Népújság, 1982. október (33. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-29 / 254. szám

1. NÉPÚJSÁG, 1982. október 29., péntek Nyugatnémet—brit csúcstalálkozó LEMP-KB Központi kérdés a reform Gazdasági, társadalmi és politikai kérdések egyaránt szerepeltek a LEMP KB ti­zedik ülésének csütörtöki plenáris vitájában. A gazda­sági témájú felszólalások je­lentős része a reformmal foglalkozott. Kazimierz Sze- pelak hegesztő, a KB tagja hangot adott annak a véle­ményének, hogy a helyi gaz­dasági vezetők és műszakiak részéről ez idő szerint nem tapasztalhatók kellő erőfe­szítések a reform eredmé­nyes, gyors megvalósítására. Jerzy Blaszak, a kb tag­ja, a „Bátory” kohómű egyik műszaki vezetője hangsú­lyozta, hogy a reform haté­kony megvalósításához elen­gedhetetlen a munkások tö­meges támogatásának meg­nyerése, a pártnak erre kell törekednie. Wladyslaw Jonkisz, a kb tagja, a LEMP Czestochowai Vajdasági Bizottságának el­ső titkára azt hangsúlyozta: a válságból való kijutás kulcsfontosságú tényezője a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal való együttműködés élénkítése Stanislaw Kociolek, Lengyel- ország moszkvai nagyköve­te ugyanezt emelte ki, hoz­zátéve, hogy Lengyelországa szocialista országoknak is el van adósodva. Megfogalmazása szerint a lengyel ipar sajnos egy hely­ben topog, sőt, bizonyos ter­mékek vonatkozásában még vissza is esett, az ország nem tudja teljesíteni szerző­dési kötelezettségeit, és en­nek megvannak a következ­ményei. A gazdasági terv vezérfonalául a külkereske­delem fejlesztését, a gazda­ság export-orientáltságát kell választani — mondotta Ko­ciolek. Több felszólaló hatá­rozottan elítélte azokat a korlátozó intézkedéseket és beavatkozási kísérleteket, amelyeket az Egyesült Álla­mok, s több NATO-tagállam tesz Lengyelország ellen. A Lengyel Egyesült Mun­káspárt Központi Bizottsá­ga csütörtökön este négy ha­tározatot fogadott el. Margaret Thatcher brit kormányfő csütörtökön este kétnapos hivatalos látoga­tásra az NSZK-ba érkezett. Tíz napon belül ez lesz a második nyugatnémet—brit csúcstalálkozó, az elmúlt hé­ten Helmut Kohl kancellár tett villámlátogatást London­ban. A tárgyalások középpont­jában a Közös Piac költség- vetéséhez való brit hozzájá­rulás szabályozása, az Egye­sült Államok és Nyugat­Dr. Bruno Kreisky kancel­lárnak, a párt elnökének kö­zel kétórás beszámolójával folytatta munkáját csütörtö­kön Bécsben az Osztrák Szocialista Párt XXVII. kongresszusa. Az osztrák államférfi elemzésében részletesen fog­lalkozott a világgazdaság és a nemzetközi politika válto­Európa kapcsolatai, valamint a kelet—nyugati viszony áll majd. London és Bonn közös cél­ja, hogy a szovjet—nyugat­európai földgázvezeték ellen elrendelt amerikai embargó miatt megromlott amerikai— nyugat-európai viszonyt megszabadítsák az ellenté­tektől. Ezért mindkét kor­mány szorgalmazza, hogy a Nyugat dolgozzon ki közös politikai és gazdasági kon­cepciót a szocialista orszá­gokkal való érintkezésben. zásaival, valamint azoknak az osztrák belső helyzetre gyakorolt hatásaival. Az osztrák kormányfő az előző nap vendégszónokához, Helmut Schmidthez hason­lóan élesen bírálta az Egye­sült Államoknak a szocialis­ta országok ellen irányuló embargópolitikáját. Szavaz az esélyes Spanyolországban, az általá­nos választáson leadja sza­vazatát a 40 éves Felipe Gon­zalez, a győzelemre esélyes Szocialista Munkáspárt veze­tője. A szavazatok számítógé­pes összegzése után az első — nem végleges — eredmé­nyeket a ma hajnali órákra várták (Népújság telefotó — AP—MTI—KS) Az Egyesült Államokban: Brezsnyev beszédének visszhangja Leonyid Brezsnyevnek, az SZKP KB főtitkárának, a Leg­felsőbb Tanács Elnöksége el­nökének szerdai beszéde ve­zető hir az amerikai sajtó­ban. Az ABC-hálózat regge­li tv-híradója csütörtökön első helyen közölte a jelen­tést, hogy a Szovjetunió a Reagan-kormányzat erősza­kos fegyverkezési irányvéte­lére adott „hármas válasz­ként” kijelenti: minden esz­közzel meg fogja akadályoz­ni, hogy a fegyverzetek te­kintetében, amerikai fölény alakuljon ki, igyekszik javí­tani kapcsolatait más orszá­gokkal, köztük a Kínai Nép­köztársasággal, s mindent megtesz az enyhülés felele­venítése érdekében a Nyu­gattal, akkor is, ha a jelen­legi amerikai kormánnyal nem tud zöldágra vergődni. „Az üzenet teljesen fél­reérthetetlen és arra vall, hogy a szovjet vezetés min­den szóbeszéd ellenére a helyzet magaslatán áll” — nyugtázta az ABC kommen­tárja a moszkvai beszámolót. Fényképes, címoldalas tu­dósításban számol be Leo­nyid Brezsnyev beszédéről a csütörtöki The New York Times. A Szovjetunió — ál­lapítja meg a lap — a ma­ga részéről kész további erőfeszítésekre az enyhülés érdekében, ám az amerikai fenyegetések ellensúlyozá­sához „nemcsak szavak”, ha­nem katonai erő is szüksé­ges, ezért mind a szovjet hadsereg harckészültségét, mind pedig fegyverzetének minőségét javítaná fogják. Weinberger amerikai had­ügyminiszter csütörtöki saj­tóértekezletén részletesen foglalkozott Leonyid Brezs­nyev beszédével, amely vé­leménye szerint a „Reagan- kormánynak az atomfegyve­rek befagyasztásával szem­ben elfoglalt álláspontját igazolja”, s Reagan elnök fegyverkezési programjának „helyességét húzza alá”. Nem egészen egy héttel- a nagyfontosságú időközi vá­lasztások előtt, Weinberger szavai ismételten bizonyítot­ták, hogy a republikánus kor­mány nem hajlandó rugal­masságra a nemzetközi biz­tonságot érintő fontos kér­désekben. Ha az Egyesült Államok elfogadja az atomfegyverek befagyasztását, akkor a Szovjetunió nem fog tárgyal­ni a csökkentésről — jelen­tette ki Weinberger, jólle­het szovjet részről az eltelt két évben több ízben bizto­sították az Egyesült Államo­kat ennek ellenkezőjéről. Kreisky az embargópolitika ellen Kuvait - az ezeregy olajkút országa Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, Jaber Al-Ahmed Al-Sabah sejknek, Kuvait állam emírjének a meghí­vására hamarosan hivatalos, baráti látogatásra Ku- vaitba utazik. Nem is olyan rég — há­rom éve sincs még — egy nyugat-európai ország állam­fője látogatott Kuvaitba. Az energiaválság kellős köze­pén a vendég államának fő­városában ekkoriban a pislá­koló lámpák épp csak em­lékeztettek a főutak hajda­ni fényárjára — a gépoől letekintve viszont csupa-fény kontúrokból láthatta maga alatt a sivatagi várost. Kuvait hirtelen-nőtt vas- betanépületeit színes lámpa­füzérekkel díszítették, mese­beli látvánnyá varázsolva nappal jóval szürkébb útja­it. A kontraszt mintegy jel­képe is volt a sivatagi cso­dának: a hirtelen-jött gaz­daságnak, ennek az ezeregy­éjszaka történeteibe illő his­tóriának — csak éppen nem pengő aranyak kerültek elő a kincseskamrából, hanem értékes kőolaj a beduin törzs földjéről. Amikor 1756-ban Carsten Niebuhr dán utazó az öböl partján fekvő városba láto­gatott, mintegy tízezer em­berre becsülte a település — kereskedelemmel, hajózás­sal, gyöngyhalászattal fog­lalkozó — lakóinak számát Ma viszont — hála a kő­olajnak — nagyjából egy­millió ember él az alig több mint 17 ezer négyzetkilomé­teren olyan jólétben, amely­ről az apák nemzedéke még csak nem is álmodhatott. Kuvait sorsának fordulatát több tényező egybeesése hozta meg: a kőolaj kincs felfede­zése, a gyarmati rendszer összeomlása, amely az angol protektorátusnak 1961-ben meghozta a politikai füg­getlenséget, a kőolajexpor­táló országok szervezetének megalakulása, az energia- válság, a fekete arany árá­nak megsokszorozódása, , s mindemellett az ország sta­bilitása a Közel-Kelet poli­tikai viharaiban. Az ország alkotmányos emirátus, Jabel Al-Sabah sejk a kinevezett miniszterelnök, és miniszter- tanács révén kormányoz. Po­litikai pártok sincsenek, vi­szont minden kuvaiti joga közvetlenül az uralkodónoz fordulni ínyeiben. A beduin törzs életét gyö­keresen átalakította a kő­olajgazdaság. Bár mindig él a nosztalgia a sivatagi élet­forma szabadsága iránt, a kereskedő nép gyorsan al­kalmazkodhat az új hely­zethez. A lakosság zöme a gyor­san korszerűsödő főváros­ban települt le — a kor­mányzat a jövedelem jelen­tős részét a lakásépítkezésre, az infrastruktúra megte­remtésére ruházta be. Ingye­nes az egészségügyi ellátás és az oktatás — és ami igen nagy vívmánynak szá­mít az Arab-félszigeten, Ku­vait élenjárt abban, hogy a nőkre is kiterjesztette a közoktatást. Igen sok kül­földi áramlott az országba — elsősorban Iránból, Irakból, Indiából, Pakisztánból, illet­ve a környező arab orszá­gokból, hogy elvégezze az iparosítással járó szakmun­kákat, biztosítva a munka­erőt a nagy építkezésekhez. Sok palesztm, egyiptomi él és dolgozik Kuvaitban, míg az üzleti életben, a szakér­tői posztokon számos nyuga­ti menedzser, mérnök talál­ható. A kuvaiti állampol­gárság megszerzése sok kül­földi álma — hiszen rend­kívüli jogokkal jár —, de ez a kiváltság keveseknek jut osztályrészül. (Ma a lakosság nagyobbik része bevándorol­takból áll, ők adják a sze­mélyzetet a luxushotelekben, az éttermekben őket látni az aszfaltozó gépek mögött, amelyek utat fektetnek a sivatagba. Java részük egye­dülálló férfi, aki keresetét — amely messze meghaladja az odahaza elérhető szintet — hazautalja családjának: Kuvait gazdagsága így su­gárzik ki az egész térségre. Ami a gazdasági életet il­leti, a kuvaiti kőolajtársa­ságot államosították, és így a kormány ellenőrzi a ter­melést — a kutatásban ter­mészetesen nagy szerepe van a külföldi társaságoknak is, amelyek koncessziókat kap­nak. Egyébként külföldi nem birtokolhat földet az oirszág- ban, és vállalatot csak kuva­iti állampolgár nevén — az­zal közösen — alapíthat. Így sok kuvaiti vált dúsgaz­daggá. Ma az egymilliós or­szágban több mint negyed- millió gépkocsi fut, mind nagy amerikai személyautó. A benzin természetesen ol­csóbb, mint másutt, s az or­szág nagyszabású beruházási programot kezdett, már most gondolva arra, hogy a hat- van-hetven évre elegendő kőolajkincs kitermelése után is megmaradjanak a jólét alapjai. Mesevilág? A gazdasági világválság és a szomszédos közel-keleti térségben dúló súlyos háborúk (az ország Irakkal határos, az öböl túl­só partján Irán iszlám forra­dalma jelent kihívást, s nagy szerepet játszanak ven­dégmunkásai között a pa­lesztinok) beárnyékolják Ku­vait láthatárát is. A kőolaj- jövedelmek a kereslet ha­nyatlása miatt hosszú évek óta először csökkennek, meg kell húzni a nadrágszíjat az ezeregy kőolajkút országában is. Persze: kevésbé, mint másutt. A csoda — amellyel igyekeznek okosan gazdál­kodni — tovább tart Ku­vaitban. Baracs Dénes —( Külpolitikai kommentárunk )— Fény az alagút végén? BIZTATÓ JEL, hogy a salvadori harci jelentések monoton zuhatagához szokott olvasó a minap minő­ségileg új fejleményről értesült. A közép-amerikai országban gerillalhadviselés folytató forradalmi erők javaslatot tettek közzé a válság tárgyalásos rendezé­sére, s ezúttal — úgy tűnik föl — a belső és a külső körülmények egyaránt kedvezőbbek a békés megol­dáshoz, mint korábban. Senki sem állíthatja persze, hogy a hazafiak eddig nem kezdeményeztek volna tárgyalási kísérletet az Egyesült Államok támogatását élvező szélső jobbol­dali juntával. Korábbi javaslataik azonban tartal­maztak olyan elemeket, amelyeket a rezsim — legalább­is nyilvánosan — mindannyiszor elutasított. A Me­xikóvárosban közzétett legutóbbi indítvány szerint a hazafiak feltételek nélküli, közvetlen tárgyalást szor­galmaznak, mégpedig a végrehajtó hatalom, az alkot- mányozó nemzetgyűlés és a fegyveres erők képvise­lőivel. A távlati oél megjelölése — részvétel a hata­lomban és valamennyi fegyveres erő egyesítése — tehát lekerült a napirendről. Tagadhatatlan, hogy most számos tényező a tár­gyalásos megoldás irányába mutat. Mindenekelőtt az, hogy a forradalmi erők katonai helyzete kedvező. Utoljára talán az 1981 elején indított nagy offenzí- va idején volt ennyire előnyös, azzal a különbséggel, hogy a kormánycsapatoknak most nincs reális esé­lyük a sikeres ellentámadásra. Sőt, a junta egységei­nek harci morálja mélypontra süllyedt. Érlelődőben van továbbá egyfajta új gyakorlat a kormány katonák körében, aminek beszédes jele az amerikai Newsweek által említett példa. Egy bevetésről nemrég 18 fo­gollyal tértek vissza a junta fegyveresei, holott ed­dig soha „nem ejtettek fogságba ellenséges gerillát” — mind megölték őket „harc közben”. A főtisztek közül néhányan — titokban vagy féllegálisan — a kiegyezés mellett törnek lándzsát. VANNAK HÍVEI már a tárgyalásos megoldásnak az idei év elején „választott” 60 tagú alkotmányozó nemzetgyűlésben, sőt a junta — egyébként hatalmi torzsalkodás által megosztott — köreiben. De ami ta­lán még lényegesebb az amerikai külügyminisztérium élén végbement személycsere minden jel szerint ösz­tönözheti a politikai rendezést. Shultz — elődjével, Haiggel szemben — a salvadori megbékélésnek, illet­ve Közép-Amerika demilitarizálásának a szószólója. Nézetei, bár ellentmondásosan, de bizonyára érvénye­sülnek a washingtoni hivatalos álláspontban. SALVADOR SOKAT SZENVEDETT NÉPE békét akar. Az idén még egy természeti csapás — árvíz — súlyosbította a megpróbáltatásokat, elmosva az ex­portra szánt termés 30 százalékát. A munkanélküli­ség Salvador városaiban 40, egyes vidékein 70 száza­lékos. A fegyverek szakadatlanul dörögnek. Meddig még? Ha hazafiak legutóbbi, igazán nagyvonalú és építő szándékú tárgyalási javaslatára eddig nem ér­kezett hivatalos válasz... KÜRTI GÁBOR Mátravidéki Felvételre keresünk: Fémművek, a fém csomagoló­fiatal építészmérnököt, eszközök gyára tervezői munkakörbe; bemutatja termékeit Egerben, a Technika Házában (a Park Szállóval szemben), kezdő vagy képesítés nélküli műszaki rajzolókat, szerződéses próba­idővel. október 30-án és Jelentkezés hétköznapokon 31-én. reggel 1/2 8 órától 9 óráig. Nyitva: SZÖVTERV Heves megyei délelőtt 10-től Iroda, Eger, Rózsa K. u. délután 16 óráig. 10. sz. A Vám- és Pénzügyőrség Borsod-Abaúj-Zemplén és Heves megyei Parancsnoksága felvételt hirdet: az egri vám- és pénzügyőri szakaszon való szolgálati feladatok ellátására alkalmas azon férfi fiatalok számára, akik hivatásuknak tekintik a vám- és pénzügyőrségi szolgálatot Felvételi követelmény: középiskolai érettségi, sorkatonai szolgálat és 30 év alatti életkor. A felvétellel kapcsolatos bővebb felvilágosítást az érdeklődők személyesen megtudhatják az egri vám- és pénzügyőri szakaszon (Eger, Beloiannisz u. 3. szám alatti hivatalnál).

Next

/
Thumbnails
Contents