Népújság, 1982. október (33. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-22 / 248. szám

NÉPÚJSÁG, 1982. október 22., péntek Beszélgetések a lakásgazdálkodásról (IV/4.) Hz új hitelfeltételek „Együttműködésünk tartalmas és eredményes“ Beszélgetés a csuvas szakszervezeti delegáció tagjaival Török Gyulától, az OTP ügyvezető igazgatójától, a la­kásépítési és -hitelezési igaz­gatóság vezetőjétől elsőként azt kérdezzük, hogy melyek a lakásépítés, illetve lakás­vásárlás új hitelfeltételei. — Lényeges' változás — mondotta —, hogy ezentúl a lakásépítés pénzügyi feltéte­leiben nem kell a különbö­ző településpolitikai célokat, építési formákat kiemelten figyelembe vennünk a hite­lezésnél. Ugyancsak megszű­nik a foglalkozástól függő kiemelt hitelnyújtás és álla­mi támogatás gyakorlata is. Nem teszünk különbségeket a telepszerűi egyedi és cso­portos korszerű lakásépítés között, s nem lesz különbség az állami, vállalati munkás­nak adható állami támoga­tás, valamint az egyéb ked­vezményes akciók — állami gazdaságok dolgozói, peda­gógusok stb. részére szóló kedvezmény — között. A javuló pénzügyi feltételek­kel (szociálpolitikai kedvez­mény kiterjesztése a csa- ládiház-építőkre, magasabb hitel) ugyanis értelmetlen lett volna ezeket fenntarta­ni, mivel az új feltételek őket is kedvezőbb helyzetbe hozzák. Az állami vállalatok munkásainak dotációját vi­szont a vállalatok válthatják ki kamatmentes kölcsönnel, vagy vissza nem térítendő támogatással. Csökken a családiiház-építés és több szintes lakásépítési formák­ban nyújtott hitelösszegek közötti különbség, egységessé válik a kamatláb és a hi­telek visszafizetési ideje. Ez növeli a lakáshoz jutás tár­sadalmi esélyegyenlőségét, s egyben régi társadalmi probléma oldódik meg. Űj dolog az is, hogy az adható hitel összege aszerint válto­zik, hogy mekkora a család, ami a jelenlegi rendszernél lényegesen igazságosabb. Alaphitel és kiegészítő bankkölcsön — A meglevő ellentmon­dásokat feloldják-e az új in­tézkedések? — Igen, azzal, hogy a kis és nagy lakásokhoz ezután nem azonos összegű a hitel felső határa. Jelenleg példá­ul több szintes építésnél 320 ezer forint. Ez egy kis mére­tű lakás értékének a jog­szabályban lehetővé tett 75 százalékos hitelezési aránya. Ugyanakkor már egy-két szabás lakás esetén mintegy 50 százalékos, ha énnél na­gyobb lakást építenek vagy vásárolnak, az arány foko­zatosan csökken. Most ezt a problémát az új hitelezési gyakorlat megoldja. Az alaphitel és az adható nagyobb kamatú kiegészítő 'bankkölcsön az eddigi hite­lezési rendszerhez képest ugyancsak új lehetőségeket nyújt. Azok számára, akik családnagyságukhoz mérten, átlagos minőségű lakást épí­tenek, vagy vásárolnak, az alaphitel lehetővé teszi, hogy a jogszabályban előírt köte­lező saját részből (általános esetekben több szintes épí­tésnél 30 százalék, családiház­építésnél 40 százalék), vala­mint az adható állami tá­mogatásból (szociálpolitikai kedvezmény) megvalósít­hassák terveiket. Akik az át­lagosnál nagyobb vagy költ­ségesebb lakást akarnak, ki­egészítésként bankhitelt ve­hetnek fel, természetesen na­gyobb kamattal és rövidebb visszafizetési határidővel. Fontos változás, hogy az alapkölcsönt és a kiegészítő bankkölcsön kérelmet az OTP egyénenként bírálja el, figyelembe véve a hitelt igénylő jövedelmét, és va­gyoni helyzetét. A fizetőké­pesség vizsgálata tehát az eddiginél nagyobb szerepét kap. — Mi teszi ezt szükséges­sé? — Az, hogy az új szabá­lyok a jelenleginél összegük­ben is és a hitelfajták formá­ját tekintve is több lehető­séget adnak, például kezes, vagy kezesek bevonására, a hitelvisszafizetés biztosíté­kaként. Ezt eddig hosszú lejáratú hiteleknél általában nem igényeltük. El lehet te­kinteni a kezességtől, ha a hitelt felvevő személy vagy család jövedelmi viszonyai ezt indokolttá teszik. Kiterjed a családiház­építőkre is — Melyek azok a szociál­politikai elemek, amelyek a hitelnyújtásban számításba vehetők? — Legfontosabb, hogy az a szociálpolitikai kedvez­mény, amelynek összege gyermekenként 30 ezer fo­rint, eltartott családtagon­ként 20 ezer forint, kiterjed majd a családiház-építőkre is. A jogszabályok lehetősé­get teremtenek az OTP-tör­lesztés részleteinek átmeneti — ötéves — mérséklésére, illetve, bizonyos esetekben másfél-, kétéves felfüggesz­tésére. Ezekben az esetekben például elfogadható ok a sor­katonai szolgálat, a gyes, a rokkantság stb. Fontos, hogy segítsük a fiatal há­zasokat, három- és több gyermekes családokat. Ezek esetében indokolt lehet az általános elvektől eltérő hi­telezés is. — Milyen szerepe, munká­ja van az OTP-nek az elő- takarékosságban ? — Az előtakarékosság egyik legismertebb és legköz­kedveltebb formája az if­júsági takarékbetét. Ez igen kedvező feltételeket teremt a fiataloknak, mert az elhelye­zett betét után magasabb összegű kamat jár. Lakás­építés, -vásárlás esetén ezzel egyező összegű, hosszú lejá­ratú kölcsönt kaphatnak kedvezményes kamatozással (3 százalék), az "egyébként adható hitel felső határ ösz- szage felett. A tanácsoknak is joguk lesz átmeneti lakások kiuta­lásakor a bérlőt elötákaré- kosságra kötelezni. Vagy a jobb és nagyobb lakásba va­ló költözést csak akkor te­szik lehetővé, ha az éhhez szükséges összeget rendszeres takarékossággal gyűjtik ösz- sze. Az OTP jelenleg fog­lalkozik különböző előtaka- rékossági formák kidolgozá­sával, amelyek 'lakásépítés­nél, vásárlásnál, hitelfelvéte­li előnyökkel járna. Egyedi hitelbírálat, nagyobb felelősség — Az OTP-nek, mini „népbankénak megnövek- szik-e a munkája az új la­káspolitikai törekvések szol­gálatában? — Az Országos Takarék- pénztár munkája összetet­tebb, felelősségteljesebb lesz. Minden hitelbírálat egyedivé válik, hiszen az eddigi gya­korlattal szemben — ami­kor is a hitelek nagy ré­szét garantáltan nyújtottuk — vizsgálja a hiteligénylő családok létszámát, jövedel­mi, vagyoni helyzetét, tehát a családok hitelképességét. Ez nyilvánvalóan több és más jellegű munkát jelent; ennek ellenére szeretnénk el­kerülni a hitelbírálatok át­futási idejének növekedését Az új hitelfeltételek szé­lesebb körű, változatosabb hitelfelvételi lehetőségeket nyújtanak. Ezért nyilván na­gyobb lesz a kísértés a mi­nél nagyobb eladósodásra. Ügy érezzük; a takarékpénz­tár felelőssége abban is megnyilvánul, hogy megaka­dályozza a lakosság mérté­ken felüli eladósodását, mi­vel az a családok létbizton­ságát veszélyeztethetné. Szeretnénk, ha óvatosságun­kat józan ítélőképességünket a lakosság megértéssel fogad­ná; mert csak így alakulhat ki a lakásépítők, vásárlók és a takarékpénztár helyes, a társadalmi célokkal is egy­bevágó partneri kapcsolata. Cserhalmi Imre Csaknem egy hetet töltött megyénkben a Csuvas ASZSZK Szakszervezeti Ta­nácsának küldöttsége, amely­nek tagjai a szervezett dol­gozók élet- és munkakörül­ményeit tanulmányozták az SZMT-nél, szűkebb hazánk párt- és állami vezetőinél, s számos ipari, mezőgazdasági üzemünknél. Érdeklődéssel informálódtak a szakszerve­zeti nevelőmunka helyi fel­adatairól, eredményedről, va­lamint azokról az egyre szo­rosabbá fonódó kapcsolatok­ról, amelyek a csuvas és a Heves megyei vállalatokat, üzemeket, gyárakat kötik össze. Anatolij Arsentyevics Arsentyev, a Csuvas Szak­szervezeti Tanács titkára és Mihail Ivanovics Ivanov, a Csebokszári Házépítő Kom­binát brtgádvezetője, a Szo­cialista Munka Hőse erről a baráti, testvérmozgalmi kap­csolatról így nyilatkozott: — Együttműködésünk mind az egyes kollektívákat, mind pedig a két szakszer­vezeti tanácsot illetően tar­talmas és eredményes. Nem az udvariasság mondatja ve­lünk: kitűnően éreztük ma­gunkat, felülmúlhatatlan ba­ráti fogadtatásban volt ré­szünk mindenütt. A megye — és ezen belül Eger — rendkívül szép, s megható az az igyekezet, ahogyan az itt élők óvják, vigyázzák és a hagyományok ápolására fel­használják a történelmi ér­tékeiket. Mindezt szép fel­adatnak tartjuk... — Miután megismerkedtek megyénkkel, s az itteni szak- szervezeti munkával, kér­jük: tájékoztassanak bennün­ket az önök mozgalmi fel­adatairól, terveiről. — Csuvasiában most a legfontosabb: teljesíteni az SZKP XXVI., illetve a szak- szervezetek XVII. kongresz- szusának határozatait. Szer­veznünk kell a tömegeket az ipari tervek megvalósítá­sára, a szocialista munka­ötezer divatos nutriapré- met kínál eladásra; az e hé­ten zajló lipcsei szőrmeauk- ción a Sárszentmihályi Ál­lami Gazdaság. A Fejér me­gyei mezőgazdasági nagy­üzem nem először jelentke­zik a szocialista országok egyik legnagyobb prémpiacá­nak számító aukción. Már tavasszal is ott voltak, s A. A. Arsentyev verseny bővítésére, a versen­gő brigádok vállalásainak teljesítésére. Óriási feladat mind a szakszervezeti moz­galomban, mind pedig a gaz­dasági munkáiban a verseny­szellem fokozása, a terme­lés helyi irányítása és meg­szervezése. — A Szovjetunió jelentős évfordulót ünnepel, fennállá­sának 60. esztendejéhez ér­kezett. Miként emlékeznek meg a jubileumról? — Az előbbiekből már ki­tűnt: nálunk mindenütt munkával ünnepiünk — mondja A. A. Arsentyev. — Meghirdettük a 60 év—60 kiváló hét elnevezésű mun­kaversenyt, amelyben egy­aránt részt vesznek az üze­mek, a brigádok és a dol­gozók. Hetente informáló­dunk, hogy miként teljesítik a vállalásukat az iparban, a kereskedelemben, a mező- gazdaságban és az élet más területein a kollektívák és az elvtársaink. De nemcsak gazdasági teendőkről van szó, az ideológiai munkánk is éppoly fontos: én ötven éve születtem, átéltem ha­zánk történelmének nehéz időszakait, nekünk tehát most a mai fiatalokhoz kell szőrméik mind egy szálig el­keltek. Az állami gazdaság az idén itthon és külföldön negyvenezer nuitriaprémet értékesít. Az igen jó minő­ségű szőrmék nagy részét a kistenyésztőktől vásárolja fel, ugyanis csaknem az egész országban koordinálja a nutriatenyésztést. Tíz M. I. Ivanov (Fotó: Perl Márton) szólnunk, azokhoz, akik csak a filmekből, az iroda­lomból, a színművekből ér­tesült ezekről az évtizedek­ről. Nekik kell őszintén és az igazságot tükrözően el­mondanunk a történeteket, fejlődésünk nehezebb és könnyebb lépteit bemutatni abban a munkában, ame­lyet úttörőként végeztek elődeink. Az ünnepi készülődésről mondta — kiegészítésként — M. I. Ivanov: — A házépítő kombinát négyezer lakást épít évente, a mi brigádunk 37 tagja évi 800—850 új otthont ad át. Azt vállaltuk, hogy a szov­jet alkotmány napjáig telje­sítjük a 2 millió 19 ezer rubeles tervünket. Ezt túl­teljesítettük: nemcsak több, hanem jobb minőségű mun­kát végeztünk Csebokszári - ban, és a köztársaság más településein. Hasonlóan szép lakásokat, házakat építet­tünk, mint amilyeneket itt láttunk az egri Csebokszári- lakótelepen, amely nekünk •nagyon-nagyon tetszett... — Köszönjük a beszélge­tést. Szilvás István mezőgazdasági nagyüzem­mel s huszonkét áfészon ke­resztül négyezernél több kistermelővel van együtt­működési szerződése. Ezek a megállapodások mindkét fél részére igen előnyösek. A te­nyésztők tenyészanyaghoz, kedvezményes árú táphoz jutnak, s biztos értékesítési lehetőséget találnak. Aukción a sárszentmihályi prémek A nőfelelős \ V annak, akik fiatal ko­rukban „eljegyzik” maigúkat a közélettel, s az ilyen emberek nem is tud­nak meglenni anélkül, hogy valamit ne tegyenek a szo­kásos munkán túl is — má­sokért. Mészáros Józsefné, Szerencsés Ilona, éveit szám­lálva alig jutunk túl a har­mincon; mégis már több mint egy évtizedes közéleti „múlt­ra” tekinthet vissza. Szinte igyenmekfejjel került 1970- ben a helyi tanácsba. Az­után — felsorolni is elég — aktívája volt egész sor tár­sadalmi szervnek, a nép­frontnak, a nőmozgalomnak, a helyi áfésznek. De igazán a legfontosabbnak közülük, a nők érdekében végzett munkát érezte, érzi. 1975-ben, amikor egyesül­tek a három község — Lő­rinci, Zagyvaszántó és Apc — termelőszövetkezeted, már mint gyakorlattal, tapaszta­lattal rendelkezőre, rábíz­ták a nőfelelős akkori vi­szonyok közötti nehéz fel­adja tát. .— Ez volt számomra az igazi mélyvíz — emlékezik vissza a cseppet sem köny- nyűnek mondható kezdetre. Három falu asszonyainak gondjával kellett törődnie, ráadásul alig ismerte őket. Mi egy nőfelelős munká­ja? A kérdésre tulajdonkép­pen röviden össze lehet fog­lalni a választ: törődni min­dennel, ami kapcsolatban áll a nőkkel. Ez pedig sokmin­dent jelent, a foglalkoztatás­tól a szociális gondokig, a munkahelyi körülményektől a családi dolgokig. S bár szél« a skála, azért egy­kettőre „konkretizálni” tud­juk az elmúlt évek munká­ját. — Az egyesüléskor — mondja — a növényter­mesztésben 180 asszony dol­gozott. Ma nyolc. Ebből egyenesen következett a nő­bizottság feladata, figyelem­mel kísérni, hogyan gondos­kodnak a növénytermesztés­ben feleslegessé vált mun­kaerő elhelyezéséről. A megoldást a téesz ter­melési ágainak átszervezése, egyiknek, másiknak fejlesz­tése jelentette. Növelték az állattenyésztést, így a ba­romfinevelésben is, a tehe­nészetben is szükség lett az asszonyokra. Persze ezzel együtt sem volt könnyű a 180 nő foglalkoztatását meg­oldani. Akadt, aki megfá­radva a munkában, nyug­díjaztatását kérte. Voltak szép számmal, akik megba­rátkoztak az új munkával, sőt tanulni is kezdtek. Mi­vel a baromfitelepen nem bizonyult elegendőnek az ott­hon keltetett 50—100 csirke felnevelésének tapasztalata, megszervezték a betanított- munkés tanfolyamot. Hason­lóan a fejőknek is egyet. Mind a kettő jól sikerült, s ma ezek az asszonyok, meg­felelő szakértelemmel, a ba­romfitenyésztésben 3—3500, a tehenészetben 4—4500 fo­rintot keresnek, ötnapos munkahéttel... A követke­ző lépés, a szakmunkástanfo­lyam szervezése lenne ... — Az asszonyok zöme, negyven-ötven év közötti — magyarázza nagy gondját, mely nem csupán nőpolitikái gond. Ez jó, ' mert magaibí- róak, még sokáig dolgozni tudók. De másfelől épp ko­ruk okozza a problémát. Nem akarnak már tanulni, s mivel sokan közülük nem végezték el annak idején a nyolc általánost, enélkül nem vehetnek részt a szak­munkástanfolyamon. Ko­rukra, családjukra hivatkoz­va nem vállalják, hogy új­ból beüljenek az iskolapad­ba. Valljuk be, valójában ne­héz vitatkozni érveikkel. Bármit mondjunk, a falvak­ban még ma is az asszonyo­ké a nagyobbik teher, a gyermeknevelés, a család el­látása és legtöbbször a ház­táji minden gondja. Ezek mellett, túl a negyedik X-en, tényleg nehéz rászánni ma­gukat a tanulásra. És rá­adásul anyagi előnyt sem hoz. Fiatalon vállalni egy naigy létszámú kollektíva asszo­nyainak gondját, szép dolog. Lehetőleg mindenben elegeit is tenni e vállalásnak, di­cséretes. De ennek a fiatal asszonynak mindezen -felül még arra is maradt energiá­ja, hogy a három falun túl élő asszonyok gondjaiból is részt kérjen. A termelőszö­vetkezetek tanácsénak nőbi­zottságaiban is dolgozik; s ezek után kerül sor arra, hogy beválasszák a Magyar Nők Országos Tanácsába. Mint fiatal és új tag, a családjogi bizottság munká­jában topott feladatokat. Ott volt, amikor kidolgozták a javaslatokat a gyes sür­getően szükséges korszerűsí­tésére. Az apa joga a gyer­mekápolási táppénzre, a le­hetőség a gyes idejének meg­osztására, ma már törvény biztosította lehetőség és jog. Persze maradt még olyan javaslat, melynek valóravál- tása az ország pénztárcájá­tól függ egyelőre. — Mire telik még egy fiatal asszony energiájából? — faggatom. — Van két kislányom. Nemrég fejeztük be a ház építését. Készülök a mérleg­képes tanfolyam vizsgájára. A válaszból úgy tűnik, sok mindenre. Még arra is, hogy figyelje és felmérje, kiket lehet bevonni a közéleti munkába. — Az asszonyok nehezeb­ben vállalják a közéleti munkát — mondja —, mert naigyon komolyan veszik, s ha vállalják; mindenképpen el is akarják végezni. Ezért mérlegelik olyan sokáig, hogy valóban megbirkóz­nak-e vele. Sajnos az a baj — teszi még hozzá —, hogy nálunk nem keresik eléggé a közéletre alkalmas asz- szonyokat Ha egyet talál­nak, arra aztán ezerféle funkció vár. ö is így járt, ámbár a maga részéről csökkenteni kezdi, hogy a megmaradt egy-kettőt annál jobban vé­gezhesse. Keresi segítőit, akik egyik-másik poszton felváltják. A sokféle munka közepette most egy újra is készül. Közeledik a III. or­szágos nőkonferencia, mely­nek egyik résztvevője lesz. Gyűjti a tapasztalatokat, a véleményeket, hogy legyen mit a köz elé támi, a Zagy­va-menti asszonyok életéből. Deák Rózsi

Next

/
Thumbnails
Contents