Népújság, 1982. október (33. évfolyam, 230-256. szám)
1982-10-29 / 254. szám
)• NÉPÚJSÁG, 1982. október 29., péntek Alii.országos " ' ‘ A huszadik század a nők számára kivételes időszak a történelemben. A tudomány és a technika forradalma és az azt követő gazdasági és társadalmi változások szükségessé tették a nők munkába állását. Egyre több lány és asszony került ki a szűk családi falak közül, hogy részt vállaljon a társadalmi termelésben. A munkához való jog alapvető emberi jog lett, ami a társadalom fejlődéséhez és az egyén ki- teljesedéséhez egyaránt fontos. Ez lett alapja a nők gazdasági és politikai egyenjogúságának. A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet felmérései szerint ma a világon a munkaképes korú nők 46 százaléka keresőfoglalkozású, amiben nincs benne az ültetvényeken és a mezőgazdaságban dolgozók száma. Mi a helyzet a nők munkavállalásával, társadalmi, gazdasági és politikai egyenjogúságával hazánkban? Változott-e a magyar családok helyzete és funkciója? Milyen eredményeket értünk el és milyen gondjaink vannak társadalompolitikánk e fontos területén, a nőpolitikában, a több mint tíz évvel ezelőtt hozott nőpolitikái párt és kormányhatározat óta? Hogyan sikerült valóra váltani az öt évvel ezelőtt megtartott II. nőkonferencia ajánlásait? Ezekre és más hasonlóan fontos kérdésekre keres választ az október végén megtartandó III. országos nőkonferencia. Kezdjük a legfontosabbal, a nők munkavégzésével. Ma hazánkban a munkaképes korú nők — 15—55 évesek — 81 százaléka kereső foglalkozású. Ez a tény határozza meg azt, hogy ma már nem az a kérdés nálunk, hogy dolgozzanak-e a nők, hanem az, hogy milyen feltételek mellett, a népgazdaság mely ágazatában, milyen képzettséggel. Egy számadattal kezdhetjük a választ. Amíg 1970-ben a kereső nők 24 százalékának volt magasabb iskolai végzettsége a nyolc általánosnál, addig 1980-ban ez az arány 41 százalékra alakult. Ma a középiskolai végzettségű népesség 54, a diplomások 40 százaléka nő. A fizikai munkakörben dolgozó nők 28 százalékának van szakmunkás-bizonyítványa. A növekvő iskolázottság is meghatározója annak, hogy milyen feladatokat látnak el a nők, és hogy miként alakul a keresetük. Ha pusztán a foglalkozások két nagy csoportját nézzük, azt tapasztaljuk, hogy a nők 59 százaléka végez fizikai munkát, ami azt is jelenti, hogy az összes fizikai dolgozó 37 százaléka nő. Ma már a nők megtalálhatók a népgazdaság csaknem valamennyi ágazatában, de legmagasabb az arányuk az egészségügy, a szociális és kulturális szolgáltatás, a kereskedelem, a textil- és ruházati ipar területén. Gyakran hallani ezt a kissé elmarasztaló ízű szót: elnőiesedett ez vagy az a pálya. Szociológus ismerősöm így fogalmazott ezzel kapcsolatban: a pejoratív szóhangulat oka nagyon is reális alapokon nyugszik, hiszen azokon a pályákon, ahová nagy számban kerültek nők, és férfiak kerültek ki onnan, alacsonyabbak lettek a fizetések. És bizony valljuk be őszintén, hogy egy-egy szakma presztízsét nagyon is determinálja a fizetés. A nők világkongresszusán, 1981-ben is fontos téma volt a nők bérhelyzete, az egyenlő munkáért egyenlő bért elvének a gyakorlati érvényesülése. Megállapították, hogy sok országban még ma is óriási az egyenlőtlenség a nemek bérezése körül. Mi a helyzet e téren hazánkban? Szemmel láthatóan és statisztikai adatokkal is bizonyíthatóan van javulás. A teljesítmény alapján történő bérezés esetén egyenlőség tapasztalható. A mégis meglévő bérkülönbségeknek mi lehet tehát az oka? Elsősorban a végzett munka közötti különbség. Természetesen nem szabad figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy helyenként fellelhetők a nemek közötti indokolatlan bérdifferenciák, ami elsősorban szubjektív okok miatt van. Ezek megszüntetése a helyi vezetők, a nőbizottságok és nőfelelősök feladata. Számos munkajogi és társadalombiztosítási kedvezményről is beszámolhat a III. országos nőkonferencia. Csak azt tudja értékelni igazán a terhes nők jogait — például, hogy nem szabad őket elbocsátani —, akinek van kitekintése más országok nőmozgalmára is. Valamennyien olvashattuk a sajtóban, hogy tovább korszerűsödött a gyermekgondozási segély rendszere. A házasfelek egyenjogúságának kibontakozását segíti elő, hogy a kisgyermek egyéves kora után akár a mama, akár a papa igénybe veheti a gyest. A családon belüli élet jogi kereteit a családjogi törvény szabályozza, amely a házasfeleket minden tekintetben egyenrangúaknak tartja. Mindkét szülő egyformán felelős gyermeke testi, erkölcsi és szellemi fejlődéséért. Ez a törvény. És a gyakorlat? A Magyar Nők Országos Tanácsának felmérései, amelyekről a nőkonferencián is beszámolnak majd, azt támasztják alá, hogy a családon belül sokkal nehezebb megvalósítani az egyenjogúságot, mint társadalmi méretekben. Még mindig nagyobb teher hárul a feleségre, az anyára, mint a társára. Egyetlen -példa, amely ugyan átlagstatisztika, de jól bizonyítja a fenti megállapítást: a nők naponta két óra 26 percet fordítanak a családi tennivalókra, míg a férfiak csupán egy, óra 4 percet. Valamennyien, akik családban élünk, tudjuk, hogy a család falain belüli életmódot szabályokkal nem lehet megváltoztatni. Ám a jó példa, a segítő szándék lassan követőkre talál. És természetesen az a tény, hogy a magyar családok kétkeresős berendezke- desűek, amelyekben a nő jövedelmére is számítani kell, előbb-utóbb a családon belüli korszerű munkamegosztást eredményezi majd. Ez a változás egyébként a fiatalabb korosztálynál már jobban megtalálható. A nőtanács lehetőségeit felhasználva úgy igyekszik könnyíteni a családok terhein, hogy szorgalmazza a háztartást segítő szolgáltatások, a gyermekintézmények fejlesztését. A holnap kezdődő kétnapos, lII. országos nőkonferencia természetesen nem áll meg az eredmények, a gondok felsorolásánál. Javaslataival, ajánlásaival — mint azt korábban is tette — felvázolja majd az elkövetkezendő időszak megoldásra váró feladatait. Nógrádi Tóth Erzsébet felvételeken alapuló diagnosztikai mérések Az energiatakarékos építés és fenntartás, valamint a hőenergiaveszteségek megakadályozása érdekében, egyre szélesebb körben alkalmazza a hőfelvételeken alapuló diagnosztikai módszert a Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat. Az AGA Thermovision 750 típusú hőkamerával, a hozzákapcsolt, monitorral és képrögzítővel épületek külső határolófalai, továbbá beépített, többrétegű épületszerkezetek megfigyelését végzik a vállalat szakemberei. (MTI fotó — Balaton József felvétele — KS) Többet és jobbat fém csomagolóeszközökből Vevők és eladók országos ankétja Egerben Élelmiszerek, különböző árucikkek csomagolására a fémet viszonylag rövid ideje alkalmazzák. A múlt századiban katonák kapták az első hatalmas konzervdobozokat, amelyekhez akkor még a kinyitás eszközeit, vésőt és kalapácsot is mellékeltek. Azóta persze igen gyors fejlődésnek lehettünk tanúi és a fém csomagolóeszközök a műanyaggal szemben is őrzik tekintélyüket. Magyarországon az elmúlt évtizedben két és félszeresére nőtt a felhasználásuk, elérte a 4,5 milliárd forint értéket. Ám nálunk, az alapanyagok hiánya miatt még nem érvényesülnek a korszerű fémcsomagolás terjedését segítő változások. Angliában például ötször annyi sört és almabort adnak el fémdobozban, mint amennyit üvegben. Svédországban üveggyárat zártak be amiatt, hogy a sört inkább fémdobozokba töltik. Nagy értékekről van szó, amikor a fém csomagolóeszközök gyártásának fejlesztése kerül napirendre. Nem beszélve arról, hogy a tetszetős, praktikus csomagolóanyag az így forgalmazott áru értékét is növeli, kelendőbbé teszi azt. Ez ad jelentőséget a Mátra vidéki Fémművek szervezésében Egerben háromévenként sorra kerülő fém csomagolóeszköz szemináriumoknak, ahol az ország minden részéből ösz- szejönnek a felhasználó és alapanyaggyártó vállalatok képviselői. Csütörtökön az egri Technika Házában nyílt meg ez a tanácskozás, ahol kiállítás is fogadta a vendégeket. A három évtizede alapított vállalat, a Mátra- vidéki Fémművek mutatkozik be. Képiek illusztrálják a fejlődést, az utat, amelyen eljutott addig, hogy a hazai fém csomagolóeszköz-gyártás központi vállalata lett. Mint a megnyitóban Marsai Ferdinánd, gazdasági igazgató elmondta, a monopolhelyzet a hazai piacon nem könnyíti a vállalat munkáját, sőt növeli a felelősségét. Gondoskodnia kell a hazai ellátásról, s ha nem tud eleget tenni az igényeknek, a felhasználók legtöbbször tőkés importra szorulnak. Ugyanakkor a vállalatát érdekelt a külföldi szállításokban is: elsősorban a nyugati piacokon akarja mind nagyobb értékben eladni termékeit. Az igények egyre nagyobbak, nemcsak mennyiségiben, hanem minőségben is többet követel a piac. Jövőre már nem lesz elegendő az idén tervezett 320 millió tubus, 55 millió aerosol palack, 2,5 milliárd koronadugó, s szükség van a nagy tömegű anyag gazdaságosabb felhasználására is. A két napig tartó tanácskozáson először az Anyag- mozgatási és Csomagolási Intézet képviselője ismertette a felhasználók igényeit a konferencia résztvevőinek. Ezt követően előadások hangzottak el a gyártó vállalat, a fémművek szakemberei részéről a műszaki fejlesztést, a minőség javítását szolgáló törekvésekről. Délután üzemlátogatáson vettek részt a vendégek Sírokban és Füzesabonyban, ma pedig konzultációkkal folytatódik a szeminárium. Szót kapnak a Székesfehérvári Köny- nyűfémmű, az inotai alumíniumkohó, a Veszprémi Vegyipari Egyetem, s több más, a fémművekkel kapcsolatban álló vállalat képviselői is. Műszaki fejlesztési kérdésekről tájékoztatókat adnak külföldi szakemberek is. (h.) A törzsvendég és a napi bevétel Vagyonvédelmi panoráma a Panorámánál — Nálunk nincs olyan kerítés, mint például egy gyár körül. Ez az egyetlen mondat, amelyet dr. Nagy Sándortól, a Panoráma Szálloda és Vendéglátó Vállalat igazgatójától hallottunk, hű képe a hasonló cégek helyzetének. Vagyis annak, mennyire fontos bennük a vagyonvédelmi munka összehangolá- . sa, színvonalának emelése. Hiszen szétszórtan fekvő üzletekről van szó. Különösen igaz ez a Panorámára, amelynek a legkisebb üzemi büfétől a kényelmes szállóig 116 egysége várja a vendégeket a megye egész területén. Bizony, nem kevés köztük a kieső, úgymond veszélyeztetett helyek száma. Biztosíték: a jó együttműködés Mégis — miiként épp az értékelés végett létrehozott beszélgetésünkön elöljáróban leszögezhetjük — az utóbbi évekre visszatekintve, jó eredményeket könyvelhetnek el a közös javak megóvásában. Csökkent az áru- és pénzkezeléssel kapcsolatos bűncselekmények száma, a gebinbe adott boltok némelyikét kivéve a leltárösszesítők is megfelelőek. Kétségtelen viszont, hogy a betörők elég sokszor látogatják — persze, illetlen időben — a vállalathoz tartozó vendéglátókat. Ám, túlnyomó többségük tettére ’ hamar fény derült. — Mindez elsősorban annak köszönhető — magyarázza dr. Nagy Sándor —, hogy igen jó a kapcsolatunk a megyei és a járási-városi rendőri szervekkel. Korrekt együttműködés, ke llő támogatás nélkül sokkal nehe- zeb lenne a dolgunk. Ehhez tartozik még, hogy nemrég lett önálló hat dolgozójával az ellenőrzési osztály. Ök is hasznosan kapcsolódnak be a vagyonvédelembe, akárcsak a vállalat rendésze. Novak Emilt ezért a tevékenységéért az idei fegyveres erők napján a belügyminiszter a Kiváló társadalmi munkáért elismeréssel tüntette ki. Az ő szavai is a fentieket erősítik: — Tizenkét esztendeje ipari hűtőgépszerelőként kerültem ide. 1978-ban kaptam megbízást a rendészi teendők ellátására. Ügy ismerem a céget, mint a tenyeremet, ez megkönnyítette a dolgomat. A feltételek is megfelelőek a munkámhoz. Sohasem találok zárt ajtót, ha az igazgatóhoz megyek, s mindig van legalább egy pierce arra, hogy megbeszéljük fontos közlendőimet. Hasonló a kapcsolatom az ellenőrzési osztállyal, de szinte mindenkivel, aki nálunk dolgozik. Ügy gondolom, ez az egyik legfőb biztosíték a mi munkánkban! így bizony, mert van nem is egy olyan üzem, ahol a vezető fél évig sem látja a rendészét. Azokban persze, hiány is akad bőven... A lámpa ki is írja: Betörés! Tény viszont, hogy a teljes biztonságot az előbbieken túl a sajátosságokhoz is igazított módszerek szavatolhatják. — Az csak természetes — említi őket dr. Nagy Sándor —, hogy üzleteink vezetőinek nap mint nap ellenőrizniük kell: beosztottjaik betartják-e a védelmi előírásokat. Kétnaponként vizsgáljuk, hogy befizetik-e a bevételeket, s hogy megfelelő legyen a postára vitt összeg. Ez két okból is fontos. Nehogy ismét előfordulhasson az, ami már megtörtént: az egyik szórakozóhely vezetője törzsvendégét kérte meg rá, hogy adja fel az aznapi bevételt. Csak 3—4 nap múlva került elő az illető, s tudatta, hogy jókora összeget bizony elmulatott... De a pénz időben történő továbbítása a betörők életét is megkeseríti — filléreket találnak csupán. Aki vét a szabály ellen — határozta el az igazgató —, az hamar megkaphatja a fegyelmit, esetleg le is váltják. — Nem nélkülözhetők a jelző- és riasztóberendezések sem — folytatja a sort No- vák Emil. — Eddig is több egységet láttunk el már velük. Ütemtervünk szerint évente öt továbbit tudunic beállítani, mindenekelőtt a veszélyeztetett helyekre. Sokat segítenek a munkánkban S hogy mennyire hasznosak, arra jellemzésül egy p*élda: nemrég hívatlan vendég szeretett volna éjszaka bemenni a hatvani Zöldfa nevű vendéglőbe. Kissé durva módszert választott, kopogtatás helyett szétvágta a bejárat előtti vasrácsot, s így hatolt be. Ám, amikor belépett, megszólalt a riasztó, a bejárat fölött pedig villogni kezdett a felirat: Betörés! Az arra haladó munkásőrök így gyorsan megakadályozhatták a további károkozást. Hasonlóképpen pórul járt az év elején az az éjszakai látogató, aki az egri Jóbarát vendéglőt akarta kifosztani. — A korábbiakban csak az okozott gondot — veti közbe a vállalat rendésze —, hogy az ilyen berendezések ára igen borsos: eléri a 30 ezer forintot. De az idén sikerült találnunk gazdaságosabb megoldást. Kooperáltunk a pécsi vendéglátó vállalattal. Újításuk nyomán olcsóbban szerelhetjük fel berendezéseinket. És a szerződéses üzletek? Az alcímbeli kérdés jogos, hiszen velük felemás a helyzet, már ami a vagyonbiztonságot illeti. A vállalattal megkötött megállapodás szerint ugyanis a felügyelet és az ellenőrzés csupán az ilyen üzletek eszközállományára terjedhet ki. Jelzők, riasztók felszerelésére pól- dául nem kötelezhetők Többségük nem is rendelkezik vele, nem csoda tehát, hogy éppen ezek a helyek a legkedveltebbek a betörők körében. Volt olyan, amelyikben egy héten belül kétszer fordultak meg, s próbálták kifosztani a kasszát. A másik oldal — e boltok vezetői — a drágaságra hivatkozik ... — Nincs másra lehetőségem — mondja dr. Nagy Sándor —, csak az agitáció- ra, a józan ész politikájára. Mindössze azt sulykolhatom nekik, hogy minden nap vigyék haza a bevételt. Pedig ... a riasztók karbantartását elvégezné a vállalat. Ez egyébként a szerződésekbe is bekerül. Ebben a kérdésben valóban nem ártana, ha mihamarabb közös nevezőre jutnánk. Hiszen Heves megyében pont a Panoráma vállalat egységei közül került a legtöbb szerződésbe: az ötvenöt is meghaladja a számuk. Ez is hozzájárulhatna ama megállapítás kiteljesedéséhez, hogy a Panoráma példaként szolgálhat közös javaink őrzésében. Szalay Zoltán
