Népújság, 1982. október (33. évfolyam, 230-256. szám)
1982-10-23 / 249. szám
8. IRODALOMÉSMŰ VÉSZÉT NÉPÚJSÁG, 1982. október 23., s.ombat A szülőház, melynek helyén álló épületre került az emlékBerze Nagy János fiatalkori arcképe tábla Berze Nagy János, ez a parasztfiúból lett pedagógus - néprajztudós, 1870. augusztus 23-án született. Besenyőtelek (akkor még Besenyő) községben, — szegény paraszti-pásztori család tizenegyedik gyermekeként. A néphagyományok gyűjtését már gyöngyösi gimnazista korában megkezdte, majd Heves, Szolnok, azután pedig Baranya megyékben folytatta. A budapesti egyetemen Katona Lajos, a nagy magyar folklorista a mestere. ö bízta rá a népmesék kutatásának, elemzésének és összehasonlító vizsgálatának a feladatát. Az egyetem elvégzése után (1905-től 1939-ig, nyugalomba vonulásáig) a tan ügy igazgatás te- írületén dolgozott. Valameny- nyi állomáshelyen (sorrendben : Lúgos, Kolozsvár, Nagyenyed, Csíkszereda, Debrecen, Szekszárd és Pécs) egyben népköltészeti gyűjtő- és feldolgozó tevékenységének a színhelye is volt. Erre pedig fő foglalkozásának a tanfelügyelői munkának a maradéktalan ellátása mellett kellett időt ék fáradtságot fordítania. Pályáját olyan értékes alkotások jelzik, mint A Heves megyei nyelvjárás, a Népmesék Heves és Jász- Nagykun—Szolnok megyéből (MNGy. IV.), Mese című tanulmánya (a Magyarország néprajzában) és a Baranyai magyar néphagyományok háromkötetes monumentális gyűjteménye. Sajnálatos, hogy Meseszótára, amelyet már 1912-ben átadott közlésre, a Kisfaludy Társaságnak, az első világháború idején elkallódott a nyomdában. Berze Nagy néprajzi munkásságának terjedelemben nagyobb része csak a felszabadulás után, posztumusz kiadványként láthatott napvilágot — elsősorban Baranya megye tanácsának és a TIT Baranya megyei Szervezetének, később pedig számtalan szervnek,. Gyöngyös és Eger város Tanácsának, jó néhány vállalatnak, intézménynek és szövetkezetnek a támogatásával. Így a Magyar népmesetípusok, az Égigérő fa és a Régi magyar népmesék. Még nem is oly rég jelent meg az Egy néprajztudós műhelyéből (Berze Nagy János levédhagyatéka) c. kötet (amely egyben a teljes életmű bibliográfiáját is tartalmazza), s éppen megjelenőiben van a Nap és tükör című munka (a kisebb néprajzi és népnyelvi tanulmányaik!, gyűjtési foglalata), ugyan így a Hevestől Baranyáig (Helytörténeti képek Berze Nagy János életéből) című kiadvány is, amely a nagy néprajztudós származását, gyermekkorát, szülőfalujának történelmi adalékait, népszokásait, emberi és tudományos megalapozódósát, az egyes állomáshelyeken eltöltött éveit, valamint a kapcsolódó munkásságát mutatja be. Ez tehát tudományos életrajz, pályarajz lesz. Itt jegyzem meg, hogy az utóbbi művek nem jelenhettek volna meg a hagyaték gondozójának, ifjabb dr. Berze Nagy Jánosnak fáradhatatlan szervezőmunkája nélkül. Berze Nagy János 1946. .április 6-án, Pécsett halt meg Munkássága nyomán, mind Magyarországon, mind külföldön nagyobb lendületet vett a népmesekutatás és -rendszerezés. Tudományos eredményei kiemelkedő értékűek a magyar folklorisztika történetében. Ezért is írhatta róla később összegzésképpen a Magyar Irodalmi Lexikon: „ ... Az újabb- kori magyar néprajztudomány egyik legnagyobb alakja, munkásságát külföldön is nagyra értékelték.” ★ Berze Nagy, szerény és természetes ember volt. Közvetlen, tréfás egyéniségében az egyszerű emberek józan ítélőképessége nyilatkozott meg. Ismerte és szerette a népet: a besenyőtelki pásztort épp úgy, mint a gyöngyösi, egri kapást, vagy éppen a tiszai halászt. Elsősorban azért, mert innen, közülük származott, itt született, itt tegezte alsó- és középfokú tanulmányait, s innen valók legelső folklorisztikai és népnyelvi gyűjtései, feldolgozásai is. Berze Nagy János Heves megyei kapcsolatainak három főbb állomáshelye van: Besenyőtelek, Gyöngyös és Eger. Kezdjük Besenyőtelekkel, a szülőfaluval. Rövid történetét Berze Nagy is összefoglalta a ..Népmesék Heves és Jász-Nagykun-Szolnok megyéből” című gyűjteményének bevezetőjében. A falut — történeti források nyomán — besenyő településnek tartja, hosszú ideig szabad és kiváltságos népességnek. amelyre a környező községek is irigykedve tekintettek. Mutatja ezt az ilyesféle csúfolódó mondóka is: „Besenyő, Besenyő / El se kerü(jj) be se gyö(jj). Vagy az olyan szólás-mondás, hogy „Akit Besenyőn meg nem vernek, Dormán- don meg nem lopnak. az átmenet az egész világon... ” A Besenyő származás tényét és tudatát Dömötör Sándor is fejtegeti, mint- ahogy a köznép tatárjárás és törökdúlás alatti szétszóródását, az újratelepülés utáni eredményeket, a falu gazdaságtörténetét és közéletének alakulását is. Rendkívül meggyőző, amint a népszokásoknak és néphagyományoknak a gyermek Berze Nagyra hatásáról ír, bemutatva a korabeli gyermekjátékokat. Természetes, hogy ez a környezet mély nyomokat hagyott a különben is érzékeny gyermeki lélekben. Néhány szót a közvetlen családi hagyományok hatásáról. Az első fogódzó Nagy János tanárjelöltnek névkiigazítási kérelme 1904- tfll. Az adatokat a kérelmező maga derítette fel a besenyőtelki egyházi anya- könyv alapján. A Berze név — úgy látjuk — eredetileg tuLajdonságje- lölő melléknév, ragadványnév lehetett. (Lásd. Barest borzas, jelentése: merev, felálló, kócos, átvitt értelemben: makacs), amely a huzamos használat és a többször is téves anyakönyvezések következtében válhatott vezetéknévvé. Az anyakönyvezés korábbi következetlenségére jellemző, hogy a dédapát Nagy István, a nagyapát Nagy Mátyás, ennek valamennyi testvérét Berze, az apát Joannes Nagy, alias Berze, az ő gyermekeit (így mesekutatónkat is) ugyancsak Nagy néven jegyezték be. A furcsaság egyik oka az, hogy Besenyőtelken a ragadványneveket a keresztnévvel együtt használják. Visszatérve a családi hagyományhoz: Nagy Ilona, az unokatestvér írja a levelében, hogy a nagyapa, id. Nagy János Berze, a századforduló táján sokszor beszélt nekik, gyerekeknek arról, hogy a Ber- zék kurtanemesek voltak valamikor, .de a kuruc szabadságharc után elveszítették jogaikat. Amikor ugyanis a falu nagy része labancpártivá lett, ők változatlanul kurucérzelműek maradtak. A Berze famíliában nemcsak a kuruc időből, hanem a korábbi török világból is éltek olyan hagyományok, sőt írásos dokumentumok is, amelyek azt mutatják, hogy az ősök az egri vár védelmében is részt vettek, azaz már akkor is kemény, harcos, ellenszegülő (berzenkedő, makacs) emberek voltak. Folytathatnánk a sort a 48-as szabadságharccal is. ★ A szülők 1857-ben kötöttek házasságot. Emlékezetünk szerint, amikor összekerültek, olyan szegények voltak, hogy míg az egyik evett, a másik várt a kanálra. Id. Nagy János, ebben az időben módosabb parasztemberek gulyáját legeltette. Szintén családi hagyomány, hogy a világosi fegyverletétel után testvérét és nagybátyját büntetésképpen 12 évre osztrák ezredbe sorozták be, és Máj- landba vezényelték. Nagyék ekkor a mostani Vörösmarty u. 17. szám alatti épületnek a helyén egy nádfede- les házban laktak. Ezt a részt különben „Berze-had- nak” is hívták; még különálló településnek számított, még nem épült egybe az utolsó házzal. A gyermekek közben sorra és rendre érkeztek (bárcsak minden második maradt életben): Lőrinc, Brigitta. Teréz, Margit, Katalin és János. Különösen jó eszű volt a legnagyobb, Lőrinc és a legkisebb, János. Lőrinc sok küszködés után végül kántortanító lett, maga is írogató ember, meséket, dalokat, szokásokat jegyzett le, rigmusokat faragott, ö segítette a legkisebbet a leg- rászorultabbat Jánost. aki az elemi iskola első osztályát még Besenyőtelken, a másodikat viszont már Ti- szasülyön végezte. Lőrinc különleges hatással volt öcs- esére. Benne látta megvalósulni mindazt, amit ők körülményei folytán nem érhettek el. A szülők akarata ellenére is továbbtaníttatta, Egerbe, Gyöngyösre, majd ismét Egerbe és Jászberénybe vitte; végül Pest az utolsó stáció, — bár közben a költségek fedezésére váltót is kellett aláírnia. A szülőfalu, az itteni gazdag néphagyományok és a család, főként Lőrinc bátyjának a hatása indította arra a 14 éves gimnáziumi tanulót, hogy már 1894-ben népmesét gyűjtsön, majd tevékenységét később is folytatta. Az a még ösztönös példákhoz járult, azután a tudatos ismeretszerzés, az iskola, elsősorban a gyöngyösi gimnázium, majd az egyetem, itt pedig Katona Lajos professzornak az egy életre elkötelező útmutatása. ★ Nagy János gimnáziumi tanuló, 1889. szeptemberében kezdte meg tanulmányait Gyöngyösön, a Ferences gimnázium I. b. osztályában, a Bertalan templom mögötti régi épületben. Középiskolai tanulmányainak legnagyobb inészét végezte itt. (Időben: 1889-től 1896-ig), A VI. osztályt azután Egerben — mivel Gyöngyösön, 1868-tól nem voltak felsőbb osztályok — a nyolcadikat Jászberényben és az utóbbi helyen is érettségizett, 1898 júniusában. A gyöngyösi intézetbe — az emlékezők szerint — az akkori besenyőtelki plébános ajánlotta be. Tanárai jórészt ferencesrendi szerzetesek voltak. Néhány év alatt a jó tanulók közé küzdötte fel magát, 1894—95-ben már a jutalmazott és az ösztöndíjas tanulók között szerepelt a neve. Minden bizonnyal a városban lakhatott, a város felső részében. Erre a gyűjtött mesék alapján is következtethetünk. Nagy hatást gyakorolt rá a mátraalji település élete, meg is őrzik emlékét Gyöngyösön először a gimnázium néprajzi szakköre vette fel nevét, 1964-ben, és 71-ben, emléktáblát kapott, 1966-ban, utcát neveztek el róla, 1971-ben egykori gimnáziumának is névadója lett. Ami az egri kapcsolatokat illeti, itt az elemi iskola harmadik és' negyedik osztályát végezte, 1887 és ’89 között, majd az 1896—97-es tanévben a ciszterci gimnázium 7. osztályát. Tanulmányi eredményei az iskolavál- tozás következtében kissé visszaesett. Magyar tanára Maczki Valér, a latin nyelv tanára, Graksa Kázmér, a görög nyelv tanára Káposz- tássy Jusztinián volt — sorolhatnánk tovább, az akkof országosan ismert tanárneveket. Tagja volt Nagy János tanuló a Vitkovits-ön- képzökömek, ahol pályadíjat is nyert. Személye nem tetszett az előkelősködő matematikatanárának, Erdős, sy Bódognak; „vaksi, és szemtelen parasztfiúnak" tartotta, aki nem való ebbe az előkelő intézetbe. Ezért is men,t ót a következő tanévben a jászberényi gimnáziumba, és fejezte be ott tanulmányait. De nemcsak kellemetlen élmények fűzték Egerhez. A heves-megyei nyelvjárás című tanulmánya, amely bölcsészdoktori értekezésének is tekinthető, helybeli támogatással jelent meg 1905-ben. Ugyancsak meghatározó tény, hogy Egerben, 1905. május 2-án, vette feleségül Losonczy Emma tanítónőt, aki a Besenyőtelek határában levő Hanyi-pusz- tán tanított „kitűnő szorgalommal és eredménnyel”. Nagy Jánossal, Besenyőtelken 1904-ben egy tanítógyűlésen ismerkedett meg. Emma asszony nemcsak hűséges felesége, hanem áldozatos gyűjtő- és munkatársa is volt Berze Nagy Jánosnak. Egykori egri középiskolája — a mostani Gárdonyi Géza Gimnázium — 1966-ban állított emléktáblát a tiszteletére. 1972-ben pedig; a Lajosváros területén új utcát neveztek el róla. Zárásképpen hagy idézzek egy részletet Idegenben című költeményéből, amelyet Erdélybe távozása előtt írt, amelyben Heves megyétől búcsúzik: „Isten veled, erdő... Sötét bükkfalombok / Mennyezetes sátra! I Szálló fellegeknek nyugalmas szállása, / Violaszín Mátra! Sebes vizű Eger, gyorsan folyó Gyöngyös, / Csergedező Tama! / Ahol mentek, ál. dást teremjen a földnek */ Minden völgye, halma” Fffllöp Lajos Doktori diplomája A néprajztudós családi körben A mai emlékezők, tisztelgők (Szántó György reprodukciói) Kettős hagyomány Bár nem kerek évforduló késztet megemlékezésre bennünket, mégis úgy véljük, hogy érdemes közzétenni ezeket az írásokat. Kettős hagyomány, erős kötés az, amely Berze Nagy János emléke előtt főhajtásra késztet bennünket. Egyrészt az általa megőrzött, összegyűjtött népköltési művek értéke, másrészt az a tudományos teljesítmény, amely megyénk szülöttjét világhírűvé teszi. Besenyőtelken, szülőfalujában emléktáblát avattak föl, és tudományos tanácskozást rendeztek emlékére e hónap közepén. Az Irodalom és művészet oldalainkra ez alkalomból kerül összeállítás. A NÉPRAJZTUDÓS ÉS HEVES MEGYE
