Népújság, 1982. október (33. évfolyam, 230-256. szám)
1982-10-27 / 252. szám
NÉPÚJSÁG, 1982. október 27., szerda EGRI EGER Közelebb a vevőhöz Hoteldollárok Az értékké vált gondolat Érdemes-e Magyarországon külföldi hitelből szállodákat építeni? Ügy tűnik, igen. Bár korántsem szabad elsietni a választ. Annak ellenére sem, hogy jó néhány olyan szálloda épült nálunk, amelyhez a pénzt külföldiek kölcsönözték. Mint ismeretes, néhány éve kötött szerződés alapján Ausztria háromszázmillió dolláros hitelt nyújt hazai szállodák és idegenforgalmi létesítmények építésére. A 300 millió dolláros osztrák hitelből öt budapesti, két soproni és egy hévízi szálloda építéséhez láttak hozzá — osztrák építőipari cégek részvételével. Az elmúlt esztendő Budapesten szinte a szállodaátadások jegyében telt el. Legelsőként a Fórum és a Hyatt szálló készült el. A Duna-parti Fórum Szállót még 1981 decemberében átadták az építők, a mellette levő Átrium Hyatt, amely ma már a főváros egyik nevezetessége, ez év júniusától fogad vendégeket. Az új szálloda építészeti megoldása Magyarországon egyedülálló, és a világon is csak néhány ilyen található. Legfőbb látványossága a névadó belső átrium, a hatalmas, tízemeletes magas, fedett belső udvar, amely csobogó kútjával, fáival, zöld növényeivel a természetet varázsolja az épület belsejébe. A Hyatt mellett — ha egyszerűbb kivitelben is — júliusban elkészült Budán, a Sashegy és a Gellérthegy találkozásánál lévő természetvédelmi területen a Novotel, és a Déli pályaudvarnál az egyik legolcsóbb új, négycsillagos szálloda, a Penta. Érdemes egy rövid összegzést készíteni az elkészült létesítményekről, mert az adatokból sok minden kiolvasható. Figyelemre méltó, hogy egyik szálló felépítéséhez sem kellett 30 hónapnál hosszabb idő. A legdrágább ötcsillagos, 256 szobás szálló, a Hyatt is elkészült két és fél év alatt, de a Novotel és Penta építését 28 hónap alatt fejezték be a kivitelezők, míg a legnagyobb befogadó- képességű, 408 szobás Fórum építése is csak 24 hónapig tartott. A gyors munka a szállodaiparban lényeges, hiszen viszonylag hosszú időt vesz igénybe, amíg a hitel megtérül, így fontos, hogy a létesítmények minél előbb vendégeket fogadhassanak. Hogy mibe került a beruházás? Az Átrium Hyatt volt a legdrágább, a beruházási költség megközelíti a 2,4 milliárd forintot. A Fórum 600 millió schilling osztrák hitellel, és 380 millió ráfordítással készült el. A Novotel és a Penta már lényegesen olcsóbb volt. A ráfordítások jelentős részét osztrák, hitelből fedezték az építtetők. A magyar tulajdonosoknak, a Hungar Hotelsnek, illetve a Pannónia Szálloda és Vendéglátóipari Vállalatnak a szerződés szerint 15 év alatt kell visszafizetniük a kölcsönt. Tizenöt év hosszú idő, főleg a jelenlegi igen gyorsan változó világban. Mégis elég nagy valószínűséggel megjósolható, hogy a nemzetközi turizmus, ha nem is az eddigiekben megszokott ütemben, hanem valamivel lassabban, de- továbbfejlődik. Szerte a világon egyre több embernek adatik meg a lehetőség, hogy utazzék, szomszédos és távolabbi országokat is felkeressen. Manapság a világ majdnem minden táján kifizetődő vállalkozás pénzt áldozni idegenforgalmi célokra. Ez a megállapítás a tengerparttal és 1500 méternél magasabb hegységekkel nem rendelkező Magyarországra is érvényes. Főleg akkor, ha sikerül lépést tartani a gyorsan növekvő igényekkel, lényegesen korszerűsíteni a hazai idegenforgalmi szolgáltatásokat. Ezt felismerve kezdtek hozzá Magyarországon a minőségi turizmus feltételeinek kialakításához, többek között a nagyarányú szállodaépítéshez is. A munkához jó feltételeket teremtett az idegenforgalom fejlesztésére nyújtott célhitelkeret. Igaz, az osztrák hitelből az elmúlt évek idegenforgalmi építkezéseinek csak egy részét finanszírozták. Az említett szállodák mellett tavaly elkészült a zalaegerszegi Balaton Szálló, az idén áprilisban a kőszegi Park, a budapesti Rege, az egri Eger Szálló és a barcsi motel, májusban Pápán megnyitották a Platánt, Budapesten az Expót, és az új Sportcsarnok mellett elkészült a Stadion Szálló. Az osztrák hitelből finanszírozott négy budapesti szálló azonban kétségtelenül a legnagyobb, s átadásukkal a főváros szállodai kapacitása rövid idő alatt 50 százalékkal bővült. A hazai idegenforgalmi szervezetek lépéskényszerbe kerültek, és úgy tűnik, még időben sikerült lépni. Legalábbis a szállodaiparban, ahol az elmúlt évben minőségi változás ment végbe. Mindez már az idegenforgalmi bevételekben is tükröződik. A Hyatt- ban például az idei töredékesztendőben 140 millió forintos bevételre számítanak, ha a szálloda kihasználtsága eléri a 70 százalékot, s ez a várakozás az elmúlt hónapokban többé-kevésbé be is igazolódott. A Novotelben, ahol 60 százalékos kihasználtsággal mintegy 90 millió forintos bevételt terveztek, már a nyitást követő hetekben 50 százalék körül alakult a szálloda kihasználtsága. A Buda Pentának nincsenek értékesítési gondjai. Márcsak azért sem, mert Magyarországon az elmúlt hónapokban meglehetősen sok szakmai kongresszust, nemzetközi tanácskozást rendeztek. Az idei idegenforgalmi mérleg kedvezően alakult. Bár az ország devizabevételeiben az idegenforgalom aránya nem nagy, gyors fejlődésével és még inkább hatékonyságával jelentős mértékben hozzájárulhat a külgazdasági egyensúly javításához. (Az első félévben 4,6 milliárd forint bevétel származott az idegenforgalomból. Mindez két és fél ezerrel több, mint az idegenforgalmi kiadások. A mérleg tehát aktív, és az aktívum nagyobb része konvertibilis valutában keletkezett. A félév során egymillió vendég érkezett hazánkba, húsz százalékkal több, mint egy évvel korábban.. Csaknem 400 ezren jöttek Ausztriából és 374 ezren az NSZK-ból.) A tőkés idegenforgalmi bevételek így elérték a 87 millió dollárt, ami az előző időszak eredményeihez képest 34 százalékos növekedést jelent. Hogy a szállodaépítésre felvett hitel visszafizethető-e 15 éven belül, az csak a következő időszakban dől el. A növekvő idegenforgalmi bevételek mindenesetre biztosak. A turizmus növekedésével Magyarország úgynevezett láthatatlan exportja is gyorsan bővül. Ennek révén szélesedik az exportálható termékek köre, s bár ennek hatását már nehezebb kimutatni, a végső egyenleget ez jelentős mértékben javíthatja. (P. F.) A Finomszerelvénygyár lassan évtizedekben méri, mióta gyárt pneumatikus, azaz a sűrített levegő energiáját kihasználó alkatrészeket. E gépelemek — amelyek a világhírű svéd Mecman- cég gyártmányaival többségében azonosak — mind önálló gépek, automaták építésére alkalmasak, mind régi szerszámgépek pótlólagos automatizálására felhasználhatók. Ha ért valaki ösz- szeépítésükhöz. Ha nem — nos, akkor az eladni szándékozó gyárnak kell tennie valamit. A bervai gyárban néhány hónapja döntöttek arról, hogy önálló vállalkozói tevékenységgel segítik a pneumatikus alkatrészek eladását. A döntést hozók egyike Molnár Imre főtechnológus volt: Szükség és lehetőség — A szükség, amely erre a lépésre indított bennünket, a nagyobb árbevétel szándéka volt. Nem vették elegen pneumatikus alkatrészeinket — és ez elsősorban azon múlott, hogy a magyar műszakiak között kevés a pneumatikához értő, azt alkotóan alkalmazni tudó szakember. Nem is mindig várható el ez; például egy acélszalagból alakot kivágó gépek a termelőszövetkezeti melléküzemágban elterjedtek — ahol a szakértelem legfeljebb a kisebb javításokig terjed ki. — A Finomszerelvénygyár, illetve a budapesti irodája szaktanfolyamok sorát rendezte, rendezi e célból; a tavaszi BNV-n bemutatkozott a működő kapcsolásokat bemutató oktató — Ikaru- sunk —, de be kellett látni, hogy egy nagyobb célgép tervezéséhez szükséges szellemi erő megteremtése nem megy máról holnapra. — Ugyanakkor mindez a Finomszerelvénygyárban már évek óta — valóság! — Olyannyira, hogy saját gyártósorunkban 120—150 önállóan tervezett, épített célgép működik; hogy az Ikarus autónyitó nagy sorozatban készül itt; hogy az Izzó robotjai, de a tejüzemek sajtprései is a mieink agyában születtek meg először, és a mi munkásaink építették meg azokat. Tehát nemcsak a szükség, a lehetőség és a referencia is adott a vállalkozói tevékenységre. Amely 20 konstruktőr, 10 műszaki, 50 nagy felkészültségű szakmunkás együtteséből már szervezetileg is megalakult, és első produkciói már az idén elhagyják a gyárat! Molnár Imre főtechnológus: „Csak a szellemi ráfordítás lett a több!” Kapcsolatok, kapcsolatok Gál Lajos a Bánki Donát Műszaki Főiskolán gyártás- technológusként végzett — mára a morcán hangzó „motorkompresszor hengermegmunkáló célgépsor” főtervezőjének és mérnök-csoportvezetőnek mondhatja magát. Hogy miként lett azzá? — Otthoni munka utáni önképzéssel, és a társakkal közös munkában. Jó, az én nevem kerül a rajzon a „tervező” rublikába — több nem is fér oda. De egy bonyolultabb kapcsoláson a tervező például képtelen a hibát megtalálni, mindenképpen kellenek a társak, kialakul a csoportmunka. Nemcsak a mérnökökkel — a géplakatosokkal, forgácsolókkal is, akik a legjobban tudják, hogy egy megoldásra rááll-e a kezük, vagy tudnak köny- nyebbet? — Mi változott a munkájában, amióta e csoport tagja lett? — Még precízebben, még önálóbban! Itt ismernek; sokszor egy satúpadra krétával rajzolt skicc is elég az ismerős szakmunkásnak. A mostani gyártmányok kikerülnek a gyárból: minden apróságról olyan rajz kell, aminek alapján pótolható; üzemeltetési, kezelési, karbantartási Utasítás kell, pót- alkatrész csomag tervezése kell — gyakorlatilag úgy kell kiadni a gépet a kezünkből, mintha az Északisarkra küldenék: üzemelnie kell, mindenképp! — A másik az, hogy személyes üzleti kapcsolatok alakulnak ki — ez egy mérnök, egy tervező számára eddig nem volt fontos. Most idejön, mondjuk a ferihegyi téesz, hogy neki üvegház ablakait nyitogató automata kell. Lehet, hogy életében először nálunk lát pneumatikus szelepet, én meg életemben nem olvastam róla, mikor kell kinyitni egy üvegház ablakait. Tehát egyikünk sem tudja pontosan, mit akar, és hogyan — Gál Lajos: „Ennyi idő alatt a külkeres még válaszolni se tud!” mindez az egyezkedések, a közös gondolkodás során derül ki. Először ajánlatkérésben körvonalazza, mi is kellene neki; mi erre készítünk egy tervtanulmányt a főbb paraméterekkel, költségekkel, határidőkkel, mindezt három hét alatt. — Ennyi idő alatt például egy eszterga megrendelésére a külker cég egy válaszlevelet se fogalmaz! — Nemigen! Nálunk ekkor már megrendelheti, és 6— 12 hónap múlva a kész célgépet, vagy az automatizáltat a helyszínen beüzemeljük neki, egyévi garanciával. Közben is mód van a változtatásra: most például egy komáromi kátéeszhez utazom, mert kiderült, hogy az eredetileg gondolt többszörösét akarják gyártani a szállítószalag-görgőkből — a vevőkért vagyunk, menni kell! Dolgozni, kinn És megy. A havi fixért, a cigarettára, kávéra elég 31 forintos napidíjért megy a helyszíni szerelő Rausz Vince géplakatos is, Pestre, a Sinus Ktsz-hez. Technikusi végzettségű szakmunkás, jó egy évtizede „bűvöli” a gon- dolgodó pneumatikát. Miért éri meg? — Nem éri meg! A vállalati érdek kívánja ezt tőlem, azért teszem. Azt nem fizetik meg, hogy ha egy hibaelhárítás tizenöt órás műszakokkal jár, hogy az új munkarend családi zúgolódással jár — de mindez csak most van kialakulóban. — Mi a különbség az itthoni, és a külső szerelés között? — Az önállóság és a mostohább munkakörülmények. Egy: minden új helyen a bizalmatlanság légköre vesz körül: minek ez az új gép, ha nem kellek majd, ha szigorítják a normám — gondolja a munkás, akinek csinálom a célgépet. És meg kell nyerni őt, hogy elhiggye: szüksége van rá. Kettő: a szakértelem hiányzik ott, ahova megyek. Lehet, hogy a Rausz Vince: „Nincs mellettem súgó!” hibaelhárítás csak egy szelep elfordítása — de ők ezt nem tudhatják elsőre. Még így is előfordul, hogy 57 éves té- emkást küldenek betanulni — ki érti ezt? Három: ha kinn dolgozom, nincs mellettem súgó, és egy csavarhúzót sem szívesen adnak kölcsön — amit egyedül csinálok, az van, és annak kell elégnek lennie! — És ott van a neve is, amit vásárra visz! — Ha egy sorozatban gyártott valaminél hiba van, •ott el lehet bújni a névtelenség mögé: az én munkám mellett két név is van: a Rausz Vincéé és a Finomszerei vénygyáré ! A vállalkozás épp csak beindult; a tapasztalatok még csak kezdetiek. A főtechnológus tűnődése is tétova: — A csapat együtt van. És csak általuk befektetett többlet szellemi energiával jutunk szép nyereséghez. Az ilyesfajta mérnöki — egyedi gyártási tevékenység szabadáras, a fixáras sorozat- gyártással szemben. Ezzel együtt olcsóbb a nálunk megrendelt gép: nem kell az ABC-vel kezdenie a felhasználónak. Az üzemi referencia az itt működő másfél száz géppel megoldottnak vehető, a belföldi most teremtődik, és nemsokára a külpiacra is kiléphetünk. A KGST-országokban lehetőségeink bővek — ehhez az kell, hogy ne csak egy embernek legyen nyelvvizsgája a nyolcvanból, és hogy az eddigi megbízhatósággal dolgozzunk. A szigorúbb határidők szerencsére itt nem szokatlanok. — Szélesebb látókörű szakemberek kellenek ehhez a munkához; és egyelőre nem tudjuk, hogyan ismerjük el ezeket a követelményeket is vállaló embereinket. Akik mellé ráadásul újakat is keresünk. Megoldjuk, az biztos: ez a legjobb módszer termékeink eladására, és létkérdés lesz a cégnek, hogy ezt hosszú távon is biztosítani tudja — minden oldalról. Kőhidi Imre Infrasugaras szénmonoxid- mérő műszer A Híradástechnikai Gépgyár speciális, nagy tisztaságú munkahelyén készülnek az ELKON—S 205-ös típusú infrasugaras CO- mérőberendezések úgynevezett ellenőrző egységed. A rendkívül finom és pontos munkát igénylő műszer egyes alkatrészeit pormentes boxokban gyártják. A műszer a környezetvédelem egyik fontos egysége, a kipufogógáz szénmonoxid- tartalmának mérésére alkalmas. A 0—6 százalék közötti méréstartományé műszerből az idén kétszáz darabot gyártanak. (MTI fotó — Fehér József felvétele — KS)
