az a zsindelyes, van már vagy kétszáz éves is. Ózdiak vették meg nyaralónak. A mű- emlékesektől még évi négyezer forintot is kapnak." Az egyik helyi postásasz- szony, Soltész Béláné, már hivatásából eredően is jól ismeri a községet. De itt is született. — A város? — kérdezi, i— Járt a fejünkben, hogy el kéne menni Sarudról, mi tagadás. A férjem autóbuszsofőr, munkát mindketten biztosan kaptunk volna akárhol. Ez azonban csak futó gondolat volt. A nagyobbik gyermekünk még azt is mondta, hogy 6 bizony máshol nem tudna élni, s szinte könyörgött; maradjunk. Egyébként jó falu ez, itt is vannak segítőkész és irigy, őszinte és hazug, zsugori és nagylelkű emberek. Mint mindenhol. Mi mindenesetre, most szeretnénk elkezdeni házat építeni, hisz most olyan jók a feltételek. Még a gyerekeket is beszámítják. Az asszony jól tájékozott, nem véletlenül, hisz postás, ö hordja ki az újságokat is: kétszáz Népújságot, ugyanennyi Népszabadságot, s vagy negyven Népszavát. Sarudon több mint nyolcszáz család él... A zsindelyes, tomácos, apró ablakos házak errefelé is egyre inkább összetöpörödnek az újak mellett. A téesz már emeletes szolgálati lakásokat is épít. A krónika feljegyzi az utóbbi évek fejlődését: 11 kilométeres vízhálózatot alakítottak ki, ami azt jelenti, hogy a községben majdnem minden portára bevezethették az egészséges vizet; az idén korszerű, új ABC-áruházat adtak át, ahol a lakosok 1500 óra társadalmi munkával járultak az építkezéshez; felújították az óvodát és azt a komplex közművelődési intézményt, amelynek már nemzetközi híre van, hisz nincs is olyan hónap, hogy hazánkból vagy külföldről ne érkeznének Sarudra érdeklődő szakemberek. Igaz, hogy a községi tisztasági fürdőt — kihasználtsága s a ráfizetéses működés miatt — átalakították gyógyszertárrá, ám ha felépül majd az egészségügyi komplexum, akkor az épület ismét fürdővé lehet. A tervek szerint a jövő évben kezdenek hozzá az egységes rendelők, szolgálati lakások és a gyógyszertár kialakításához. S ha már az elképzelésekről esik szó, mintegy hat és fél millió forintot áldoznak a jövőben öt utca kövezésére. Lesz kemping és úttörőtábor is a Tiszánál. S ahogy a tanácselnök fogalmazott: „A leendő üdülőkörzet fölébresztett valamit az emberekben Sarudon.” Élik és várják a fejlődést. A tanácsnál már két és fél ezer igénylés van a leendő üdülőtelkekre, bár a szétosztás még várat magára. ★ Hogy milyen lesz Sarud mondjuk húsz év múlva, ma még nehéz lenne megmondani. Itt a megye szélén, mindentől távol, talán mégis elkezdődött valami. S igazán nem kívánhatunk mást, minthogy minél kevesebb- szer szóljanak a harangok. Az öregekért. Azokért, akik ma élnek itt .. Józsa Péter Csörgő Antal tsz-nyugdíjas járatok, menetrend szerinti autóbuszok már elmentek, idegen személygépkocsi pedig alig téved erre. A falura ráül a csend. A hétköznap délelőtt mozdulatlansága azonban csak látszólagos, hiába telepszik az idelátogatóra az örökkévalóság érzése. Itt, a megye szélén, mindentől távol éli Sarud a maga sajátos életét. Szerény, nyugodt tempójú, kissé zárt, dolgos és változatlanságában is megújuló életét. Először az átalakulásról ejtünk szót Talmács Jánossal, a községi tanács elnökével, aki jól ismeri a faluit, hiszen gyerekkorától kezdve itt él, s két évvel ezelőtt megválasztásáig a helyi téesz párttitkára volt. Tájékozott így a legnagyobb helyi munkaadó, a téesz minden gondjáról is. — Szikes föld van erre mifelénk — mondja az elnök —, s bár közös gazdaságunk mintegy hatszáz tagú, adottságainknak megfelelően, terméseredményeink nem kimagaslóak. A falu lakosainak egyharmada dolgozik itt, több mint hetvenen a takarmánykeverő üzemben s harminc körüli a Füzesabony és Környéke Áfész húsüzemében a munkások száma. Mások eljárnak Poroszlóra, Egerbe, Hevesre, Miskolcra, még Pestre is. Igaz, hogy kevés községünkben a munkaalkalom, de az utóbbi időben — úgy tűnik — jönnek visszafelé az emberek. Talán így meg is állítható az a folyamat, hogy elöregedjék a falu. Az elmúlt évben 12 gyermek született és 33-an haltak meg. Az előző esztendőhöz képest ez az arány már fejlődést mutat. ★ Sarud portréjához erős szálakkal tartoznak az öregek. Habár a nemrég felújí„összkomíort” „Szikes föld van mifelénk” Diákok suliból jövet tott óvoda mintegy nyolcvan aprósága tíz-húsz év múlva talán már egy fejlett üdülőkörzet lakója lesz, ezért ma még az idősek faluja ez a szétszórt, nagy területen fekvő település. Csörgő Antal bácsi is — ahogy kint a kapuban állva megszólítjuk, s ahogy ő fogalmaz — megette már a kenyere javát. Túl a nyolcvanon, téesz-nyugdíjasként éldegél, s a földművesember természetes nyíltságával várja ... a harangokat. Vállain fél évszázad. Napszítta, hófútta arcából elevenen csillog két szeme, s miközben szippant egy rövidet a cigarettából, nyélhez idomult, hajlott, fájós kezével a házra mutat: „A miénk is ugyanitt állt. Ez már az új..." Tekintete tovasiklik, a templomtorony galambjait Sarudi harangok Faluszél — őszi szél (Perl Márton felvételei! A község új büszkesége, az ABC
