Népújság, 1982. október (33. évfolyam, 230-256. szám)
1982-10-30 / 255. szám
NÉPÚJSÁG, 1982. október 30., szombat 3. A szűkebb és tágabb környezetünkben végbemenő változások, társadalmi fejlődésünk, az utóbbi időben tapasztalható élénk politikai érdeklődés, a megoldásra váró feladatok sora megköveteli a társadalmi méretű eszmei tisztánlátást, a politikai elemzőkészséget, s ezek talaján az elkötelezetten cselekvő kőzéletiséget. Mindezek kialakításában a politikai munka eszközrendszerén belül, mással nem pótolható szerepe van a pártoktatásnak, amelynek keretében évről évre párttagok és pártonkívüli- ek egyaránt gyarapítják ismeretüket, gazdagítják műveltségüket. Propagandánk kapcsolódjék a valósághoz Az 1982/83-as pártoktatási év küszöbét már átléptük, megkezdték munkájukat az oktatási igazgatóság szervezésében a káderképzés és továbbképzés résztvevői, s a napokban kerül sor a tömegpropaganda-tanfolya- mok indítására. Az új oktatási év szervesen illeszkedik a megelőzők által kialakított sorba, annyiban, amennyiben alapvető célja — a XII. kongresszus határozatai végrehajtásának segítése, pártunk politikájának megismertetése, a vele való tudatos azonosulás, a cselekvés igényének kialakítása — megegyezik a korábbiakkal. Megrendítő erővel törtek felszínre a már korábban is meglevő ellentmondások, s keletkeztek újabbak. Feszültebbé vált a nemzetközi helyzet, egyidőben hatnak törekvések a béke megőrzése, az enyhülés érdekében és annak ellenében is. Hosszabb ideje tart a tőkés világ gazdasági válsága, kiélezettebbé vált a két társadalmigazdasági rendszer ideológiai harca. A gazdasági, kulturális együttműködést, a kapcsolatok fejlődését, politikai meggondolások, intézkedések gátolják. Ezek hatása — nehézségeket okozva — tükröződik országhatárainkon belül, a társadalmi éá gazdasági életünkben, a közgondolkodásban, ötvöződve a fejlett szocialista társadalmat teremtő munkánk által még fel nem oldott, illetve a megtett úton jelentkező újabb ellentmondásokkal. Ez a napjainkat jellemző helyzet behatárolja propagandamunkánkat, mának szóló konkrétságot követel a pártoktatástól, ugyanis a világ és a mi társadalmunk mai problémáitól elvonatkoztatva nem lehet eredményes munkát végezni még akkor sem, ha hangsúlyozzuk, hogy a pártoktatás nem ragadhat meg a napi események magyarázatánál. A világban és a hazánkban végbemenő fő folyamatokra kell a figyelmet felhívni, a jelenségek mögött meghúzódó összefüggésekre, törvény- szerűségekre, az egyes eseményeket kiváltó okokra. Az ideológiai alapokat, a szükséges politikai ismereteket kell közvetítenie a propagandának, kiemelve azokat a kérdéseket, amelyek alapján a hallgatók tájékozódni tudnak napjaink ellentmondásos valóságában, s Képessé válnak az állásfoglalásra, a lényeget megjelenítő jelenségek megítélésére. Segítenie kell a propagandának a párt eszmei, politikai és cselekvési egységének, a társadalom politikai egységének erősödését, a párt szövetségi politikájának megvalósulását, a Szocialista demokrácia minden területen történő érvényesülését. Napjainkban felerősödött az úgynevezett rendszervita, melynek lényege, hogy a szocialista világrend- szer fejlődése során napvilágot látott ellentmondásokat általánosítva, azokról messzemenő következtetéseket levonva terjednek a szocializmus válságáról szóló nézetek. E nézetek ellen érvelnie kell a propagandának. Ezért a pártoktatás • tanfolyamain ás többet és jobban kell foglalkozni a szocializmus elméletével, a szocializmus valóságával, e társadalmi rendszer lehetőségeivel, a világforradalom folyamatában betöltött szerepével. A két világrendszer közötti ideológiai harc felerősödése szélsőséges megnyilatkozásokra ragadtatta ellenfeleinket. Eszközeik, módszereik sok esetben a gátlástalanságig változatosak. Ezekkel szemben nem elég csupán az érvek felsorakoztatása. Ennél több kell. Elméletünknek, a munkásosztály ideológiájának igazságát kezdeményezőbben kell alkalmazni. A kihívásokra megfogalmazott válaszokon túllépve bírálni nézeteik helytelenségét, békét veszélyeztető politikai kalandor- ságaikat. A valóságnak megfelelően, a maga összetettségében bemutatni a kapitalizmust, a tőkés gazdaságot és a politikai rendszert, azt az átfogó, a tőkés világra jellemző válságot, amely most legjobban a gazdaságban érezteti hatását, de nem hagyja érintetlenül a kulturális és az erkölcsi értékeket sem. Az új pártoktatási évben is megkülönböztetett szerepe van a gazdasági propagandának. E területen sem elégedhetünk meg pusztán a mai helyzet ismeretével. Fel kell hívni a figyelmet a gazdaság mélyebb összefüggéseire, a tapasztalható nehézségek tényleges okaira, a gazdasági teljesítmények és az életkörülmények alakulásának szoros kapcsolatára. Meg kell értetni a pártunk szemléletformálást is feltételező gazdaságpolitikájának lényegét. Itt is helyes, ha az egyes jelenségeket, intézkedéseket a maga történetiségében, a rendszer egészében vizsgáljuk, mert így tudjuk ellensúlyozni a tájékoztatás szintjén is alkalmanként jelentkező egyoldalúságot, megcáfolni az utóbbi időben felvetődő, elsősorban a kisvállalkozásokkal összefüggő téves nézeteket. A pártoktatásban a gazdasági életünk egyes elemeivel az azt megillető mértékben és módon kell foglalkozni. Hangsúlyozni, hogy a mi gazdaságunk meghatározó ereje a szocialista nagyipar és a szocialista nagyüzemi mezőgazdaság. Értessük meg, hogy az újszerűség meglepetésével ható intézkedések, az új termelési formák megjelenése, milyen szükségletből fakadtak, s hogy azok nem mondanak ellent gazdaságunk, gazdasági fejlődésünk szocialista jellegének. Gazdasági propagandánkon belül több szó kell, hogy essék külgazdasági kapcsolatainkról, egész fejlődésünkre gyakorolt hatásáról. A pártoktatásban megfelelő helyet kell, hogy kapjanak a gazdasági feladatok teljesítéséhez kapcsolódó társadalompolitikai, tudati és erkölcsi tényezők, a szocialista tudat formálása, a szocialista életmód alakítása. Akkor, amikor a gazdaság, erősítése, új növekedési’ pályára állítása kiemelt feladat, a kultúra sem szorulhat háttérbe. A gazdaság és a kultúra egymással szoros szövetségben, dialektikus kapcsolatban áll két okból is. Egyrészt azért, mert gazdasági feladatainkat nem lehet megvalósítani anélkül, hogy ne tegyük a műveltségi szint emeléséért, hiszen a gazdaság korszerűsítése megköveteli a gondolkodás korszerűsítését, a kultúra fejlesztését. A másik ok összefügg hatalmi rendszerünkkel, azzal, hogy hazánkban a társadalom vezető ereje a munkásosztály, amely szövetségben a parasztsággal gyakorolja hatalmát. Ebből fakadóan sem közömbös, hogy hogyan gyarapszik társadalmunk műveltségi szintje. Nemcsak az a célunk, hogy a munkás képes legyen a rábízott egyre korszerűbb technika kezelésére, a paraszt a korszerű mezőgazdasági munka végzésére, vagyis, hogy emelkedjék a szakmai műveltségük. Hanem az is, hogy ezzel együtt, ettől elválaszthatat-* lanul gyarapodjék általános műveltségük, lehetőség nyíljon képességeik sokoldalú kibontakoztatására, hogy felkészülten vehessenek részt a mindennapi munkán túl a közéletben, végezzék társadalmi megbízatásukat. A propagandának is kötelessége, hogy segítse a történelmi tudat fejlesztését, különös figyelemmel mutassa be közelmúltunkat, a szocialista építőmunka csaknem négy évtizedét, a munkásmozgalom hagyományait, pártunk forradalmi tapasztalatait.. A történelmi tapasztalatokkal és tanulságokkal való jó politizálás erőnk eg^ik kiapadhatatlan forrásává válhat elősegítheti az egyes korszakokat érdemtelenül megszépítő, másokat pedig egyóldalúan bemutató, eltorzító szemlélet megváltozását. A pártoktatás struktúrája, szervezeti rendje kialakult. A jelenlegi tanfolyami szerkezet megfelel a politikai szükségletnek, megfelelő keretet ad a tartalmi munkához. A központi tematika alapján működő tanfolyamok, előadássorozatok mellett sor került megyei tanfolyamok — szövetkezetpolitikai, egészségpolitikai — indítására is. Természetesen ez nem zárja és zárhatja ki a módosítások lehetőségét, a konkrét érdeklődéshez, feladatokhoz rugalmasan 'gazodó formák alkalmazását. A szervezeti keretek alakításában, a tartalmi feladatok meghatározásában nagy szerepe és felelőssége van az alapszervezeteknek, az alapszervezetek irányító, ellenőrző, segítő munkájának. Ahhoz, hogy a propaganda szorosan kapcsolódjék az adott időben legfontosabb politikai feladatok elvégzéséhez, elengedhetetlen, hogy az alapszervezetek folyamatosan foglalkozzanak a pártoktatással, azt tekintsék a politikai munka szerves részeként, hogy gondoskodjanak a központi témák mellett a helyi sajátos tennivalók megfogalmazásáról a pártoktatás számára. A pártoktatás színvonala nagyban függ attól, hogy miként dolgozik a propagandista. Most, miután a propagandisták megbízása megtörtént, — hasonlóan a felkészítésük is az oktatási év legfontosabb tennivalóira, — ne tekintsük befejezettnek a velük való foglalkozást. Fontos az állandó, folyamatos tájékoztatásuk, s az az iránymutató segítség, amely hozzájárul az egyes témák színvonalas feldolgozásához. Megyénkben az 1982/83-as oktatási évben, mintegy kétezer propagandista irányításával a pártoktatás keretében — a káderképzés és -továbbképzés, valamint a tömegpropaganda tanfolyamain — több mint húszezer fő kezdte, illetve kezdi meg munkáját. Minden feltétel adott ahhoz, hogy a propagandamunka ne váljék öncélúvá, az elmélet tanulmányozása összekapcsolódjék az élő, eleven politizálással, szolgálja a párt politikájának következetes, helyi megvalósítását, hogy a hallgatók olyan tudásra tehessenek szert, amely mérhető teljesítményekre teszi képessé őket, elősegítve, hogy hozzáértőbben és elkötelezettebben végezzék társadalmi-közéleti tevékenységüket, vegyenek részt a napi feladataink megoldásában, eligazodjanak az új és állandóan változó helyzetben, álljanak helyt a munkapadok mellett, az intézményekben, a társadalmi munkamegosztás különböző posztjain. KISS SÁNDOR, a megyei pártbizottság titkára Társadalmi vita a munka- versenyről (Tudósítónktól) A nehezedő gazdálkodási körülmények a szocialista munka versennyel szemben is azt a követelményt támasztják, hogy az eddigieknél jobban szolgálja a mindenkori gazdasági feladatok megoldását és a közéletiség fejlődését. E célok elérése érdekében a Minisztertamács és a SZOT hamarosan társadalmi vitára bocsátja a munkaverseny értékelési és ösztönzési rendszerét, ennek nyomán új követelményeket dolgoznak ki. Erről beszélt a napokban Farkas Lajosné, a Vas-, Fém- és Villamos- energia-ipari Dolgozók Szak- szervezetének titkára a Mát- ravidéki Fémművekben tartott aktíván. Nincs és nem is lehet a vállalati tervektől eltérő munkaverseny, szükségszerű azonban a gazdálkodó egységek és a munkahelyek önállóságának és felelősségének növelése is, mondta a vasasszakszervezet titkára. A főbizalmiak és a munkabizottságok vezetői szóvá tették, hogy a közlekedési tarifák emelése a bejáró dolgozókat érzékenyen érinti. Az új lakásügyi rendeletekhez kapcsolódó kérdésre válaszolva az előadó hangsúlyozta : a tavaly felépült munkáslakások egyharmadát, kereken 43 ezret a vasasszakszervezet vállalatai építették. A szociálpolitikai kedvezmény nagyságát a cégek a dolgozó munkája és szociális helyzete alapján a korábbinál jobban differenciálják majd. Sokakat érdekelt a gyógyüdülőjegyek elosztása, hiszen a Fémművekben is vannak mdügásszervi betegek. Farkas Lajosné elmondta, hogy tavaly a szakszervezetnél 800, köztük számos gyógyhelyre szóló beutaló — gazdátlan maradt. Javasolta, hogy a sirokiak vegyék fel a kapcsolatot a Lenin Kohászati Művekkel, itt hozzájuthatnak gyógyüdülőbe szóló beutalókhoz a Fémművek dolgozói is. A Szociális segélyről a titkár megállapította: jövőre négyezerről—hatezer forintra emelkedik az erre a célra fordítható összeg felső határa. Mika István Vietnamban - Egerből Emlék — Ho Si Minh-városból: látogatás a festők szövetkezetében A délkelet-ázsiai testvérszervezet tavalyi látogatását viszonozva a napokban Vietnamban járt a KNEB delegációja, amelynek tagja volt Csepelyi Károly, a Heves megyei Népi Ellenőrzési Bizottság elnöke is. Röviddel a hazaérkezése után beszélgettünk az utazásáról: — önmagában is ritka élmény országos küldöttségben részt venni, olyan helyen megfordulni pedig, mint ahol vendégeskedtek, valóban csak nagyon kevés embernek van módja. — Magam is így érzem, s elmondhatom, hogy nagy izgalommal csomagoltam, amikor a lehetőségről értesítettek. Erről a földről korábban úgyszólván csak a háborúit ismertem. Népe előbb a franciákkal, aztán az amerikaiakkal csatázott, vívott hősies harcot. Még néhány esztendeje is csak a szörnyűségekről érkeztek hozzánk a hírek, a békét elképzelnem sem volt könnyű... Úgyszólván fölmérhetetlen volt számomra a 14' ezer kilométeres, s egyfolytában 16 órás repülés. Mit mondjak? Mély benyomást gyakorolt rám a fegyvernyugvás, roppant jól- esően tapasztaltam, hogy az élet végre itt is visszatért normális medrébe. Már a magasból szembetűntek a szépen parcellázott, megművelt rizsföldek, amelyeken — ahogyan később megtudtam — már a második aratásra készülődnek. Mindenütt boldog, lelkes, emberekkel, szorgalmas munkával találkoztunk. Igazán csak a legnagyobb elismeréssel szólhatok ebben az igyekezetben a nők nagy részvállalásáról, azokról a feladatokról, amelyeket a sok szép gyermek nevelése mellett is becsülettel megoldanak. Rendkívül érdekes, megkapó az a roppant nyüzsgés, amit úton- útfélen láttunk. Óriási a nagyvárosok forgalma, s meglepően sok a bicikli, egyiken-másikon egész családokkal. — 'Milyen volt a magyar küldöttség programja? — Látogatásunk természetesen elsősorban szakmai jellegű volt, a tapasztalat- cserét szolgálta. Ugyanakkor lehetővé tették Vendéglátóink, hogy Vietnám szinte egész életéről tájékozódjunk, szálláshelyünkről, Hanoiból más vidékeket is bejárjunk. — A népi ellenőrzés munkájában vannak-e azonosságok vagy különbségek? — Hasonlónak találtuk a szervezeti felépítést, hiszen van országos központ, s megyei, járási, városi egységek is tevékenykednek Vietnamban. Viszont a mieinknél lényegesen nagyobbak az egyes apparátusok, s tagjaikat nem választják, hanem kinevezik. Ugyanakkor itt is érvényesül a lenini ellenőrzés, mivel a vizsgálatokba bevonják a tömegeket. Minden munkahelyen ellenőrzési csoport van vagy éppen alakul mostanában, részint a közvetlen környezettel összefüggő megbízások elvégzésére, másrészt egy- egy nagyobb terület feladatain való osztozásra. A párttal szoros kapcsolatban alapvetően a társadalmi tulajdon védelmére és az elosztás ellenőrzésére irányulnak a vizsgálatok, s a központi programok minden esetben a népgazdasági tervekhez igazodnak. A vizsgálatok megállapításait a tanácsok elé terjesztik, s ezek a testületek intézkednek a hibák kijavításáról is. Hasznosnak bizonyulnak kollégáink törekvései és módszerei. Mint elvtársainktól megtudtuk: például sok szabálytalanságra sikerült fényt deríteniük a rizs elosztásánál is, s azóta jóval kevesebb a gond, a probléma a területen. Igen jók a kapcsolatok a lakossággal Vietnamban is, az emberek a legkülönbözőbb bejelentéseikkel bizalommal fordulnak az ellenőrökhöz, s meggyőződésük, hogy segítséget kapnak. — Merre járt népi ellenőreink küldöttsége? — Hanoiból fölkerestük a fővárostól mintegy 90 kilométerre lévő Haiphongot — ahol bizony kicsit még mindig látszanak romok, bombatölcsérek a zivataros időkből — s megtekintettünk a tengerparti nagyváros közelében egy rizstermelő szövetkezetét is. Vendéglátóink tájékoztatása szerint itt alkalmazták az országban először az anyagi ösztönzést, s hatására — két aratással — egy hektárról már 60 mázsás termést tudnak betakarítani. Voltunk Észak-Vietnamban, egy a kínai határral szomszédos megyében, ahol a mindennapi munka mellett olykor az ellenséges villongásokra is figyelniük kell az embereknek. Szinte állandó ezért itt a munkásmilíciák kiképzése, készenlétben tartása. Aztán hajóztunk a Dél-kínai-tengeren, megcsodáltuk a Leszálló Sárkány öblének mintegy háromezer szikláját, amelyek a vízből kiemelkedve egzotikus életet hordoznak hátukon. S jártunk persze Dél-Vietnamban is, a régi Saigonban, a mostani Ho 'Si Minh-városban, ami igazán ritka szép keleti település s például festőipari szövetkezetében páratlan munkával lepett meg bennünket. Bekíváncsiskodtunk a valamikori diktátor pado- tájába is, amelynek egy része jelenleg tanácsháza, a másik pedig idegenforgalmi látványosság. — Hogyan halad az ország? — Nem könnyű pótolni a nagy lemaradást, a sok pusztulást, de szemmel láthatóan megmutatkozik már a fejlődés s eredménnyei vannak azoknak a törekvéseknek, amelyekkel a két országrész közötti színvonalbeli különbségeket próbálják kiegyenlíteni. Amit az iparból láttunk, még eléggé kezdetleges, korszerűtlen, de reményt ad fellendülésére a meglehetősen sok nyersanyag, amelynek felkutatása, feltárása már megkezdődött. Határozott az igyekezet a közegészségügy, az oktatás, á szociális körülmények javítására is. S minden bizony* nyal előbb vagy utóbb sikerrel járnak vietnami barátaink, elvtársaink erőfeszítései az élet valamennyi területén. Gyóni Gyula
