Népújság, 1982. október (33. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-01 / 230. szám

NÉPÚJSÁG, 1982. október 1., péntek

A Minisztertanács napirendjén

Nemcsak szakma,

Bágyi Imre a fogyasztói érdekvédelem eredményeiről és gondjairól

Mint lapunk szeptember 17-i számában ság- és szövetkezetpolitikai bizottsága. En- már beszámoltunk róla: 1982. szeptember nek nyomán az eredményekről, a gondokról 16-án Egerben tartott ülésén a fogyasztói ér- és a legfontosabb tennivalókról beszélgettünk dekvédelem tapasztalatait értékelte az Bágyi Imrével, a megyei tanács elnökhelyet- MSZMP Heves megyei Bizottságának gazda- tesével.

(Folytatás az 1. oldalról)

— a lakásépítőknek és a lakásvásárlóknak egységesen. 3 százalékos kamatra és 35 éves törlesztési időre adható építést kedvezményes költsön. A nagyobb létszámú családok az átlagosnál több hitelt kaphatnák. Indokolt esetben a hiitelvissza- fizetés első öt évére törlesztési kedvezményt (haladékot) lehet kérni. A több szintes vagy csoportos telepítésű lakóházak építésére adható kedvezményes kamatozású kölcsön a szociálpolitikai kedvezménnyel csökkentett építési költséglek legfeljebb 70 százalékáig a családiházépítés esetéiben pedig azok 60 százalékáig terjedhet. Azoknak, akik az átlagosnál nagyobb vagy költségesebb, igényesebb lakást építenek, többletköltségeik egy részének fedezetéül nagyobb ka- matterhű, rövidebb lejárati idejű kölcsön is adható. Az építési hitelek összegének felső határát a Minisztertanács évente határozza meg a hitelpolitikai irányelvekben;

— a jövőben a dolgozók szélesebb köre részesíthető munkáltatói támogatásban. Az állami költségvetésből nyújtott támogatás megszűnik s a munkáltatók (vállalatok, szövetkezetek, intézmények) maguk dönthetik el, hogy dolgozóik közül kiket és milyen mértékben támogatnak. A lakásépítésre és lakásvásárlásra adható — vissza nem térítendő — támogatások és a kölcsönök forrásai a vállalati gazdálkodás eredményességével összhangban alakulnak;

— a tanácsi értékesítésű (szövetkezeti) lakásjuttatási forma fokozatosan csökken. Az állami támogatás 1985 végéig megszűnik.

3. A lakóházfenntartás állami támogatásának csökkentése érdekében a lakbérek 1983. július 1-től átlagosan 130 százalékkal emelkednek. Annak érdekében, hogy a bérlők „kiadásai ne növekedjenek ugrásszerűen, az állami lakások bérlői — 1988-ig fokozatosan csökkenő mértékben — állami hozzájárulást kapnak. E hozzájárulás összege 1983-ban a lakbértöbblet 70 százaléka lesz;

— a lakbérnövekedés ellensúlyozására az arra legjobban rászoruló nagycsaládosok és nyugdíjasok szociális támogatást kapnak;

— a lakbérek emelésének mértéke a lakások használati értéke szerint eltérő: a komfort nélküli lakások havi bére négyzetméterenként 2,40 Ft-ról 4,50 Ft-ra, a fél- komfortos lakásoké 3,60 Ft- ról 7,50 Ft-ra, a komfortos lakásoké 5,40 Ft-ról 12,00 Ft-ra, az összkomfortos lakásoké pedig 6,00 Ft-ról 15,00 Ft-ra változik;

— a tanácsok legfeljebb az új lakbér 50 százalékáig mérsékelhetik azoknak a lakásoknak a bérét, amelyeknek az épületen belüli elhelyezkedése, a műszaki állapota vagy a környezete kedvezőtlen. Az állami tulajdonú szükséglakások lakbére nem emelkedik;

— a jelenleginél nagyobb mértékben lesz mód arra, hogy a lakbéreket — a lakásnak a településen belüli fekvésétől (zöldövezet, városközpont) függően — az új lakbér — 25 százalékáig növeljék. Azokban az egykét lakásos épületekben, ahol kizárólag a bérlőké a kertbasználat joga, a növelés felső határa további 20 százalék lehet;

— a lakbért az ingatlan- kezelő szervezetek állapítják meg, s 1983 március végéig írásban közlik a bérlőkkel, a bérlőknek az új lakbérekkel kapcsolatos észrevételeit és az esetleges vitás kérdéseket a tanácsok bírálják el 1983 márciusától június végéig.

A lakbérek rendezése kiterjed az állampolgárok tulajdonában levő, de bérbe

adott lakásokra is. Az úgynevezett kötött bérű lakások lakbérét a bérbe adó az állami lakásokéval azonos mértékben állapíthatja meg;

— a három és több gyermekes családok egységesen havi 150 F*t seociáliis támcr gaitásít kapnak. Ezt azok is megkapják; akik 1983. után válnak nagycsaládossá;

— a nyugdíjas bérlők köziül azoknak jár a szociális támogatás, akiknek — eltar- tottaikait figyelembe véve

— agy személyre jutó havi nyugdíja nem haladja meg az 5000 Ft-ot. A támogatós az 1983. évi lakibértöbblet mértékéig, de legföljebb havi 150 Ft-ig terjedhet. A la- kásbéremelés utón nyugdíjassá váló bérlőknek a tanács vagy a nyugdíjintézet

— igénylési alapján — kivételes szociális támogatást adhat;

— a nagycsaládos bérlők a családi pótlékkal, a nyugdíjasok pedig a nyugdíjjal együtt kapják meg a szociális támogatást;

— azok a bérlők, akik jogos lakásigényüket nagymértékben (két vagy több szobával meghaladó nagyságú lakásban laknak, sem állami hozzájárulást, sem szer oiális támogatóst nem kapnak.

4. 1983 júliusától az új és a felújított lakásokban a berendezési tárgyak javítása, nak és kicserélésének költsége a bérlőket terheli. A jövőben a bérlők közvetlenül részt vállalhatnak lakóházak fenntartásában, s ezzel a céllal bérlőközösséget alakíthatnak.

Ugyanakkor az ingatlankezelő szervezetek szolgáltatásainak színvonalát emelni kell. E szervezetek elsősorban házkezelői szolgáltatásokat (karbantartást és üzemeltetést) végeznek majd, továbbá műszakilag és gazdaságilag előkészítik, lebonyolítják a lakóház-felújításokat

5. A lakásgazdálkodási elvek alkalmazásában bővül a helyi tanácsok önállósága. A jövőben a tanácsok komplex módon határozzák meg a lakásszükségletek kielégítésének legésszerűbb módját, vagyis azt, hogy meglevő forrásaikból mennyit használjanak fel állami lakásépítésre, a magántulajdonú lakások területelőkészité- sére, Illetőleg felújításra, korszerűsítésre, az infrastuk- túra (víz-, villany-, úthálózat stb.) fejlesztésére.

A Lakásigénylések nyilvántartásának pontosítása céljából a tanácsok 1983-ban elrendelik az igénylések megújítását. A tanácsrendeletekben az igénymegújítóst, illetőleg új igénylés beadását igénylési díj letétbe helyezéséhez köthetik. A letét elsősorfban előtakaré- kosságul szolgál, aimit beszámítanak a kiutalt lakás használatbavételi díjába, illetőleg értékesítési árába. A lakásigénylés visszavonásakor a tanácsok a letétbe helyezett összeget kamataival együtt visszafizetik.

Ahol a tanácsok igénylési letét elhelyezését rendelik el, annak mértékét a lafcásr igénylő család jövedelmi, vagyoni és szociális helyzetétől, továbbá az igényelt lakás jellegétől és nagyságától függően szabják meg, s tanácsi bérlakásoknál a la- kásrhaszmálatbavételi díj mintegy 10 százaléka lehet.

A lakáshoz váló jutásnak 1983. január 1-tőí érvényes részletes feltételeit, s a lakásra várók előtakarékossá- gának formált és mértékét a tanácsok — a helyi adottságoknak megfelelően — helyi lakásrendeletekben szabályozzák.

A kormány- és miniszteri rendeletek a Magyar Közlönyben jelennek meg október első felében, a helyi tanácsrendeleteket novemberben hirdetik ki.

(MTI)

— Tulajdonképpen mit is tekinthetünk a fogyasztói érdekvédelem alfájának és Omegájának?

— A kiegyensúlyozott áruellátást és a színvonalas lakossági szolgáltatósokat.

— Következésképpen: egyik sem csak a gazdasági, vagy a kereskedelmi szférába tartozik. Különösen napjainkban nem, hiszen életkörülményeinkkel együtt az igényeink is változnak. Arról nem is szólva, hogy a lakosság mindig is érzékenyen reagál az ellátás biztonságára és zavaraira, valamint az árak alakulására.

— így igaz, vagyis mindez politikai munka is egyben. Megyénk párt- és állami testületéi egyebek mellett ezért is fordítanak megkülönböztetett figyelmet erre. A kereskedelem is ezért tartja legfontosabb politikai és társadalmi feladatának az árukínálat színvonalának megtartását, illetve a lehetőség szerinti javítását.

— Hogyan sikerül mindezeknek napjainkban, Heves megyében eleget tenni?

— Az már önmagában véve is eredmény, hogy a megye lakosságának áruellátása az 1979—82 közötti időszakban — a kereskedelempolitikai célokkal összhangban — kielégítő színvonalú. Alapvető élelmiszerekből a naponta használt vegyi árukból — a mosószerek kivételével — a kínálat megfelelő. A napi cikkek körében előforduló ellátási problémák egyes esetekben a korlátozott árualapokkal, máskor a szervezési hiányosságokkal függenek ösz- sze. Visszatérő gond, hogy a helyi tanácsok részéről ezek felszámolására késnek, vagy elmaradnak az operatív intézkedések.

— A lakosság közérzetét

Mint az 1980. március 8— 9-i, megyei pártértekezlet dokumentumaiból is kitűnik: változatlanul törekedni kell az MSZMP minőségi összetételének javítására, élcsapat jellegének erősítésére. Cél, hogy a párttagságon belül a munkások és a fiatalok aránya növekedjék. „A tagfelvételi munkában továbbra is kiemelt feladat, hogy a munkásosztály legjobbjait vegyük fel a párt soraiba.”

Az állásfoglalások,

Határozatok nyomán

érdeklődtünk a közelmúltban a pártépítésről az Egri Dohánygyárban.

— Kilenctagú ‘ testületünk — kezdte a beszélgetést Kocsis József, a vállalati pártvezetőség titkára — direkt módon nem szól bele ebbe a munkába, inkább csak inspirálni igyekszik a három alapszervezetet a legjobb cselekvésre. Távol áll tőlünk s az „alsóbb” szinteken tevékenykedő elvtársainktól is, hogy akár'a legkisebb mértékben erőltessük taglétszámunk gyarapítását. Évente 8—10 jelentkezőnél nem veszünk fel többet, szinte csak a nyugdíjba vonulókat pótoljuk. Mert nálunk meglehetősen sok a régebbi, az idősebb ember. Az átlagéletkor sorainkban is jó ideig közelebb állt az ötvenhez,

azonban nemcsak az áruk kínálata alakítja, hanem a vásárlókkal való foglalkozás, a kereskedelmi dolgozók magatartása is. Ez még csak pénzbe, beruházásba sem kerülne... És különösebb előnyös változás mégsem tapasztalható mind ez ideig.

— Sajnos, valóban gyakran éri jogos kifogás a kereskedők és a vendéglátók munkáját. Természetesen tisztelet a számos kivételnek, de a mi vizsgálataink is azt bizonyítják hogy nem mindegyik boltban, üzletben és vendéglátó egységben tartják kellő tiszteletben a vásárlók jogait. Főként a vendéglátásban gyakori a vásárlók megkárosítása, ám előfordul ez az' élelmiszer- és a vegyes jellegű kereskedelemben is. Az élelmiszerüzletekben a pontatlan mérés és a hibás számolás, a vendéglátásban a mennyiségre vonatkozó szabályok megszegése eredményezte leggyakrabban a fogyasztók „megvágását”.

— És mit tesz ilyenkor a hatóság, vagy a felügyelet?

— Nevel, gyakrabban ellenőriz, és szigorúbban büntet. Az elmúlt két évben például a korábbinál lényegesen többször került sor felelősségre vonásra, a kereskedelmi osztályunk felügyelősége az utóbbi három évben pedig tizenkét esetben tett indítványt a vállalati többletbevétel elvonására. Ezzel kapcsolatosan még azt szeretném elmondani, hogy az ellenőrzések hatékonyságának javítására igen szoros munkakapcsolatot alakítottunk ki a Szak- szervezetek Heves megyei Tanácsával, és a Heves megyei Népi Ellenőrzési Bizottsággal. A több száz társadalmi aktíva igen nagy felelősséggel gyűjti az információkat az alapellátás alamint a negyven esztendőhöz ... A munkát azonban következetesen számon kérjük. Alapszervezeteink — amelyek egyébként 2—3 éves pártépítési munkatervek alapján dolgoznak — majdnem félévente beszámolnak az eredményeikről vezetőségünknek.

— Milyenek a tapasztalataik?

— Talán a legszembetűnőbb, hogy határozottan fiatalodunk. Üj tagjaink csaknem 80 százaléka a KISZ ajánlásával kerül közénk Ügy érzem, hogy sikerrel jár az a törekvésünk is, hogy akik belépnek- a pártba, általában szépen megállják a helyüket. Partnerei egyrészt kollégáiknak, a környezetükben dolgozóknak, másrészt pedig vezetőiknek a mindennapi munkában. Ami minden bizonnyal abból is adódik, hogy a jelentkezők közül például senkit sem veszünk már fel a nyolc általános iskolai végzettség alatt.

Bárány Tibor, a gyár II. alapszervezetének titkára részletesebben is szólt az idáig vezető útról:

— Mint minden alapszervezetünkben, nálunk is van pártépitési felelős, de a munkán természetesen osztozunk. Közös ügyünk az ifjúsági szövetséggel való jó kapcsolat, a fiatalok alaposabb megismerése és segítékulásáról, gyakran és széles körben végez próbavásárlásokat.

— Ha már témánk emberi tényezőinél tartunk: vajon mi lehet az oka, vagy magyarázata, hogy két hasonló méretű és adottságú ABC-áruház közül — különösen Egerben tapasztalható ez — az egyikben összehasonlíthatatlanul jobb és nagyobb az áru kínálata, mint a másikban?

— A kereskedelem, a vendéglátás nemcsak szakma, hanem hivatás is. Ahol nemcsak tátott szájjal várják a sült galambot, vagyis a különböző árukat, hanem utána is járnak, fel is kutatják, ott bizony valóban jobb az ellátás. A kérdésre tehát az a válaszom: a jelenleginél lényegesen több jól képzett szakemberre lenne szüksége a kereskedelemnek és a vendéglátásnak egyaránt.

— Az elmúlt években különösen az ipari és az építőipari jellegű szolgáltatások iránt nőtt a lakosság igénye megyénkben is. Milyennek tartja a kereslet és a kínálat összhangját, valamint a szolgáltatások minőségét?

— Vegyes a kép. Az tagadhatatlan, hogy például a gépkocsijavítás, a rádiók, a televíziók és a többi háztartási gépek szervizelésében nemcsak mennyiségi, hanem minőségi változás is történt, örvendetesnek tartom azt is, hogy bár esetenként néhány építőanyag-féleség után még mindig sokat kell szaladgálni, de évről évre javul az építőanyag-ipar kínálata. Bizonyítja ezt többek között az is, hogy a magánlakás-építési program tervszerűen halad a megyében. Az „érem” másik oldala, hogy az ipari jellegű szolgáltatókat igen gyakran hozza kellemetlen helyzetbe

se a taggá válásban. Területünkön — a vállalat fő profiljában, a cigarettagyártásnál — a Nógrádi Sándor KISZ- alapszervezet tevékenykedik, s a véleményem szerint

felelősséggel

válogatja, készíti föl a pártéletre az arra érdemeseket. A jelöltek mellé állunk magunk is, nem utolsósorban pedig minden esetben számíthatunk a megyei oktatási igazgatóság előkészítő tanfolyamaira ... így az idén is közénk lépett már egy fiatal, két másiknak — ikerpárnak — a felvételéről pedig előreláthatóan az októberi taggyűlésünk dönt. Ez utóbbiak dohányfeldolgozó szakmunkások, szerény, csöndes, szorgalmas leányok, akik eddig társadalmi megbízásaiknak is becsülettel eleget tettek. Egyikük KISZ-bizottságunk tagja, a másik pedig az alapszervezeti vezetőségben serénykedik. S ha majd a tagság számukra kedvezően határoz, meggyőződésem, hogy a pártban is mihamarább megtalálják a hasznos elfoglaltságot, akár csak a többiek.

— Milyen megbízásokra számíthatnak?

— Aligha lesz gond feladatat választaniuk. Hogy mást ne említsek: föltétlenül

akadhat tennivaló még nekik

(Fotó: Szántó György)

az alkatrészhiány, a gyártókat pedig — különösen az utóbbi időben — az anyaghiány. Mindezek ellenére is azt mondom, hogy a lakossági szolgáltatásokban igen számottevő előrehaladás történt.

— Az országoshoz hasonlóan megyénkben is nagy érdeklődéssel kísérik a kisvállalkozások, a magántársulások próbálkozásait. A vállalkozó kedvű kisebb- nagyobb kollektívák munkájának érezhetö-e már a hatása?

— A kereskedelemben és a vendéglátásban — szállás, vendégvárás stb. igen, — más területeken sajnos még alig-alig. Pedig a szolgáltatások területén egyre nagyobb a lakossági igény, különösen a magánkisipar és a szintén szolgáltató profilú — például magánpanziók stb. — gazdasági társulások, vállalkozások iránt.

— Végezetül miben látja a fogyasztói érdekvédelemmel kapcsolatos legfontosabb tennivalókat?

— Az eddig említett gondok és hiányosságok megszüntetésében, illetve mérséklésében. Ez annál is inkább nem megvalósíthatatlan, mert ahogyan az iparban, vagy a mezőgazdaságban, úgy az áruellátásban, a szolgáltatásban is igen sok olyan belső tartalékkal rendelkezünk, amelyek hasznosításához az esetek többségében nem pénzre, hanem „csak” szervezettebb, fegyelmezettebb és becsületesebb munkára van szükség.

— Köszönjük a beszélgetést.

is a szocialista versenymozgalomban, a DH-akcióbizott- ságban, a pártcsoportban vagy a szakszervezeti műhelybizottságban. Vagy bárhol másutt, hiszen jókora a munkaterületünk, s oly sok az elvégzendőnk.

— Talán különös a gondolat, a kérdés a pártépítés kapcsán, de valahogy ide kívánkozik mégis Erősödnek-e úgy is, hogy netalán valakitől megválnak?

— Igen, erősödünk így is. Igaz, hogy amikor ilyesmit említek, azt is hozzá kell azért tennem: sajnos. Bizony nálunk is

előfordul,

hogy ez vagy az, ezért vagy azért egyszer csak alkalmatlanná válik a párttagságra. Megtéved valaki vagy valami váratlanul eltéríti a helyes irányból. Legutóbb éppen az idén történt ilyesmi, méghozzá két régi elvtársunkkal is. Máig sem tudjuk igazán felfogni, hogy miként is fordulhatott elő, de egyértelmű volt az ítéletünk: még olyan hosszú idő, még any- nyi érdem után sem maradhatnak tovább a sorainkban. Megvallom, nem szívesen beszélek erről, engem is bánt, hogy így alakultak a dolgok, ám mindenképpen tanulsággal kellett szolgálni. S bízom is abban, hogy intő példa volt az eset mindenki számára, a jövőben senki sem ad okot hasonló felelősségre vonásra.

Szóval: a dohánygyárban valahogy így csinálják.

S reméljük, hogy — máshol sem rosszabbul.

Gy. Gy.

Koós József

Fiatalodik a tagság

Pártépítés a dohánygyárban